A korabeli folklór szerint, arra a kérdésre, hogy ’igaz-e, hogy Moszkvában volvókat osztogatnak’, a jereváni rádió úgy válaszolt, hogy ‘a  hír igaz, de nem Moszkvában, hanem Leningrádban, nem volvókat, hanem moszkvicsokat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.’

Nos, egészen hasonló a helyzet a budapesti városháza falán elhelyezett négy domborművel kapcsolatban is, amelyek az egykori építők szándéka szerint a nagylelkű támogatók – III. Károly és Savoyai Jenő – előtt tisztelegnek. A domborművek felett latin nyelvű Vergilius idézetek állnak, s a reliefeken pedig egy-egy jelenet az antik epikus hős, Aeneas életéből – olvashatjuk az ismertetőkben, amelyek ezzel a műemlékkel foglalkoznak.

Nos, a hír igaz, viszont azzal a pár apró szépséghibával, hogy a domborművek egyikének sincs köze Savoyai Jenőhöz, az a bizonyos két jelenet nem Aeneast, hanem Iaszónt és az argonautákat ábrázolja, a két Vergilius idézet közül az egyik pedig kissé pontatlanul idézi a költő szavait – talán nem is Vergilius idézet eredetileg. S mindez azért, mert az emléktáblák eredetileg Bécsben álltak, egész pontosan a császári palota egyik díszkapuján, azonban egy politikai fordulat miatt igencsak kínossá váltak. S aztán valahogy Pestre keveredtek, s most is a pesti városháza falát díszítik – utólag belemagyarázott tartalmukkal. S lehetséges lenne hogy ez manapság már nem tűnik fel a hozzáértőknek? Ugyanis nyomát se találtam a neten annak az abszurd históriának, aminek a szálait most felgöngyölítem ebben a posztban.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →