A kegyetlen varázsló – avagy Horatius Sárszegen

Ranódy olykor csúnyán elbánt színészeivel
(Magyar Róza, Filmkultúra)

  • sokkterápia a filmgyárban

Ranódy László filmjeiben gyakran találkozunk olyan erősen megformált képsorokkal, hogy azok szinte beleégnek a néző emlékezetébe, de hogy miért, azt maga a néző sem tudja megfogalmazni, csak érzi a kép erejét. A filmesztéta szavaival Ranódy „finom, tapinthatatlan szálakkal kötözte a nézőt a filmhez„, emögött azonban egy nagyon is tudatos – s talán kegyetlen – rendezői fogás húzódott.

Ranódy ugyanis néha olyan színészt választott egy-egy szerep eljátszására, aki a magánéletében éppenséggel egy olyan – friss és feldolgozatlan – traumával küszködött, aminek az élménye pontosan ellentétes volt azzal a szereppel, amit fel kellett építenie. Így a filmben elvárt karakter megformálása szinte úgy nyúlt bele a színész életébe, mint egy ujj a nyílt sebbe, amitől aztán egyes jelenetek olyan feszültséggel telítődtek, hogy az még a filmvásznon is át tudott ütni, s mély nyomot hagy a nézőben – még ma is.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Nyomj egy puszit a popómra! — avagy egy ál-latin közmondás diadala

‘Nem szabad kimondani a nevüket, se görögül, se latinul. Még itt sem. Ha egyáltalán beszélnünk kell róluk, úgy hívjuk őket, hogy Nyájasok.’

fury

Villámtolvaj – Percy Jackson és az Olimposziak

A film – a Villámtolvaj – mesterien építi fel a feszültséget. A 12 éves Percy nem érti, hogy mi történik körülötte. Talán csak hallucinálta, hogy az angoltanárnője egy ronda madárrá változott? – Azok lesznek majd a filmben azok a bizonyos Nyájasok. A görög mitológia fúriái.

A barátai pedig nem merik elmondani neki az igazat, mert egyszerűen nem hinné el. De gyorsan pörögnek az események. Aztán egyszer csak elkerekedik a szeme. – Most meg miért húzod le a gatyádat, Grover? Mit csinálsz? – értetlenkedik. Aztán elnémul. Ázott háziállatszag tölti a levegőt. És nem hisz a szemének. A barátja deréktól lefelé kecske.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Latin szópárbaj a vadnyugaton – és egy félrefordítás (Tombstone – A halott város)

‘- Na, jól van, fiúk! Nem akarunk semmiféle zűrt semmilyen nyelven.
– Ez latinul volt, szívem.’

  • jelentéssel tölti meg

A Tombstone (A halott város, 1993) című amerikai westernfilm egy jelenetében egy latin nyelvű szópárbaj hangzik el, amikor is  a két szereplő – Doc Holliday és Johnny Ringo – latin közmondásokat idézve vág oda egymásnak. Doc előtte keresetlen szavakkal mondja el, mit gondol Ringóról. Wyatt Earp ekkor ‘ – Részeg.‘ megjegyzéssel próbálja csillapítani az indulatokat. Erre reagál Doc egy közmondással, s alakul ki a szópárbaj a vadnyugat egy kocsmájában – latinul. (Először a magyar szinkront idézzük – az angol eredeti kicsit eltér.)

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kozincev Lear királya – emberevés a vasfüggönyön innen és túl

a néző aligha veszi észre
Grigorij Kozincev

Lear 20_52

  • földbe taposott

Az első kockákon félig földbe taposott, faragott kőtömb fekszik az út mellett: egy ikon vonásait véljük rajta fölfedezni” – írja az egykori kritika a szovjet filmrendező, Grigorij Kozincev Shakespeare filmadaptációjáról, a Lear királyról (1970). S ugyanígy olvadnak bele Krisztus kezei és arca a kereszt száraiba – a testének a vonalait már csak sejteni véljük – abban a jelenetben, amikor a francia király feleségül veszi Cordéliát. S „már tudjuk, hogy Kozincev ugyanolyan szabadon kezeli majd az időszámításunk kezdete előtti hetedik század Britanniájában játszódó kelta mondát, mint Shakespeare” (Koltai Tamás)

Egy kattintás ide a folytatáshoz….