Ha… (If, 1968)

Az 1968-ban készült Ha…. (If….) című film (r. Lindsay Anderson) egy angol bentlakásos iskola életét mutatja be, s „arra tesz kísérletet, hogy valamiképpen okát adja a fiatalok hatvanas évek végi lázadásának. ‘Egy társadalom – olvashatjuk a film lényegét összefoglaló cannes-i beszámolók egyikében –, amely nem tud mást, mint erőszakkal rákényszeríteni a fiatalokra a maga elveit, egy szép napon szembe kell hogy találja magát a véres erőszak tiltakozásával.’” (Filmvilág)

A történetben a diákok lázadása végül egy lövöldözésbe torkollik, ahol a három – szimpatikusnak ábrázolt – rebellis diák a kollégium tetejéről lő mindenkire, aki csak mozog. A film 1968-ban készült, a diáklázadások évében, s így a korszellemnek is betudható, hogy ezt a jelenetet a film végén az egykori kritika a diáklázadás szimbólumának tekinti. Az idők azonban jócskán megváltoztak azóta, s az a jelenetet, amivel a film zárul, ma már annak neveznénk, ami: iskolai mészárlás.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Finit hic deo – Az apáca (The Nun, 2018)

Az apáca (The Nun, 2018) című horrorfilm elején egy ajtó tűnik fel, aminek a keresztlécére a ‘Finit hic, Deo‘ feliratot vésték, ami arra hivatott figyelmeztetni, hogy ‘itt ér véget Isten‘ – pontosabban az Isten hatalma -, s azon túl a démonok világa kezdődik. Legalábbis ezt támasztja alá az, ahogyan a filmben fordítják le ezt a mondatot: ‘God ends here‘. ill. a magyar szinkronban: ‘ezen a helyen vége Istennek‘.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Cincin lovag és Terentius (The Tale of Despereaux, 2008)

Nap atyánk fiai vagyunk” – mondta Mountain Lake, az indián C. G. Jungnak, az európai pszichiáternek – „és vallásunk révén naponta segítünk atyánknak, hogy bejárja az eget. Ezt pedig nem csak magunkért tesszük, hanem az egész világért. Ha nem gyakorolhatjuk tovább vallásunkat, még tíz év sem telik bele, és nem kel fel többé a nap. Akkor aztán örökké éjszaka lesz.” (Jung: Emlékek, álmok, gondolatok, Bp.1987, 305o.)

Hasonló szituációval indít a Cincin lovag (The Tale of Despereaux, 2008) című mesefilm is, ahol Aranyföld vidékén a nap attól süt és az eső attól esik, hogy a király szakácsa minden tavasz első vasárnapján elkészíti a ‘hosszú élet levesét‘. Egyszer azonban a király betiltja a leves elkészítését, s ezután többé nem esik az eső. Hiába gyülekeznek a felhők a város felett, csupán a nap fényét takarják el. Búskomor szürkeség borul mindenre. A mese végén – a mese bonyodalmai után – a szakács viszont úgy dönt, hogy a tiltás ellenére is elkészíti a levest. S mikor annak az illata felszáll az egek felé, akkor elered végre az eső, s a felszakadó felhők mögül kisüt a nap.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….