Amikor egy latin nyelvű himnusz veri ki a biztosítékot – és amikor nem

I.

A kép két évvel korábban készült ugyanabban a gólyatáborban, ahol az erőszak történt – írja a Hungarian Sprectrum posztja. Eredeti forrása pedig itt.

Nemi erőszakot, részeg lánnyal közösülést is felvonultató dal is felbukkan az Állam- és Jogtudományi Kar gólyatábori dalainak repertoárjában. A friss gólyákkal is ezt énekeltették‘ – írta az index cikke 2014 szeptemberében, azután, hogy az egyik gólyatáborban egy hallgató nemi erőszak áldozata lett. A botrány tovább gyűrűzött, és sorra jelentek meg olyan élménybeszámolók, melyekből kiderül, hogy ‘a mostani eset nem teljesen példa nélküli: a szervezők rengeteg helyen szexuálisan kihasználják és megalázzák a friss hallgatókat’. Cikkek ezt azzal hozzák összefüggésbe, hogy az ELTE vezetésében olyan mértékben túlreprezentáltak a férfiak, hogy akár Macsótudományi Egyetemre is át lehetne nevezni.

Nemek eloszlása a magyarországi egyetemek vezetői posztjain – forrás: index

S ha megnézzük azokat a trágár szövegezésű dalokat, amelyeket az egyetemi hallgatók énekelnek, láthatjuk, hogy dübörög bennük a macsó attitűd. Alapvetően két téma köré szerveződnek:

–  a szexuális potenciál hangsúlyozása,

–  rivális csoportok becsmérlése.

Jogászok vagyunk mi, fasza gyerekek / Dőlnek utánunk a sörös üvegek‘ – kezdődik a jogász induló, s a következő soraiban igen trágár jelzőkkel illeti a TTK-sokat, a közgazdászokat és a bölcsészeket. Hasonlóan kezdődik a pécsi medikus induló is: ‘Mi vagyunk a medikusok, fasza gyerekek. / 48-as téren lakni nagy, nagy élvezet‘ – ők viszont a közgazdászokat és a jogászokat becsmérlik. Pár összegyűjtött indulót – néha igen trágár a szövegük – itt olvashat el a nyájas olvasó.

II.

S így volt ez az ötvenes-hatvanas (?) években is, amikor az orvostanhallgatók latin nyelvű indulója keletkezett – amiről persze nem cikkezett a korabeli média – már csak azért sem, mert vélhetően csak kevesek értették a szövegét, pedig a tartalma ugyanaz volt, mint ma is: szexuális tárgyú trágárkodás és a jogász hallgatók becsmérlése (némileg hibás latinsággal). Íme:

Penis noster durus est,
coitare iam potest.
Viva nostrae medicae,
medicarum vaginae!
Cystitis cum nephrititem,
nephritis cum cystititem,
Nos habeemuus omnia,
nos habeemuus omnia!
2.
Vaginae noster mucinosa est,
coitare iam potest.
Viva nostri medici,
medicorum peenis.
Cystitis cum nephrititem,
nephritis cum cystititem,
Nos habeemuus omnia,
nos habeemuus omnia!
3.
Penis iuris mollus est,
coitare non potest.
Viva magna vagina,
quo er habet gloria!
Cystitis cum nephrititem,
nephritis cum cystititem,
Nos habeemuus omnia,
nos habeemuus omnia!
Kemény a péniszünk,
már kész koitálni.
Éljenek a medikáink,
a medikáink vaginái!
Húgyhólyag gyulladás vesegyulladással,
vesegyulladás húgyhólyag gyulladással,
minden a mienk,
minden a mienk!
2.
A vaginánk nyálkás,
már kész koitálni.
Éljenek a medikusaink,
a medikusaink péniszei.
Húgyhólyag gyulladás vesegyulladással,
vesegyulladás húgyhólyag gyulladással,
minden a mienk,
minden a mienk!
3.
A jogászok pénisze puha,
nem képes koitálni.
Éljen a nagy vagina,
övé a dicsőség!
Húgyhólyag gyulladás vesegyulladással,
vesegyulladás húgyhólyag gyulladással,
minden a mienk,
minden a mienk!

Az indulót a ‘Gaudeamus igitur’ ballagási nóta dallamára énekelték, hiszen a szövege is annak az obszcén átirata. Erről a nyájas olvasó a saját fülével is megbizonyosodhat, ha az alábbi sorokat a ballagási ének dallamára dúdolva hasonlítja össze – egy kis segítség a dúdolgatáshoz latin – magyar felirattal a youtube-on.

Vita nostra brevis est. – Viva nostrae medicae!
Az életünk rövid. – Éljenek a medikáink!
(Helyesen: Vivant nostrae medicae!)

Vivat academia! – Viva magna vagina!
Éljen az akadémia! – Éljen a nagy vagina!
(Helyesen: Vivat magna vagina!)

post iucundam iuventutem – cystitis cum nephrititem
a vidám ifjúkor után – húgyhólyag gyulladás vesegyulladással
(Helyesen: cystitis cum nephritide)

post molestam senectutem – nephritis cum cystititem
a terhes öregkor után – vesegyulladás húgyhólyag gyulladással
(helyesen: nephritis cum cystitide)

nos habebit humus – nos habemus omnia
az anyaföldé leszünk – minden a mienk

Viszont sokkal érdekesebb, hogy a ‘penis iuris mollus est‘ (‘a jogászok pénisze puha’ – picit helyesebben:’penis iuris mollis est’) sor megfeleltethető egy, a XVI. századból fennmaradt latin nyelvű kocsmai dal, a Cantus de lepore (Ének a nyúlról) egy sorának – legalábbis szembetűnő a hasonlóság. Íme három versszak a nyulacska panaszából:

Flevit lepus parvulus
clamans altis vocibus:
Quid feci hominibus,
quod me sequuntur canibus?
5.
Caro mea dulcis est,
pellis mea mollis est.
Quid feci …
6.
Domus mea silva est,
lectus meus durus est.
Quid feci …
Sírt a kis nyuszika
magas hangon kiáltva:
Mivel bántottam meg az embereket,
hogy a kutyáikkal üldöznek?
5.
A húsom édes,
a bundám puha,
Mivel …
6.
Otthonom az erdő,
az ágyam kemény,
Mivel …

A ‘penis iuris mollis est‘ sor persze még javítva is annyit jelent, hogy ‘jog pénisze puha‘, egy nyelvtanilag helyes fordítása viszont már nem illeszkedne a medikus himnusz dallamába. A sort nyulacska panasza mellé helyezve pedig igen erős az áthallás.

pellis mea mollis est – penis iuris mollus est
a szőröm puha – a jogász pénisze puha

lectus meus durus est – penis noster durus est
az ágyam kemény – a péniszünk kemény

A Cantus de lepore szövegében ugyanúgy megtalálható a durus – mollis (kemény – puha) kettősség, mint a medikus indulóban is. Valamint a nyúl – a szaporasága miatt – termékenység szimbólum (ezért is hozza húsvétkor a nyuszi  tojást), így a nyúlhoz kapcsolódó bujaság képe nem idegen a medikus indulóban szereplő kemény – puha fogalompár szexuális vonatkozásától sem – persze ettől a két szövegben található egyezés még lehet véletlen műve is.

III.

A latin nyelvű medikus himnusszal kapcsolatban több utalást találtam a neten, miszerint ez a pécsi orvostanhallgatók himnusza. Az ő himnuszuk egyébként a korábban idézett ‘Mi vagyunk a medikusok, fasza gyerekek. / 48-as téren lakni nagy, nagy élvezet‘ kezdetű induló is, aminek a szövegében említett ’48-as tér’ a Pécsi Tudományegyetem egy épületszárnyára utal.

“A félév másik véglete kétségkívül az ortopédia gyakorlat volt – emlékszik vissza a zimonyi.hu bloggere – , ahol jó kedélyű térdsebész gyakorlatvezetőnk minden ortopédiai tudásnál fontosabbnak tartotta azt, hogy a híres pécsi medikus himnusz ne vesszen feledésbe, ezért szorgalmasan gyakoroltatta velünk a nótát a gyakorlatok elején és végén is. A himnuszra nem emlékszem végig, arra emlékszem, hogy a Gaudeamus igitur dallamára bőségesen tartalmazott latin (mert hogy latinul íródott) obszcén gondolatokat a medikusok és a medikák kölcsönös vonzódásáról. G még mindig emlékszik az első 4 sorra, néha el is énekelgeti munka közben. Én azt hiszem, nem adom tovább a jövőnek, hehe.”

Confabula, a pécsi orvoskar lapjának 2014 októberi számában pedig egy gólyatáborról olvashatunk, s ott az derül ki, hogy a latin nyelvű medikus himnusz ma is élő hagyomány az egyetemen:

Megkaptuk az első latin és anatómia leckét is a Medikus himnusz keretében, mely után elmondhatjuk, hogy ismerjük a péniszt, vaginát és a coitare igét.

A vers erősen hímsoviniszta, szexuális aktivitásra biztató … A szöveg trágár, ráadásul minden más karra járót lealáz – írja a Népszava cikke

Természetesen ennek a gólyatábornak a díszletezése is megfelelt a ‘penis noster‘ szellemiségének, miszerint ‘az állomástól a fákon virító péniszek mutatták az utat, egészen a táborig. Szó szerint nem láttuk a f*sztól az erdőt!‘ – tudósít a beszámoló.

A Népszava egy idei számában ennek a medikusindulónak az okán is jelent meg egy írás ‘Miféle orvosokat nevelünk?‘ címmel, s alatta az egyik hozzászólásban egy 1974-ben végzett öregdiák számol be így az akkori gyakorlatról:

“Az én időmben gólyatáborok nem voltak. De csoportbulik, pinceszerek igen! …  És hát, a ‘medikusnóták’… A mellékelt az egyik. (Bár a jogászokkal nem foglalkoztunk.) De voltak ennél kevésbé publikusak is…”

IV.

A Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Karának elődjeaz 1912. június 7-én szentesített törvénnyel Pozsonyban felállított Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem, illetve annak az 1918. április 14-én megalakult orvosi kara’, amely a trianoni békeszerződést követően ‘fél évtizedes fővárosi bolyongás után érkezett a Mecsekaljára‘.

1919-ben tehát a pozsonyi Erzsébet Egyetem megszűnt, épületeit a csehszlovák állam foglalta le, s azokban az 1919-ben frissen alapított Comenius Egyetem orvosi kara működött tovább. Brnóban pedig ugyanebben az évben alakult meg a Masaryk egyetem és annak orvostudományi kara.

Mindez azért érdekes, mivel a fenti latin nyelvű medikus himnuszt csak két helyen ismerik az egész világon – Magyarországon és a brnói Masaryk Egyetem orvosi karán. Az ott ismert változat szövege a következő (itt és itt):

Diabetus mellitus, icterus et vomitus,
Habes vulvae pruritus?
Non te curat coitus
Te liberat exitus.
2.
Spirochaeta pallida, gonococcus ruber,
ulcus molle, ulcus durum,
Male est reparatum,
Nos curabit Schamberge.
3.
Penis noster durus est, coitate iam potest,
Vivant nostrae colliginae,
Quae habent pulchrae vaginae,
Semper sint in fluore!
4.
Vivat mamma feminae, zona erotica
Vivat autem clitoris
Qui est centrum amoris
/:Coitus est musica:/
Cukorbetegség, sárgaság és hányás.
viszket-e a vulvád?
Téged nem gyógyít meg a közösülés,
rajtad már csak a halál segít.
2.
Szifilisz baktérium, vörös gonorrhea,
lágyfekély, kemény fekély,
helytelenül lett kezelve,
minket Schamberger fog meggyógyítani.
3.
A péniszünk kemény, már képes koitálni,
éljenek a kollegináink,
akiknek hatalmas vagináik vannak,
legyenek mindig nedvesek!
4.
Éljen a női emlő, az erogén zóna,
éljen továbbá a klitorisz,
ami a szerelem közepe,
a koitusz zene.

A magyar és a cseh dal között jelentős tartalmi különbség van. A magyar verzió alapból a riválisnak tekintet csoport becsmérlésére helyezi a hangsúlyt, s ezt szolgálja saját szexuális erejének obszcén ábrázolása is, így ezek a sorok valamiféle rossz ízt hagynak maguk után, hiszen másokat megaláznak, s ezt az attitűdöt utasítják el a sajtóban megjelenő vélemények is. Ugyanakkor a cseh változat egy történetet mesél el, ahol a betegséget végül gyógyulás követi, így az ének végén a nemi erő felmutatása – bár ugyanolyan obszcén módon történik – mégsem vált ki ellenérzést, inkább a gyógyulás felett érzett öröm dramaturgiai kifejezése, s ez teszi elfogadhatóvá a dalt. Olyannyira, hogy míg a magyar változat szövegét csak informális csatornákon – fórumokon, hozzászólásokban – lelhetjük fel, a cseh változat még az intézményes oktatás keretei között is vállalható, pl. letölthetjük a Masaryk Egyetem honlapjáról (muni.cz), de találhatunk az egyetemhez tartozó oktatóktól ismeretterjesztő előadást is a nemi betegségekről a himnusz szövegével illusztrálva.

Ha a két verzió közül csak a magyar változatot ismernénk, már akkor is gyanús lenne a második – ‘coitare iam potest’ (már képes koitálni) – sorban használt ‘iam’ (már) szócska, amitől az az ember érzése, hogy valamiféle előzményre utal. Miért fogalmaz úgy a nyitó mondat, hogy ‘már képes’? Talán korábban nem volt képes? A dal Masaryk Egyetemen elterjedt változatának ismeretében azonban már világos, hogy a magyar medikus himnusz tulajdonképpen a brnói változat harmadik versszakával kezdődik, azaz kihagyja a szövegből a betegség és az abból való kigyógyulás történetét. Majd ezután következik a medikusok és a jogászok szembeállítása, ill. a másik fél becsmérlése.

Viszont egyfajta szembeállítás felfedezhető a brnói szövegben is, ott ugyanis az szerepel, hogy ‘téged nem gyógyít meg‘, minket viszont ‘Schamberger fog meggyógyítani‘. Ez még értelmezhető egyfajta kívülálló balek – bennfentes medikus szembeállításként is, ami akár a humor forrása is lehet – mindenesetre a szöveg itt bölcsen megáll – vagy bölcsen meg lett vágva -, s nem megy át becsmérlő alázásba, mint a magyar verzió.

Én mindenesetre azt feltételezem, hogy a medikus himnusz az eredeti változatában is tartalmazott valamiféle becsmérlő sorokat. Később azonban a két szöveg két különböző irányban fejlődött tovább. A cseh változatból végül kimaradt a becsmérlő rész, míg a magyar változat megőrizte azt, viszont a bevezető dramaturgiai részt hagyta ki.

Ez azonban inkább csak egy ötlet, s – komolyabb kutatómunka hiányában – csak pehelykönnyű érvekkel tudom alátámasztani. Abból indultam ki, hogy esetleg a ‘penis noster durus est‘ (a péniszünk kemény) sor a középkorból fennmaradt Cantus de lepore ének ‘lectus meus durus est‘ (az ágyam kemény) sorának az átköltése, a ‘penis iuris mollis est‘ (a jogászok pénisze puha) sor pedig a ‘pellis mea mollis est‘ (a bundám puha) sor átirata. S a medikus induló durus – mollis szembeállítása a korabeli hallgatósága számára így ezt a gyerekdalt idézi, s ez szolgált eredetileg a humor forrásául. Ebben az esetben viszont a medikus himnusz két részének együtt kellett előfordulnia, hogy szerepelhessen benne ez a fogalompár.

A Cantus de lepore legrégebbi változata a 16. századból maradt fenn, s egyfajta ‘drinking song’ vagy – mai szóhasználattal – mulatós dal volt. Napjainkban viszont egy gyerekdal, amit a latin nyelv oktatásában is használnak, s manapság leginkább olasz, angol, német nyelvterületen népszerű.

Magyar nyelvterületen viszont úgy tűnik, hogy ez a dal napjainkban ismeretlen, legalábbis a google kereső nem ad rá magyar nyelvű találatot. Viszont Zsigray Julianna 1982-ben megjelent Távoli fény c. regénye egy gyerek szájába adva idézi a gyerekdal kezdő sorait, ami esetleg azt is jelentheti, hogy a dal ismert volt az 1908-as születésű Zsigray Zsuzsanna gyerekkorában. Az 1948-ban bekövetkező kommunista megszállás alatt viszont Magyarországon eltörölték a kötelező latin oktatást, így ezek a sorok egészen biztosan kikoptak a köztudatból.

Jan Novák – source

A korabeli Csehszlovákiában hasonlóan megszűnt a kötelező latin nyelvoktatás, így a nyulacskáról szóló dal ott sem lehetett túlságosan ismert az ötvenes évektől. Ugyanakkor viszont keresgélés közben rátaláltam Jan Novák (1921-1984) cseh zeneszerzőre, aki Cantiones latinae c. művében több latin nyelvű szöveget is megzenésített 1971-ben, köztük a ‘Flevit lepus parvulus’ dalt is. S ami még érdekesebb, a cseh wikipédiából kiderül, hogy Jan Novák “a középiskolában latinul és ógörögül tanult, s az ötvenes években olyan tökélyre fejlesztette latin nyelvismeretét, hogy nem csak írt és beszélt latinul, de verseket is költött latin nyelven. Brnóban (!) megalapított egy kört, ahol kizárólag latinul beszéltek. A két lánya, Clara és Dora Nováková is részesült apjuk szenvedélyében, s ők is létrehoztak egy csoportot ‘Parasiti Apollinis’ (Apolló potyalesői) néven. Továbbá latin koncerteket is szervezett.”

Nos, egyelőre ennyit találtam, s ez alapján azt gyanítom, hogy a medikus himnusz szerzője is talán maga Jan Novák. Vagy esetleg valaki más a latinul beszélő brnói körből, s ekkor viszont maga a himnusz nem más, mint egy Jan Novák paródia – a mester stílusában és nyelvhasználatával.

A latinóra bloggere ugyanis úgy képzeli el, hogy a himnusz megszövegezője egy finom lelkű, zeneszerető, latinul értő és némi bölcsész beütéssel bíró filosz lehetett. Erről a himnusz negyedik versszaka tanúskodik. A benne szereplő ‘Coitus est musica‘ (a szeretkezés zene) sor arra utal, hogy a szerzője a zenén keresztül éli meg a világot – mondjuk ez egy zeneszerzőre pont igaz. A ‘centrum amoris‘ (a szerelem közepe) a keresztrejtvényfejtős viccből ismert ‘szerelem nyílása’ kifejezésének nem csak hogy kifinomultabb változata, de arról is tanúságot tesz, hogy használója jártas a latin nyelvű filozófusok világában, ugyanis maga a kifejezés egy ritkán előforduló filozófiai műszó Campanella tollából. Végül a ‘zona erotica‘ (erogén zóna) kifejezés pedig arra utal, hogy a szerző azért picit szofisztikáltabban viszonyult a szexualitáshoz, mint mondjuk azok a mentorok a pécsi gólyatáborban, akiknek a keze nyomán ‘az állomástól a fákon virító péniszek mutatták az utat, egészen a táborig‘.

*  *  *

nos habebit humus
Mindnyájan porrá leszünk
– figyelmeztet az egykor voltak éneke.

S mi mást is mondhatna erre a latinóra bloggere?

Rövid az élet – közel a sír.
Cystitis cum nephrititem mindenki – amennyit bír!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.