Áve Sátán! – egy horrorfilm latinsága (Ómen, 1976)

a végén pedig ott az erkölcsi tanulság, miszerint az Egyesült Államok a sátán fattya, mert lenyúlja polgárai megtakarított pénzét…

‘Most kell döntenie, Mr. Thorn! Isten fiút adott önöknek.’

Robert Thorn stílszerűen a 6. hónap 6. napjának 6. órájában tudja meg a kórházban, hogy a fiúgyermeke az imént halt meg nyomban azután, hogy megszületett. Azonban felajánlják neki, hogy fogadjon örökbe egy másik fiúcsecsemőt, aki ugyanakkor született, csak neki meg az édesanyja halt bele a szülésbe. Az egyezség megköttetik, Mr. Thorn pedig hazaviszi az újszülöttet, akiről még nem tudja, hogy a sátán fia, ahogyan az is csak később derül ki a filmben, hogy a csecsemő szülőanyja sem emberi lény volt, hanem egy sakál.

A kis Damien körül pedig – akinek már a nevében is ott a ‘démon‘ szó -, ahogy cseperedik, egyre több rémisztő esemény történik, míg végül az ‘apja’ nyomozásba nem kezd, hogy kiderítse a gyerek származását. Így jut el a Róma melletti nekropoliszba – Cerveteri egykori etruszk temetővárosába -, ahol megtalálják az örökbe fogadott kisfiú anyjának a kriptáját, amiben valóban egy sakál csontváza fekszik.

MARIA SCIANNA OBIT VI VI MCMLXX – Maria Scianna, meghalt 1970 VI. hó 6-án

A sír kőlapján a Maria Scianna név áll, ami a Maria, az Anna, s a ‘sakál‘ jelentésű olasz ‘sciacallo‘ szavakból raktak össze,s dramaturgiailag azt hivatott nyomatékosítani, hogy a gyermek tényleg az Antikrisztus megtestesülése, s még az anyja neve is a vele szemben álló Krisztus leszármazását idézi, hiszen Jézus anyja Mária, annak az anyja pedig Anna volt.

A mellette lévő sírban pedig a szinkron szerint egy ‘egy kisfiú, Luigi Scianna‘ van eltemetve, aki ugyancsak azon a napon halt meg, VI. hó 6-án. Amikor felnyitják ezt a kriptát is, akkor egy betört koponyájú csecsemő csontvázát találják meg benne. S rögtön összeáll a kép. Thorn gyerekét a születése után megölték, hogy aztán kicserélhessék arra a másik újszülöttre, aki a sakáltól született.

INFANTEM MASCULUM
OBI[I]T VI VI
MCMLXX
MORTUUM ET NATUM
SAECULA COMPLECTUNTUR

A latin sírfelirat nyelvtanilag nem teljesen helyes, az első sora ugyanis valóban azt jelenti, hogy ‘fiúcsecsemő‘, azonban alany eset helyett tárgy esetben vésték fel a kőlapra. Maga a kifejezés vélhetően azt akarja jelenteni, hogy a sírban egy megkereszteletlen újszülött nyugszik, s a sírkövön valóban nincs ott a szinkronban szereplő ‘Luigi Scianna‘ név.

Az alatta levő sorokat a forgatókönyv úgy fordítja, hogy ‘in death and birth generations embrace‘, azaz ‘halálban és születésben a nemzedékek ölelkeznek‘, ami egy nagyon szép és költői szóvirág, s valami olyasmit akar jelenteni, hogy ‘születésben és halálban mindannyian egyenlőek vagyunk‘. S a magyar szinkron is láthatóan küszködik a fordításával, s végül, hogy kerek legyen az értelme, felcseréli a ‘halál‘ és ‘születés‘ szavakat, s úgy adja vissza a jelentését, hogy ‘születésben és halálban a nemzedékek ölelkeznek‘, hiszen kétségtelen, hogy a születés szokta megelőzni a halált.

Csakhogy meglepő módon a latin sírfelirat utolsó két sora egy nyelvtanilag helyes mondat, s ha lefordítjuk, akkor az értelme nem a filmben elhangzó szóvirág, hanem nagyon is illeszkedik a film történetéhez, s még a ‘meghalt‘ és ‘megszületett‘ szavak eredeti sorrendje is jelentést nyer.

‘Azt, aki meghalt, és azt, aki megszületett, évszázadok ölelik át.

Ezt úgy értelmezhetjük, hogy ‘az [ebben a sírban nyugvó] halottat és azt, aki megszületett [s most az ő helyét tölti be az életben] évszázadok kötik össze. Azaz a dramaturgia mintha egy ősi – és természetesen fiktív – jóslatra hivatkozna itt, ami mintegy már évszázadokkal ezelőtt megjövendölte, hogy az Antikrisztus születésekor egy csecsemőnek majd meg kell halnia, hogy a sátán fiát majd ennek az újszülöttnek a szülei neveljék fel.

‘Neked s nekem veszni kell.’

A film közepe táján ugyanis, miután már jó pár baljóslatú fordulat következett be, egy kissé egzaltáltnak tűnő pap szájából elhangzik egy jövendölés a bibliai Jelenések könyvéből, amely természetesen ismét csak fiktív, s sehol sincs leírva a Bibliában:

Izrael népe visszatér Sionba. Az eget üstökös szeli át. A szent római birodalom fölkél. Neked s nekem veszni kell. A tengerből kiemelkedik, hadakat állít tengerpartjain. Testvért a testvér ellen fordít, míg csak ember él a földön.

S a pap olyan mániákusan adja elő ezt a vallási handabandát, hogy Thorn nem tudja komolyan venni a szavait. Ez pedig egy kiváló feszültségforrás lesz a filmben, hogy az apa mikor is ébred rá a helyzet komolyságára, s a ‘neked s nekem veszni kell‘ mondat valódi értelmére. Hiszen a gyermek körül hullanak az emberek, s lassan rajta a sor, hogy meghaljon, hogy aztán majd a fia örökölhesse majd a vagyonát, s abból építse ki sátáni birodalmát a földön.

De végül Thorn felismeri a helyzetét, s nyomozásba kezd. S ekkor az egyik jelenetben a pap lakásában vagyunk, aki – természetesen – addigra már elhalálozott. Azonban a szereplők akkor már nem tudják nem komolyan venni a néhai papnak azt a paranoiáját, amivel a képsorok szembesítik őket.

‘De profundis clamavi ad te Domine.’ – ‘A mélységből kiáltottam, Uram, hozzád.’

Megpróbált valamit távol tartani magától, nem gondolja? A rendőrség szerint őrült volt.‘ – hangzik el a jelenetben. Szerte ugyanis 47 kereszt függ a lakásban, s a falak, de még az ablakok is, a Biblia több ezer oldalával vannak kitapétázva. Egy helyütt pedig a 130. zsoltár kezdősorai állnak a falon latinul – vörös festékkel odamázolva: ‘De profundis clamavi ad te Domine‘ – ‘A mélységből kiáltottam, Uram, hozzád.

Az Omen Oscar-díjas filmzenéjében pedig, amit Jerry Goldsmith szerzett, „hátborzongató kórus suttog latinul vérivásról és emberhús evésről, majd felemeli a hangját, és explicite üdvözli a Sátánt.” – írja a geekzaj bloggere. Goldsmith „a gregorián énekek antitézisét komponálta meg, több szempontból is szakított a műfaji toposzokkal. Nincsenek hangoskodó effektek, sem rémüldöző hegedűk – nem ijesztgetés folyik, hanem félelemkeltés. Az éteri orgona a maga gonoszul kicsavart, torz módján a Sátán felé hirdeti vallásos áhítatát, nyilvánvalóvá téve, hogy isteni jelenlétnek itt nyoma sincs, a kórus pedig, aminek használata egyáltalán nem volt jellemző azelőtt a horrorban, központi szerepet kap.” (videó itt)

A filmzene dalszövege:

Sanguis Bibimus.
Corpus Edimus.
Sanguis Bibimus.
Corpus Edimus.
Sanguis Bibimus.
Corpus Edimus.
Tolle Corpus Satani!
Ave!
Sanguis Bibimus.
Corpus Edimus.
Tolle Corpus Satani!
Ave!
Ave! Ave Versus Christus!
Ave! Ave Versus Christus!
Ave! Ave Versus Christus!
Ave Satani!
Sanguis Bibimus.
Corpus Edimus.
Tolle Corpus Satani!
Satani!
Satani!
Ave!
Ave!
Satani!

Viszont amennyire zseniális a filmzene a maga gonoszkodó hajlításaival, annyira hemzseg a latin szövege a hibáktól és a félrefordításoktól. S mindez annak ellenére, hogy Goldsmith egy kórusvezetővel is konzultált, akia latin nyelv szakértője volt hogy megtudja tőle a mise kulcsszavait, és kifordítsa azokat.‘ A koncepciója ugyanis az volt, hogy a gregoriánt idéző dallamvilággal egyfajta fekete mise részletet komponáljon meg, ami lényegében a katolikus mise kulcsszavainak a kifordítására épül ugyanúgy, ahogyan a sátánisták ismert jelképe is egy fejére állított, felfordított kereszt.

A katolikus mise szertartásának a középpontjában az áll, hogy a pap az ostyát és a bort Krisztus testévé és vérévé változtatja át, s a hívők azt veszik magukhoz, s ennek a kiforgatása lenne a ‘sanguis bibimus‘ (vért iszunk) és a ‘corpus edimus‘ (testet eszünk) kifejezések. Az átváltoztatást a misén az úrfelmutatás követi, amikor az átváltoztatott ostyát – Krisztus testét – a pap a magasba emeli. Ennek a párhuzama a dalszövegben a ‘Tolle corpus!‘ (Emeld fel a testet!) sor. Az ‘Ave Satani!‘ pedig az ‘Ave Maria‘ (Üdvözlégy Mária) kezdetű imát idézi.

Persze ezekben az átköltésekben is szerepel pár nyelvtani hiba (lásd lentebb), azonban a legdurvább félrefordítás az Antikrisztus név lefordítása latinra. Az ‘Antikrisztus‘ ugyanis önmagában már egy latin szó, ami eredetileg az ógörög ἀντίχριστος (antikhrisztosz) szó fordítás nélküli átvétele, amit már latin betűkkel írnak le, s latinos végződése van. Maga a szó eredetileg azt jelenti, hogy ‘Krisztussal szemben álló‘. Ezt a kifejezést Goldsmith úgy ‘fordította le’, hogy kikereste a ‘szemben álló‘ megfelelőjét a latin szótárban, s hozzá csapta a Christus névhez, s így a ‘Versus Christus’ alakot kapta meg. S az eredmény végül egy olyan ‘tükörfordítás’ lett, aminek véletlenül van egy jelentése, azonban nem az, amit Goldsmith szánt neki, hanem az, hogy ‘fordított Krisztus‘.

Eredeti szöveg:
Sanguis bibimus.
Corpus edimus.
Tolle corpus Satani!
Ave, Ave Versus Christus!
Ave Satani!
Javított szöveg:
Sanguinem bibimus.
Corpus edimus.
Tolle corpus Satanae!
Ave, ave Antichriste!
Ave Satana!
Magyarul:
Vért iszunk.
Testet eszünk.
Emeld fel a Sátán testét!
Áve, áve Antikrisztus!
Áve Sátán!

Ennek a filmzenének a paródiája csendül fel a South Park 1/8 epizódjában, aminek már a címe is – Damien – az addigra klasszikussá vált horrorfilm – az Ómen – címszereplőjét idézi. A kis Damien pedig új fiú az osztályban, akiről már a megérkezése napján kiderül, hogy nehezen fog beilleszkedni a közösségbe az állandó sátánista szövegelése miatt, meg persze azért is, mert mindent porrá perzselő tűz kíséri a tekintetét, ha valamivel feldühítik, s ilyenkor hangzik fel az Ómen filmzenéjének a paródiája is. (videó itt)

Rectus… Dominus…
Rectus… Rectus… Cheesy Poofs…
Rectus… Dominus… Sancti… Cheesy Poofs…

‘Rectus Dominus …’ – ‘Egyenes az Úr …’ – source

A felcsendülő énekben a ‘rectus Dominus‘ kifejezése eredetileg egy gregorián antifóna kezdőszava, s a 91. (92.) zsoltárból származik: „rectus Dominus Deus noster, et non est iniquitas in eo„, s régies fordításában így hangzik: „egyenes mi Uronk Istenönk, és őbenne nincsen hamosság„.

rectum – a végbél neve az orvosi latinban

Viszont, ha ismerjük a South Park humorát, akkor egyáltalán nem lesz meglepő, hogy a zsoltárköltő szava a rajzfilmben már a nagyvárosi szleng egy durván obszcén utalása lesz. Ez arra épül, hogy a ‘rectum‘ szó a latinban azt jelenti, hogy ‘egyenes‘, míg ez a szó az orvosi latinban pedig a végbél megnevezésére szolgál annak ‘egyenes szakasz jellegű‘ volta miatt. A nagyvárosi angol szleng pedig ezt a kifejezést – hogy ‘rectus dominus‘ – az ‘ass master‘ jelentéssel ruházta fel, amit legfinomabban úgy tudunk lefordítani magyarra, hogy ‘a fenék ura‘, pontosabban pedig ‘fartúró‘, s az anális szexuális tevékenység egy formáját kívánja jelölni.

A ‘rectus dominus‘ után a ‘Cheesy Poofs‘ kifejezés hangzik el, ami a rajzfilmsorozat egy fiktív, sajtos ízesítésű snack márkája.

Sajtos fing – mint snack – source

Persze biztosak lehetünk benne, hogy a sajtos snack fantázianeve illeszkedni fog a ‘rectus dominus‘ jelentéséhez, már csak abból is, hogy először a sorozat ‘Cartman anális beültetése‘ című részében szerepelt, ahol Cartmant idegenek rabolják el, s az űrhajójukban anális beültetést végeznek rajta. S ennek megfelelően a ‘Cheesy Poofs‘ is azt jelenti, hogy ‘Sajtos fing‘, s maga a ‘poof‘ kifejezés használata pedig eredetileg a Monty Python társulat nyomán terjedt el, s gyorsan a nagyvárosi szleng részévé vált.

Damien, a sátán fia pedig azért érkezik meg South Park városába, hogy az apja – a sátán – ott mérkőzzön meg ‘azzal a fószerrel a telefonos műsorból‘, azaz Jézussal – az amerikai pankrátorok ringjében.

Az epizód egy további jelenet pedig megtörténik a kihívás, s halljuk is a sátán démoni hangját a felhők mögül, amint egy latin hangzású szöveget kántál, amit Damien úgy fordít, hogy ‘Hé, Jézus! Apám azt mondja, hogy téged választott. Kihív téged!‘ (videó itt):

 

Egyesült Államok címere – E pluribus unum – Többől egy

Az epizód forgatókönyve szerint ez hangzik el latinul:

Et dominous em pluribus unom som
Forente omi sanctum san ri en unibus.
En ri… En ri omnibus spiritus.

A kántálás első sorának még van valami értelme is, ha úgy olvassuk ki, hogy „Et dominus e pluribus unus sum„, ami azt jelentené, hogy „Több személyből lettem egyetlen úrrá„.

A szövegben ugyanis az ‘em pluribus unom‘ kifejezés az Egyesült Államok címerének a latin feliratát idézi, ami úgy hangzik, hogy ‘E pluribus unum‘, s azt jelenti, hogy ‘Többől egy‘, ami arra utal, hogy az Egyesült Államok több államból lett egy hatalmas államszövetséggé. S különös, hogy a következő sor első szava, a ‘forente‘ norvégül jelenti azt, hogy ‘egyesült‘, s az Egyesült Államok neve norvégül is ‘De forente stater‘. Így viszont a következő értelmet tudjuk adni a fenti ál-latin szövegnek, ha elfogadjuk az alábbi olvasatot:

Et dominus e pluribus unum sum.
Forente omnis sanctus e unibus
.. omnibus spiritus.
Többől lettem egyetlen úrrá,
az összes egyedül állóból egyesültem
egészében egy szent lélekké.

S lehetséges, hogy itt a rajzfilm alkotói egy bibliai toposzt jelenítenek meg, ami esetleg már ismerős lehet a nézőknek más ördögűzős filmekből, miszerint a megszállottat nem egy, hanem egy légiónyi gonosz lélek szállja meg. Ez a kép azon az evangéliumi részleten alapul, amikor Jézus kiűzi az ördögöt a gadarai megszállottból. S mikor előtte Jézus megkérdezi a gonosz lélektől, hogy mi a neve, az úgy válaszol, hogy ‘légió‘, mivel olyan sokan szállták meg a szerencsétlent (Mk,5.9):

„Meg is kérdezte: ‘Mi a neved?’ ‘Légiónak hívnak – válaszolta –, mert sokan vagyunk.'”

Saddam, mint antikrisztus – source

S mintha ezt mondaná a sátán latin kántálása is a rajzfilmben, miszerint ő ‘több lélekből lett eggyé‘. S még csak nem is kell nagyon a sorok között olvasnunk, hogy némi rendszerkritikát halljunk ki az alkotóknak ebből a gesztusából, hiszen világosan elhangzik az idézetben az Egyesült Államok címermondata, miszerint ez az állam is ‘többől lett eggyé‘. Ám hiba lenne úgy vélni, hogy itt az Egyesült Államok mint a világ ‘gonosz’ csendőre jelenne meg. Bár gondolhatnánk arra is, hogy ekkor már erősen éleződik a konfliktus az Egyesült Államok és Irak között, s az epizód bemutatását (1998 febr.) követően mintegy egy évvel később fogja az USA hadereje bombázni Irakot, azonban biztosak lehetünk benne, hogy a ‘jó állampolgárok’ részére ebben a szembenállásban Saddam Hussein volt az Antikrisztus – feltéve, hogy hajlandóak voltak némi miszticizmussal kiolvasni a történtekből az idők jeleit.

Az epizód rendszerkritikája azonban valójában nem a külpolitikai eseményekre reflektál, hanem inkább azon ironizál, hogy az államhatalom hogyan ‘nyúlja le’ különböző rafinált módon az adófizető polgárai pénzét. A rajzfilmben ugyanis Jézus és a sátán a végső megmérettetést a pankrátorok ringjében játssza le, s a város teljes lakossága – természetesen – a sátán győzelmére fogad egyetlen egy valaki kivételével – aki maga a sátán. Ugyanis a végső harcban hagyja legyőzni magát, hogy ezzel ő vigye el a fogadóirodából a teljes nyereményt, amivel voltaképpen South Park lakóit nullázza le anyagilag, s „enyém már nehezen szerzett pénzetek” kiáltással száll vissza a pokol bugyraiba.