Küklopsz a Kökin


„Nekem valójában az egy szem a szűklátókörű embereket mutatja. Igazából az egész festmény célja az, hogy az emberek, ha erre mennek, kizökkenjenek a mindennapok szürkeségéből, átrántsa őket egy másik világba, ahol minden színesebb” – Floek Uno.

Az egyszemű lények – a kyklopszok – persze nem csak hogy szűklátókörűek, de hihetetlenül ostobák is. ‘Senki se! Senki se bántott’ – üvölti az óriás küklopsz – Polüfémosz -, miközben egy üszkösen izzó hegyű gerenda lóg ki a szeme helyéről, s a társai elborzadva kérdezik tőle, ki tette ezt. Aki megvakította – Odüsszeusz -, ugyanis így mutatkozott be neki:

 Senkise, ez nevem; így hívnak, hogy Senkise, otthon
 édesanyám meg apám és minden többi barátom.

Nos, küklopsznak nincs ki mind a négy kereke. Az a baja, hogy számára egy dolog egyszerre csak egy valamit jelenthet. A ‘senki se’ – görögül: utisz – számára innentől annak az embernek a neve, aki megvakította, s nem tud átváltani a szó másik jelentésére. S Floek Uno ezt szeretné. Persze nem megvakítani. Átrántani. Átrántani minket egy másik világba, a  köki terminál bevásárlóközpont fogyasztói világából egy másik, színesebb világba. Hát ránduljunk át mi is oda! Például kerékpárral. És akkor elmondhatjuk, hogy nekünk már egy kerékkel biztosan több van, mint egy mezei küklopsznak. A küklopszoknak ugyanis csak egy kerekük van. Egy darab nagy kerek szemük. A kerek ógörögül kyklos – latinosítva: cyclus -, a látás pedig ógörögül optiké, mint az az optikusok, azaz a látszerészek esetében is jól látható. Ha a kerek izé pedig nem csak kerek, de kerék is, sőt már kettő is van belőle, akkor az a bicikli. De folytathatjuk a ciklust! Guruljunk három keréken! S akkor már egy triciklin ülünk. S megyünk egy új világ felé. De mit megyünk? Rohanunk! Mint egy forgószél. Egy ciklon.Vagy mint egy ici-pici, de annál fürgébb részecske körbe-körbe a részecskegyorsítóban, a ciklotronban. S meg sem állunk, míg a világ ki nem nyílik előttünk. Mint egy enciklopédia. S akkor lesz a tudásunk kerek, azaz mindent átfogó. S új színeket látunk meg. Például a cikláment. Ami egy szép szín. Persze eredetileg egy virág, s a növényének ugyanolyan kerek hagymája van, mint amilyen egy kerek küklopsz-szem. De vajon milyen lehet egy virág a küklopsz szemével? Vagy maga a világ? Mit láthat egy küklopsz a világból? És hogyan? Ha csak egy szemünk van, akkor eltűnik a tér mélysége, s ismeretlen terepen nem tudjuk megbecsülni, hogy milyen távol vannak tőlünk a dolgok vagy csak akár a sótartó, olyan abszurd helyzetbe keveredhetünk, mint az örkényi egyperces hőse, Valkó Károly, a 71. sz. Építővállalat anyagátvevője . Az asztalon. Viszont ez fordítva is megeshet. Ha az ember csak egy szemmel nézi a világot, bizonyos helyzetekben még többet is láthat meg, mint két szemmel. S az abszurdban meglátjuk a valóságot. Például egy peep-showban. Hol is máshol?  Egy kukucskálódobozban. Samuel van Hoogstraten holland szobabelsőt ábrázoló perspektíva doboza például egy teljesen torz szobát ábrázol, viszont ha az oldalán nézünk be, akkor fél szemmel nem vesszük észre az oldalfalak okozta dimenzióváltásokat, s az az érzésünk, hogy egy folyamatos teret látunk. Hasonló mutatványt a latinora.hu olvasója otthon is elkészíthet. Oktatóvideó itt. Kinyomtatható anyag itt. Érdeklődés felkeltése pedig itt:
rubik1

(A két képen ugyanazt a kétdimenziós objektumot látod, csak elforgatva. Mivel a kamerának egy objektívje, neked pedig két szemed van, a valóságban majd fél szemmel kell nézni az eredményt. Mint egy küklopsz. Bizony.)

Orosz István: Tükörhengeres anamorfózis

Az ilyen felismerhetetlenné torzított képek, amelyek csak a megfelelő látószögből adják vissza az elrejtett képet, de akkor aztán visszaadják rendesen, az anamorfózisok. Vannak tükrös anamorfózisok is, melyeknél egy tükörhenger állítja elő a képet. A magyar művészek közül Orosz István anamorfózisai a legismertebbek, műveit pedig Utisz névvel szignálja. Azzal a névvel, amivel Odüsszeusz muatkozott be a küklopsznak: „A legfortélyosabb görög, Odüsszeusz használta ezt az álnevet, aminek jelentése Senki, és ahogy tudjuk, Polüfémosz, az Egyszemű szeme világa bánta ezt a cselt. A szem kiszúrása vagyis a szem megtévesztése, végigkiséri Orosz/Utisz munkásságát, még ha metafórikusan is. Trompe l’oeil – ahogy a müvészettörténeti kifejezéssel élve az illúzió vezérli a tekintetet.”  (Guy d’Obonner)

oi orosz_utisz

A név választása pedig a rendszerváltás időszakára megy vissza, amikor Utisz az elvtársak szemét szúrta. Pontosabban egy plakátja.

‘értelmetlen lett volna az alkotókat eltenni láb alól’

„A plakát, amelyet később ‘rendszerváltó plakátnak’ neveztek el,annak köszönhette szokatlan népszerűségét, hogy szinte egyetlen éjszaka alatt ragasztották tele az országot vele. Olyan gyorsan s oly széles körben vált ismertté a plakát, hogy már értelmetlen lett volna az alkotókat eltenni láb alól. A plakát hatása persze leginkább abban állt, hogy üzenetével az 56-os forradalom legradikálisabb jelszavát idézte meg: Ruszkik haza! Nem az igazi nevem írtam a plakát alá,hanem azt az álnevet, amellyel már néhány éve szignáltam bizonyos munkáimat, különösen a több jelentésű képeket, s a „szemkiszúrós” plakátokat. Utisz, ráadásul görög betűkkel: OYTIΣ. 1989-ben ugyan nem hittem, hogy ógörög alteregómhoz hasonlóan én is életveszélyben lennék, de a névhasználatban éreztem valami izgalmas jelképet.”

Utisz, alias Orosz István és a könyvespolca. És a blogja.

Mellesleg tudják, hol van a Kökin Floek Uno graffitije, a küklopsz?
A Vak Bottyán utca sarkán.
Bizony.