A suttyófilm argonautái – avagy kincskeresés a magyar ugaron

A rendező jól átvert mindenkit azzal, ahogyan a filmjében rájátszik a suttyóságra, ugyanis teljesen tisztában van a történeti háttérrel, s biztosan kezeli a latin nyelvet is, s amikor hibát hibára halmoz – azt nagyon is tudatosan teszi.

I.
Kincsvadászat a Hortobágyon

Árpa Attila filmje, az Argo (2004) nem csak a nézőit, de még a kritikusait is megtéveszti a címével. „A film a címének megfelelően hemzsegett a trágárkodástól„, számol be a bemutató után a ‘Mozikban a suttyós szemétmeseírásában az újságíró – s láthatóan ő is bedőlt a megtévesztő címnek. A film egyetlen eszköze ugyanis, amivel a közönségsikert megcélozza, a sorozatos akciójelenetek, a káromkodásra épülő trágár nyelvezet, s mintha ezt hangsúlyozná a cím is, hiszen maga a történet teljesen széteső, csak az alkalmi poénok tartják össze, s a dramaturgia meg se próbálja összefogni a szálakat.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….