A kegyetlen varázsló – avagy Horatius Sárszegen

Ranódy olykor csúnyán elbánt színészeivel
(Magyar Róza, Filmkultúra)

  • sokkterápia a filmgyárban

Ranódy László filmjeiben gyakran találkozunk olyan erősen megformált képsorokkal, hogy azok szinte beleégnek a néző emlékezetébe, de hogy miért, azt maga a néző sem tudja megfogalmazni, csak érzi a kép erejét. A filmesztéta szavaival Ranódy „finom, tapinthatatlan szálakkal kötözte a nézőt a filmhez„, emögött azonban egy nagyon is tudatos – s talán kegyetlen – rendezői fogás húzódott.

Ranódy ugyanis néha olyan színészt választott egy-egy szerep eljátszására, aki a magánéletében éppenséggel egy olyan – friss és feldolgozatlan – traumával küszködött, aminek az élménye pontosan ellentétes volt azzal a szereppel, amit fel kellett építenie. Így a filmben elvárt karakter megformálása szinte úgy nyúlt bele a színész életébe, mint egy ujj a nyílt sebbe, amitől aztán egyes jelenetek olyan feszültséggel telítődtek, hogy az még a filmvásznon is át tudott ütni, s mély nyomot hagy a nézőben – még ma is.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A szerhasználat és a megvonás periódusai a drogfüggő Kosztolányinál

ÖSSZEGZÉS:
Kosztolányi Dezső prózájában és leveleiben található utalások alapján az író kábítószer-használatában egy tizenöt éves periodikus ismétlődés mutatható ki. Tizenöt évente következik be egy ’cry for helping’ jellegű önleleplezés, majd az elvonókúra. Az első elvonókúra időpontja 1903, amikor a 18 éves diák – életrajza szerint – egy rövid időre elhagyja Szabadkát és egy szegedi gimnáziumba iratkozik át – végül mégis Szabadkán érettségizik. Valójában Bécsben járhatott elvonó kezelésen Wagner-Jauregg intézetében, s egy novella utalása alapján a kezelőorvosa is beazonosítható. A következő elvonó kezelés időpontja 1918, majd a drogfogyasztó újabb önleleplezése 1933-ban következik be. Az író egy rejtett utalása szerint a tizenöt éves periódusok a hat év ’száraz függés’ és a kilenc év visszaesés szakaszaira bonthatóak fel. Ezek a visszaesések 1909-ben és 1924-ben történnek, s ezek az évek azok, melyek környékén az író legjelentősebb művei keletkeztek. A fenti periódusokba beleilleszthető az unokatestvér, Csáth Géza drogkarrierje is. Így a traumaismétlés egy generációkon átívelő családi mintázat lehet. A dolgozat végül megkísérli kimutatni ennek az ismétlődő mintázatnak a nyomát a két író életét megelőző nemzedékek sorában is.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Fricska Kosztolányinak – Panna néni és a circumdederunt

  • Panna néni! Gyertyákat!

Kosztolányi Dezső Pacsirta című regénye filmváltozatának egy jelenetében az öreg Vajkay Ákos úgy berúg, hogy az alkoholmérgezéstől ájultan esik össze. A jelenet egy nyilvánosházban játszódik, ahol a társai az ájult öreget egy asztalra fektetik, majd gyertyával a kezükben körüljárják, s eléneklik neki a korabeli temetési szertartások latin nyelvű énekét, a circumdederunt-ot. Miközben a filmet néztem, ennél a részletnél egy nagyon groteszk párhuzam ötlött a fejembe. S csak nem tudtam elhessegetni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Amikor a szép Dobánénak latinul udvaroltak – lejáratás és suttogó propaganda a Kádár-rendszerben

„Az ország kedvence, akiért egykor a magyar férfiszívek dobogtak, a hatvanas évek közepén szinte egy pillanat alatt hullócsillag lett. Akik megrágalmazták, jól tudták: ha valakiről sokan és sokszor mondják el ugyanazt a hazugságot, az a többség szemében igazsággá válik.” (Hanthy Kinga, Magyar Nemzet)

  •  Fél térdre ereszkedve

Bara Margit, a kolozsvári születésű színésznő pályáját a Kolozsvári Magyar Színházban kezdte, s 1955-ben – 27 éves korában – települt át Budapestre, ahol azonnal főszerepet kínáltak neki a Szakadék c. filmben, amire a rendező, Ranódy László választotta ki, miután látta a róla készült fotókat.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….