a katarzis ma elmarad

„Pszichopaták, démonok, tébolyult gyilkosok” – adja meg a tiszteletet Morticia néni A galád család (Addams Family, 1991) című filmben az ősöknek, s emlékezteti Festert a családi minta fontosságára. – „A gyökerek, Fester. Példaképek”

Fledge kuzin. Négy vadlóval tépették szét.

A család sírkertjében járunk éppen, s körös-körül a megboldogult elődök sírjai. „Laborgia néni. Kivégző osztag végzett vele. Fledge kuzin. Négy vadlóval tépették szét.” Majd egy hóhércsuklyás alak szobrát látjuk: „És a drága Eimar bácsi. Élve eltemették.”

Végül a szülők síremléke tárul a szemünk elé, egy romanizáló stílusban készült lovasszobor, melyen a szülők az ókori kocsihajtók pózában vágtatnak a halhatatlanság felé. Alatta pedig a család címere és a családi mottó (video):

„Sic gorgiamus allos subjectatos nunc„

Ez a mottó pedig hálás téma a film minden rajongójának, aki valamennyire is ért latinul, mert a benne szereplő ál-latin szavak tág teret nyújtanak az asszociációknak.

Így a mottó egyik fordításkísérlete arra épít, hogy az állítmány, a ‘gorgiamus‘ egy szabályos igealak – csak éppen nincsen ilyen ige a latin nyelvben. De akár lehetne is, mondjuk az angol ‘gorge‘ (mohón felfalni) ige mintájára, ami egyébként is latin eredetű, s a ‘gurgullio‘ (torok) szóból származik, s máris a torkosság, a falánkság – s a lakmározás képzeténél vagyunk: ‘így faljuk fel‘.

A ‘subjectatos‘ szóra pedig mondhatjuk, hogy voltaképpen a ‘subicio‘ ige egy gyakorítóképzős igeneve, s azt jelenti, hogy ‘alávetett‘, s ez szintén ismerően hangzik az angol fül számára, hiszen hasonlít ‘subject‘ szóra, ami ugyancsak annyit tesz, hogy ‘alárendelt‘. S némi asszociációs technikával úgy adhatjuk vissza a szlogen értelmét, hogy: ‘így faljuk fel azokat, akik alávetnek minket‘. S kissé árnyaltabban ugyan – de hasonlóan hangzik Morticia néni fordításában is a mottó:

„Vígan ülünk tort azok felett, akik a vesztünkre törnek.„

A filmben a mottó a család címere alatt lévő címerfelirat, viszont a forgatókönyvben a címerpajzs jóval részletesebben van kidolgozva, mint ahogyan azt a filmkockán láthatjuk. Az eredeti elképzelés szerint ugyanis (68. old.):

„A címerpajzson három oroszlán feje van. Az első mezőben egy emberi kéz feszíti szét az oroszlán szájait, a második mezőben az oroszlán már félig lenyelte az állatszelídítőt, míg a harmadik mezőben már teljesen elnyelte az emberi alakot, kivéve az egyik lábát, ami még ott rángatózik a szájában.„

Azaz a címer mottója tulajdonképpen az oroszlán szavait idézi, amelyik éppen lenyeli az idomárját: ‘így nyeljük le azokat, akik alá akarnak vetni minket az akaratuknak‘.

S bár Morticia néni szájából is ez a fordítás hangzik el, miszerint ők az a galád család, akik leszámolnak mindenkivel, aki az útjukba kerül, azonban a síremlékek mintha másról tanúskodnának. Valóban ‘így ülnek tort mások felett’? Miközben egyiküket vadlóval tépették szét, másikukat élve eltemették, de még az ókori istenként ábrázolt szülőket is a feldühödött csőcselék lincselte meg. Azaz voltaképpen nem ők számolnak le másokkal, hanem a végén pont ők azok, akikkel leszámolnak – kivel így, kivel pedig úgy. De egy közös mindegyikükben, mégpedig az, hogy ők azok, akiket végül felfal az a bizonyos oroszlán – a sorsuk. De Morticia néni mintha ezt nem akarná észrevenni, s egy jókora vakfolt úszik a szeme elé, amikor a család mottóját értelmezi.

A mottó egy másik fordítása viszont ebből a szempontból értelmezi a címerfeliratot. A the CAMPUS oldal szerzője ugyanis felveti, hogy az ‘allos‘ szó talán a viszonylag ritka ‘allus‘ (nagy lábujj) szó egy tárgyesete. Hiszen mi is az, ami kilóg az oroszlán szájából? Az idomár egyik lába. Vagy mondjuk, csak a nagy lábujja. S ennek megfelelően értelmezhetjük a ‘subjectatos‘ szót is, hiszen az igének van egy ‘feldob‘ jelentése is. S így már értjük is, miről van szó: már csak az idomár nagylábujja lóg ki – és felfelé – az oroszlán szájából.

A nem létező ‘gorgiamus‘ igét ez az értelmezés hasonlóan a latin ‘gurgullio‘ (torok) szóból vezeti le azzal, hogy az voltaképpen egy hangutánzó szó – miként a magyar ‘gurgulázik‘ is, s így akár jelentheti azt is, hogy morog. Ekkor pedig a mottót már lefordíthatjuk úgy is, hogy ‘morogjuk a felfelé kilógó nagylábujjunkat‘, azaz kissé költőibben:

„Morgunk, mert már csak a nagylábujjunk lóg ki [felfelé az oroszlán szájából].„

A mottónak ez az értelmezése pedig nem más, mint a korábbi olvasat fejre állítása, hogy annak tényleg a nagy lábujja mutasson felfelé – de jobban is illeszkedik a temetői jelenethez. Hiszen bármelyik őst is nézzük, a végén nem ők ültek tort mások felett, hanem éppen ők azok, akiket felfalt a sorsuk – az a bizonyos családi minta -, s már csak morogni tudnak, miközben csupán a nagylábujjuk lóg ki az őket elnyelő végzetük szájából.

Végül a latinóra is megpróbálkozik a saját asszociatív fordításával, ami abból indul ki, hogy az ókori mitológiában a gorgófő – Medusza Gorgó feje – olyan félelmetes volt, hogy aki csak ránézett, egyből kővé változott abban a pillanatban, míg a sírkertben pedig végig – tulajdonképpen a haláluk pillanatában – kővé vált alakokat látunk. Így a ‘gorgiamus‘ akár jelenthetné azt is, hogy ‘meggorgózzuk‘, azaz ‘kővé változtatjuk‘. Az ‘allos subjectatos‘ pedig azt, hogy ‘akik nekünk vannak alávetve‘, azaz ‘akik hozzánk tartoznak‘. Így a mottó jelentése akár a családi mintázat sorsszerű és kollektív erejéről is szólhat, miszerint

‘Kővé változtatunk mindenkit, aki hozzánk tartozik.‘

S ez még illik is a film cselekményébe, hiszen a jelenetben Morticia néni egy rég elveszett, majd előkerült családtagot – Fester bácsit – vezet végig a családi sírkertben, s mintegy figyelmezteti arra, hogy milyen dinamika is működik a családban, s hogy mire is számíthat a frissen előkerült rokon, ha köztük marad. S ezzel a értelmezéssel a film voltaképpen egy pillanatra kitekint a fekete komédia groteszk kellékei közül, s a maga dermesztő valóságában ábrázolja a család kollektív játszmáját: ‘ha csatlakozol közénk, akkor végül a te szíved is kővé válik, s olyan érzéketlen leszel, mint egy kőszobor – itt a sírokon.‘

De nem kell tartanunk, hogy a néző szembesülne ezzel az illúzióromboló figyelmeztetéssel, hiszen a fekete történet máris folytatódik a maga harsány fordulataival, majd eljön a végén a komédiához illő, megnyugtató lezárása, hogy aztán a néző hazamehessen, s folytathassa az életét ott – ahol abbahagyta. Mert a katarzis ma elmarad.