Bár a Netflix egyre gyengébb filmeket készít, s a rossz nyelvek szerint gyakori, hogy ennél a streaming szolgáltatónál ‘több időt töltöttünk el filmek keresésével, mint magával a filmnézéssel’ (hamuesgyemant.hu), ugyanakkor Guillermo del Toro: Rémségek tára c. legújabb horror sorozatával a csatorna valóban nagyot dobott, mivel – legalábbis még az első részeiben – a feszültséget mesterien építik fel, s maguk a karakterek hitelesen vannak kidolgozva mind dramaturgiailag, mind a színészi játékkal, bár kicsit sablonosak, de valahogy mindegyik azonnal ‘a helyén van’.
Úgyanígy sablonos, de mégis jól felépített karakter A 36-os raktár c. első epizód főszereplője, akinek a szerepében Nick Appleton egy gátlástalan gennyládát (Tim Blake Nelson) alakít, s már az első snittjében egy szélsőjobbos csatorna műsorvezetője üvölt az autórádiójában, hogy ‘ez itt a mi földünk, megküzdöttünk érte, a migránsok mindent készen kapnak, de cserébe nem adnak semmit. Ki mondta nekik, hogy ide jöjjenek? Ki kérte, hogy jöjjenek ide?‘
Nelson egyébként raktárárverésen vásárol raktárokat, s az ott szerzett tárgyakkal üzletel. Egy alkalommal egy démonok megidézéséhez szolgáló latin nyelvű könyv négy kötetéhez jut hozzá, s ebből bontakozik majd ki a horror film cselekménye. De még azt megelőzően, hogy Nelson éppen eladná a könyvet, belelapoz az egyik kötetbe, s láthatjuk a latin szövegét, amely középkori metszetek stílusában megrajzolt képekkel van illusztrálva. Ime:
A képernyőmentéseken – melyeket telefonnal készítettem a monitorról, mivel a Netflix letiltotta a screenshot funkciót – a szöveg viszonylag jól olvasható, s némi Google kereséssel gyorsan megtalálható a forrása. A szöveg Eutropius, 4. századi késő császárkori római történetíró Rövid történelem a város alapításától (Breviarium ab urbe condita) c. művének VII. könyvéből tartalmaz szemelvényeket, melyek az alábbi szövegrészekből állnak össze. (A könnyebb beazonosíthatóság kedvéért vastaggal szedtem azokat a szavakat, amelyekkel az egyes blokkok kezdődnek a filmbéli kódexben.) A részletek egyébként dióhéjban tekintik át Róma történetét Caesar meggyilkolásától Claudius trónralépéséig.
VII. 1. Anno urbis septingentesimo fere ac nono interfecto Caesare civilia bella reparata sunt. Percussoribus enim Caesaris senatus favebat. Antonius consul partium Caesaris civilibus bellis opprimere eos conabatur. Ergo turbata re publica multa Antonius scelera committens a senatu hostis iudicatus est. Missi ad eum persequendum duo consules, Pansa et Hirtius, et Octavianus, adulescens annos X et VIII natus, Caesaris nepos, quem ille testamento heredem reliquerat et nomen suum ferre iusserat. Hic est, qui postea Augustus est dictus et rerum potitus. Qui profecti contra Antonium tres duces vicerunt eum. (…)
A város 709. éveben Caesar meggyilkolása után ismét fellángolt a polgárháború. A senatus Caesar gyilkosainak a pártján állt. Antonius consul Caesar pártjának hívei közül állami hadakkal próbálta elnyomni azokat. Emiatt Antoniust , hiszen megriasztotta a köztársaságot, miután sok gaztettet követett el, a szenátus ellenségnek nyilvánította. Az üldözésére kiküldtek két consult, Pansát és Hirtiust és a 18 éves siheder Octavianust, Caesar unokáját, akit ő a végrendeletében örökösének jelölt meg és arra utasította, hogy az ő nevét viselje. Ő az, akit később Augustusnak neveztek és a hatalmat birtokolta. Ez a három vezér ment Antonius ellen és legyőzték azt. (…)
VII. 3. Interea Brutus et Cassius, interfectores Caesaris, ingens bellum moverunt. Erant enim per Macedoniam et Orientem multi exercitus, quos occupaverant. Profecti sunt igitur contra eos Caesar Octavianus Augustus et M. Antonius; remanserat enim ad defendendam Italiam Lepidus. Apud Philippos, Macedoniae urbem, contra eos pugnaverunt. Primo proelio victi sunt Antonius et Caesar, periit tamen dux nobilitatis Cassius, secundo Brutum et infinitam nobilitatem, quae cum illis bellum gesserat, victam interfecerunt. Ac sic inter eos divisa est res publica, ut Augustus Hispanias, Gallias et Italiam teneret, Antonius Asiam, Pontum, Orientem. Sed in Italia L. Antonius consul bellum civile commovit, frater eius, qui cum Caesare contra Brutum et Cassium dimicaverat. Is apud Perusium, Tusciae civitatem, victus et captus est, neque occisus.
Mindeközben Brutus és Cassius, Caesar gyilkosai hatalmas háborút indítottk. Ugyanis Macedóniában és keleten jelentős seregek voltak, melyeket maguk mellé állítottak. Felvonultak tehát ellenük Caesar Octavianus Augustus és M. Antonius; Lepidus ugyanis Itália védelmére hátra maradt. Philippinél, egy macedóniai városnál csaptak össze velük. Az első csatában Antonius és Caesar le lett győzve, azonban a nemesség vezére, Cassius elesett. A másodikban Brutus és a mérhetetlen számú nemeség, amelyek velük háborút viseltek, legyőzetvén elhulltak. És így köztük felosztották a köztársaságot, hogy Augustusnak Hispania, Gallia és Itália jutott, Antonius pedig Ázsiát, Pontust, keletet kapta meg. Azonban Itáliában L. Antonius consul, annak a testvére, aki Caesarral harcolt Brutus és Cassius ellen. Perusiánál, egy tusciai városnál legyőzték, fogjul ejtették, de nem ölték meg.
VII. 10. … Scythae et Indi, quibus antea Romanorum nomen incognitum fuerat, munera et legatos ad eum miserunt. Galatia quoque sub hoc provincia facta est, cum antea regnum fuisset, primusque eam M. Lollius pro praetore administravit. Tanto autem amore etiam apud barbaros fuit, ut reges populi Romani amici in honorem eius conderent civitates, quas Caesareas nominarent, sicut in Mauritania ā rege Iuba, et in Palaestina, quae nunc urbs est clarissima.
A szkíták és az indusok, akik számára azelőtt a rómaiak neve ismeretlen volt, követeket és ajándékot küldtek neki. Galatia is alatta lett provincia, mivel korábbam királyság volt, s elsőként M. Lollius praetor kormányozta. S oly nagy szeretetben volt a barbároknál, hogy a királyaik, akik a római nép barátai voltak, a tiszteletére városokat alapítottak, amelyeket Caeariának neveztek, mint Iuba király Mauritaniában és Palestinában, amely most igen híres város.
VII. 13. Post hunc Claudius fuit, patruus Caligulae, Drusi, qui apud Mogontiacum monumentum habet, filius, cuius et Caligula nepos erat. Hic medie imperavit, multa gerens tranquille atque moderate, quaedam crudeliter et insulse. Britanniae intulit bellum, quam nullus Romanorum post C. Caesarem attigerat, eaque devicta per Cn. Sentium et A. Plautium, inlustres ac nobiles viros, triumphum celebrem egit. Quasdam insulas etiam ultra Britannias in Oceano positas imperio Romano addidit, quae appellantur Orchades, filio autem suo Britannici nomen inposuit.
Ezután Claudius lett az uralkodó, Caligula nagybátyja, annak a Drususnak a fia, akinek Mogonitacumnál van emlékműve, s akinek Caligula is az unokája. Ez középszerűen uralkodott, sok dolgot szelíden és mérsékletesen, más dolgokat viszont kegyetlenül és meggondolatlanul cselekedett. Britannia ellen háborút indított, ahova Caesar óta egyetlen római se lépett be, s miután Cn. Sentius és A. Plautius híres és nemes férfiak meghódították, diadalmanetet tartott. Egyes szigeteket, amelyeket Orchadesnek neveznek és Britannián túl fekszenek az óceánban, a római birodalomhoz csatolt, fiának pedig a Britannicus nevet adta.
Talán még fontos a szöveggel kapcsolatban, hogy a könyvből két oldalpárt látunk a lapozásnál, s az első oldalpáron Eutropius művéből a VII.3, a VII. 1., a VII.10. és a VII.13 fejezetekből vett szövegeket, míg a második oldalpáron a VII.1., a VII. 10. és a VII.13. fejezetekből vett szövegeket láthatunk, azaz a két oldalpárra szinte ugyanazt a szöveget montírozták be ‘latin nyelvű helykitöltőnek’.
Majd a lapozás közben Nelson egy képhez ér, amit közelebbről is megnéz, s egy ‘Jézus Krisztus’ sóhajtást követően undorodva lapoz tovább.
A kép számomra először nehezen volt értelmezhető, de jobban megnézve egy allegorikus gyermekáldozatot ábrázol. Egy csontváz és egy patás ördögfigura egy felhasított hasú gyermeket tart a magasba, akinek a vére egy kos szarvai között lévő korsóba ömlik. Balra egy nőalak próbál menteni egy másik gyermeket, miközben a feláldozott gyerek felé nyúl, míg jobbra pedig a fölön egy ugyanilyen gyerek holtteste látható.
Azok, akik ismerik az amerikai alternatív jobboldal, az alt-right ideológiáját és összeesküvés-elméleteit (vagy akár abban is élnek), azoknak a kép láttán, s azután, hogy már az első képkockákból kiderült, hogy Nelson igencsak szélsőjobbos nézeteket vall – nos azoknak azonnal a Pizzagate összeesküvés-elmélet kell hogy az eszükbe jusson.
A Pizzagate összeesküvés-elmélet szerint Hillary Clinton köre egy Washington D.C.-beli pizzériában – a Comet Ping Pong pizzériában – egy pedofil hálózatot üzemeltet, s sátáni rituálék keretében szexuálisan bántalmaznak fogvatartott gyerekeket. Ennek egyik bizonyítékát pedig az összeesküvés-elmélet hívei a pizzéria cégtábláján látható sátáni szimbólumokban vélik felismerni – a holdsarló és csillag szimbólumokban.
Mindez pedig azért érdekes, mert a film vége felé, mielőtt megtörténne a démoni megszállás, Nelson szintén belelapoz immár a negyedik kötetbe, s ott elsőként a következő szimbólum tűnik fel, aminek ugyanaz a struktúrája: középen a csillagra hajazó ‘x’, négy sarkában pedig a holdsarló szimbólum – igaz, itt nem befelé, hanem kifelé állnak a sarló csúcsai.
Az oldalpáron pedig, ahol a könyv nyitva volt – a különböző mágikus szimbólumok között – latin nyelű helykitöltőnek a történetíró Tacitus Annales c. művének negyedik könyvéből vesz részleteket, ahol is Tiberius császár uralmáról van szó.
(IV.6) Congruens crediderim recensere ceteras quoque rei publicae partis, quibus modis ad eam diem habitae sint, quoniam Tiberio mutati in deterius principatus initium ille annus attulit. iam primum publica negotia et …
Helyénvalónak tartanám megvizsgálni a közélet egyéb területeit is, hogy mindeddig miképpen irányították, mivel Tiberius életében a rosszabbra változott principatus kezdetét ez az év hozta meg. Először is a köz- és a legfontosabb magánügyeket …
(IV.7) Quae cuncta non quidem comi via, sed horridus ac plerumque formidatus, retinebat tamen, donec morte Drusi verterentur: nam dum superfuit, mansere, quia Seianus incipiente adhuc potentia bonis consiliis notescere volebat, et ultor metuebatur [non occultus odii, sed crebro querens incolumi filio adiutorem imperii alium vocari.]
Mindezeket, bár nem szeretetre méltóan, hanem visszariasztóan, sőt akárhányszor rettegetten, mégis megtartotta, míg aztán Drusus halálával ez is megfordult. Mert míg élt, minden megmaradt, mivel Seianus – hatalmának még csak a kezdetén – jó tanácsaival akart nevet szerezni, és bosszulótól is lehetett tartani, aki nem titkolta gyűlöletét, hanem gyakran panaszolta: az uralkodó fiának életében mást neveznek segítőnek.
(10) In tradenda morte Drusi quae plurimis maximaeque fidei auctoribus memorata sunt rettuli:
Drusus halálának megírásában a legtöbb szerző s a legmegbízhatóbbak előadását ismételtem meg
S miért érdekes ebből a szempontból Tiberius császár személye? Mivelhogy Tiberius császár gyakorló pedofil volt – legalább is ahogyan a történetíró Suetonius Caesarok élete. c. művében beszámol róla. Tiberius ugyanis az állam irányítását bizalmasára, Seianusra bízta, s maga Capri szigetére vonult vissza, ahol egy kéjlakot rendezett be magának, s Suetonius leírása szerint ott aztán minden megtörtént, ami egy alt-rightos képzeletében abban a bizonyos fenti pizzázó rejtett pincéjében megtörténhetett. De nézzük Suetonius leírását (III.43-44)!
„Capri magányában azt is kitervelte, hogy kerevetes szobáját titkos örömtanyának rendezi be: mindenfelől leányokat, szépfiúkat hozatott, továbbá a szerelem művészetének ocsmány változataiban jártas, leleményes szakértőket (…)
Ennél is ocsmányabb, gyalázatosabb hírek keringtek róla, az ember szinte elmondani vagy meghallgatni is restelli, nemhogy elhinni: állítólag kisfiúkat tanított be, halacskáinak nevezve őket, hogy úszás közben két combja között forgolódjanak, és nyelvükkel meg apró harapdálásokkal csiklandozzák, aztán nagyobb, de anyjuk kebelétől még el nem választott csecsemők szájába adta szeméremtestét és mellbimbóit (…)
Azt is mondják, hogy egyik szertartás közben annyira megejtette a tömjéntartót vivő fiúcska szépsége, hogy nem tudott erőt venni magán, s a szertartás befejezése után nyomban magával vitte, és megbecstelenítette nemcsak őt, hanem a gyermek bátyját, egy fuvolás fiúcskát is; később a két gyermek kölcsönösen felhánytorgatta egymásnak ezt a szégyent, Tiberius ezért mindkettőnek összetörette lábszárait.”
Mindezekkel kapcsolatban pedig felmerül néhány kérdés:
- Ha már Pizzagate és pedofília, akkor a könyv oldalaira miért nem Tacitus vagy Suetonius sorait montírozzák, ahol a történetírók a császár pedofil életvitelét írják le?
- Vajon mindez csak véletlen egybeesés lenne? De akkor vajon miért van az, hogy mindkétszer, ahol Nelson belelapoz a könyvekbe, egy-egy római történetíró latin nyelvű soraival töltik fel a képek közötti szöveghelyet úgy, hogy mindkét történetíró ugyanazt a kort tárgyalja, a korai császárkort? (Hiszen Eutropius a montírozott helyeken Caesar halálától a negyedik császárig, Claudiusig ívelő időszakot fogja át, míg Tacitus a második császárról, Tiberiusról ír.)
- Lehetséges, hogy mindezek tudatos utalások lennének, s a Netflix azért helyezte el a filmben, hogy hátha egy alt-rightos felismeri ezeket az összefüggéseket, s hírül adja a közösségi médián úgy, hogy az szerencsés esetben robbanásszerűen elterjed a köreikben, s ezáltal még többen nézik meg azt a filmet, s lesz a Netflixnek több előfizetője?
- De azok között, akik elhiszik az alt-right mítoszait és összeesküvés-elméleteit, vajon lesz egy annyira művelt ember, aki tud latinul, s megállítja a filmet azoknál a képkockáknál, ahol kell, hogy felismerje ezeket az összefüggéseket?
Eutropius műve magyarul: itt; Eutropius VII. könyve latinul: itt; a Pizzagate összeesküvésről tekintettel a sátánista vonalra: itt;