BREAKING NEWS!
A latinóra bloggere immár egy rózsaszínű chevrolet boldog tulajdonosa.
Más! A kis Louis bizony már 11 évesen munkába állt. Egy borpincében
kezdte, s rettenetesen unta, hogy milyen lassan töltik át a bort az egyik hordóból a másikba, így egy saját fejlesztésű borpumpával állt elő, ami aztán annyira bejött, hogy még évtizedekig használták a pincészetek arrafelé, a burgundiai borvidéken. Persze a család inkább a kecsketejben volt jó valamikor még régen, merthogy innen kapták a nevüket is: ők a Kecsketejesék ott a sarkon túl a második házban. A kecske franciául ugyanis chèvre, ami nekünk a kecskebőrből készült sevró kesztyűből vagy a sevrett cipőből lehet ismerős.
A tej pedig lait, a kettő együtt pedig chèvre + lait, azaz chevrolet, a fiú pedig nem más, mint Louis Chevrolet, aki majd a chevrolet autótípust fejleszti ki. Vagyis az ősök bizonyára kecsketejet termeltek valamikor, s ez a családi cucc be is jött nagyon a kis Kecsketejes Lajcsinak, mármint hogy ők már generációk óta milyen jók a folyadékokban, de hamar tovább is lépett. Gyorsan megnyerte élete első kerékpárversenyét, s nekiállt kifejleszteni a saját kerékpár modelljét, a Frontenac-ot. Ekkor 17 éves, s 1895-öt írunk. Ez a kecske éve. Ami indulásnak nem is rossz. De úgy tűnik Chevrolet végül csakugyan a kecskére bízta a káposztát, amikor 1911-ben autógyárat alapított William Durant-nal, mert hamarosan szakítottak, s Durant maradt a Chevrolet cég tulajdonosa, aki a tömegtermelésben látta a jövőt, s a cég máig sikeres. Chevrolet viszont az előkelő autók gyártásában gondolkodott, de hamarosan tönkre is ment,
s utolsó éveiben egyszerű szerelőként dolgozott abban a gyárban, ami az ő nevét viselte. Szerethette is egykori üzlettársát, mint kecske a kést! Bizony, ilyen a sors szeszélye, csapong ide-oda, mint a capriccio a zenében. Vagy ugrál játékosan, mint egy kecske – latinul: caper – a réten, s mi csak kapkodjuk a fejünket. De nem! Hisz mégiscsak Chevrolet sorsa felett kesergünk! Hát a sors olyan, mint a kabriolet, a felnyitható vászontetejű kocsi, aminek kiváló a rugózása, így szökell, himbál mint egy kecskebak – ugye emlékszünk? latinul caper -, de ha csak egyszer is felborul – hát nekünk annyi.
aki viszont eladta a lelkét a nagy semmittevésben – source
Persze megtehetjük, hogy kivonulunk a világból, mint Tiberius császár Capri szigetére, a Kecske-szigetre – ahogy a népi etimológia értelmezte a sziget nevét már az ókorban is -, de nem biztos, hogy jól járunk. Tiberius sem bírt ott magával, s olyasmiket művel – nap mint nap -, amiért ma azonnal megkapná a szexuális ragadozó minősítés, s hozzá huszonötszörös életfogytiglant. A császár viselt dolgait illetően a megbízható / nem megbízható (nem kívánt rész törlendő) Suetonius ír: ‘Szokása szerint még a legelőkelőbb hölgyekkel is igen pimaszul bánt, erre fényes példa egy bizonyos Mallonia nevű nő halála: Tiberius hálószobájába vitette, de minthogy az asszony állhatatosan visszautasította kívánságait, a közvádlók kezére adta, és nem restellte a bíróság előtt megkérdezni tőle, hogy nem gondolta-e meg a dolgot; az asszony a bíróság épületéből egyenesen hazarohant, és tőrt döfött szívébe, de előbb még hangosan szemébe vágta a „büdös vén bakkecské”-nek ocsmányságait. A legközelebbi színházi előadáson ezért fogadta és adta tovább később nagy tetszéssel a közönség a darab végén elhangzott szavakat: „Vén kecske is megnyalja a sót.”‘
Úgyhogy a latinóra bloggere – ha már ilyen szép rózsaszínű chevije van – oda megy lakni, ahol tejet (latinul: lac) kapni, mert ott az édes élet. Ott a tejjel-mézzel – esetünkben: laktózzal, azaz tejcukorral – folyó kánaán. A világ közepe. Akarom mondani, a tejút – a galaxis közepe. És vajon mi is van a galaxis közepén? A latin lac, csak lax-nak álcázva. A tej. Bizony.