• Egyenlőséget mindenkinek!

‘Equality for all‘ – vágta egy barátom, amikor azt kérdeztem tőle, szerinte mi lehet ez a furcsa nyelvű ‘EQUI FRILI BRIUM‘ felirat ezen a tetováláson.

Nekem viszont elsőre a ‘frili’ szó tűnt ismerősnek, amiből a ‘Filii’ (Fiú) szóra asszociáltam a keresztvetés fohászából: ‘In nomine Patris et Filii et Spiritus Sancti‘ (Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében). Ezt a jelentéstársítást hívja elő az is, hogy a képen a kezeit áldásra nyújtó, szakállas Atyaisten képe látható, s a glóriájában talán az ‘Atya, Fiú, Szentlélek‘ szavak lehetnek, gondoltam.. – S mikor rákerestem a neten erre a sajátos feliratra, gyorsan kiderült, hogy mindkettőnk jó úton indult el az értelmezésében.

• Liberté, égalité, fraternité

– a francia forradalom jelszavai: ‘Szabadság, egyenlőség, testvériség‘. Az ‘Equifrilibricum‘ pedig egy Fülöp-szigeteki kisegyház neve, aminek az alapítója a szokatlan hangzású Equi Frili Brium nevet kapta a spirituális beavatásán Indiában – a felekezet legendáriuma szerint.

A ‘csodás történet’ szerint az alapító, Hilario Camino Moncado (1898-1956) a Fülöp-szigeteken született, de 6 éves korától Indiában tanult a College of Mystery and Physics nevű intézetben, ahol 9 éves korára három Ph.D fokozatot is szerzett: a kabala, a számmisztika és az ’emberi természet’ doktora lett. S ekkor vette fel az Equi Frili Brium nevet, aminek az az értelme az egyház honlapja szerint, hogy

‘én vagyok az Egyenlőség útja, én vagyok a Testvériség igazsága, én vagyok a Szabadság élete és az Equifrilibricum Mestere’.

Az egyház logóján a sárga – kék – fehér – piros színek a Fülöp-szigetek zászlajának a színei, azonban a három angyal ruhájából a francia trikolórra is asszociálhatunk. Az egyházalapító egyenlőség, testvériség, szabadság szavai pedig a francia forradalom hármas jelszavát idézik: Szabadság, egyenlőség, testvériség – megváltoztatott sorrendben. A felekezet nevében pedig – equi / fri / libricum – nem nehéz felismerni a francia jelszavak eltorzult, ‘latinosított’ változatát: equi – égalité, fri – fraternité, libricum – Liberté.

• Jézus Krisztus reinkarnációja

A hívők Moncadót, a vallásuk alapítóját Jézus reinkarnációjának tekintik, így az a népi etimológiának is beillő asszociációm, miszerint a ‘Frili‘ szó a feliraton a latin ‘Filii‘ (Isten fia) torzult alakja lehet, jó nyomnak bizonyult. Ugyanis lehetséges, hogy a francia forradalom jelszavaiból összeállított, torz latinságú ‘equi-fri-librum‘ alakot úgy tördelték át, hogy a középső szava a ‘filii‘ szóra hasonlító, egyébként értelmetlen ‘frili‘ szó legyen. S ha megnézzük még egyszer az ‘Equi Frili Brium‘ név sajátos értelmezését – ‘én vagyok az Egyenlőség útja, én vagyok a Testvériség igazsága, én vagyok a Szabadság élete‘ – akkor észrevehetjük, hogy itt Jézus szavait olvasztották be a szövegbe, aki János evangéliumában (Jn14,6) mondja magáról – ahogyan fentebb Moncado -, hogy

‘Én vagyok az út, az igazság és az élet.‘

A messiásvárás egyébként nem idegen a Fülöp-szigetek történetében, s összekapcsolódik a szabadság, a politikai függetlenség vágyával. Jose Rizalt, aki az ország függetlenségéért küzdött a gyarmati időkben, koholt vádak alapján végezték ki 1896-ban. A népi vallásosság úgy tartja, hogy ő Jézus Krisztus reinkarnációja volt, s Rizal halála után Jézus Krisztus Moncado személyében született újjá, hogy folytassa Rizal befejezetlen harcát a szabadságért és függetlenségéért.

‘Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég‘ – egy sokat idézett mondat a Bibliából. S ennek a frázisnak van egy egészen meglepő értelmezése a moncadisták olvasatában. Hiszen Jézus az első megtestesülés, s így ő az alfa (a kezdet). Továbbá Moncado az utolsó megtestesülés, így ő az omega (a vég). De az ‘én vagyok alfa és az omega‘ mondatban ott van Rizal is – mégpedig ő az ‘és‘ szócska az alfa és az omega között. Mert Rizal az az inkarnáció, aki Jézust köti össze Moncadóval – mint egy kötőszó.

• The coming race – az eljövendő rassz

A vallási és politikai tevékenység hasonló módon mosódik össze Moncado esetében is, s mára egy egész legendárium épült az életére, hiszen minden népnek szüksége van hősökre, dicső elődökre, s ha nincs belőlük elég, hát akkor csinálnak – esetünkben a politikus, vallási tanító Moncadóból. S ebben a legendaépítésben egészen abszurd elemeket is találunk.

Egy bulvárlap, a Mindanao Star egy viszonylag friss, 2015-ben megjelent számában a szerző ismerteti Moncado próféciáját, miszerint a következő kétezer évben a Fülöp-szigetek népe lesz az ‘eljövendő rassz‘, amely majd átveszi a világ irányítását mind politikai, mind szellemi értelemben. S a cikk szerzője már látja is ennek a próféciának a bekövetkezését, amikor egy sajátos fordulattal értelmezi át azt – az egyébként szomorú – tényt, hogy az emberek tömegével vándorolnak ki a Fülöp-szigetekről más, fejlettebb országokba az élhetőbb élet és a jobb munkalehetőségek reményében: „millió és millió filippínó vándorolt ki és dolgozik szerte az egész világon … mi, filippínók, ott vagyunk mindenhol a földön – s visszük magunkkal a küldetésünket … ahogyan azt a mesterünk, Hilario Moncado prófétálta,

mert mi vagyunk az eljövendő rassz, hogy uralkodjunk a földön az egész emberiség javára.„

•  Egy vallás, amit a migráció hozott össze

– foglalhatjuk össze röviden, hogy hogyan is jött létre, s mitől lett egy időre igen sikeres ez a furcsa felekezet, az Equifrilibricum egyház. Nézzük a történeti hátteret!

Az 1920-as években tömegesen vándoroltak ki munkavállalók a Fülöp-szigetekről az Egyesült Államokba – Kalifornia és Hawaii területére -, ahol az ültetvényeken vállaltak mezőgazdasági munkát. Mivel jóval kevesebb bérrel és igénytelenebb körülményekkel is beérték, mint a portugál, spanyol, olasz, japán vendégmunkások, ezért lassan kiszorították a más nemzetiségű munkavállalókat. Ugyanakkor a Fülöp-szigetekről érkező vendégmunkások számára emberfeletti küzdelmet jelentett az, hogy alkalmazkodjanak egy egészen új életvitelhez, hiszen az Egyesült Államokban egészen más kulturális, társadalmi, gazdasági körülményekkel találták szembe magukat, mint amit otthon megszoktak. A kultúrsokk miatt pedig eléggé elharapódzott a soraikban az alkoholizmus és a szerencsejáték-szenvedély, így egészen rossz vélemény alakult ki róluk az amerikaiak körében: mivel „a filippínókat leginkább billiárd termekben, kocsmákban és egyéb olyan nyilvános helyeken látták, melyek a bűn melegágyai voltak.”

• Hogyan vette rá dr. Moncado a filippínókat, hogy ne igyanak?

Moncado, aki a Fülöp-szigeteken született 1898-ban, s 16 éves korától az Egyesült Államokban élt, majd jogi diplomát szerzett, 1925-ben alapította meg a Filipino Federation of America nevű szervezetet, amely a Fülöp-szigeteki munkavállalók ‘jó útra térítését’ tűzte ki célul. Moncado úgy emlékszik vissza ezekre az időkre, hogy „az újságok nap mint nap számoltak be késelésekről, amiket filippínók követtek el szórakozó helyeken„, s erős kétségei voltak, hogy hogyan tud a szervezetébe tagokat toborozni, mivel a szabályai közé tartozott, hogy a tagok nem ihatnak alkoholt, nem dohányozhatnak, nem járhatnak táncos összejövetelekre, s nem vehetnek részt szerencsejátékokban. S bár ez egy társadalmi szervezet volt, az alapszabályai már az első olvasatban leginkább egy vallási szektáéra hasonlítottak.

• Emberi csontdarabkát minden belépőnek!

S Moncado ezt a szekta-fílinget építette tovább, s ebben rejlett a sikerének a titka. A belépő tagok – miután kifizették a tagdíjat – egy kalaki-nek nevezett valamit kaptak, amelyről úgy tartották, hogy viselőjüket mágikus védelemmel ruházza fel, s megvédi őket a rájuk leselkedő veszélyektől. Egyes beszámolók szerint ez a kalaki egy kis könyvecske (librito) volt, ami az alapító tanításait tartalmazta. – Így viszont a ‘Equifrilibricum’ elnevezésnek egy újabb feloldását kapjuk meg, hiszen felismerhetjük benne a ‘librito‘ (könyvecske) szót, vagy akár annak a latin (liber, libri) megfelelőjét – gondoljunk csak a Libri Könyváruházra, ami szintén ebből a szóból merítette a nevét.

Más beszámolók szerint ez a ‘mágikus erejű’ tárgy, a kalaki emberi csontdarabkákat tartalmazott, amit a híveknek azzal adtak át, hogy azok tulajdonképpen az ún. ‘vrilya‘-k maradványai, azaz olyan túlvilági lényeké, akik emberi formában születtek meg, hogy így teljesítsék a küldetésüket a földön. S Moncado tanításai szerint összesen 200 millió ilyen túlvilági lény létezik, s mind őt tekintik mesterüknek, s ezek a vrilyák vigyázzák azoknak a lépteit a földön, akik beléptek a szervezetbe – a Filipino Federation of America-ba.

Természetesen mondani sem kell, hogy ezek után tolongtak a tagok, hiszen ki ne akarná, hogy 200 millió lény vigyázza a lépteit a túlvilágról, s betartották a szervezet szabályait, s a továbbiakban be nem tették a lábukat se kocsmába, se más, késelős bűnbarlangokba, aminek viszont az lett a következménye, hogy a filippínók szép lassan kimaradoztak a bűnözési statisztikából. Így maga a szervezet az amerikaiak szemében már nem a ‘problémás filippínók újabb csoportosulása’ lett, hanem magának a filippínó-problémának a megoldása. A tagok számára pedig valóban úgy tűnt, hogy láthatatlan lények vigyázzák az életüket – pedig csak a késdobálókat kerülték el nagy ívben, meg persze az alkoholt.

•  Egy kis plágium még belefér

Moncado tanainak egyik sajátos kifejezése a ‘The Coming Race’, azaz ‘az eljövendő faj‘, s világképében fontos szerepet töltenek be a vrilyák, az a bizonyos 200 millió láthatatlan túlvilági lény, akik Moncadót tekintik a mesterüknek, s védelmezik a moncadista hívőket.

S mindez azért is érdekes, mivel a tudományos-fantasztikus irodalom egy előfutárának, Edward Bulwer-Lytton-nak van egy azonos című regénye, a ‘The coming race‘, azaz ‘Az eljövendő faj‘, ami 1871-ben jelent meg, s a föld belsejébe kalauzol el, ahol angyalokhoz hasonlatos, természetfeletti erővel rendelkező lények laknak, akiket ugyanúgy hívnak a regényben, ahogyan Moncado szellemi lényeit – ők a vrilyák.

• ‘Mindez tény-e vagy csupán fantazmagória?

Ennek az eldöntése már az olvasó dolga. Kiadónk reméli, hogy tartalmas, megdöbbentő, információkban gazdag kiadványunkkal maradandó meglepetést okozunk a Belső Föld elméletekkel megismerkedni kívánó olvasóinknak.’ – írja könyvismertetőjében  az EquifriLibri a Libri Könyváruház, amely a Belső Föld Almanach c. antológiájában adta ki magyarul ezt a korai sci-fit. S elég csak rákeresnünk a ‘belső föld‘ kifejezésre, láthatjuk, hogy ez a konteó – miszerint a föld üreges és a mélyén egy fejlett civilizáció lakik – még ma is él, s nem Moncado volt az utolsó – és nem is az első – aki beépítette a kultuszába ennek a regénynek egy-két színesebb elemét.