‘- Na, jól van, fiúk! Nem akarunk semmiféle zűrt semmilyen nyelven.
– Ez latinul volt, szívem.’

• jelentéssel tölti meg

A Tombstone (A halott város, 1993) című amerikai westernfilm egy jelenetében egy latin nyelvű szópárbaj hangzik el, amikor is  a két szereplő – Doc Holliday és Johnny Ringo – latin közmondásokat idézve vág oda egymásnak. Doc előtte keresetlen szavakkal mondja el, mit gondol Ringóról. Wyatt Earp ekkor ‘ – Részeg.‘ megjegyzéssel próbálja csillapítani az indulatokat. Erre reagál Doc egy közmondással, s alakul ki a szópárbaj a vadnyugat egy kocsmájában – latinul. (Először a magyar szinkront idézzük – az angol eredeti kicsit eltér.)

Doc: In vino veritas. Ringo: Age, quod agis! Doc: Credat Iudaeus Apella, non ego! Ringo: Eventus stultorum magister. Doc: Requiescat in pace!

Borban az igazság. Tedd, amit teszel! Higgye el a zsidó Apella, de nem én! Az eredmény az ostobák tanítója. Nyugodjék békében!

Így önmagában ez a párbeszéd teljesen értelmetlen lenne, de a jelenetben ábrázolt konfliktus szövegösszefüggésében a mondatok már jól kapcsolódnak egymáshoz, s a szituáció a helyzetnek megfelelő jelentéssel tölti meg a szólásokat. Ugyanis az idézetek formájában itt sértések hangzanak el, melyek akár halálos tűzpárbajhoz is vezethetnének.

Doc: Iszom, hát igazat mondok. (Borban az igazság.)
Ringo: Igyál csak! Máshoz úgysem értesz! (Tedd, amit teszel!)
Doc: A zsidó haverjaidnak mond ezt, ne nekem! (Higgye el a zsidó Apella, de nem én!)
Ringo: Ezért megöllek, te ostoba! (Az eredmény az ostobák tanítója.)
Doc: Akkor meghalsz te is. (Nyugodjék békében!)

A jelenet elején látjuk, ahogyan Wyatt Earp a pisztolyát az asztal alatt lassan Ringóra irányítja. S Ringo is sejti is, ha megöli Doc Hollidayt, akkor Doc társai őt ölik meg. Doc, miközben provokál, a halállal néz farkasszemet, de a vakmerősége mögött ott van az is, hogy súlyosan tüdőbeteg, a napjai meg vannak számlálva – s így szemrebbenés nélkül emeli a tétet.

A tűzpárbaj ekkor nem következik be, helyette Ringo virtuóz kézmozdulatokkal kezdi forgatni és ujjai között táncoltatni a pisztolyát, amit Doc egy bohóckodással viszonoz. Ő a viszkis poharát táncoltatja ugyanúgy, amivel mosolygásra készteti az ellenfeleit, s így az összetűzés elmarad.

A teljes filmben 36:05 és 39:55 között. Rövid jelenet itt:

• Poe bosszúja

A szópárbaj utolsó mondata a ‘Requiescat in pace!‘ (Nyugodjék békében!) a magyar szinkronban. Ugyanezek a szavak hangzanak el E. A. Poe Egy hordó amontillado című horror novellájának utolsó mondatában – viszont fordított szórendben: ‘In pace requiescat!‘, s a film angol nyelvű változatában is ez a szavak sorrendje. A párhuzamra a film és Poe között az – a mára már muzeálissá nemesedett – weboldal hívja fel a figyelmet, amely először írt a film fenti latin nyelvű szópárbajáról, s fordította le angolra a mondatait 2001-ben.

Nos, az idézet akár Poe novellájából is lehet, amit egyébként az is alátámaszt, hogy különös egybecsengés van a novella és a film motívumai között. A novella egy bosszú története.

„Tűrtem, ameddig lehetett, Fortunato ezernyi sértését, de mikor végre inzultusig merészkedett, bosszút fogadtam.”

– kezdi Poe a novelláját, majd leírja, hogy az itáliai város karneváli forgatagában Montresor hogyan csábítja a bohócjelmezbe öltözött, részeg Fortunatót a pincéjébe azzal, hogy egy hordó, ritka sherryt kóstoljanak meg. (Ez a sherry az amontillado, aminek a nevét Poe olvasóin kívül vélhetőleg csak a borszakértők ismerik.) A pince a családi sírboltként is szolgáló katakombák mélyén van, ahol Montresor végül egy folyosó végén lévő falfülkébe csalja Fortunatót, majd a falhoz láncolja, s a fülke nyílását befalazza.

„Betuszkoltam az utolsó követ végleges helyzetébe; bevakoltam. Az új fal elébe visszahalmoztam a csontok régi bástyáját. Egy fél század óta halandó nem zavarta meg őket. In pace requiescat!„

– fejeződik be a novella. Azon túl, hogy mind a filmben, mind a novellában inzultusról van szó – s a filmben a leszámolás később be is következik -, s a karneváli bohócjelmezzel párhuzamba állítható Doc bohóckodása a poharával, szembetűnik még egy egyezés. Docról tudjuk, hogy tüdőbeteg, míg a novellában Fortunato az, akiről kiderül, hogy asztmás vagy tüdőbeteg lehet, ui. a novella többször is kiemeli, hogy a pince salétromos falai között, a nyirkos levegőben többször is köhögő roham fogja el.

• Horatius zsidói

A szópárbaj egy másik mondata: ‘Higgye el a zsidó Apella, de nem én!‘ Horatiustól származik, ahol brundisiumi útját írja le (Sat.1.5.). Az út egy állomása Gnatia, ahol a helyiek arról győzködik a költőt, hogy templomukban anélkül ég el a tömjén, hogy azt meggyújtanák, s erre válaszol úgy Horatius, hogy a ‘hiszékeny zsidókat verjék át ezzel, de ne őt‘.

…dein Gnatia lymphis
iratis exstructa dedit risusque iocosque,
dum flamma sine tura liquescere limine sacro
persuadere cupit. credat Iudaeus Apella, non ego;

…ezután a forrásokban szegény Gnatia
adott okot a nevetésre és tréfálkozásra,
hogy a szent küszöbön belül tűz nélkül ég el a tömjén,
akartak meggyőzni. Higgye a zsidó Apella, de nem én;

Hogy az Augustus kori Rómában és Horatius műveiben milyen zsidó-kép tükröződik, a Laudator blog egy szellemes posztja tárgyalja (Horatius zsidói), mi csak annyit emelnénk át belőle, hogy az akkori Rómában még ismeretlen volt a ‘pénzéhes zsidó’ toposza, helyette a zsidó vallás furcsa szokásain gúnyolódtak abban az időben a rómaiak, mivel a szemükben a mózesi előírások – amelyek aprólékosan szabályozták a zsidó élet mindennapjait – inkább a babonaság körébe tartoztak, s a ‘zsidó‘ számukra így az ‘ostoba hiszékenység‘ szinonimája volt.

S eszerint Horatius szatírájában már a fiktív Apella név is a gúny eszköze lenne, ami a körülmetélés szokására utalna (a– fosztóképző, pellis – bőr), bár van olyan nézet is a klasszikafilológiában, amely ezt megkérdőjelezi. Az Apella név így azt jelentené, hogy ‘bőr nélküli‘, amire a mai magyar szleng – nem kevés lekicsinyléssel – a ‘metélt‘ kifejezést használja. De nincs új a nap alatt, hiszen így volt ez már az 1700-as évek végén is, amikor Kis-Viczay Péter közmondásgyűjteménye így fordította a ‘Higgye a zsidó Apella!‘ fordulatot: „Higye a kurta!„, ahol a kurta szó a ‘megkurtított‘, ‘rövidre vágott‘ értelemben áll.

• egy nagy orr

A filmbeli jelenetben viszont már valóban egy korabeli ‘szalonzsidózás’ hangzik el a horatiusi szavakkal, amit történeti adalékokkal tudunk alátámasztani. S az ügyben bizony még egy magyar szál is felsejlik.

A film ugyanis valós eseményeket dolgoz fel – meglehetősen alapos történelmi hűséggel. Wyatt Earp, Doc Holliday, Johnny Ringo létező személyek voltak, s történetüknek van egy magyar vonatkozása is. A filmben – amint a valóságban is – Doc Holliday felesége a Nagyorrú Kate (Big Nose Kate), aki még a film fenti jelenetében is feltűnik – neki mondja Doc azt, hogy ‘ez latinul volt szíven‘. A hölgy neve eredetileg Horony Mária Katalin volt, s Pesten született 1850-ben. Apja – a közkeletű legenda szerint – a tragikus sorsú Habsburg Miska orvosa lett volna, aki követte az uralkodót Mexikóba, s magával vitte a lányát is az új világba. Habsburg Miska – mint Mexikó császára – azonban nem uralkodott sokáig, ugyanis 1867-ben kivégezték a felkelők.

Az igazság azonban valamivel prózaibb. A Horony család valójában 1860-ban érkezik New Yorkba, s Kate 16 éves, amikor megszökik otthonról, s mint prostituált tartja el magát. 1877-ben házasodik össze Doc Holliday-jel, s keresik együtt a kenyerüket – Doc mint fogorvos és szerencsejátékos, Kate pedig mint táncosnő és prostituált. 1880-ban telepednek le az újonnan alapított Tombstone városában. A férj, Doc Holliday pedig a valóságban is tuberkulózisos volt fiatal kora óta, s élete utolsó éveiben már súlyos laudanum és alkohol függő – ezekkel a szerekkel enyhítette betegsége tüneteit. Doc 36 évesen halt meg, míg Kate jóval túlélte őt, 90 évesen hunyt el. Ma mindketten Tombstone temetőjének (Boothill Graveyard) azon a részén nyugszanak, amelyet az egykori zsidó telepesek számára kerítettek el.

• szalonzsidózás a saloonban

Doc Holliday és Wyatt Earp pedig a valóságban is barátok voltak. Earp felesége a zsidó származású Josephine Marcus volt ekkor, s Earp-nek számos zsidó barátja is volt, s emiatt rendszeresen gúnyolták őt azzal, hogy ‘zsidó fiú‘. S erre utal egy közelmúltban felbukkant korabeli levél is, amely arról számol be, hogy

„pár nappal később Earp és Holliday kiruccantak Kövér Charlie-hez egy görbe éjszakára. Éppen ettek, amikor Holliday valami olyasmit mondott Earp-ről, hogy az egy ‘zsidó fiú’. Valami olyasmit, hogy ‘Wyatt, belőled is egy átkozott zsidó lett? Earp nagyon dühös lett és faképnél hagyta őt. Charlie azt mondta, hogy Holliday tudta, hogy ezzel túllőtt a célon, és többet nem látta őket együtt.„

Ennek az alapján tehát úgy tűnik, hogy a filmben valóban egy ‘szalonzsidózás’ hangzik el. azonban Doc azt nem a rivális Ringónak, hanem a barátjának szánja, Earp-nek. S lehet, hogy ezzel Earp iménti szavaira reagál, miszerint ő ‘részeg’. Ebben az esetben viszont borul a jelenet dramaturgiája, hiszen a sértés máris nem Ringónak szól, s így nehezen magyarázható, miért is kapna ő a fegyveréhez, hiszen Doc ezzel csak annyit mond neki, hogy ‘a zsidó Earp-nek mondd ezt, ne nekem!‘

• és Hollywood is elesett

Az összeesküvés-elméletek  kedvelőinek viszont egy másik csemegével is szolgál a Tombstone azzal kapcsolatban, hogy mekkora befolyásuk is van a szabadkőműveseknek a hollywoodi filmiparra. A michigani Monroe Páholy egy webmestere ugyanis még egy szabadkőműves jelvényt is felfedezett az egyik szereplő nyakában, ami persze csupán a film kortörténeti hűségét is dokumentálhatja, hiszen a tombstone-i Salamon Páholy honlapjáról azt is megtudhatjuk, hogy Virgil Earp, aki Wyatt Earp fivére volt, maga is felvételét kérte a páholyba 1881-ben, azonban nem nyert bebocsájtást a testvériségbe.

Nos, a latinóra is szeretne virtuális vakolókanalával egy újabb téglát belesimítani ennek a konspirációs elméletnek a falába. Ugyanis, ha a szópárbaj eredetileg ‘in pace requiescat‘ mondatát a készítői Poe novellájából vették át, akkor bizony ott is található egy szabadkőműves utalás, mint egy – a szövegbe jól beágyazott – csattanó.

Nevetett, s oly gesztussal dobta levegőbe a palackot, melyet nem értettem.
Meglepetve néztem rá. Ő ismételte a mozdulatot – groteszk volt.
– Nem érted? – kérdezte.
– Nem én – válaszoltam.
– Tehát nem tartozol a testvérek közé.
– Hogyhogy?
– Nem vagy kőműves.
– De igen – mondtam -, de igen, de igen.
– Te? Lehetetlen! Kőműves vagy?
– Kőműves – feleltem.
– Jelet mutass – mondta -, jelet mutass.
– Itt a jel – válaszoltam, előhúzván dominóm redői közül egy vakolókanalat.

• az ördögök már a nyomdában vannak

A film szinkronizált változatában a zsidó Apella említése után Ringo – miközben a pisztolya után kap – így válaszol: „eventus stultorum magister” (az eredmény az ostobák tanítója), amivel azt fejezi ki, hogy ő most bizony lelövi Doc-ot. A film latin szópárbaját ismertető webhelyek nagy része viszont úgy idézi ezt a mondatot, hogy „juventus stultorum magister” (az ifjúság a bolondok tanítója).

S bár a két szólás jelentése között a különbség óriási, mégis mintegy egyenlő nagyságrendben terjedt el mindkét változat azokon az oldalakon, melyek ezt a párbeszédet ismertetik. A Google kereső találatai alapján (617 vs. 506 találat) ugyanis:

„eventus stultorum magister” tombstone  –  617 találat
„juventus stultorum magister” tombstone   –  165 találat
„iuventus stultorum magister” tombstone  –  341 találat

 A szópárbajt terjedelmesebb formában először a Swarthmore College (Pennsylvania, USA) oldalán ‘The Latin Duel’ címmel 2001 február 1-én megjelenő poszt ismerteti, ahol a szerző köszönetét fejezi ki Keyne Cheshire, a Davidson College ógörög és latin professzorának, ‘aki nagy Tombstone rajongó’, s Donald H. Mills-nek, s Syracuse University klasszikafilológusának a latin dialógus fordításáért.

Az írás a film 1971-ben készült változatáról szól (adatlap és trailer) s annak a szópárbaját ismerteti, de úgy tűnik, hogy az 1993-ban készült filmváltozat (Tombstone) is ugyanazt a latin nyelvű szövegkönyvi részletet vette át. Mindenesetre az 1993-as verzióban is egy ‘iventus’ szó hangzik el, s ugyanezt hallhatjuk az 1971-es filmrészlet hanganyagában is.

Vélhetően a két szó keveredése írástörténeti okokra vezethető vissza. A latin ábécé ugyanis eredetileg ugyanazzal a betűvel jelölte az ‘u’ és ‘v’ hangokat, s korszakonként változóan. A római korban a ‘v’ betű, a Karoling-írásban az ‘u’ betű, a gót írásban pedig ismét a ‘v’ betű jelölte mindkét hangot, s csak a 16. század óta használatos ezen két hang mai írásmódja. S az ókori szerzők szövegkiadásaiban még ma is előfordul, hogy ezt a két hangot ugyanazzal a betűvel jelölik.

Így lehetséges, hogy a film forgatókönyvírója olyan forrást használt, amelyben az ‘eventus’ szó az ‘euentus’ írásmóddal szerepelt, amit az angol nyelvérzék ugyanúgy fog kiejteni, mint a ‘iuventus’ szót is, s ez lehetett a keveredés forrása. (Ha beírjuk a Google fordítóba az ‘euentus’ alakot, akár hallhatjuk is, hogy a ‘iuventus’ mintájára ejti a géphang.)

Az 1993-as filmváltozat forgatókönyvében mindenesetre egy érdekes hibát fedezhetünk fel ugyanennél a szónál. A forgatókönyvben ugyanis a szerintünk helyes ‘eventus’ (esemény) szó helyett az értelmetlen ‘ecentus’ szó áll…

DOC
Credat Judaeus Apella.
RINGO
(pats gun)
Ecentus stultorum magister.

•  kultúrák ha találkoznak

Számunkra a közmondás forrása Livius (Ab urbe condita XXII.39). Livius Róma történetéről szóló művében ismerteti a hadvezér Fabius Maximus szavait, aki a saját taktikája mellett érvel a Hannibal elleni háború során. (Figyelem: az idézett oldal itt is az ‘u’ betűt használja a ‘v’ hang jelölésére az ‘eventus’ szóban, s a szöveg csak a nagy ‘V’ betűt különbözteti meg.)

„Nec euentus modo hoc docet – stultorum iste magister est – sed eadem ratio, quae fuit futuraque donec res eaedem manebunt, immutabilis est”

„Ezt nem csak az eredmény – az ostobák tanítómestere – igazolja, hanem az ésszerű módszer is, amely bevált, és be is fog válni, amíg csak a körülmények meg nem változnak” (Muraközy Gyula fordítása)

Valószínűleg egyfajta kulturális különbségből fakadt, hogy a szólás végül ‘juventus stultorum magister‘ alakban kezdett el terjedni. Az ‘ifjúság a bolondok tanítója‘ szólás ugyanis magyar nyelven értelmezhetetlen, s vélhetően sok más nyelven is. Mi csupán a ‘fiatalság – bolondság‘ közmondást ismerjük. A francia nyelv viszont ismer egy ugyanilyen szólást, amely úgy hangzik, hogy ‘La jeunesse est le professeur des fous‘, azaz ‘A fiatalság az őrültek tanára‘. A szólás azt jelenti a franciáknál – a yahoo answers egy válaszolója tolmácsolásában, hogy:

„ahogyan idősödik az ember, ugyan egyre több tapasztalatra tesz szert, de az intelligenciája nem fog változni. Az marad annyi, amennyivel született.”

S így már érthető, miért lehet egy gyerek is akár okosabb, mint egy bolond, s hogyan lehet belőle egy ostoba tanára. S a francia közmondásgyűjtemények ismerik ennek a közmondásnak a latin változatát is, amit egy 2001 előtti gyűjteményből idézek: „Iuventus stultorum magister„. Ugyanaz a latin közmondás – francia nyelvterületről. Míg angol nyelvterületen nem ismerik ezt a mondást 2001 előtt (a neten), s a ‘Youth is the teacher of fools‘ formáció csak a fenti weboldal cikke után kezdett el terjedni, s előfordulásai jóformán csak a filmmel kapcsolatosak.

Túlságosan azért nem lehet közismert ez a szólás a francia nyelvben, amire az is utal, hogy a fórumon egy francia felhasználó érdeklődik a francia szólás értelmét illetően. Azonban találtam pár példát a francia nyelvű használatára, amelyekből kiderül, mire is vonatkozhat ez a szólás a köznyelvben – amikor nem megmagyarázzák, hanem csupán használják azt

• szex a moziban

Az egyik írás a 2012-es szenegáli választásokkal kapcsolatban idézi ‘az ifjúság a bolondok tanára‘ mondást, ahol a ‘nagy öreg‘ 85 éves Wade elnök igyekezett magát harmadszorra is újra választatni, s a szavazást hatalmas tüntetések kísérték. Egy másik cikk 2009-ből a fiatalok idősekkel szemben tanúsított közömbösségéről és intoleranciájáról ír, s a közmondással a fiatalok ‘ostoba magatartását‘ minősíti. Egy harmadik írás a sportot mint a ‘fiatalok ünnepét‘ mutatja be, s utal egy – a sportjában kivételesen idősnek számító – negyven éves futballkapusra. Egy fórumon pedig azokról a fiatalokról van szó, akik moziba járnak szexelni, s a mondást ismét abban az értelemben használja a hozzászóló, hogy ezek a fiatalok ‘nem normálisak‘. Egy sokadik poszt pedig végül a galapagoszi teknősökről ír, melyek élettartama 150-200 év is lehet, s 80-100 évesen még igencsak virgoncak az udvarlásban.

Összesen ezt az öt helyet találtam a neten, ahol a ‘La jeunesse est le professeur des fous‘, azaz ‘A fiatalság az őrültek/bolondok tanára‘ közmondás fordul elő. Ez azt jelentené, hogy nem túl gyakori a használata, eredeti értelmében pedig az ‘egykor erős, de mára már idős‘ emberekkel kapcsolatban használják, akiket a fiatalok szeretnének már eltávolítani az útból, ill. előfordul egy másik használata is, ahol már az eredeti jelentése kiveszett, s csak a nálunk is ismert ‘fiatalság – bolondság‘ értelemben él tovább.

• emblémája

A francia Jean-Jacques Boisard 1584-es Emblemata című művében viszont találunk egy passzust, ami kapcsolatot teremt a fenti francia közmondás és az eredeti liviusi ‘az eredmény az ostobák tanítója‘ szólás között. Boisard könyve, amiben krotóni Milón története is szerepel, egy ún. ’emblemata’, amelyben allegóriaszerű képek sorakoznak, s mindegyik után egy pár soros szöveg fejti ki a kép értelmét, s fűz hozzá erkölcsi tanulságot. S akiről most szó van, a híres ókori birkózó, a krotóni Milón egyébként a franciák körében ismertebb, mint nálunk. Alakját Francois Rabelais is feldolgozta, Alexandre Dumas regényében, A három testőr-ben pedig Porthos hasonlítja a saját erejét Milónéhoz, mire d’Artagnan hozzáteszi, hogy a feje is ugyanúgy üres.

Úgyhogy, ha elmondjuk krotóni Milónról, kora legnagyobb birkózójáról, hogy hat alkalommal nyert az olimpián, s naponta megevett 9 kiló húst, 9 kiló kenyeret, s megivott mellé 10 liter bort – akkor már tudjuk, hogy nagyon erős ember lehetett, s sejthetjük azt is, hogy az erkölcsi tanulság pedig az ostobaságáról és elbizakodottságáról fog szólni.

Az ókori életrajzírók stílusát követve ugyanis Milón halála jól példázza a birkózó karakterét. Történt ugyanis, hogy az idősödő Milón éppen egy erdőben sétált, amikor egy ékkel ketté hasított fát talált. Ekkor beletette a kezeit a hasadékba, hogy szétfeszítse a törzset, azonban az ék kiesett, s a fa beszorította a kezét. S mivel nem tudott szabadulni, végül farkasok falták fel az erdőben.

Boisard műve pedig a következő erkölcsi tanulságot fűzi Milón felfalatását ábrázoló kép mellé.

Haec decuit primae tentare in flore iuventae,
Cùm tibi tot palmas detulit alta Croton.
Quae doceat serò, turpi discenda pudore,
Stultorum eventus multa magister habet.

A virágzó ifjúkor elején még illett ez az erőpróba,
mikor neked oly sok dicsőséget hozott büszke Krotón.
Az eredmény, az ostobák tanítója mégis tartogatott neked egyt s mást,
hogy azokból – a rút szégyen leckéjével – elkésve okulj.

Boisard leckéjében tehát ott van az eredeti erkölcsi tanulság, miszerint ‘az eredmény az ostobák tanítója‘, továbbá a történetben az idős Milón a fiatal Milón mutatványát próbálja megismételni, azonban hanyatló kora miatt ez nem sikerül. S lehetséges, hogy ennek a képnek az alapján alakult át francia nyelvterületen az eredeti közmondás, s ahogyan a ‘fiatal Milón’ példája lebeg az ‘idősödő és ostoba Milón’ szeme előtt, úgy lett a közmondásban is végül ‘az ifjúság az őrültek tanára‘.

• az nevet, aki utoljára nevet

Milón története után – ahol a fiatal hős és a meggondolatlan idős ember kettőssége tárul elénk – már egészen más színezetet kapnak a latin szópárbaj szavai.

A jelenet elején ugyanis az egyik bandatag Wyatt Earp-be köt bele azzal, hogy Earp korábban fejvadász volt, s az olyan törvényen kívüli cowboyokra vadászott, mint amilyenek ők is, mire Earp hidegvérrel közli, hogy „már visszavonultam„. Ezután fordul Ringo Doc-hoz, aki láthatóan rossz bőrben van. Az amerikai néző pedig tudja róla, ekkor már alkoholista és súlyosan beteg. Csupán pár év és meghal.

Ringo: Biztosan te vagy Doc Holliday.
Doc: Igen, azt beszélik.
Ringo: Te is visszavonultál?
Doc: Nem én! Most élem fénykoromat.
Ringo: Az látszik.

S itt mintha Milón története köszönne vissza, aki ugyancsak túl volt a ‘fénykorán‘, de mégsem ‘vonult vissza‘. S ez lett a veszte is, a túlzott elbizakodottság. S ugyanez az elbizakodottság az, amivel Doc is kihívja maga ellen a sorsot, s Ringo szavai ezzel szembesítik. Utána pedig még egyszer. Latinul. Egy holt nyelv szavaival.

Ringo: Neked már rég véged, ostoba! Csak áltatod magad! (Az ifjúság az őrültek tanítója.)
Doc: Te talán nem halsz meg egyszer? (Nyugodjék békében!)

Emlékszünk? Milónt a fa hasadéka ejti fogságba, s bár a farkasok falják fel, halálában mégis nevetségessé válik. Poe novellájában Fortunatót Montresor falazza be a fal hasadékába, s ő ott leli a halálát. Karnevál idején, a bohóc jelmezében. Ő így válik nevetségessé elbizakodottságában.

S ugyanez a hübrisz kísérti meg Doc-ot is. Ő azonban elkerüli a csapdát. Kilép Milón szerepéből, és szembe néz saját veszendőségével. Önként húzza magára a bohócsipkát. S Ringo virtuóz pisztolytáncoltatása után eljátssza ő is ugyanazt. Egy bádogbögrével.

S azzal, hogy Doc beismeri saját esendőségét, kizökkenti Ringót is a szerepéből. S semmivé oszlik a köztük lévő ellenségesség is. Igaz, csak egy múló pillanat erejéig. Mert abban a pillanatban a lecsupaszított sorsközösségüket élik meg. Azt, ami mindnyájuk sorsában közös.

Hogy a végén úgyis a halál nevet.

*     *     *     *     *

TOMBSTONE város nevének eredete. A város neve azt jelenti, hogy ‘sírkő‘. A várost Ed Schieffelin bányakutató alapította 1879-ben, s hamarosan az arizonai ezüstbányászat központja lett, s lakossága alig hét év alatt nőtt meg robbanásszerűen 100 főről 14 000 főre.

Ed Schieffelin a San Pedro-folyó mentén 1877-ben kezdett ezüst után kutatni, a terület azonban, amelyet választott, csak 19 kilométerre volt az ellenséges apacs indiánoktól, akiket a legendás Geronimo vezetett akkoriban. Ekkor hangzottak el barátai figyelmeztető szavai:

„Jobb, ha viszel magaddal egy koporsót is, mert csak a saját sírkövedet fogod megtalálni, semmi mást!„

Schieffelinek azonban,

„akkora szerencséje volt, hogy örömében – hiszen oly nagy különbség volt barátai jóslata és az ő felfedezése között -, maga nevezte el a várost Tombstone-nak.„

 

Hasonló szavak állnak a város címerén is: „The town too tough to die” – A város, amelyik túl makacs ahhoz, hogy meghaljon.