Melencio Sabino archaikus világképében tehát a világban megjelenő rossz annak a következménye, hogy az emberi világ elvesztette a kapcsolatát a démonok világával, s ennek az eredeti egységnek a részleges a helyreállítására szolgál a fenti varázsige
A blogger a második részben Melencio Sabino Karunungan ng Diyos c. – misztikus tanításait tartalmazó – könyvecskéjében (innen tölthető le vagy innen) Gábriel Főangyal alakját vizsgálja meg. A blogger az előző részben a következőeket állapította meg:
- Melencio Sabino a blogger szerint kiválóan értett latinul, ugyanakkor könyvecskéjében alig van egy-egy szó, amit helyesen vagy nyelvtani hiba nélkül írt volna le. Ennek az az oka, hogy az egyház tanításával ellentétes állításait egyrészt a szöveg ‘nyomdahibái’ segítségével kódolta,
- másrészt pedig a latinul értő olvasója elől úgy leplezte el az eretnek állításait, mintha nem tudna jól latinul, így ‘valójában’ szó sincs a könyvecskéjében tévtanításokról – a szerzője csupán ‘töri a latint’, s ez okozhatja ezt a kínos félreértést.
- Felfogása szerint az Úr – s maga Jézus is – csupán egy démon, aki egyenrangú az alvilág fejedelmével, ill. a menny főangyalaival, akik hasonló módon szintén csupán démonok.
- Szerzője a könyvét nem a latinul értő közönségnek szánta, a latin nyelv használatával csupán népi használatra szánt pszeudo-latin és pszeudo-filippínó ‘varázsigéket‘ kívánl létrehozni.
- Melencio Sabino ebben igen sikeres volt. Míg a kisegyháza már nem létezik, a ‘varázsigéi’ viszont (oracyon-ok) még máig élnek a Fülöp-szigeteken, s nagy népszerűségnek örvendenek az amulettek használói körében, s ezt a kis könyvecskéjét még ma is árusítják a talizmánokkal kereskedő üzletek, vásári standok.
A kép mellett a következő tagalóg szöveg áll: ‘Si san gabriel ang kalihim pangkalahatan pinagkatiwalaan ng dios ng mga lihim na gawa, kaya’t ang taglay niya ay palma at bandila‘
Gépi fordítása: ‘Szent Gábriel az általános titkár, akit a titkos munkák istene bízott meg, így az ő pálmaága és zászlaja.’ [az Isten titkos munkával bízott meg; a titkos munka istene bízta meg?]
A kép bal oldalán középen a következő latin szöveg áll:
ESTO MIHI LORDICAET TRIBUE. MIHI FOR DINEM IN PARTIENDO TIGUDE DEUM.
Ez a szöveg maga a ‘varázsige’, azaz oracyon. Az ‘ESTO MIHI LORDICAET’ helyes olvasata ‘Esto mihi lorica (et)‘, azaz ‘Légy a páncélom (és)‘. Ez a röpima megtalálható az 1230 körül írt lüneburgi krónikában (Chronicon Apparitionvm Et Gestorvm S. Michaelis Archangeli) – hasonlóan az előző részhez, ahol a könyvecske Mihály arkangyalhoz szóló röpimáját találtuk meg ugyanitt.
A blogger szerint itt máris megjelenik egy ‘elírásba kódolt’ titkos tanítás. Mint láttuk az előző részben, Melencio Sabino az Urat, az arkangyalokat, a Sátánt egyenrangú démonoknak tekinti, de magát Jézus is, ami egy ‘dominum / demonum’ (uram / démonom) elírásból derült ki, s most hasonló elírást láthatunk. Az angol nyelvű kereszténységben ugyanis a ‘Lord’ szó az Urat illeti meg, míg a könyvecske szerzője szerint Gábriel Főangyal is egyenrangú az Úrral, így a ‘légy a páncélom‘ (‘esto loricum‘) eredeti fordulatba becsempész egy ‘d’ betűt, s így már azt olvashatjuk bele, hogy ‘légy az Uram‘ (‘esto lordicum‘) – azaz nem véletlenül szerepel így a hibás alakban a ‘lord‘ szóelem, hanem jelentése van: Gábriel egyenrangú az Úrral. (S az se véletlen, hogy egybeírja az ‘et’ (és) szócskával, hiszen azzal is a ‘rossz’ nyelvhasználat érzetét erősíti.
A következő ‘TRIBUE. MIHI FOR DINEM’ kifejezés valószínűleg a ‘tribue mihi for[titu]dinem‘ (‘oszd meg számomra/velem az erődet’) fordulat tudatosan történő eltorzítása lehet, ami akár a XIV. században élt Svéd Szent Brigitta misztikus művéből, a Mennyei Kinyilatkoztatások-ból (Revelationes coelestes) származhat (Reuelationes S. Birgittae):
A ‘… da mihi fortitudinem faciendi bona opera‘ (‘adj erőt arra, hogy jó cselekedeteket tegyek’) fordulat ugyanazt a nyelvtani mintázatot mutatja, mint a blogger olvasatában a ‘tribue mihi for[titu]dinem in partiendo‘, ui. mindkét helyen ‘valami elvégzésére való erő’ kérése mellett ún. gerundiumos szerkezet jelenik meg (faciendi ~ partiendo), s az jelöli, hogy minek az elvégzésére/megtörténésére kérik az erőt.
Továbbá több játékos ismétlést láthatunk (ami egyébként a blogger szerint egy igen jellemző sajátossága a könyvecske varázsszövegeinek). A ‘TRIBUE. MIHI FOR DINEM IN PARTIENDO TIGUDE DEUM.’ egy ‘oszd meg) jelentésű (‘tribue’) szóval kezdődik, majd egyszercsak egy hasonlóan ‘megosztani’ jelentésű ‘partio’ igéből származó ‘partiendo’ alak követi. Valamint ott áll a ‘mihi’ (‘nekem’ ~ oszd meg velem) névmás, míg azt az angol ‘for’ (‘számára’) elöljárószó követi. Míg a ‘dinem’ (értelmetlen) szóba belehallhatjuk a latin di/dii (istenek) szót, addig az utolsó szó a ‘deum’ (‘istent’). S a ‘tigude deum’ fordulatban pedig a varázslások nyelvére igen jellemző hangsorismétlést vehetünk észre: [tigu]de – de[um]. A ‘TIGUDE’ szót nem tudjuk értelmezni.
„ANTIFONA – Yngresius [ingressus] gabriel angelus ad maria dixit: Ave gratia plena dominus tecum benedicta tu in melieribus. Angelus domine nuntiabit marie et concepiet de spirito sancto.”
„Antifóna – Gábriel angyal megérkezvén így szólt Máriához: üdvöz légy kegyelemmel teljes az Úr van teveled áldott vagy te az asszonyok között. Az angyal Úr hírül fogja adni Máriának és [Mária] gyereket fog foganni a szentlélektől.”
Itt az Úr angyala imádság részletei tűnnek fel, ami Lukács 1.26-35-re megy vissza, ahol Gábriel Főangyal hírül adja Máriának, hogy a Szentlélektől fiút fog foganni. Egy ‘nyelvtani hibába’ kódolt titkos tanítást láthatunk itt is. Az evangélium szövegében ez áll: ‘et ait angelus … ecce concipies in utero et paries filium’ (és az angyal mondta, ime meg fogsz foganni és fiút fogsz szülni‘. Ill. az Úrangyala imádságban: ‘Angelus Domini nuntiavit Mariae, et concepit de Spiritu Sancto’ (az Úr angyala hírül adta Máriának, és [Mária] megfogant a Szentlélektők’). Melencio Sabino viszont végig jövő idejű igealakokat használ: ‘Angelus domine nuntiabit marie et concepiet‘ (‘az úr angyala hírül fogja adni Máriának és [Mária] meg fog foganni.’ Szimpla bakinak tűnik a ‘nuntiavit ~ nuntiabit’ (hírül adta ~ hírül fogja adni) ‘v~b’ hangalakváltása, itt azonban szerintünk egy titkos utalást rejt.
A könyörgés itt Gábriel arkangyalt idézi meg, aki mintegy ‘hírül fogja adni [neked ugyanazt, mint Máriának], s te meg fogsz foganni’. Ezt a történést Melencio Sabino ezzel a képpel egy spirituális szexuális aktusként írja le, amikor is a varázsige hatására Gábriel közbenjárására fogan meg valamilyen természetfeletti erő a könyörgőben. Egy másik elírásban pedig láttuk (‘esto mihi lordicaet’), hogy Gábriel azonos az Úrral (hiszen ‘Lord’-nak szólítja), itt pedig azt mondja: ‘Angelus domine nuntiabit’ (az angyal Úr hírül fogja adni). Azaz itt valamiféle korai gender-megközelítést látunk, ahol a titkos tanítás szerint a varázsige használóját maga az Úr fogja megtermékenyíteni Gábriel képében, s így teszi valamilyen természetfeletti erő birtokosává – s ezzel a könyörgőt voltaképpen a szexuális aktus befogadó női szerepébe helyezi, míg az Úr pedig a behatoló és megtermékenyítő férfi szerepét tölti be.
„ORATIO – Deus humane salutaris amator qui beatum gabrielem principe astantem et tuae fortitudines legasti ad anunciandum gloriese virginne immaculatae sacramente incarnatienis fili tui domine. Nostri jesucristo humiliter potinus confugientibus nobis ad presiedium tanti. Paranimpe qui intercessione hostes considere digneris. Per eudem dominum nostrum jusum christum, Amen.”
„Könyörgés – Isten a emberek szerető üdvözítője aki boldog Gábriel segítő fejedelmet és a te erősségedet elküldted hogy hírül adja a dicső szeplőtelen szűznek a te fiad urunk testetöltésének a szentségét. A mi [urunk] Jézus Krisztus által alázatosan oly nagy menedéked alá futhatunk. Tégy alkalmassá arra hogy a közbenjárásoddal méltó legyek az ellenség visszaszorítására. A mi urunk ugyanazon Jézus Krisztus által. Ámen.”
Legvégül a következő szövegrészt találjuk. A blogger szerint Melencio Sabino itt pontosítja a tanítását, amelyben az Úr kegyelmének a befogadását szexuális aktusnak tekinti, s a hívő – nemétől függetlenül – a befogadó nő szerepét tölti be ebben a történésben.
ORACION UPANG MALIGTAS SA SIGNOS PLANETAS ESTO MIHI LORICA ET TRIBUI ME IMPARTITUDENEM IMPARTIENDO Si san gabriel ang bantay kung araw ng lunes, kaya't siya ang dapat tawagan sa araw na ito. ORACION ABEREHEM SALVATOREM ET PREGENTEM
Fordítása: Könyörgés, hogy védve legyünk a bolyók által rendelt sorstól. [pszeudo-latin szöveg] Gábriel a Hold napján az őrzőnk, így ezen a napon kell őt hívni. Könyörgés [pszeudo-latin szöveg]
A bloggernek a varázsigével kapcsolatban már az elején gyanús volt egy momentum, amikor a varázsige ‘oszd meg’ jelentést két különböző szóval jeleníti meg (TRIBUE … PARTIENDO), ott ugyanis a ‘partiendo‘ szó szóalakjába belehallik a ‘partus‘ (szülés, magzat) szó is. S rendkívül érdekes, a ‘megosztani‘ szó a ‘részekre osztás‘ jelentést is tartalmazza, míg a ‘megosztás‘ a latin ‘part‘ (rész jelentésű) szótő révén megy at a ‘partus‘ (születés, magzat) tartalomba.
Az ‘TRIBUI ME IMPARTITUDENEM IMPARTIENDO’ fordulatban három latin szó játszik egymásba: ‘par‘ (egyenlő), ‘part-‘ (rész), ‘partus‘ (szülés, magzat). Az ‘impar‘ azt jelenti, hogy ‘egyenlőtlen, különböző, nem egyenrangú’, míg a ‘partitudo‘ azt jelenti, hogy ‘szülés’. Az egyenlőtlenség utalhat arra is, hogy a könyörgő a saját létrendje fölött álló (vele nem egyenlő) közbeavatkozást kér. Így fordíthatjuk: ‘Oszd meg velem ezt a velem nem egyenlő erőt a szülés által!’ vagy ‘Add meg, hogy ezt a velem nem egyenlő dolgot megszülhessem!‘ További asszociációkra adhat okot az, hogy a magzat is a megfogant nő ‘része’, ugyanakkor Máris esetében egy vele nem egyenrangú (impar) magzatot fogadott a testébe.
Az ‘ABEREHEM SALVATOREM ET PREGENTEM’ fordulatban az ‘aberehem’ lehet az ‘apprehen[do]’ (megragad, megfog, megszáll) latin szó torzult alakja, míg a ‘pregentem’ a lat. ‘praegnans’ (állapotos, terhes) hasonlóan torzított alakja. A ‘salvator’ jelentése: üdvözítő, de itt jelentheti egyszerűen a ‘gyógyító erőt’ (salvere – egészségesnek lenni). Így a varázsige jelentheti ezt is: ‘Meg foglak szállni a gyógyító erőmmel és terhessé teszlek vele‘.
A képen Gábriel az egyik kezében egy pálmaágat tart, s ez a motívumot a Legenda Aurea középkori legendagyűjtemény beszámolóját követi, miszerint Máriának a halála előtt egy angyal hoz egy pálmaágat a paradicsomból. A másik kezével pedig egy kígyót ragad meg, ami a hagyományos tanítások szellemében utalhat arra, hogy Mária – a Jelenések könyve szerint – sarkával az Ős kígyó (a Sátán) fején tapos. Így láthatjuk, hogy Melencio Sabino a hagyományos keresztény ikonográfiát használja – de ez a kép értelmezhető a Fülöp-szigetek népi szimbolika ismeretében is!
Az értelmezéshez a kulcsot a ‘kígyó’ szimbóluma adja. A képen ui. Gábriel Főangyal egy kígyót ragad meg (vö. apprehendere ~ megragadni). Ezt európai szemmel egy fallikus szimbólumnak tekinthetnénk, azonban jó, ha tisztában vagyunk a kígyó motívum jelentésével a Fülöp szigeteki népi szimbolikában. A Fülöp-szigeteken ugyanis a madarak a férfias princípiumot képviselik (s Gábriel arkangyal maga is egy madár a szárnyaival!), mivel közel vannak a Naphoz, míg a kígyó pedig az anyát, a nőiességet szimbolizálja a Föld anyához való közelsége miatt. Egy tanulmány így fogalmaz:
„Mind a kígyók, mind a madarak magukon viselik a nőies és férfias lényeget, amelyek szintén elterjedtek a világ különböző mítoszaiban. A „férfi energiával (tűz és fény)” teli Naphoz való közelsége miatt a madarakat férfias szimbólumnak tekintik. A kígyó, ellentétben a keresztény motívumokkal, gyakran a női szimbólum, mivel a „földanya” motívumokhoz kapcsolódik. Borneón a kígyó nagyon kedvelt lény, mert sokkal közelebb lakik az emberi birodalomhoz. A kígyó köztudottan olyan hajlamú, mint egy anya, aki mindig úgy gondoskodik az emberről, mintha a gyermekei lennének.” (aswangproject.com)
A pálmaág pedig az erőt is jelképezheti, hiszen a pálmalevél ‘a Fülöp-szigeteken is széles körben elterjedt szimbólum, amelyeket gyakran használnak kitüntetésekben és érmekben, hogy kifejezzék a magas teljesítményt, az erőt és a hűséget.‘ Míg Gábriel neve is az erőt hangsúlyozza – a héber ‘Gábri-Él‘ (Isten ereje) kifejezésből.
A hivatalos egyházi értelmezésben a kígyót megragadó Gábriel a Sátán fölötti győzelmet jelképezi, mig filippínó népi megközelítésben a kígyó jelentheti a termékeny női testet, míg a megragadása pedig a teherbe ejtés aktusát, ahol Gábriel a természetfölötti erejével termékenyíti meg a varázsige használóját.
Fentebb láttuk, hogy az oracyon-ban három latin szó játszik egymásba: ‘par‘ (egyenlő), ‘part-‘ (rész), ‘partus‘ (szülés, magzat), de ugyanezt felfedezhetjük a képi ábrázoláson is, ahol szintén a ‘pajzs’ ~ ‘kígyó’ ~ ‘részekre vágás’ jelentések tűnnek át egymásba! A könyvecske szerint ugyanis Gábriel két jelképe a pálmaág (palma) és a zászló (bandila). Az egyik kezében valóban pálmaág van, míg a másikban egy kígyó. Így a kígyó a zászlónak felel meg. A kígyó felett az ‘escudem’ szó szerepel, ami a portugál pénznemre emlékeztet. Az escudo szó a latin scutum (bőrrel bevont fapajzs) szóból ered, ami a proto-indoeurópai *skei- (to cut, split) gyökre vezethető vissza talán azon az alapon, hogy a pajzsul szolgáló falapot a fa törzséből vágták ki. Továbbá az ima azt mondja, hogy ‘légy a pajzsom‘. Az ott szereplő ‘lorica‘ szó pedig lorum (szíj, bőrcsík) szóból ered, ami formájával a kígyó képét is idézheti.
Azaz a ‘pajzs’ jelentésű szavak egyszerre idézik a kígyó formáját és a ‘több darabra vágás’ mozzanatát. De ha jól megnézzük a képet, a kígyó – amit Gábriel fog – színezéssel két részre van osztva! A felső része fehér, míg az alsó satírozott.
Ezt a szimbolikát egy – az Ophisaurus nemzetségbe tartozó – ún. üveggyíkkal kapcsolatos hiedelemmel hozhatjuk összefüggésbe, amelyet a Fülöp-szigeteken is ismertek, de egészen máshol, Franklin Benjamin egy politikai röpiratában is feltűnik, ahol egységes ellenállásra szólít jel a ‘Egyesülés vagy halál!’ mottóval Észak-Amerika gyarmati korából.
Az üveggyíknak ugyanis kígyószerű teste van, ezért könnyen kígyónak nézik, s vészhelyzet esetén a testéről leválik a farka (s ez teste több mint kétharmada), ami aztán több – továbbra is mozgó – darabra esik szét, hogy ezzel vonja el az őt üldöző ragadozó figyelmét. A népi hidelem szerint a kígyó ezen széttöredezett részeiből képes újra eggyé válni.
Ezzel pedig Melencio Sabino egy újabb misztikus tanításához jutunk el, amely vélhetően a filippínó népi hitvilágban gyökeredzik. Az őskígyó – a Sátán – a Paradicsomban megkíséretette ez első emberpárt, s ennek következménye a Paradicsomból való kiűzetés, s az áteredő bűn, aminek a hatását Jézus törölte el a kereszthalálával. Az ősbűn a természettel, a világgal való egység elvesztését jelentette, s következménye a dogmatika szerint ‘a halál, a betegség, a természet mostohaságával való küzdelem’ (Előd István: Dogmatika). A keresztény tanításban ez a hasadás a kígyó képével kapcsolatos, míg a fenti népies hiedelemben a széttöredezés szintén egy kígyó képéhez kapcsolódik, amely részeire esik szét, de ezt követően ez a kígyó képes a részeiből ismét egésszé összeállni – s ez értelmezheti azt is, miért jelenik meg annyiszor a varázsszövegben a ‘részek, darabjai’ fogalma.
Melencio Sabino archaikus világképében tehát a világban megjelenő rossz (a kísérő ima szerint: kaaway, kahirapan – ellenségek, nyomorúság) annak a következménye, hogy az emberi világ elvesztette a kapcsolatát a démonok világával, s ennek az eredeti egységnek a részleges helyreállítására szolgál a fenti varázsige – a darabjaira széttöredezett, majd azokból ismét egésszé összeálló kígyó képével, s ezért is lehet a Fülöp-szigeteken a hitgyógyítók (healer-ek) egyik imája.
Végül a képecske négy sarkában négy latin szó olvasható: pater (atya), rex (király), cuveratis (gubernator – kormányzó), deus (isten).