Fábri Zoltán Hannibál tanár úr filmjének a díszbemutatója 1956 október 18-án volt, öt nappal a forradalom előtt. A film a „30-as évek fasiszta Ébredő magyarság mozgalmának az időszakában játszódik, és ugyanakkor a Rákosi-korszak koncepciós pereinek az indító rugóit, módszereit tárja fel: alapjában véve a megtéveszthető tömeg labilisan változékony hangulatait, ami annyira jellemző volt itt az ’56 körüli időkre, amikor 1950-től kezdve a koncepciós perek, a halálos ítéletek, azután a rehabilitációk, szóval ezek az elviselhetetlen dolgok megtörténtek.” (Fábri Zoltán – A képalkotó művész, 1994, 131o.) – írja egy rendszerváltás után megjelent összefoglaló. Míg a rendszerváltás előtt maga Fábri foglalta így össze a film mondanivalóját: „ A Hannibál tanár úr alapkonfliktusa, hogy a szabad véleménynyilvánítás jogáért ütközik meg ez a kisember a prefasiszta társadalommal, de még kompromisszum árán sem tudja megmenteni magát.” – A két kor között tökéletes az áthallás.
A film egy latin idézettel kezdődik (nem ez lesz az érdekes), ami a latin nyelvtankönyvek egy szép példamondata már századok óta a participium használatára genitivus vonzattal – íme egy előfordulása pl. egy 1836-os grammatikában:
