I.
‘Éltem más helyett,
halok más helyett: éltem – kénytelen –
anyámat, meghalom – kénytelen –
halálát anyámnak, akit soha nem,
sohasem ismertem’
- A két ‘baki’
A Büntetőexpedíció című kisjátékfilm (34 perc, 1970) – melynek forgatókönyvét Dobai Péter írta – egyik jelenetében (18:30-tól) egy kivégzést látunk. Miközben az elítéltet felvezetik a kivégzőosztag elé, egy katolikus pap latin nyelvű imáját halljuk. Az ima a katolikus egyház temetéseken használt szertartáskönyvéből származik. Mivel a film 1913-ban játszódik, a szertartás nyelve a latin. Először a ‘Libera me‘ imádság hangzik el, majd egy rövid könyörgés az elhunytért, s ennek a végeztével dördül el az elítélt életét kioltó sortűz.
Itt bizony két ‘baki’ is van – gondoltam először. Liturgiailag ugyanis képtelenség, hogy a pap a temetési szertartás szövegét mondja egy élő személyért, még akkor is, ha egy halálveszélyben lévő – esetünkben halálra ítélt – egyénről is van szó. A másik ‘baki’ viszont még meglepőbb. Mivel a következő rövid ima egy olyan könyörgés, melynek különböző változatai vannak a szertartáskönyvben attól függően, hogy ki volt az elhunyt, s ezek közül a szövegek közül választhat a temetést végző pap. S bár a filmben egy férfit végeznek ki, a könyörgés itt egy elhunyt nőért szól: ‘Domine … miserere famulae tuae‘ (‘Uram … könyörülj szolgálólányodon’).
