(szöveg betűhelyes átírása és fordítása az ChatGPT segítségét is felhasználva – szöveghelyek: https://archive.org/details/hin-wel-all-00000432-001/mode/2up, ill. https://www.digitale-sammlungen.de/en/view/bsb10174069?page=,1)
Gerardus Dorn: Clavis totius philosophiae chymisticae, per quam obscura philosophorum dicta referantur. Compendium tres libros continens, partim physicos, medicos, et pro maiori parte chymicos. (Lugundi, MDLXVII)
Gerhardus Dorneus: Az alkímia teljes bölcsességének kulcsai, amely felfedi a bölcselők homályos állításait. A mű három könyvet tartalmaz, részint természettudományt, ill. orvostudományt, de nagyobb részt alkímiát. (Lyon, 1567)
Előszót, stb kihagytam.
EPISTOLA EXHORTATORIA – BUZDÍTÓ LEVÉL
(6-7 old.) SCIO vos non lateri, fratres, quanam ignominia per orbem afficiant ignari praeceptorem nostrum Theophrastum Paracelsum; vel quia vident ipsum facile superasse quosvis nostri saeculi medicos ac physicos, tam ex experientia quam arte, vel quod ignaros in genere medicos, physicos et chirurgos non immerito reprehenderit ab enormibus eorum erroribus. Nec vident isti quam turpiter sibi conscii fateantur ignorantiam suam, cum ignaros non tam carpere quam docere conetur, et doctos in arte sua quosque summopere laudare studeat et exhortari. Docti viri sibi non attribuunt eam reprehensionem, tanquam ipsos non concernentem, sed admirandam eius experientiam, conari sunt imitari potius quam vituperare. Contra, qui sibimet sapiunt, nihil probare volunt, cuius fuerint ignari: tales rustica nimium invidia moti dentes acuunt in eos, qui suo labore prodesse conantur omnibus. Quapropter, hortor vos fratres (ne tantum facinus maneat inultum), arripite calamum in eos, quos non pudet medicam artem depravare tantum, verum etiam eos persequi, quorum omne studium assiduo versatur circa sepultam in hac arte veritatem recuperandam.
Tudom, nem titok előttetek, barátaim, hogy milyen gyalázkodással illetik világszerte a tudatlanok tanítónkat, Theophrastus Paracelsust; akár, mert látják, hogy ő maga könnyedén fölülmúl bárkit századunk orvosai és természettudósai közül – annyira a tapasztaltságával, mint a szakmai tudásával -, akár, mivel a saját szakterületüket illetően tudatlan orvosokat, természettudósokat, sebészeket nem méltatlanul kritizálja óriási tévedéseik miatt. És azok nem látják, hogy oly gyalázatos tudatlanságuk [önismeret hiánya] miatt milyen mértékben leplezik le a saját tudatlanságukat, mivel ő nem feddni, hanem tanítani igyekszik a tudatlanokat, azokat pedig, akik a szakterületeiken jártasok, a legnagyobb mértékben dicsérni és bátorítani igyekszik. Az önismerettel rendelkező férfiak nem tekintik azt támadásnak – mintha nem is rájuk vonatkozna -, hanem csodálják a szakértelmét, s inkább követni, mint támadni akarják. Akik viszont csak hiszik magukról, hogy szakértelmük van, semmit sem akarnak alátámasztani, hiszen nem is értenek hozzá: ezek barbár dühvel köszörülik a nyelvüket azokon, akik saját munkájukkal igyekeznek mások hasznára lenni. Ezért is buzdítalak titeket, barátaim (az oly nagy bűnök ne maradjanak büntetlenek), ragadjatok tollat azok ellen, akik nem szégyellik, hogy olyan mértékben elsilányítják az orvostudományt, de még azokat is üldözik, akiknek minden igyekezetükkel egyre csak azon vannak, hogy ezen a tudományterületen elvétett igazságot helyreállítsák.
(8-9 old.) Quod certe praeceptor noster praestitit, dum infinitas regiones peregrinatus Medicinam chymisticam (non sine maximis expensis) nostro saeculo solus restituit. En praemium pro meritis, quod ab ingratis hominibus accepit: utpote calumnias post mortem. Ipso vivente nullus oblatrare fuit ausus, mortuo iam bellum parant inermes. Euge, viri boni, resistamus, ne cumulus iste vilis per exemplum auctus, si non iure, saltem iniuria bonas artes una cum earum professoribus piis ac veris prostrenere praesumant. Non quod per se quidpiam praestare possunt, verum quia se viribus omnino destituos esse vident, ipsos se dant in praedam gigantibus: nam sciunt hominum haec monstra nihil operis ardui vel praeclari, quod non fecerint ipsi ferre posse. Et ne tanto quod susceperunt operi (nempe Iovem ipsum de sede sua deicere) per aliud excellentius aliquando sit in honore diminutum: cum ex eo summos honores ac divitias hauriant, ceteram suam abiectis hominibus augere non verentur: ut quod ab aevo non potuerunt, arte nec ingenio, multitudine iam exaequantur et aere. Solent attamen gigantum nonnulli, qui nectaris dulcedinem paulisper degustarunt, eius allecti suavitate, viros accercire, potissimum eos, quos Theophrasti doctrina resciuerunt imbutos fore: non quod eorum delectentur consor(tio, sed…)
Bizony, a mi mesterünk ezt vitte véghez, amikor messzi vidékeket bejárva helyreállította a chymiai orvostudományt (nem minden költség nélkül) a századunkban egyedül. S íme a jutalom az érdemeiért, amit a tudatlan emberektől kapott: úgymint rágalmakat a halála után. Amíg élt, senkinek sem volt bátorsága támadni őt: a halála után indítottak ellene háborút gyáván. Nos hát, bátor férfiak, álljunk ellent, nehogy ez a hitvány tömeg a példán felbuzdulva, ha igazságosan nem is, hát igaztalanul a jó művészeteket azok kegyes és igaz professzoraival földre ne próbálja teríteni. Nem azért, mintha önmaguktól bármit is fel tudnának mutatni, hanem mert teljes mértékben tévedésben vannak erejüket illetően, s oda vetik magukat az óriások elé. Az emberiség ezen szörnyszülöttei semmiféle kiemelkedő vagy dicső dolgot nem ismernek el, ha nincs hozzá képességük, hogy meg is tegyék azt. És hogy az az oly nagy munka, amit magukra vállaltak (bizonyára még Iuppitert is kilöknék a trónjáról), nehogy más kiemelkedőbb emberek miatt valahogyan is veszítsen a dicsfényéből, hiszen abból merítik az őket illető tiszteletet és gazdagságot, nem tartanak attól, hogy az összes többi dolgukat alávetett emberektől gyarapítsák. Amit pedig eleve nem képesek megszerezni sem hozzáértésükkel, sem tehetségükkel, kiegyenlítik a számbeli fölényükkel és a pénzükkel. Továbbá elő szokott fordulni, hogy néhányan a szellemóriások közül, miután csak kicsit is megkóstolták a nektárjuk édességét, elcsábulva annak élvezetétől, maguk köré gyűjtik az embereket, s leginkább azokat, akikről úgy értesültek, hogy Theophrastus tanításába be lesznek avatva:
(10. old.) (Non quod eorum delectentur consor)tio, sed ut blandis verbis ac pollicitationibus venentur, ut ab eis intelligant scripta Paracelsi, eorum ingenia superantia. His adhuc non contenti, petunt eorum quae dicti viri practicarunt unquam habere duplum; quod postquam obtinuerint, mox frivola quadam occasione quaesita, simulabunt injuriam ab eis recepisse maximam, et rixosis verbis conabuntur eos terrere, ne vix (ut putant) hiscere sint ausi: dicentes: „Hoc opus vestrum est puerile, minus dignum auctoritate nostra; quod si Theologiam tractaret aut leges, gratum nobis foret opus. Abite hinc, opera vestra non indigemus.” Sic solent bonos viros laboribus et arte fraudatos et inanes impunenter dimittere. O Pater omnipotens…
Nem mintha élveznék a velük való közösséget, hanem hogy csábító szavakkal és ígéretekkel csalják lépre őket, hogy általuk megértsék Paracelsus írásait, akiknek a kiemelkedő tehetsége egyébként jóval meghaladja az ő képességeiket. De itt még nem állnak meg, hanem követelik tőlük azt is, amiről úgy tartják, hogy ezek a férfiak a gyakorlatban is valaha elértek, s még annál is többet. Miután azt elérték, csakhamar valamilyen nevetséges ürügyet kitalálva azt színlelik, hogy igen nagy méltánytalanság érte őket a részükről, s veszekedést színlelve igyekeznek őket megrémíteni, nehogy (ahogy vélik) ki merjék nyitni a szájukat, s így beszélnek: ‘Ez a munka gyerekes, a legkevésbé sem érdemes a figyelmünkre; viszont ha teológiát vagy jogtudományt akarnátok oktatni, az írásaitokat szívesen fogadnánk. Távozzatok innen, nincs szükségünk a műveitekre!” Így szokták a munkájuk és eredményeik tekintetében kiváló férfiakat, miután átverték és kifosztották, büntetlenül lerázni magukról. Ó mindenható Atyánk …
(11. old) qualem Theologiam quaerunt hi, qui montem montibus accumulant, ut te de caelis deiciant? quales expostulant leges, qui iustitiam tolerare non possunt. Si talibus imbuti non estis artibus, etiam vocati fratres nos adeatis: nisi vestro periculo velitis experientiam facere huius historiae. Expertus hortor et moneo vos, ut praeceptoris nostri teneatis doctrinam, scribentis: Alterius non sit, qui suus esse potest. Interim in Christo primum, tandem in Theophrasto, fratres carissimi, valete, non immemores quantum debeamus praeceptori nostro, licet mortuo. Iterum iterumque valete.
miféle teológiát keresnek ezek, akik hegyeket emelnek hegyekre, hogy téged az egekből letaszítsanak? Miféle törvényekre tartanak igényt ezek, akik az igazságot képtelenek elviselni? Ha nem vagytok az ilyen művészetekkel átitatva, akkor – még ha testvéreiknek is neveznek titeket – ne közeledjetek feléjük. Tapasztalatból intelek és figyelmeztetlek titeket, hogy tartsátok meg tanítónk tanítását, aki azt írja: ne legyen másiké az, aki képes a sajátja lenni. Közben elsőként Krisztusban, s utána Theophrastusban legdrágább testvéreim, vigyázzatok magatokra, nem feledvén el, hogy mennyivel tartozunk a tanítónknak, még ha meghalt is. Ismét csak azt mondom: vigyázzatok magatokra, s éljetek jól.
AD LECTOREM PRAEFATIO – BEVEZETÉS AZ OLVASÓHOZ
(12. old.) HABES hic optime Lector theoriam et praxim totius artis Chymisticae, quam (nisi velis) ex lecture compendioli huius ignorare non potes. Lege et relege pluries, cum tranquillae mentis attentione, nil obiter aut inconsideratum pertransiens. Quod si dispersa nostrae mentis opinionem collegeris, nihil eorum quae pulchra sunt in hac arte latere te poterit unquam. Invenies hic sub duro cortice verae medicinae laticem, quo te, necnon amicos et pauperes a languoribus corporeis (auxilio Dei) sublevare possis. Laborum te non poeniteat in exercendo practicam, (quam tibi decripsimus):
Íme, kedves olvasó, itt megtalálod az alkímia teljes művészetének elméletét és gyakorlatát, amelyet (hacsak nem az kifejezetten a szándékod) ennek a rövid könyvecskének az elolvasásával lehetetlen, hogy meg ne érts. Olvasd el, majd újra és újra nyugodt elmével, s semmin ne fussál át meggondolatlanul. S ha összegyűjtöd az itt szétszórva átadott gondolatainkat, akkor mindabból, ami szép ebben a művészetben, soha semmi nem lesz képes előtted rejtve maradni. Itt meg fogod találni durva héj alatt az igaz orvosság forrását, aminek a segítségével magadat, továbbá barátaidat és a szűkölködőket képes leszel (Isten segítségével) a testi betegségektől megszabadítani. Ne sajnáld a fáradozást a gyakorlatok elvégzéséhez, melyet itt neked leírtunk:
(13. old.) quam tibi decripsimus: nam fabricando nosipsi fabri facti sumus in hac arte, non lectura sola. Quod si forte contingat primo, vel secundo votum te non consequi, ne desponderis animum, sed tertio, quarto rem ipsam repetas. Accidit erranti mihi saepius compotem illius me fieri, quod appetebat animus. Nihil prohibet hominem ad hanc artem pervenire magis, quam pusillanimitas et impatientia. Hoc solo te monitum velim, quod medicinae corporis humani limites in principio non excedas: nam si metallorum vulgarium metamorphosim quaesieris, deplorabis errorem tuum. Vale, aequi bonique labores nostros consule.
hiszen gyakorlás révén váltunk mi magunk ennek a művészetnek a mesterévé, nem csupán olvasással. Ugyanis ha úgy esne, hogy elsőre, vagy másodikra sem érnéd el a célod, ne csüggedj el, de harmadszorra, negyedszerre is ismételd meg a dolgot. Előfordult velem tévelygéseim közepette többször is, hogy részesültem abban, amire a lelkem vágyott. Semmi sem akadályozza jobban az embert abban, hogy ehhez a művészethez eljusson, mint a kishitűség és a türelmetlenség. Arra az egyre szeretnélek figyelmeztetni, hogy az orvoslásban az elején ne lépjél túl az emberi test határain: ugyanis ha a közönséges fémek átalakítására törekednél, keservesen meg fogod bánni a tévedésed. Ég veled, igazságos és jó ember, s fordulj tanácsokért a műveinkhez.
Artis Chymistica Liber Primus – Philosophia chymisiica quid
Az alkímia művészete – első könyv; Az alkímia filozófiája – mi az?
(14. old.) Chymistica philosophia rerum latentes formas secundum rei veritatem, et non apparentiam investigare docet. Huius veri discipuli duas ingrediuntur vias: Opinionem, et Experimentum. Quibus contingit harum altera dumtaxat inniti, necesse est vel ipsos sua doctrina vel opera falli. Quicumque tamen utramque rimati, iudicarint alteram ex altera, hii suo labore non frustrabuntur, nec alii quibus opem ferent aut consilium. Opinio quidem dubia praesupponit, philosophicis tamen rationibus apparentia vera, quae demum experientia verificari debent.
(14. old.) Az alkímia filozófiája arra tanít, hogy a dolgok rejtőző formáit a dolgok igazsága szerint, ne pedig a megjelenésük alapján keressük. Ennek az igazságnak a tanítványai két utat járnak be: a Vélemény és a Tapasztalat útját. Akiknek az jut osztályrészül, hogy a kettő közül csak az egyikre támaszkodnak, azokkal szükségszerűen megtörténik, hogy vagy a tanításaik vagy a gyakorlati megvalósítás során elbuknak. Mindazok viszont, akik mindkettőt vizsgálják, egyiket a másik alapján ítélik meg, azok nem fognak csalódni a munkájukban, sem mások, akiknek segítséget vagy tanácsot nyújtanak. A vélemény ugyanis kétséges alap, mindazonáltal filozófiai okfejtéssel igaznak tűnhet fel, azonban végül csak a gyakorlat képes igazolni azt.
(15. old.) Quapropter et mihi visum est, in hoc opuscŭlo compilando viam utramque tenere tutissimum, solis mutatis nominibus in Theoriam et Praxim. Priusquam tamen ulterius progrediar, clavem tradere non gravabor, qua nihil iis qui vocati sint occlusum sit, sed naturae secretorum scrinia simul reserata. Quod gratis ab altissimo datur timentibus eum gratis accipite timentes pariter et diligentes dominum. Studio rerum comparatur notitia. Cognitionem subsequitur amor. Desiderio seu delectatione datur assiduitas, Frequentia dat experientiam. Quae virtutem, ista potentiam, hac opus mirum perficitur in rerum natura quae talis est.
Ezért az tűnik a legbiztosabb eljárásnak, hogy ebben a rövid műben mindkét utat bejárjuk, csupán a neveiket változtatjuk meg Elméletre és Gyakorlatra. Mielőtt azonban tovább haladnék, nem vonakodom átadni a kulcsokat, hogy semmi se legyen elzárva azoktól, akik meghívást kaptak, hogy a természet titkainak ládája egyből feltáruljon a számukra. Amit az Úr ingyen ad az őt félőknek, fogadjátok hasonló módon istenfélelemmel és szeretve az Urat. A dolgok tanulmányozásával szerezhető meg az ismeret. A gondolkodást a szeretet követi. A végy és a szenvedély vezet a kitartó munkához. A gyakorlás hozza el a tapasztalatot. Ez az erényt, az pedig képességet, s ez által valósul meg a nagy mű a természetben úgy, ahogyan az van.
Cap. II. – Natura quid
Apud chymistas natura dicitur, coeli cum Elementis in generationem omnium quae sunt excitatio. Quod artificium duplici perficitur instrumento, dispositione videlicet, ac influxu. Natura materiam corrumpendo disponit ad potentiam formae receptivam, & coelestium influxum: quae tandem suo determinato tempore prorumpit in actum, & formam specificam. Hoc sibi vult dictum illud philosophorum: Secundum dispositionem materiae agit forma.
II. fejezet – Mi a természet?
Az alkimisták természetnek azt mondják, hogy az egek az Elemekkel együtt minden létező dolog létrejöttének a serkentője. Ez a művelet két eszköz segítségével valósul meg, tudniillik az elrendezéssel (dispositio) és beáramlással (influxus). A természet az anyagot megrontja (lebontja), s úgy osztja szét (rendezi el), hogy az képes legyen befogadni a formát, azaz az égi behatást: ez pedig a maga meghatározott idejében kitör az aktusra, s létrehozza az egyedi formát. Ezt fejezi ki a filozófusok alábbi mondása: a forma az anyag elrendezése szerint működik.
Cap III – Quid sit forma
Forma est aethereae regionis in elementarem actus & potentia. Per elementorum adinvicem transmutationem, aptat natura materiam, illi formam tanquam matrici semen inducens: huius virtute praegnans, veluti mater foetum producit in actum specificum. Id sibi volunt philosophi dicentes, Forma deducitur de potentia materiae. Potens est enim ipsa materia parere, quod a forma generatur in illa. Concludendum est igitur, quod forma sit agens in materiam patientem eius actionem, inter quas natura se mediam praebet, tanquam artificem. Haec quidem ex universali totius forma specificas indies formas excitare non cessat, nec magis quam coelorum motus est otiosa.
III. fejezet – Mi a forma?
A forma az éteri régióból származik az elemi világba mint aktus és potenciál. Az elemek egymás közti átalakulásával a természet előkészíti az anyagot, abba a formát, mintegy az anyaméhbe a magot bevezetve: ennek az erejétől megtermékenyülve mint egy anya a magzatot, mint egyedi formát létrehozza az aktusban. A bölcsek ezt így fejezik ki: a forma az anyag potenciáljából (képességéből) jön létre. Mivel maga az anyag képes világra hozni azt, amit a forma benne létrehozott. Levonhatjuk tehát a következtetést, hogy a forma a cselekvő, míg az anyag elszenvedi annak az aktusát, s közöttük a természet egyfajta közvetítő, mintegy egy mesterember. Tehát ez az, ami a mindenség egyetemes formájából nap mint nap létre hozni nem késlekedik az egyedi formákat, ahogyan az égbolt mozgása sem pihen meg.
Cap. IIII – Quid est materia?
(18-19. old.) Materia nobis est elementalis regio tota, quae licet in quatuor partes (quas elementa vocamus) dividatur: ignem, aerem, aquam, terram, duo tamen sunt principalia, scilicet ignis et aqua: quia nihil aliud esse videtur aer, quam per calorem in creatione mundi persistens aqua resoluta, terra vero per calorem et siccitatem aqua densata, vel potius exsiccata. Conatur ignis ex propria natura, dum potest, aquam in se convertere, quod ut facilius perficiat, duo quaerit media, secundum ambas utriusque qualitates: prius, ut calore suo frigiditatem, illo siccitateque suis, humiditatem aqueas absumat. Videmus nubes ignis calore suspensas, inter aquam et ignem tenere medium quia si calor ignis, qui circa superficiem remissior est, quam in sua sphaera meditullio, vincatur aquae frigiditate medium hoc in alterum extremorum ut pote vincens convertitur & ignis (sic disponente natura ) suo conatu frustratus , dum unum absumere nititur, ex eo generat alterum, quod rursus in id ex quo generatum est redit.
IV. fejezet – Mi az anyag?
Az anyag számunka elemi dolog, egy régió teljessége, amelyet négy részre lehet osztani (ezeket nevezzük elemeknek): tűzre, levegőre, vízre, földre. Ezek közül kettő alapvető, tudniillik a tűz és a víz: mivel semmi másnak nem látszik a levegő, mint a hő által a világ teremtésekor fennmaradt feloldott víz. A föld pedig nem más, mint a hő és a kiszárítás által sűrűvé vált, vagy inkább kiszárított víz. A tűz a saját természeténél fogva arra törekszik, amikor csak megteheti, hogy a vizet önmagává alakítsa, s hogy ezt könnyebben végrehajtsa, két közvetítőt alkalmaz, mindkettőt a maga minősége szerint: először is, hogy a hőjével a víz hidegségét, majd szárazságával a víz nedvességét magába szívja. Látjuk, hogy a tűz hője a felhőket felemeli, így ezek középen helyezkednek el a víz és a tűz között, mivel, ha a tűz hője, amely a felszín közelében gyengébb, mint a saját szférájában középen, legyőzetik a víz hidegsége által, akkor ez a középső állapot valamelyik szélsőséges állapotba alakul át, abba, amelyik győzedelmeskedik, és a tűz (így rendelve a természet által) saját törekvésében csalódik, míg az egyiket megpróbálja elnyelni, abból a másikat hozza létre, ami pedig visszatér ahhoz, amiből keletkezett.
(19. old.) Haec transmutationis circulatio, generationis est potissima causa. Non absimile videmus ignem in corporibus a natura compositis exercere, Lignum exemplo sit ad motum igni quod priusquam omne humidum aqueum in aerem sit conversum , non flagrat eius sulphur, hoc tamen absumpto pariter et ignis in aere et demum in seipsum transit, ligni partibus solidioribus in cinerem vel terram decidentibus: propterea non est dicendum elementa ligni talis consumpta fuisse sed a suo separata composito, quodlibet ad propriam spheram rediisse.
Az átalakulásoknak ez a körforgása a keletkezés legfőbb oka. Ugyanezt látjuk abban, ahogyan a tűz működik a természet által összetett testekben. Vegyük például a fát annak okán, hogy hogyan működik a tűz: amíg az összes nedvesség levegővé nem változott, nem lobban lángra a (benne lévő) kén. Amikor azonban eltűnik belőle a nedvesség, a tűz egyből a levegőben, majd önmagában folytatja a működését, míg a fa szilárdabb részei hamuvá vagy földdé hullanak szét. Ezért nem szabad azt mondanunk, hogy a fa részei megsemmisültek, hanem inkább azt, hogy a saját összetételükből szétváltak, s mintegy visszatértek a saját szférájukba.
[Arisztotelészi világkép: az elemeknek megvan a maguk helye, s mindegyik a saját helyére törekszik. Alul a föld, felette a víz, a levegő majd a tűz. A szilárd test pl. leesik, ill. a víz mélyére süllyed, mert lent van a helye, a tűz pedig felfelé száll, mert ott a helye a legfelső szférában. Így az égés során a tűz először a levegő szférájában jelenik meg, majd onnan felemelkedik, visszatér a saját szférájába (legfelülre). Így esik szét az égő fa földre, levegőre és tűzre.]
Hac de re facta fuit apud philofophos quaestio dubiosa, utrum plus absumeret ignis quam generaret ? Sanum videtur dicere quod sint aequales operationes ignis aetherei elementaris ,quia si plus absumeretur igne elemetari, quae generaretur igne aethereo posset assignari vacuum in rerum natura: quod omnino foret absurdum. Si vero plus generaret ignis aethereus quam absumeret elementaris, superfluum non posset determinato iam suo loco contineri: sic alvum naturae solvi foret necesse. Brevius tamen respodebitur, nihil ab igne consumi, sed per transmutationis modum, quod ab uno recedit, accedit ad aliud elementum.
Erről a dologról a filozófusok körében egy kétséges vita folyik, hogy vajon a tűz többet fogyaszt-e el, mint amennyit létrehoz. Helyesebb azt mondani, hogy az éteri tűz és az elemi tűz működése egyenlő, mivel ha az elemi tűz többet emésztene el, mint amennyit az éteri tűz létrehoz, akkor vákuum volna kijelölhető a természetben: ez pedig nyilvánvalóan lehetetlen. Ha pedig az éteri tűz többet hozna létre, mint amennyit az elemi tűz elemészt, akkor a fölösleg nem tudna a saját meghatározott helyén megmaradni: így szükségképpen megbomlana a természet rendje. Röviden úgy lehet összefoglalni, hogy a tűz semmit sem semmisít meg, hanem az átalakulás révén, ami az egyik elemből eltávozik, az megjelenik a másik elemnél.
[Az elemi tűz a fizika tűz, ahogyan azt mi érzékeljük, s tulajdonsága az, hogy száraz és meleg, szemben a vízzel, ami hideg és nedves. Az elemi tűz a dolgokat elemészti, s a mi alacsonyabb, földi világunkhoz tartozik. A éteri tűz viszont az ötödik elem, maga az éter, ami az ég anyaga. Az égés során a világunkban előbb a tűz elpárologtatja a nedvességet, majd a kéntartalmú részek fellángolnak, végül a szilárd részek hamuvá (földdé) lesznek. A fa éteri tűzből való része pedig visszatér az éteri szférába. Ez az anyagban is jelen lévő éter, ami az égésnél visszatér az ‘éterbe’, tkp. az élet-princípium.]
(21. old) Sic natura fugax in dies ex elementis adinvicem hoc modo transmutatis, et forma novas excitare formas sollicitem procurat: ut per generationem reformetur, quod per corruptionem deformatum est: sitque, circularis operatio naturem sicut et coelestes motus. Solent etiam plerique nimium curiosi physiologi nondum experti rerum, nobis hoc argumentum obruere, quo chymistarum quintam essentiam oppugnent verum non expugnabunt nisi validius adferant. Corpora (inquam naturalia) quatuor constans elemetis, ubi quintum erit elementum? Respondemus omnia naturalia corpora conftare quatuor elementis simul et forma quae etiam aliquid eft, et potissima pars cuiusvis compositi: nec solum ex his omnibus…
Így a gyorsan változó természet napról-napra az elemek ily módon történő kölcsönös átváltoztatásából, s a forma által folytonosan új formákat létrehozni igyekszik, hogy a nemzés által újjáalakíttassék az, ami a romlás által eltorzíttatott: hogy a természet működése körforgásos legyen, mint az égi mozgások.
folyt köv