‘… s én azt kérdezem,
mi a nevem és a fegyvernemem?’
Cseh Tamás

A festő apjának a neve posztupiczi Kostka László, s Csontváryt Kostka Mihály Tivadar néven anyakönyvezték. Ugyanakkor a festő a családnevét már Kosztka alakban írta, s a Mihály utónevet elhagyta, majd Csontosy Tivadar, képeit pedig 1900-tól Csontváry Kosztka Tivadar néven jegyezte. A koszt (oroszul: koszty) a legtöbb szláv nyelvben ‘csontot’, a kosztka (oroszul: kosztocska) ‘csontocskát, kicsiny magot, magocskát’ jelent (forrás: Kozák Péter).

Egy gyújtogató a szentek között – szent Teodor

A Tivadar nevet viselők védőszentje szent Teodor Tiron (szt. Tódor): ‘† Pontus, Amazea mellett, 303 – katona vértanú. – Maximianus császár seregében szolgált. A Diocletianus-féle keresztényüldözés idején nyíltan megvallotta a hitét, s fölgyújtotta Amazea Kübele templomát. Nagyon megkínozták. A sírja fölé emelt bazilika híres búcsújáró hely lett. Égiháború ellen kérik oltalmát. Ü: nov. 9. ‘ (katolikus.hu)

Szent Teodor Tiron életrajzában három motívum van, amit Csontváry életrajzában is felfedezhetünk. Először nézzük meg, melyek ezek a motívumok Csontvárynál:

• Csontváry Iglón megkapja az elhivatását egy égi szózat formájában (‘Te leszel a világ legnagyobb napút⁺ festője, nagyobb Raffaelnél‘) – szent Teodornál ez a megtérés Krisztus tanításaihoz.
• Csontváry titkolja az elhivatás élményét, nem beszél róla (‘De kinek is mondhattam volna azt a hihetetlen történetet, mely nem regény, hanem isteni csodát rejtegetett? Kinek? Mikor a legközelebb állók is bizalmatlanok voltak velem szemben, a titkot tehát magamba zártam, s mosolygós arccal jártam-keltem a nagyvilágban‘) – szent Teodor ugyanígy titkolja a hitét.
• Csontváry Baalbekben találja meg azt a napút motívumot, amit egész életében keresett, s ekkor festi meg a Baalbek c. festményét, amit a fő művének tart. Amikor meglátja a motívumot, akkor az Önéletrajzában az élmény leírásában a ‘tűz‘, ‘lángol‘, ‘teplom‘ szavakat használja. (‘Másnap hajnalban a naptemplommal szemben levő Hotel Viktoriában álmomból felriasztott egy fény, mely tűzvörösben húzódott le a magas Libanonról, belángolta a Hellios oszlopait aranylehelettel s átkarolta a Bachul, Antonius és Vesta templomait világító színekkel.) – Szent Teodor pedig felgyújtotta Kübelé templomát.

Nézzük szent Teodor életrajzából a vonatkozó helyeket! (forrás: szynaxarion.wordpress.com)

„Gyermekkorától fogva keresztény volt, de rejtegette hitét, azonban ezt nem kishitűségből tette, hanem azért, mert Istentől várta a jelet, hogy mikor adja át magát a vértanúságra”

„Éjjel bejutott a pogány templomba és felgyújtotta Rea, az istenek anyja oltárát, amivel nagy nyugtalanságot váltott ki Euchaitában. A templom egyik szolgája megfogta a szentet és elvitte Publius helytartóhoz. Teodor nem tanúsított semmilyen ellenállást és nyugodtan válaszolt a kormányzó kérdéseire. Keresztényként azt magyarázta neki, hogy mennyire ostobaság istenségnek tekinteni egy fadarabot, amely pillanatok alatt hamuvá változik.”

„Látván a vértanú zabolázhatatlan ellenállását, és félvén, hogy mások is követik a példáját, a helytartó elrendelte, hogy élve égessék el. Amikor a máglya felé tartott, Teodor forró imával fordult Istenhez, hogy támogassa a többi hitvallót, majd belépett a lángokba. De a lángok, mintegy tisztelegve előtte, mintha diadalívet alkotnának, körbevették, de nem érintették a testét. Ekkor Teodor hálát adott Istennek, majd átadta lelkét az Úrnak.”

A magszimbólum

S emellett találhatunk még egy párhuzamot Csontváry gondolatvilága és szent Teodor legendája között. Csontváry, amikor hallja az égi szózatot, egy kis magot lát a tenyerében (‘egy háromszögletű kis fekete magot pillantok meg balkezemben‘). A magszimbólum többször előkerül az írásaiban, s ő így értelmezi a kicsiny magot: ‘a pici kis mag, melyből fejlődik a fa, tehát nekem is a fejlődés volt kijelölve, ez volt a kis magnak az értelme‘.

Ugyanakkor szent Teodor kultuszában is fontos szerephez jut a mag képzete. A legendája szerint:

„361-ben Julianus Apostata császár, aki minden erővel megpróbálta visszaállítani a pogány kultuszokat, látta, hogy a keresztények igyekeznek a Nagyböjt első hetét különösen odaadó önmegtartóztatással és imádsággal megszentelni. A kegyetlen despota megparancsolta a konstantinápolyi prefektusnak, hogy a piacon minden ételt hintsenek meg az áldozati állatok vérével, hogy így senki se kerülhesse el a bálványimádásban való részvétel szennyességét. De az Úr nem hagyta magára a választott népét. Látomásban küldte el Teodor szolgáját Eudox érsekhez (360-364) és megparancsolta neki, hogy a keresztények ne vásároljanak élelmiszert a piacon, hanem készítsenek maguknak kolivot – főt búzát.” (forrás: szynaxarion.wordpress.com)

A koliva [1] egy főtt búzából készült étel, amelyet a keleti ortodox egyházban liturgikusan használnak a halottakról való megemlékezéseken napjainkban is.

„Ezt az édességekkel és kandírozott gyümölcsdarabokkal kevert kolivot áldják meg és osztják szét napjainkban is a szentek és elhunytak emlékére. A leendő feltámadást (mivel a búza magjai földbe esvén, kisarjadnak) és a paradicsombéli boldogságot szimbolizálja.” (forrás: szynaxarion.wordpress.com)

A szent Teodorhoz kapcsolódó rítusban a magszimbólumot a Szentírás „ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz” (Jn12,24) helye értelmezi, míg Csontvárynál inkább a mustármag hasonlat („kisebb minden más magnál, amikor azonban felnő, nagyobb minden veteménynél, fává terebélyesedik” – Mt13,32) vonatkozik rá, azonban mindkét esetben közös, hogy a szimbólumban a mag és a tűz motívumai kapcsolódnak egymáshoz.

Posztupici Kostka-Kosztka

Postupice egy település Csehországban, s Csontváry apjának a nevében a posztupici előtag arra utalhat, hogy a családja onnan származik. A szó végén a ‘pici’ hangzónégyes a ‘kicsi’ jelentésű ‘pici’ szót idézi. S ha megnézzük a ‘pici’ szó összes előfordulását az Önéletrajz és a hozzá csatolt A tekintély c. röpirat szövegében, akkor érdekes egyezést találunk.

A ‘pici’ szó mellett mindig ott van valamilyen születésre, keletkezésre, életre utaló szó.

• „július 5-én Kis-Szeben szabad kir. városban születtem a posztupici dr. Kostka-Kosztka László orvos gyógyszerész és Ungh-megyei daróci Hajczelmajer Franciska fia lettem.” – itt a születtem, lettem.
• „Erről tanúskodott a tinós rajz és szimbólumként a pici kis mag, melyből fejlődik a fa, tehát nekem is a fejlődés volt kijelölve, ez volt a kis magnak az értelme. az első rajz a tinókkal, amelyre hivatkozom, Kelety Gusztáv* reáltanoda-utcai rajziskola” – itt: Kelety ~ kelet ~ ahol a nap felkel; keletkezés
• „micsoda nyomorban élhetett az a szegény bölcs Salamon – három medencét készített a pici forrás körül, melyek vízzel sohasem teltek meg, a pici forrás nyáron ujjnyi vastagságú vizet eregetett magából s mert elvezetve nem volt, a közelben tócsát képezett s a salamoni tavak elnevezése is ebből keletkezett. ma ez a víz vékony csővel” – itt: keletkezett.
• az egér képes pici fogaival a földszintről az V. emeletre a falat átfúrni, ép úgy mint a tengeri kagyló, mely bele furakodik a nagy kősziklába, ő is átfúrja magát az éléskamrába – itt: éléskamra ~ élés ~ élet.

A ‘pici’ szó mellett három fogalom szerepel: mag, forrás, fog. Ezek között könnyen megtaláljuk az átfedést. Fentebb – a forrás megjelölésével – idéztük, hogy >> A koszt (oroszul: koszty) a legtöbb szláv nyelvben ‘csontot’, a kosztka (oroszul: kosztocska) ‘csontocskát, kicsiny magot, magocskát’ jelent<<. Azaz Kosztka = mag. A magból egy terebélyes fa lesz, a forrásból pedig egy folyó. Azaz a mag is és a forrás is valaminek az eredete. A fog pedig voltaképpen egy ‘csontocska’. Így a ‘pici mag’, a ‘pici forrás’ és a ‘pici fog’ a tudattalan számára (Csontvárynál) ugyanazt a tartalmat fedik le.

S mindhárom esetben a pici valamiből élet fakad. A magnál világos, a forrásnál viszont meglepő, hogy nem bővizű forrásról van szó. De ne feledjük, hogy Csontváry életében két olyan trauma is volt, ahol a víz képzetéhez az elnyeletés, a pusztulás [2] kapcsolódik. 12 évesen egy csatornába esett, önkéntes katona korában pedig a szegedi nagy árvíz pusztulásának a látványa rendítette meg mélyen. Így a víz Csontváry számára akkor biztonságos, ha az ‘pici’. S láttuk: a salamoni tavak csupán tócsák a narratívájában. S így nem fenyegeti ott az elnyeletés.

S lehet, hogy a tudattalan számára az ‘elet’ hangsor az életet idézi. Ui. az egér a pici fogaival az ötödik emeletre rágja fel magát (53 éves, amikor az általa fő művének tartott Baalbek festményt megfesti). S a kagyló az éléskamrába fúrja át magát: ez élethez. Az egér viszont az 5. emeletre rágja fel magát. S az ’emelet‘ szóban ott az ‘elet‘ hangsor. Ami a tudattalan számára (talán): az élet.

Postupice

Postupice egy település Csehországban. A neve a postup szóra vezethető vissza (forrás1, forrás2), ami azt jelenti, hogy ‘előrehaladás lépésről-lépésre, apró lépésenként‘. S mindez azért érdekes, mert az előző részben láttuk, hogy Csontváry számára a hivatása azt jelentette, hogy a Pozitívumtól kapott küldetését lépésről-lépésre haladva teljesítse be, s egy hosszú időn át tartó fejlődés során jusson el a nagy mű megalkotásához.

Azaz a pici mag (a csontocska) – ami ő – lépésről-lépésre fejlődik, s válik egy terebélyes fává.

„engem 1880-ban a pozitívum megszólított és bizonyos munkakörrel felruházott, melynek befejezésére várnom és hallgatnom kellett. a nagyarányú munka egyik cyklusa párisban a világot túlszárnyalta, ezzel igazolva volt, hogy akadémiákon túl is van valami, amihez az embereknek hozzá lehet férni”

Az eredeti családnév: posztupici Kostka. S ebben a tudattalan számára a lépésről-lépésre való fejlődés (postup) van ott és a mag. A mag, amelynek várnia kell. Várni, hogy végül egy terebélyes fa legyen. S Kostka Mihály Tivadar végül a Csontváry nevet vette fel. Ami arra utal, hogy ő egy mag. Egy csontocska. Ami várakozik. Vár.

Értik? Csont + várni = Csontváry. Mint egy agyzsibbasztó szóvicc [3].

Egy csont, ami tud várni.
S festőnk neve lesz: Csontváry.

Szent Mihály és szent Rafael arkangyalok

Az angyalok a keresztény vallásban szellemi lények, héber megnevezésük – malách – magyarul azt jelenti, hogy hírnök, hírvivő, követ, s ebben a szerepükben az Örökkévaló üzeneteit közvetítik az emberek felé. Az angyalok rangsorában – ami 3 rendből és 9 karból áll – a hierarchia legalacsonyabb foka felett egy fokkal állnak a főangyalok (a közönséges angyalok felett).

A Szentírás három főangyalt nevez meg név szerint: Michaél (Mihály), Gabriél (Gábriel) és Rafael. Ezek közül számunkra Mihály és Rafael fontos, ui. Csontváry a keresztségben a Mihály nevet kapta, s Raffael volt az a festő, akinél Csontváry nagyobb lesz – az elhivatása égi szózata szerint.

A Mihály név a héber מִיכָאֵל (Mikha’el) szóból származik, s azt jelenti, hogy ki olyan mint Isten. Ő volt a mennyei seregek vezére a Sátán elleni háborúban, ezért a kereszténységben a katonák védőszentjének is tekintik.

Rafael neve pedig héber רָפָאֵל (Rafa’el) „Isten gyógyít” jelentésű névből származik. Tóbiás könyvében említi a Szentírás, ahol Tóbiást ő kíséri és segíti az útja során. Az Újszövetség nem említi, bár a hagyomány a János 5:4-ben a vizet zavaró angyallal azonosítja.

Mindkét főangyal nevében az Isten ( אֵל – Ēl ) szó szerepel. Ennek a szónak a hangalakja a tudattalan számára az ‘élni’ igét is idézheti. Ugyanakkor a szemita Ēl szó megfelelője megtalálható az akkád szövegekben valamilyen bizonytalan ‘istenség’ jelentéssel, az ugariti mitológiában viszont a panteon főistene, akit Baal szorít ki a helyéről. A hettita szövegek ugyancsak beszámolnak El és Baál versengéséről.

Ezeket a puzzle darabkákat, s Csontváry egyes életeseményeit egymás mellé helyezve a következő képet kapjuk.

• A keresztény üdvtörténetben Mihály főangyal vezetésével legyőzik az Ēl ellen lázadó bukott angyalokat.
• Az ugariti és hettita teológiában Ēl-t győzi le Baal.
• Csontváry 1873-ban elhagyja a katolikus vallást.
• Filozófiai röpiratában a magyarokat Mezopotámiából eredezteti: ‘Elődeinket … az Eufrátnál találjuk házakat építeni, erődöket emelni látjuk‘, s vallásuknak a napkultuszt tekinti: ‘a nap szeretetével az Istent imádtuk‘.
• Csontváry a fő művének a Baalbek festményét tekintette. Baalbeket a föníciaiak alapították, templomát a napisten Baalnak szentelték. A rómaiak korában Héliopolisz volt a neve.
• Csontváry elképzelése szerint ‘puritán egyszerű életünket Róma megirigyelte, tekintélyünk, ősi hitünk a birodalmat feszélyezte‘, s akkor kezdődött a magyarság hanyatlása.

Azaz mintha Csontváry a kereszténységet egy elképzelt ősi magyar hitvilággal állítaná szembe, s az utóbbiban találná meg a nemzetet éltető erőt.

Wertmüller Mihály

Wertmüller Mihály a müncheni Hollósy-féle festőiskola modellje volt, s neve valószínűleg ugyanúgy kontaminált név, mint Pirics Jancsi vagy Lyompa Babarcsik neve (a blogger szerint).

„Münchenben a Hollósy-féle festőiskolába léptem be. Az első rajzom koponyarajz volt, amihez a híres Wertmüller Mihály állta a modellt: aki a rajz befejezése után magából kikelve mondá: „Sie lieber Herr, ich stehe 17 Jahre modell, aber so kräftig hat mich noch niemand gemacht wie Sie.” (Kedves uram, tizenhét éve állok modellt, de olyan erőteljesen még senki nem csinált meg engem, mint Ön.) Ez volt az első nagy meglepetés, amit a kinyilatkoztató ígéretnek tulajdonítottam és az eredménnyel az egész iskolát felvillanyoztam, – mert napról-napra mint a fa, fejlődésnek indultam.

A híres Wertmüller így magából kikelt:
– Nézzék! Már megint egy mag kikelt!

‘tizenhét éve‘

Vajon mi történhetett 17 évvel azelőtt, hogy ez a mag kikelt? Nem tudjuk. Viszont az Önéletrajzban a legközelebbi dátum 1874, amikor Csontváry Budapesten jár egyetemre, s az Önéletrajzában erről így ír:

„Az ország pénzügyi helyzete a bécsi krach után a csőd szélén állott, hitel nem volt, a napilapok szomorú vallomásai után a magból, mely bennem csírázott, kipattant egy kisebb szikra – nem a világ fejlődésének a szikrája, hanem hazánk anyagi helyzetének a javítása, egy új monopólium, a selyemtenyésztés iskolák útján való meghonosítására.”

Az ausztriai és németországi tőzsdei válság 1873-ban volt, s az idézett részben is ott van a csírázó mag képe (‘a magból, mely bennem csírázott‘), amiből – némi képzavarral – ‘kipattant egy kisebb szikra‘.

S még egy párhuzam: Csontváry a koponyarajzot ‘erőssé tette‘, s a német nyelvű idézetben ott van a ‘kraft‘ (erő) szó, ami alliterál három szókezdő hangzójával is a ‘krach‘ szóra. Azaz mindkét esetben a csírázó mag képzetét az erő megjelenése kíséri – ahogyan Csontváry is egy felsőbb hatalomnak, erőnek tekintett Pozitívumtól kapta Iglón az elhivatása ‘magját’.

Továbbá a ‘Wertmüller‘ és a ‘koponyarajz‘ szavakban megtaláljuk azt a két egybemosódó tartalmat, amivel Csontváry identifikálódott: a csontocskát, a magot. Nyilván a ‘koponya‘ szó utalhat a csontra, míg a Wertmüller névben pedig a ‘müller‘ (molnár) szó van, s a molnár őrli lisztté a gabona magjait.

A mag szó jelentése Csontvárynál

A blogger ezután végig nézte az Önéletrajzban a ‘mag’ hangsor összes előfordulását, s egy érdekes helyre bukkant. Csontváry az Önéletrajz végén (az utolsó előtti mondatba) a Pesti Hírlap egy újságírójának a róla szóló riportjából idéz – de nem szó szerint, hanem a visszaemlékezése alapján, s ott feltűnik a ‘mag’ szó egy furcsa használata.

„Ezért írá Sz. Z. a Pesti Hírlapban^* Csontváry próféta címen, hogy karalábén éldegél, alkohol, nikotinnak dühös ellensége, szeretné kipusztítani a föld színéről: de elkésett vele; háromezer évvel előbb bevált volna prófétának: de ma – szelíd józan gondolkozásán – mi megromlott kulturált emberek csak mosolyogni tudunk, különben kedves Csontváry bácsi nemcsak prófétai bölcselő, hanem tulajdonképpen festő s nem minden mag nélkül tartogat raktáron 20-30 méteres vásznakat, mi kívánjuk, hogy tervei sikerüljenek?

…Én feláldoztam az életemet megtudandó, mi a való, hogy fejlődik ki a világ és hogy fejlődik tovább, mert minden ami van a pozitívum akaratából fejlődött ki s ami lesz a pozitívum kinyilatkoztatása alapján fog kifejlődni.”

Különös szóhasználat: ‘nem minden mag nélkül tartogat raktáron 20-30 méteres vásznakat‘. A ‘nem minden mag nélkül’ egy szokatlan fordulat. De megtudhatjuk, hogy ebben a szövegösszefüggésben mit jelent a ‘mag’ szó, ha megnézzük az eredeti mondatot a cikkben, amire a festő hivatkozik:

„Mert befejezésül megjegyezzük, hogy prófétánk tulajdonképen és alapjában festő s rengeteg nagyszámú telefestett négyzetméterek alkotója és őrzője. Csontvári mint festő is grandiózus és szertelen, de e téren sem egészen magnélküli. Mindent összevéve, egy kedves különc, aki a bölcsészet és az emberiség kioktatása terén nem fog ugyan sok vizet zavarni, festőnek azonban már ma is elfogadható és idővel jelentőssé is növekedhetik. Mi mindenesetre kívánjuk neki, mivel érdekes, jóindulatú és ártatlan ember.” [Szász Zoltán: Csontvári próféta. Pesti Hírlap, 1912. június 21 – arcanum.com]

A mag szó tehát a következőt jelenti: ‘valami, ami idővel jelentőssé növekedhet‘.

Persze ezzel sok újat nem mondtunk. Azonban van itt még egy apróság!

Magfétisizmus – vagy festékadalék?

Csontváry halála után, amikor felnyitják a műtermét, akkor

„A szénrajzokon, az összegöngyölt vásznakon és a tábori ágyon kívül … csak hihetetlen garmadában halmozódó kukoricacsutkát és szilvamagot találtak.” (Forrás: korkep.sk)

Csontváry a festményeihez használt festéket egy saját maga által kidolgozott receptura alapján keverte ki, s ennek a technikának a titkát nem osztotta meg az utókorral. Lehet, hogy a szilvamagból vonta volna ki az egyik adalékanyagot a festményeihez? S a másik adalék a kukoricacsutkából származott? (Bár kukoricacsutkával fűteni is lehet, s Csontváry már igen szegény volt akkor – persze kérdés: honnan szerzett annyi kukoricacsutkát a fővárosban?)

Ugyanis a blogger az Önéletrajz szövegének a vizsgálata során talált egy helyet, s mikor azt a részletet vizsgálta, akkor egyre erősebb lett a gyanúja, hogy Csontváry – ott, ahol furcsa szókapcsolatokat használ – voltaképpen kódolva mond el valamit. S az egyik ilyen helyen pont a ‘kukorica’ fogalma került elő.

Erről fog szólni a következő posztunk.

---

[1] – „A kollyba szó, amely a görögben a kollybo (κόλλυβο: n neu; önmagában ritkán használatos) többes számú alakja, a klasszikus görög κόλλυβος, kollybos (n masc) szóból származik, azaz kis pénzérme vagy kis aranysúly. A hellenisztikus korban az utóbbi szó többes számú, igei alakja, azaz κόλλυβα, kollyba, a főtt búzából készült kis piték jelentését vette át. A rituális étel jelentése az utóbbi időszakból származik. A szerb nyelvben koljivo (Кољиво), a bolgárban Кутя, a románban Colivă, a grúzban კოლიო (kolio), az oroszban Кутья.” (forrás: wikipedia, fordítás: deepl.com) [vissza]

[2] – Áthallás a tudattalanban: Postupice – posztupici – posztul ~ pusztul ~ pusztulás? – ehhez meg kell vizsgálni a ‘pusztul’ morféma előfordulásait a szövegben. [vissza]

[3] – Életünk narratíváját – amit megélünk – voltaképpen egy, a tudat alatti szinten működő agyzsibbasztó szóviccgenerátor hozná létre? [vissza]