Aeneas hidraulikus távírója – és egyéb ókori megoldások

Aeneas Tacticus (Αἰνείας ὁ Τακτικός) az i.e. 4. században élt görög katonai író volt. Túl sokat nem tudunk róla, még a teljes nevét sem ismerjük, hiszen a nevéhez ‘a taktikus‘ jelzőt is csak egyetlen fennmaradt művének (Poliorketika – How to Survive a Siege – Hogyan éljünk túl egy ostromot) kiadói tették hozzá, hogy megkülönböztessék más Aeneasoktól. (aeneastacticus.net)

hydraulic telegraphAz általa feltalált hidraulikus távíróról Polübiosz számol be történeti műve X. könyvében (10.44). Aeneas Tacticus távírója a fényjelzés és a vízóra működését használja fel az információ továbbításához. Két azonos méretű edényre volt szükség, amiket vízzel töltöttek fel. Fáklya jelzésére mindkét edény alsó nyílását egyszerre nyitották meg, így a vízszint mindkét edényben egyszerre kezdett el süllyedni. A víz színén egy-egy parafa úszott, amibe egy-egy függőleges pálcát szúrtak, amelyeken három ujjnyinként – mindkét edényben – páronként ugyanazokat az üzeneteket írták. Az adó megvárja, amíg a vízszint annyira lesüllyed, hogy az üzenete az edény szárához ér, s ekkor újra jelez a fáklyájával, mire a fogadó fél elzárja az edénye alján lévő csapot, s megnézi, hogy az edényben lévő függőleges pálca melyik üzenetig süllyedt le. (Kép: wikimedia.org)

Kép forrása: diplomacy.edu

Az eljárás leírása Polübiosznál a következő (Historia10.44penelope.uchicago.edu – deepl.com gépi fordítása):

Aeneas … azt mondja, hogy azoknak, akik sürgős híreket akarnak egymásnak tűzjelzéssel közölni, két pontosan egyforma szélességű és mélységű agyagedényt kell beszerezniük, amelyeknek a mélysége mintegy három sing, a szélessége pedig egy sing legyen. Ezután az edények szájánál valamivel keskenyebb dugókat kell készíttetniük, és mindkét dugó közepén egy-egy rudat kell átvezetniük, amely háromujjnyi egyenlő szakaszokra van osztva, és mindegyik világosan el van határolva a másiktól. Minden szakaszba a háborúban előforduló legnyilvánvalóbb és leghétköznapibb eseményeket kell beírni, pl. az elsőre “Lovasság érkezett az országba”, a másodikra “Nehézgyalogság”, a harmadikra “Könnyűgyalogság”, a következőre “Gyalogság és lovasság”, a következőre “Hajók”, a következőre “Kukorica ” és így tovább, amíg az összes szakaszba be nem írtuk azokat a fő eshetőségeket, amelyeknek a jelen pillanatban, a háború idején ésszerű valószínűsége van. Ezután azt mondja, hogy mindkét edénybe pontosan ugyanolyan méretű lyukakat kell fúrni, hogy pontosan ugyanolyan sebességgel tudjon kifolyni belőlük a víz. Ezután töltsük meg az edényeket vízzel, majd tegyük fel a dugókat a rudakkal, és hagyjuk, hogy a víz átfolyjon a két nyíláson. Ha ez megtörtént, nyilvánvaló, hogy mivel a feltételek pontosan hasonlóak, a víz távozásának arányában a két dugó elsüllyed, a rudak pedig eltűnnek az edényekben. Ha a kísérlet során kiderül, hogy a kiszökés gyorsasága mindkét esetben pontosan ugyanolyan, az edényeket el kell szállítani azokra a helyekre, ahol a két kommunikálni szándékozó fél tartózkodik, és ott kell letenni. Most pedig, valahányszor a rudakra írt eshetőségek bármelyike bekövetkezik, azt mondja, hogy emeljünk fel egy fáklyát, és várjuk meg, amíg a megfelelő fél felemel egy másikat. Amikor mindkét fáklya jól láthatóvá válik, a jelzőnek le kell eresztenie a fáklyáját, és azonnal engedje ki a vizet a nyíláson keresztül. Amikor a dugók süllyedése közben a közölni kívánt esemény felirata eléri az edény száját, azt mondja a jelzőnek, hogy emelje fel a fáklyáját, és a jelzést fogadóknak azonnal el kell zárnia a nyílást, és fel kell jegyezniük, hogy a rudakra írt üzenetek közül melyik van az edény szájánál. Ez lesz a kézbesített üzenet, ha a készülék mindkét esetben azonos ütemben működik.

A hidraulikus távíró működése – forrás: youtube.com

“A hírközlési folyamat az üzenetküldő fáklyagyújtásával vette kezdetét. Ha a fogadó visszajelzett (ugyancsak egy égő fáklya segítségével), mind a közlő, mind a hallgató kihúzta a dugót az edény fenekéről, és hagyta a vizet kifolyni. Amikor a víz a megfelelő üzenet szintjére ért, a közlő – égő fáklyája felemelésével – jelezte, hogy vége. A címzett visszaigazolta, hogy a jelet vette, ő is gyorsan visszadugaszolta az edényét és leolvasta az üzenetet.

Érdemes megjegyezni, hogy Aeneas rendszerében a szabályozási jeleket (égő fáklyák) élesen elkülönítette a hírjelektől (a pálca beosztása). Ugyancsak élt a hírkódolás primitív módszerével is: a szavakat és a mondatokat egy pálca (elegánsabban fogalmazva: az 1 és 30 közötti számok) helyzete helyettesítette. De felismerhetjük itt a fol