Vehiculum Lucis Nagyianum – egy magyar optikai telegráf 1795-ből

A történet háttere – vázlatosan

  • Chappe 1791-ben kezdi el az optikai távíróval kapcsolatos kísérleteit, amelyek olyan sikeresek voltak, hogy 1793-ban elkezdik építeni a Párizs és Lille közötti távíróvonalat. Chappe optikai távírórendszere 10 kilométerenként felállított szemafor tornyokból állt, amelyek egymásnak adták át a jelzéseket.
  • A jelzések 500 km/óra sebességgel haladtak, ami a hírközlésben – a postagalambok korában – forradalmi előrelépés volt.
  • Franciaországban az azt követő 50 évben – az elektromos távíró megjelenéséig – 4800 kilométer hosszú hálózatot építettek ki, amely 556 állomásból állt.
  • Európában minden országban kiépült az optikai hálózatok rendszere – a Habsburg-monarchia és Törökország kivételével.
  • 1794-ben, alig néhány hónappal a Párizs-Lille közötti távíró-összeköttetés megnyitásának első hírei után, Abraham N. Edelcrantz zsalus távírókból épített ki hálózatot Svédországban. 1796-ban Edelcrantz zsalus szerkezete adott ötletet az angol Sir George Murray számára, akinek az irányításával pedig Angliában építenek ki hálózatot.
  • Chappe eredményeiről a korabeli magyar sajtó is beszámolt, legrészletesebben a Magyar Hírmondó 1794 december 30-i száma.
  • A Zala megyei Lenti község plébánosa, Nagy Gábor 1795 március 6-án mutatja be a saját fejlesztésű optikai távíróját, amiről a Magyar Hírmondó 1795 április 7-i száma tudósít.
  • A tudósítás szerint Nagy Gábor már jóval Chappe előtt kidolgozta a távíró ötletét, de mivel nem talált megfelelő mesterembert a megépítésére, ezért csak azután lett kész a maga változatával, hogy Chappe találmánya világhír lett. – Mint látni fogjuk, valószínűleg ez az állítás nem fedi a valóságot, hanem csupán a Magyar Hírmondó által részletesen felépített szenzáció marketing része.
  • Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye 1933-ban beszámol arról, hogy a Technikatörténeti Gyűjteménytáruk gazdagodott Nagy Gábor találmányának a vasalkatrészeivel, amit addig a Lenti katolikus templom tornyában őriztek. – Ez viszont azt jelenti, hogy 140 év múltán is emlékeztek valakik Nagy Gábor találmányára, s gondoskodtak róla, hogy a maradványai a méltó helyükre kerüljenek.

Ki volt Nagy Gábor tiszteletes?

Nagy Gábor (1758-1809) személyét könnyen azonosíthatjuk, mivel szerepel a Magyar Katolikus Lexikonban, ahol megtudhatjuk, hogy Lenti községben volt plébános 1789 és 1805 között, miközben kisebb megszakítással Szombathelyen teológiát is tanított, majd 1805-től a pesti egyetemen tanít. A Magyar Hírmondó 1795-ben számol be Nagy Gábor találmányáról, az optikai telegráfról, amit a feltalálója Vehiculum Lucis Nagyianum-nak, azaz Nagy-féle fényszekérnek nevezett el. A találmányról és annak sorsáról a következő híradásokat találhatjuk az arcanum.com adatbázisában:

Magyar Hírmondó – 1795 április 7 (books.google.hu 473 old.)

Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye – 1934 (arcanum.com)

Magyar Nyelv – 28. évfolyam – 1932 (arcanum.com)

A Magyar Nyelv 28. évfolyamának a kiadásában a ‘gyorsíró‘ szó magyarázata alatt találunk egy utalást Farchich József ‘Mi hír Budán vagy Fancsali Feszület’ c. kéziratára, s idéz is belőle egy mondatot, amely Nagy Gábor találmányára utal: “Gyors író Deákot (a Telegráfust) Nagy Gábor Szala vármegyei Lenthi Plébános az Esztendőbe talált és csinált, mellybe Chappe Párisban, és még az Újságba se volt híre Nagy Gábornak.

Hogy nézhetett ki az a fényszekér?

A ‘vehiculum lucis‘ szó szerint azt jelenti, hogy a fény hordozója, s a középkori, s újkori teológiában, ill. természetfilozófiában az égitest Napot jelentette, ahonnan a fény származik, ill. az aethert, azt az anyagnál finomabb szerkezetű közeget, amelyben a fény terjed a korabeli felfogás szerint. Ebben a megközelítésben a ‘vehiculum lucis‘ azt jelentené, hogy a ‘jelet a fény gyorsaságával hordozó szekér‘, ahogyan a Chappe optikai távíró egy másik neve a semaphore (jel-hordozó) lett, ez a szó azonban nem hathatott Nagy Gábor találmányának elnevezésére, mert a szó első feljegyzése 1814-ből származik.

A Magyar Hírmondó cikkéből viszont megtudjuk, hogy “Ezen alkotványt a’ Találója Vehiculum Lucis Nagyianumnak , vagy is Fényes Szekérnek nevezte , minthogy az alkotvány nagyon hasonlít a’ négy kerekü, és két oldalú szekérhez.” A cikk tehát ‘fényes szekér‘-nek fordítja az elnevezést, ami arra utal, hogy valami fénylett, világított benne, s ebben az esetben a fényforrás (helyzete) lehetett az, ami a jelet szolgáltatta éjszaka – viszont a leírás szerint “a’ betűknek szemlélését pedig meg nem akadályoztathatja az időnek leg kissebb változása is : p. o. a’ szel, lanyházó eső, vagy az éjtszaka.” Ez viszont azt jelenti, hogy a szerkezet nappal is használható volt, s ekkor nyilván nem a beépített fényforrás szolgáltatta a jelet.

kétoldalú szekér A szerkezet egy ‘négy kerekü, és két oldalú szekérhez’ hasonlít a leírás szerint. A szekér esetében a ‘két oldal’ a szekéren két oldalt található rács, így a szerkezet oldalról nézve két korongból, s azokat összekötő hosszúkás téglalapból állhatott. Továbbá azt tudjuk még meg, hogy az állomásnak négy oldala volt, s így ugyanazt a jelet mind a négy irányban képes volt közvetíteni.

zsalus távíróÍgy valószínű, hogy ez az optikai telegráf nem a Chappe-féle szemafor elven, hanem a zsalus telegráfok elvén működött. Azaz nem rudak állása határozta meg a jelet, hanem az, hogy egy adott felületen mely részek vannak fekete zsaluval letakarva / nem letakarva, ill. éjszaka kivilágítva / nem kivilágítva. A mellékelt képen láthatunk korabeli zsalus telegráfokat, amelyek működési elve a következő. Ha az adott – feketére festett – korong függőlegesen áll, akkor látszik a távolból, ha viszont – mint egy zsalut – vízszintes helyzetbe állítjuk, akkor nem látszik a távolból. Ha ezek az alakzatok egy doboz oldalában vannak, s mögöttük fényforrás van, ugyanezen az elven éjszaka is képes működni.

fényes szekérHa ránézünk a korabeli szekér rajzára, láthatjuk, hogy a kerekek a küllőkkel körcikkekre, a szekéroldal téglalapja pedig a rácsozattal négyzetekre van felosztva. Így elképzelhető, hogy ezen részek fekete zsaluval letakart / nem letakart, ill. kivilágított / nem kivilágított volta volt a jelkódolás alapja. Ha pl. a szerkezet úgy nézett ki, mint a mellékelt vázlaton, akkor két korong és három négyzet alakú zsaluból állt, s attól függően, hogy melyikük van nyitva, ill. zárva, összesen 25=32 jelet képesek (elvileg) kódolni. – S mivel távolról nem lehetett látni, hogy ha csak egy sor világít, akkor az a felső, vagy az alsó sor-e, ezért az alsó zsaluk kör alakúak, a felső zsaluk pedig négyzet alakúak voltak, hogy meg lehessen különböztetni egymástól az egyes sorokat, ha csak önmagukban látszanak. (Persze tisztában kell lenni azzal, hogy egyes jelkombinációk még így is félreértésre adhatnak okot, de erre részletesen most nem térünk ki.)

A leírás alapján annyit tehetünk hozzá, hogy a szerkezet képes volt arra, hogy a kezelője által beállított jel egyszerre jelenjen meg mind a négy oldalán, továbbá a szerkezet dobozszerű volt belső fényforrásokkal. A zsaluk feketére lehettek festve, így nappal csukott állapotban, éjjel pedig – a belső fényforrás miatt – nyitott állapotban tért el az alakzatuk színe a környezetüktől. S vélhetően a szerkezet kívül valamilyen fényvisszaverő lakkfestékkel fehérre volt festve, hogy a napsütésben nagyobb legyen a sötét kijelzők kontrasztja, s talán ennek a ragyogásnak köszönhetően lett találóan az a neve, hogy ‘fényes szekér.’

A jelterjedés sebessége – 2440 mérföld/perc ?

Ha az építménynek eggyik eggyik oldala eránnyában 200 mértföldnyi meszeségre , 20 vagy 24 efféle épületek, 8 vagy 10 egymás közt fekvő mértföldnyire ; mindenestől tehát 80 vagy 92 ilyen mutató alkotványok állíttatnának fel , ugyan azon egy betűt egy szempillantás alatt 40, egy minutum alat pedig 2440 mértföldnyi messzeségre lehet terjesztetni

A leírás szerint egy továbbított jel 1 perc alatt 2440 mérföld távolságot tenne meg, ennek a levezetése azonban hibás, s viszonylag csak körülményesen hámozható ki az újságíró által közölt adatokból a levezetés logikája, s az, hogy hogyan jut erre az eredményre. A szerkezetnek négy oldala volt, s mind a négy oldal egyszerre tudta mutatni ugyanazt a jelzést. A hálózatot pedig úgy kell elképzelni, hogy a szerkezet négy oldalából kiindulva a négy irányban helyezkedtek el egymástól 8 (10) mérföldnyire a közvetítő állomások, s ez mindegyik irányban 200 mérföld távolság esetén 25-25 (20-20) épület, hiszen 200 mérföldhöz 8 mérföldenként 25 állomás, 10 mérföldenként pedig 20-20 állomás szükséges (bár a fenti ismertetőben 25 helyett 24 szerepel). Így az épületek száma 4*20=80 (4*25=100), bár a leírásban 100 helyett 92 szerepel.

Azt, hogy egy jel egy szempillantás alatt 40 mérföldet tesz meg, úgy kell értelmezni, hogy a középpontban lévő állomásból mind a négy irányban a legközelebbi négy állomáshoz 10-10 mérföldet tesz meg, s ennek a négy távolságnak az összege 40. Azaz voltaképpen ugyananak a jelnek a 4 példánya tesz meg 10-10 mérföldet, amit a szerző úgy értelmez, hogy egy jel tett meg 40 mérföldet. Továbbá vélhetően a szerző a ‘pillanat’ alatt az egy másodpercet érti, ami alatt a jel ebben az értelmezésben 40 mérföldet tesz meg, hiszen ennek 60-szorosa 2400, bár a szövegben a 61-szeres 2440 szerepel.

Ez tehát csak annyit jelent, hogy ha a középpontban álló állomás másodpercenként lead egy jelet, s így 1 perc alatt 60 jelet ad le, akkor az összes jel mind a négy szomszédos állomáshoz 60*40=2400 mérföldet tesz meg. Ebből viszont azt a következtetést levonni, hogy egy jel 1 perc alatt 2400 mérföldet tesz meg, azaz az egymást követő állomások sorozatán keresztül a jelet ‘egy minutum alat pedig 2440 mértföldnyi messzeségre lehet terjesztetni ‘ – ez bizony tévedés, hiszen ez a 2440 mérföld csupán az 1 perc alatt leadott 60 jel négy-négy példánya által a szomszédos állomásokhoz megtett távolságok összege.

Ezt az értelmezést erősíti az írás végén szereplő leírás is: “Ha hathatós Pártfogója találkozna ezen Tudós Úrnak, ollyan tökélletességre vinné ezen Machinát ( alkotványt ) hogy ugyan azon egy időben nyolcz oldalról, ugyan annyifelé, és ugyan azon egyféle betűket fogná mutogatni. Már akkor egy szempillantás alatt, 80 mértföldnyire lehetne egy betűt mutatni , egy minuta alatt pedig 4800 mértföldnyire.

Azaz abban az esetben, ha az állomásnak nyolc oldala, s így nyolc kijelzője van, akkor egyszerre ugyanazon jelet 8-8 példányban bocsátja ki, s ezen jelek által a következő állomásokig megtett – egyenként 10 mérföldes – utak összege 80 mérföld, az egy perc alatt leadott 60 jel 8 példánya által megtett utak összege pedig a korábbi érték kétszerese, 60*8*10=4800 mérföld.

A logikai hiba egy egyszerű szemléltetése: ha egy ember egy óra alatt egy kilométert tesz meg, akkor tíz ember egy óra alatt együttesen 10 kilométert tesz meg. Azaz, ha tíz ember indul el, akkor a sebességük máris tízszeres lesz, azaz együttesen 10 kilométer/óra. Ha pediglen kétszer annyi – húsz – ember indul el, akkor a sebességük máris a duplája, 20 kilométer per/óra! Ez nyilván abszurd következtetés.

Persze ez nem jelenti azt, hogy ez a jelsebesség megvalósíthatatlan lenne a kor technikai szintjén, azonban ez nagyon valószínűtlen. Vizsgáljuk meg, hogy miről is van szó! A cikkből egy fontos dolgot tudunk meg Nagy Gábor optikai távírójáról.

2440 mértföldnyi messzeségre lehet terjesztetni , még pedig olly tökéltetességgel , hogy az hátrább lévő alkotványok , az elébb lévőknek hibáit, mellyeket talán a’ feléjek mutatott betűknek előre Való mozdításában el követnének, tüstént megjobbíthatják , ’s helyre hozhatják ; azért az által írást semmiképpen meg nem hamisíthatják, sem az alkotvány , sem pedig a’ mutatást eszközlö személyek.

Nagy Gábor tehát felismeri, hogy az üzenet küldése során azonnali hibadetektálásra van szükség, amit valószínűleg ugyanúgy old meg, mint a Chappe rendszere: egy operátor figyeli a küldő állomás kijelzőjét, s leolvassa az azon látott jelet. Ezt követően valamilyen kézi eszköz manipulálásával ugyanezt a jelet beállítja a saját kijelzőjén. Ezután pedig figyeli azt, hogy a sorban következő állomás felé mutatott kijelzőjén is ugyanaz a jel jelenik-e meg, s amennyiben nem ugyanazt a jelet detektálja, akkor – vélhetően – valamilyen hibaüzenetet küld, s megismétli a másik állomás által hibásan vett jelet.

Amennyiben a jelterjedés sebessége 2400 mérföld/perc lenne, akkor a 10 mérföldenként álló állomásoknak másodpercenként négy jelet kellene fogadniuk, továbbítaniuk, s felügyelni, hogy a következő állomás azt helyesen vette-e. Ez viszont nagyon valószínűtlen, még akkor is, ha tudjuk, hogy Baudot 1870-ben kifejlesztett öt billentyűs távírójának a billentyűzetén az operátorok 3 karaktet/másodperc sebességgel írták be az előttük lévő leírt szöveget úgy, hogy minden karakterhez azonnal – fejből – tudniuk kellett a megfelelő billentyűkombinációt. Ill. ma a gyakorlott rádióamatőrök Morze adása során 0,24 másodpercig tart egy rövid leütés (dot) a megfelelő köztes szünettel együtt.

Ez azt jelenti, hogy ha az ilyen gyors információközlésnek nem is lenne akadálya az emberi reakcióidő miatt, technikailag kivitelezhetetlen lenne mechanikusan mozgatott eszközökkel. Egyrészt a Chappe tornyokban a jelsebesség 2-3 szó/perc volt, s mivel egy szó önmaga egy két egymás utáni jelből állt, így a jelsebesség 4-6 jel/perc lehetett. Ill. más ismertetések szerint egy jel beállítása 4 másodpercig tartott, majd további 16 másodpercig mutatták, s így a jelek 20 másodpercenként követték egymást. Ennek a sebességnek több dolog szabott határt. Az érkező irányba néző leolvasónak le kell olvasnia az érkező jelet, be kellett állítania a kimenő jelet, ill. közölnie kellett a jelet a háta mögött álló, s a másik irányba néző operátorral, hogy az ellenőrizni tudja, hogy a következő állomás is ugyanazt a jelet állította-e be. Továbbá a jelek beállítása egy kézi eszközzel történt, aminek a mozgatására mozdult el a kijelző szerkezete is, s ezen mozgások átvitelére időre volt szükség, ui. az eszköz túl gyors ‘rángatása’ törésekhez, szakadásokhoz vezethetett pusztán mechanikai okokból.

Mivel semmit sem tudunk a Nagy-féle fénylő szekér működéséről, csupán annyit, hogy a feltaláló Nagy Gábor “nem kapott arra való Mester-embert, ’s kénszeríttetett azt az idevaló Asztalos által, ha mindjárt későre is, össze alkatni“, azaz az eszközt egy asztalos készítette el, de az alkatrészei vasból voltak, melyet később Lenti katolikus templomának a tornyában tároltak, s onnan került 1933-ban a Magyar Mérnöki és Építész Egylet technikatörténeti gyűjteménytárába, amiről nyomtatásban be is számoltak: “gyarapodott ez a gyűjteményünk .. a Vehiculum Lucis Nagyianum-nak vasalkatrészeivel, a zalamegyei Lenti község katholikus templomának tornyából“, (arcanum.com) ezért nem tudjuk, hogy valóban gyorsabb volt-e, mint a Chappe féle távíró.

Ugyanakkor a Magyar Hírmondó a matematikai levezetésében arra utal, hogy a berendezés képes volt másodpercenként egy jelet beállítani, hiszen 1 perc alatt 60 jel kibocsátásával számol, ez pedig azt jelentené, hogy Nagy Gábor sikeresen oldotta volna meg azt, hogy a központi egység 1 másodperc/jel sebességgel működjön, bár az eléggé valószínűtlen, hogy ezt a sebességet a közvetítő állomások tartani tudták volna.

Információ és szenzáció

D. Szemző Piroska: A szenzációs hír és illusztrálása c. sajtótörténeti művében írja a Magyar Hírmondóval kapcsolatban: “A szenzációsajtót jellemzi, hogy hírszolgálata állandóan nagy feltűnést keltő események feltárására törekszik .. Látszólagos paradoxon az ismeretterjesztő tartalmú, tehát hasznos szenzációs híreket hozó lap; pedig ilyen volt Görög Demeter és Kerekes Sámuel lapja …1792. jan. 3-tól, a Magyar Hírmondó … Tudományos szenzációt jelentett, ugyanakkor szintén a francia forradalmi eszmék propagandájához tartozott az új hírközlő találmányról, a telegráfról szóló cikksorozatuk. Ennél is a kíváncsiságot ébrentartó, felcsigázó írások követik egymást … A szenzációs találmány közlésének hatása lemérhető magyar visszhangján is. 1795-ben Görögék már magyar gyártmányú telegráfról adnak hírt, mely Nagy Gábor Zala vármegyei, Nemthi községbeli pap találmánya, aki már Chappe előtt kísérletezett, csak nem volt alkalmas embere annak kivitelére. Most megcsináltatta a helybeli asztalossal és Vehiculum Lucis Nagyianumnak nevezi szekérformája miatt. Előnye a franciával szemben: gyorsabb és jobban megbirkózik a természetadta akadályokkal. E cikk befejezéséül Görögék felhívást intéznek a magyar mecénásokhoz, hogy a hazai találmány tökéletesítésére támogassák Nagy Gábort. A szenzációs hír önmagáért is szerepelt a Magyar Hírmondóban: a szerkesztők nemcsak a forradalmi eszmék elterjesztéséért, a tudományok haladásáért, hanem lapjuk érdekesebbé tételéért is harcoltak” (forrás)

A Magyar Hírmondóban Chappe találmányának a leírása 1794-ben jelenik meg, s D. Szemző Piroska fenti tanulmányában állítottak alapján így talán még azt is feltételezhetjük, hogy a magyar Nagy Gábor tiszteletes találmánya ennek a cikknek a hatására született meg, s csupán újságírói fogás volt az az állítás, hogy ez a találmány csak ezért nem előzte meg Chappe világhírét, mert a tiszteletes nem talált megfelelő mesterembert, aki elkészítette volna a találmányát, s így azt csak jóval később, 1795 márciusában tudta bemutatni a nagyközönségnek.

D Szemző Piroska nem számol utána, így valószínűleg nem tűnik fel neki, hogy a 2440 mérföld/perc irreális jelsebesség. Ezzel a sebességgel Budapesttől Párizsig egy jel nagyjából 20 másodperc alatt tenné meg az utat 87 közvetítő állomáson keresztül, s ez mechanikusan kezelt jeltovábbító tornyokon keresztül lehetetlen. (Csak hozzávetőleg, ma ugyanezt az utat Budapest és Párizs között egy jel 14 routeren keresztül 51 ezredmásodperc alatt teszi meg, míg ugyanez a Chappe telegráf korabeli 500 km/óra sebességével számolva közelítőleg három óra lenne.)

Mindenesetre ez a sebesség szenzációértékű, s illeszkedik a Magyar Hírlap D. Szemző Piroska által felvázolt marketingjéhez, miszerint ” a szerkesztők … lapjuk érdekesebbé tételéért is harcoltak” – s tegyük hozzá: abszurd módon valótlan adatokkal.

Az azonban nem világos, hogy a fenti tévedés a feltaláló – aki valójában egy bölcsész teológus – tévedése, mivel idegen számára a matematika világa, s rosszul értelmezi az összefüggéserket, vagy a cikk szerzőjének a félreértése. A cikk ugyan megpróbálja a befektetők figyelmét felhívni a találmányra (“Ha hathatós Pártfogója találkozna ezen Tudós Úrnak…”), azonban kétséges, hogy ha a kor egy hozzáértő természetbúvára olvasta ezt a cikket, s utána gondolt a benne közölt szenzációs sebesség irreális voltának, akkor ajánlotta volna-e egyetlen tőkeerős befektetőnek is ezt a ‘tsuda építmény‘-t vagy inkább a széplelkű képzelgések világába sorolja azt. Így a cikk a maga szenzációhajhász hozzáállásával inkább ártott, mint segített Nagy Gábor találmánya megvalósulásának.

Meglepő véletlenek …

Nagy Gábor tisztelendő és Claude Chappe pályája között több meglepő véletlen egyezést találhatunk, ha jobban szemügyre vesszük a két feltaláló életútját – csak hogy mi is tárhassunk egynémely szenzációkat a nyájas olvasó elé.

Pályájukban meglepő, hogy mindketten nemesi származásúak és papok voltak. Nagy Gábor élete végéig a papi hivatást szolgálta, Chappe életútját viszont a francia forradalom változtatta meg, mivel a forradalom miatt elveszítette papi állását, s más megélhetés után kelett néznie, s ekkor kezdte el testvérével az optikai távíróval végzett kísérleteket. Meglepő, hogy Chappe feltalálói pályája a forradalom évétől, 1789-től haláláig, 1805-ig tartott, míg Nagy Gábor tiszteletes ugyancsak 1789-től 1805-ig volt Lenti plébánosa, ahol az optikai telegráfját elkészítette.

Továbbá érdekes egyezés található mindkét szerkezet elnevezésében. Chappe találmányát 1814 után már szemafor-nak (jelvivő) is nevezik, amely a görög pherein ‘vinni’ igéből származik, míg Nagy Gábor az eszköznek a vehiculum lucis (fényvivő) nevet adja, amely ugyancsak az azonos jelentésű latin vehere ‘vinni’ igéből ered.

Jön! Jön! Jön!

A latinora.hu bloggere a továbbiakban megpróbálja felvenni a kapcsolatot a helyszínekhez kapcsolódó helytörténeti és technikatörténeti szervezetekkel, hogy minél több – esetleg még rejtőző, online nem hozzáférhető – adatot és körülményt tudjon meg Nagy Gábor találmányáról, s annak a történetéről, s további updatekben tájékoztatja majd itt a nyájas olvasót.

Addig is előzetesnek egy-egy korabeli képeslap a Lenti fáraházról és a szent Mihály templomról!

Hiszen a Magyar Hírmondó cikkéből tudjuk, hogy a találmány a ‘Nempthi Fára-háznál‘ állt, s vélhetőleg ott történt a bemutatója is 1795 március 6-án. Nempthi Lenti település régies neve a ‘német‘ népnévből, mivel eredetileg német telepesek lakták, a fáraház pedig a paplak régies elnevezése a német Pfarre ‘plébánia’ szó átvételével. A település temploma pedig a szent Mihály templom, amelynek a tornyában tárolták Nagy Gábor szerkezetének a vasalkatrészeit, mígnem azokat 1933-ban egy műszaki gyűjteménybe szállították.

Lenti plébánia 1910 körül – forrás: vatera.hu
Lenti – képeslap – forrás: lentileader.hu

Chappe távíró a korabeli magyar sajtóban

Claude Chappe … az optikai távíróhálózatot építette ki Franciországban, ami Napóleon katonai internetjeként funkcionált. Feltalálója ugyan több volt a technológiának, de Chappe volt az egyetlen, aki meg tudta szerezni hozzá a szükséges tőkét is. Ráadásul mindezt a francia forradalom napjaiban tette, amihez képest minden startupverseny tét nélküli hülyeség. (hwsw.hu)

Chappe az optikai távíróját – mint találmányt – 1792-ben terjesztette a francia nemzetgyűlés elé. Erről szól az első Chappe-val kapcsolatos magyar nyelvű híradás. (Forrás: arcanum.com)

Magyar Hírmondó – 1792 április 24

A távírót 1793 júliusában mutatták be a francia nemzetgyűlésnek, s ekkor döntött az állam vezetése a Francia Állami Távírórendszer kiépítéséről, amelynek az első szakasza Párizst kötötte össze Lille-vel. A vonalat 1974 júliusában nyitották meg. Az első rövid híradás a távíróról a Magyar Hírmondó 1794 szeptember 16-i számában jelent meg, majd azt követően december 30-án egy hosszabb leírás.

Magyar Hírmondó – 1794 szeptember 16

A cikkből technikai részletek nem derülnek ki, viszont az igen, hogy ekkor született meg a ‘telegráf‘ szó. Chappe a találmányát először tachygraph-nak (gyorsíró) nevezte el, de végül egy barátja javaslatára lett telegraph. A továbbiakban több franciaországi eseménnyel kapcsolatos írásukban utalnak a telegráfra, s mindig újabb részleteket árulnak el egészen a december 30-án megjelenő cikkükig, ahol részletesen leírják Chappe találmányát.

Magyar Hírmondó – 1794 szeptember 30 (forrás: real-j.mtak.hu pdf, 440 old)

Nem teljesen világos, hogy a cikk miért írja azt, hogy naponta három alkalommal lehet üzeneteket küldeni az állomások sorából álló rendszeren keresztül. Azt viszont tudjuk, hogy ekkor még a rendszer tesztelése folyt, ami abból állt, hogy a nemzetgyűlés határozatainak a szövegeit továbbították, majd előre megállapított időszakonként felfüggesztették a forgalmazást. Egy ilyen forgalmazás közepette ment végig egy valós hír is a rendszeren Condé város elfoglalásáról, s ennek a hírnek a gyors megérkezése Párizsba döntő jelentőségű volt arra nézve, hogy az állam vezetői felismerjék ennek az információs hálózatnak a jelentőségét, s további tőkét vonjanak be a fejlesztésére. Mivel azonban a hír titkosítva utazott, a tornyok személyzete nem ismerte a tartalmát, így a hír közlése közben beszüntették az adást, mivel elérkezett a forgalmazás felfüggesztésének az ideje, így Condé bevételéről szóló hír utolsó szava kimaradt a táviratból. Így lehetséges, hogy a fenti hír hátterében az áll, hogy a tesztelés napi három alkalommal történt.

Magyar Hírmondó – 1794 november 11 (forrás: real-j.mtak.hu, pdf 665 old)

Grenoble 536 km-re van Párizstól, ami a Google útvonaltervező szerint 111 óra gyalogút. Mivel abban a korban az információ közlésének leggyorsabb módja a postagalamb és a lovasfutár volt, ezért az, hogy a hír pár óra alatt megteszi ezt az utat, valóban szenzáció értékű.

Ezt követően a december 2.-i szám végén közlik, hogy elkészült a telegráfot ábrázoló rézmetszet illusztráció, s azt hamarosan közölni fogják.

Magyar Hírmondó 1794 december 2 (forrás: real-j.mtak.hu pdf 766 old)

Magyar Hírmondó 1794 december 26 (forrás: real-j.mtak.hu pdf 886 old.)

A cikkhez egy képmelléklet tartozik (s nem sikerült megtalálnom). A képmelléklet egy számmal korábbi elhelyezésével, s a telegráfról szóló eddigi rövid ismertetésekkel kapcsolatban jegyzi meg D. Szemző Piroska A szenzációs hír és illusztrálása c. sajtótörténeti tanulmányában, hogy a Magyar Hírmondó esetében “Tudományos szenzációt jelentett, ugyanakkor szintén a francia forradalmi eszmék propagandájához tartozott az új hírközlő találmányról, a telegráfról szóló cikksorozatuk. Ennél is a kíváncsiságot ébrentartó, felcsigázó írások követik egymást. A bevált módszer: először csak azt árulják el, hogy a telegráf ‘messze hamar író eszköz’ 52 órányi messzeségű közföldre háromízben ugyanannyiféle tudósítások közlésére képes egy nap; a grenoblei jakobinusok 124 órányi járóföldre laknak Párizstól, dél és napkelet között, mégis megtudták egynéhány óra alatt a nemzetgyűlés végzését, kétségkívül telegráf által. Majd jelentik, hogy a ‘mai postával küldik az általuk rézremetszett telegráf-képet, annak leírását később, a jövő postával’.” (forrás: oszk.hu).

Magyar Hírmondó – 1794 dec. 30

A cikk a books.google.com oldalán itt, ill. az arcanum.com oldalán itt, a real-j.mtak.hu oldalán pedig itt. Vagy pdf a latinora.hu oldalról.

fertály = negyed

Mihelyt vette ezen végzést Chappe, mindjárt írni kezdett a sok nép láttára a Telegráf, és kevéssel több idő alatt, mintha valaki ugyanazt szép betűkkel akarta volna rajzolni, a végzésnek leírásával készen volt, és öt fertály óra múlva válasz is jött reá Lilléből‘ – mivel a szöveg kódolása és ‘lejátszása’ a telegráf karjaival nem betűnként, hanem szavanként történik, ezért a telegráf karjai a beszámoló szerint nagyjából annyi idő alatt ‘írták a levegőbe‘ a szöveget, mintha kézzel írták volna egy papírra. Emiatt nevezte volna el Chappe a találmányát eredetileg tachygraph-nak, azaz gyorsírónak.

Chappe telegraphA középső léc 4-féleképpen állhat (vízszintes, függőleges, két ferde állás), a két szélső léc pedig 45°-onként összesen 8-8 állást vehet fel. Így a variációk száma 4*8*8 = 256. Azonban távolról nézve összetéveszthető, ha a szélső léc 0°-os állásban (takarásban), vagy 180°-os állásban (kitárva) van, ezért azt az állást, ahol a szélső léc 180°-ban áll, kihagyták, ezért valójában csak 4*7*7 állás lehetséges ezzel a logikával. Valójában csak 98 állást használtak, erről bővebben itt.

Magyar Könyv-ház, Némelly nevezetes emberekről, 1795

1800-ban lunéville-i béketárgyalásokon Chappe is jelen van, hogy a tárgyalásokkal kapcsolatos táviratforgalmat felügyelje.

Magyar Hírmondó 1800 november 18 (arcanum.hu)

‘1805-ben Claude Chappe Párizsban öngyilkosságot követett el, kivetette magát hotelszobájának ablakán. Oka betegsége és riválisai vádaskodása miatti depressziója volt: plagizálással vádolták, azt állítva, hogy a katonai szemafor rendszer valójában nem is a saját ötlete volt. (Halálakor már 2000 kilométernyi szemafor hálózat volt Franciaországban.)’ (wikipédia)

Magyar Kurir – 1805 február 12 – Chappe halálhíre (arcanum.com)

Magyar Kurir – 1805 február 15 – pontosítás (arcanum.com)

A Nagy Világ Képekben – 1855 (arcanum.com)

TELEGRÁPH (TÁVÍRDA) HAJDAN ÉS MOST
— Folyfalvi Ferencztől. —

“A telegraph egy olyan készület, melylyel a legrövidebb idő alatt roppant távolságra lehet tudósításokat küldeni. Ez a találmány, mint hogy gyorsan értesülni valamiről mindig szerettek az emberek, természetesen igen régi, s azért sokat is változtattak rajta, míg legújabban a villany-telegraph feltalálása által ez lett korunknak legbámulatosabb találmánya. Legrégibb, de azért néhol ma is divatozó telegraph a tűz, melyet egymástól belátható helyekre raknak s jelentése fölött előre megegyeznek: ezzel küldöttek nyert csatákról tudósításokat, vagy adtak jelt harczokban az elszórt seregeknek egyidőbeni támadásra. A 17-dik században nagyot változtatott a telegraphirozáson a messzelátó cső használata, ezzel nagy távolságról meg lehetett látni a 24 jegyet, mely alatt a 24 betűt értették. De legnagyobbat változtatott s legelterjedtebb lett egy franczia mérnök Chappe (Sapp) találmánya. Ez a Chappe már tanuló korában a tanodából tőle félórányi járó földre tartózkodó testvéreivel jegyekkel értekezett. Egy vonalozó két végére két kisebb vonalozót függesztett, s megegyeztek együtt, hogy mindenik vonalozónak vízmentes, függőleges vagy csapongó állása egy-egy betűt vagy számot jelentsen, s minthogy a vonalozók állását távcsővel jól meg lehetett látni, a gyermekek szabad idejükben egymással folytonosan közlekedtek. Később e találmányt a franczia forradalmi gyűlésnek ajánlották, s miután használhatónak találtatott, néhány év alatt távol fekvő országokat is behálóztak telegraphi vonatokkal. Ez a telegraphi készület a következő: Hegyekre, halmokra, tornyokra két ablakú épületeket raknak olyan formán, hogy az ablakokból a két legközelebb fekvő épületet meg lehessen látni. Az épület tetejéből egyenesen fölfelé (függőlegesen) egy magas rúd nyúlik, ennek hegyére keresztben (vagy mint mondani szokás vízmentesen) van fektetve egy két öles hosszú s egy lábányi széles deszka , melyet úgy meg lehet sarkon
fordítani, hogy végei mint a szélmalom szárnyai, hol sehol felfelé állanak. Ennek a deszkának végeire ismét egy öles hoszszuságú s egy lábnyi szélességű deszkák vannak illesztve, melyek hasonlóan sarkon fordulnak , s ez által a födeszkához olyan állásba hozhatók, a milyenbe akarják : felül alul a födeszkára lehet fektetni, csapongóan vagy függőlegesen állítani, egyszóval a milyen állásba akarjuk.

Chappe telegraphMinden rész könnyen mozog, hogy csekély erővel is lehessen ide oda forgatni, s hogy a szél se akadjon bele, a deszkák be vannak vésve, s olyan formán is néznek ki, mint valami nagy zsalutáblák. Midőn a gép nyugszik, szárnyai le vannak eresztve, a fődeszkán fekszenek, ha dolgoznak vele a födeszkát s a szárnyakat mind külünb-különbféle állásokban látjuk. A födeszka négyféle állásának van jelentése. Függőleges ( [ ), vízmentes (—), jobbról balra csapanyó (/), balról jobbra csapangó ( \ ) a födeszka jelentőséggel biró állásai. A szárnyaknak több jelentőséggel biró állásaik vannak, mindenik szárny állhat alul felül függőlegesen, állhat jobbról balról csapongóan mind fölül mind alól, s végre kinyúlva, mintha a fődeszkának folytatása volna. Már csak ennyi állásban is minden szárnynyal hét tisztán felismerhető jelt lehet adni, de nem csak ennyi jel van, mert megegyeztek, hogy amidőn a két szárny egyszerre dolgozik, a kettőnek együtt legyen jelentése, ha például az egyik függőlegesen vízmentesen, vagy négy csapanga állása közül valamelyikben áll, ügyeljenek arra is, hogy ugyanakkor a másik az ő hét állása közül melyiket foglalta el. E szerint, minthogy mind a két szárnynak hét hét állása van, a kettővel együtt 49 jelt lehet adni. De még ez nem minden, mert a födeszka is, amint már említettük, négy állásba hozható , s így minden jelnél az is jelentéssel bír, hogy áll a födeszka, így ugyanannak a jelnek négy különböző jelentése van a mint a födeszka vízmentesen, függőlegesen, jobbra vagy balra csapangón áll. E szerint négyszer negyvenkilenct, azaz 196 jelt lehet ezzel a géppel adni. E közül csak kilenczvenkettőt használnak , s ez elég is a betűknek, számoknak, napnak , órának s egyéb megjegyzett szavaknak kifejezésére, a többi jelek katonai ügyet s más a kormányt érdeklő dolgok jelzésére vannak,ezeknek jelentését a kezelő hivatalnokok sem értik. A fődeszka és szárnyak szükséges mozgásait egy ember eszközli, a ki a telegraph alatt szobájában ül, ahol vasból a nagyhoz tökéletesen hasonló, de kicsi telegraph van, ezen a mint a fődeszkát és szárnyakat ide oda mozgatja, a nagytelegraphnak is fődeszkája s szárnyai épen abba az állásba jönnek, az egyiktől a másikhoz nyúló zsinegek segítsége által. Minden telegraphirozó ablakában két jó messzenéző cső van egyenesen a szomszéd telegraphnak irányozva, ezzel a szárnyak mozgásait tökéletesen meglátja. A telegraph az épülettel együtt olyan formán néz ki, mint az alábbi képen rajzolva van.

Akik olvasóink közül vasutak közelében jártak, ott az őrházak mellett láthattak e képhez némileg hasonló készületet ; azért mondom hogy némileg hasonló, mert az egész készület egy hosszú faoszlop két darab deszkával, melyek közül egyik vagy néha mind a kettő karként kinyúlik, amint azt akarják jelölni vele, hogy a gőzös egyik vagy másik irányban menjen. Ez egyszerű telegraphnak a nyelvén el lehet még mondani , hogy a várt gőzös nem érkezik, hogy lassan hajtson, megálljon és hogy egy másik gőzös segítségül jöjön állomások közt eshető szerencsétlenségek esetére. Ételenként hasonló esetek jelzésére különböző színti s különböző állásba helyezett lámpákat használnak ; hogy és miként történik éjjel a telegraphirozás , elmellőzzük, hogy helyünk legyen elmondani, mit a Chappe találmányával a közlekedésről érdekesnek vélünk. Mihelyt a kormány Chappe találmánya használhatóságáról meggyőződött, mindjárt elkészíttetett egy vonalat Párizs és Lille közt 22 állomással (60 franczia mérföld). E 22 állomáson Párizstól Lilléig 2 percz alatt végig szalad a jel, s egy néhány sorból álló jelentés közlésére nem kell több 13 percznél. Az akkori háborús időkben az olyan találmány, mely a nemzeti büszkeségnek hizelgett, melylyel a hadfolytatásba előnyt nyerhettek, nem maradt elfelejtve köztük a telegraph se. A telegraphvonalt csakhamar egyik felől Párizstól Brüsselig, onnan Amsterdamig, másfelől Velenczéig nyújtották. 1792. kezdve, mikor az első vonal készült, 1823-ig csak magában Francziaországban 800 mértföldnyi vonal volt telegraph-állomásokkal beépítve. Francziaországban mindenik vonal Párizsban öszpontosul. Az állomások térségen 6—8 mérföldre, hegyek közt olyan távolra vannak építve, hogy egyik helyről a másikra el lehessen látni. Amint Párisban a telegraph egyet mozdul azt a szomszéd rögtön utánozza, a tornyokban mindig van valaki jelen, aki messzelátó csövei szemeit folytonosan a szomszéd telegraphra függeszti, így megtörténhetik aztán, hogy egy jel Brestöl Párisig (150 mf.) 7 perez alatt, Calaistól (68 mf.) 4 perez alatt, Strassburgból (120 mf.) 6 perez alatt megérkezzék.”

Gorove István: Nyugot. Utazás külföldön 1-2. (Pest, 1844) – arcanum.com

William Gilbert De magnete (A mágnesről) c. művének az elektrosztatikus jelenségekről szóló része

Az alábbiakban William Gilbert (1544-1603) De magnete magneticisque corporibus et de magno magnete Tellure (A mágnesről és a mágneses testekről valamint a földről, mint egy nagy mágnesről) c. műve II. könyve 2. fejezetének a magyar fordítása következik a latinora.hu bloggerétől. Gilbert itt az elektrosztatikus jelenségekkel kapcsolatos nézeteit fejti ki. (A mű latinul, ill. angolul.)

Ilyen formátumban fognak megjelenni a blogger szövegközi kommentjei. Mindjárt az első: Gilbert vezeti be a fizika története során az elektromos (electricus) kifejezést. Eredetileg a borostyán ógörög neve az ἤλεκτρον (élektron). A borostyán, ha szőrmével megdörzsölik, akkor kisebb tárgyakat, pl. tollpihéket, pelyvát magához vonzza, majd kis idő múlva eltaszítja magától, s ezt a jelenséget már a görögök is ismerték. Gilbert felismeri, hogy más anyagok is képesek így viselkedni, azaz ha megdörzsölik őket, akkor vonzó erőre tesznek szert. Gilbert ezekre az anyagokra alkotta meg az elektromos (azaz: borostyánszerű) kifejezést. Értelemszerűen Gilbert az elektromos szót nem a mai értelmében használja, hanem csak annyit jelent nála, hogy ‘borostyánszerű; ami dörzsölés hatására úgy viselkedik, mint a borostyán’. Az angol electric szót először Thomas Browne (1605-1682), angol fizikus használta 1640-ben.

A szövegben többször előfordul az effluvium szó, ami annyit jelent, hogy ‘kiáramlás‘. Gilbert az elektromos vonzást ugyanis úgy képzeli el, hogy a megdörzsölt testből egy igen finom, láthatatlan, folyadékszerű kiáramlás – ez az effluvium – áramlik ki, mintegy körülveszi felhőszerűen az adott testet, s ez az effluvium okozza a test által kifejtett vonzó hatást.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Stephen Gray elektrosztatikus kísérletei

“Az igazság az, hogy a dörzsölési −vagy más néven tribo− elektromosság a szilárdtestfizikának egy igen érdekes, de kevéssé kutatott és mindmáig vitatott területe.” Noszticzius-Ván-Wittmann: Elektrodinamika

Szigetelők – vezetők

A hétköznapi szemléletben megszoktuk, hogy a testeket aszerint tekintjük vezetőnek vagy szigetelőnek, hogy vezetik-e az elektromos áramot. Az iskolában tanultuk, hogy a fémekben szabad elektronok vannak, s az áram vezetése nem más, mint ezeknek az elektronoknak a mozgása. Míg a szigetelőkben nincsenek szabad elektronok, amelyek el tudnának mozdulni, így azok nem vezetik az áramot.

A fizika történetében viszont az elektromos áram felfedezése előtt csak az elektrosztatikusan töltött állapotot ismerték (a szőrmével megdörzsölt borostyán magához vonzza, majd eltaszítja a tollpihéket – azaz valamilyen titokzatos erővel rendelkező állapotba került), s a testeket aszerint osztották vezetőre, ill. szigetelőre, hogy képesek voltak-e továbbítani ezt a töltött állapotot. Ennek a feloszthatóságnak a felismerése az elektromosság történetében eléggé későn történt meg, s Stephen Gray nevéhez fűződik. (Vegyük észre: a vezetők – szigetelők ezen felosztása nem azonos azzal a felosztással, hogy a test vezeti-e az elektromos áramot!)

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Aeneas hidraulikus távírója – és egyéb ókori megoldások

Aeneas Tacticus (Αἰνείας ὁ Τακτικός) az i.e. 4. században élt görög katonai író volt. Túl sokat nem tudunk róla, még a teljes nevét sem ismerjük, hiszen a nevéhez ‘a taktikus‘ jelzőt is csak egyetlen fennmaradt művének (Poliorketika – How to Survive a Siege – Hogyan éljünk túl egy ostromot) kiadói tették hozzá, hogy megkülönböztessék más Aeneasoktól. (aeneastacticus.net)

hydraulic telegraphAz általa feltalált hidraulikus távíróról Polübiosz számol be történeti műve X. könyvében (10.44). Aeneas Tacticus távírója a fényjelzés és a vízóra működését használja fel az információ továbbításához. Két azonos méretű edényre volt szükség, amiket vízzel töltöttek fel. Fáklya jelzésére mindkét edény alsó nyílását egyszerre nyitották meg, így a vízszint mindkét edényben egyszerre kezdett el süllyedni. A víz színén egy-egy parafa úszott, amibe egy-egy függőleges pálcát szúrtak, amelyeken három ujjnyinként – mindkét edényben – páronként ugyanazokat az üzeneteket írták. Az adó megvárja, amíg a vízszint annyira lesüllyed, hogy az üzenete az edény szárához ér, s ekkor újra jelez a fáklyájával, mire a fogadó fél elzárja az edénye alján lévő csapot, s megnézi, hogy az edényben lévő függőleges pálca melyik üzenetig süllyedt le. (Kép: wikimedia.org)

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Chappe szemaforrendszere – a francia optikai távíró

“Hát, istenem, a telegráf. Láttam olykor egy-egy út végén, egy kis dombocskán, a szép napsütésben, amint kinyújtja hajlékony, fekete karját, mint egy óriási bogár a lábait, és esküszöm, hogy mindannyiszor izgalom fogott el, mert arra gondoltam, hogy ezek a különös jelzések pontos mozdulatokkal hasítják a levegőt, és háromszáz mérföldnyire viszik el egy asztalnál ülő ember ismeretlen gondolatait ahhoz az emberhez, aki egy másik asztalnál ül a vonal túlsó végén.” Dumas: Monte Cristo grófja IV könyv / 3

kép forrása: mediastorehouse.com
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

ALOHAnet

Az ‘aloha‘ egy köszönés hawaii nyelven, esetünkben azonban az ‘Additive Links On-line Hawaii Area‘ kifejezésből képzett betűszó, s a világ első rádiós átvitelen alapuló – vezeték nélküli – számítógépes hálózata volt Hawaiin, amely a ma használt Ethernet és WiFi protokolok őse. Létrejöttét annak köszönheti, hogy Hawaii több szigetből áll, s a vezetékes hálózat kiépítése igen drága lett volna, ezért a rádió kommunikációt választották. Mint a képen látható, a fővárosban, Honolulun található központi állomást kötötte össze más szigetek alállomásaival, így voltaképpen csillag topológiája volt. A működését 1971 júniusában kezdte el.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Amikor a TikTok kémkedik utánad – és ezt még el is mondja neked

A TikTok egy olyan alkalmazás, amin bárki ráénekelhet kedvenc dalára, eltátoghatja kedvenc filmrészletét és YouTube-videóját – sőt ezen felül duettet is készíthet a barátaival –, minderre pedig tizenöt másodpercük van a felhasználóknak.‘ (Mi a tököm az a TikTok?)

Tesztelésem eredménye: a Tiktok valószínűleg figyeli, hogy milyen applikációkat használsz párhuzamosan, s az algoritmus az onnan szerzett információkat is felhasználja, hogy neked tetsző tartalmat tegyen eléd.

"A platformban az igazán nyomasztó az, hogy a tartalmat fogyasztó (ilyenből már egymilliárd ember van a világon) preferenciáit az algoritmus rendkívül pontosan olvassa és pontosan olyan videókat kínál fel neki, amivel meg tudja ragadni és bent tudja tartani a rendszerben felhasználót." 
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

WEP, WPA, SKIP, AES – a WIFI biztonság szabványai

  • A WEP – Wired Equivalent Privacy – célja, hogy a vezeték nélküli hálózat legalább olyan biztonságos legyen mint a vezetékes.
  • Nem volt egy kifejezett sikertörténet, a szabvány az összes lehetséges hibát elköveti.
  • 1997-ben mutatták be, 2001-ben már feltörték, 2004-ben érvénytelenítették a szabványt a hiányosságai miatt.
  • Ma már percek alatt feltörhető.
  • Ennek ellenére még sokan használják, mert a routerek ezt a beállítást kínálják fel alapból, s a felhasználók – mivel nem értenek hozzá – nem állítják át.

A WEP működése

Források: WiFi biztonság – Buttyán – Dóra: Wifi biztonság – A jó, a rossz, és a csúf – archiválva: itt. Illetve: EthicalHacking – archiválva: itt. Továbbá: Faigl Zoltán: Az IEEE 802.11 kapcsolat-felépítés vizsgálata.

  • A WEP hitelesít, azaz azonosítja a felhasználót, ill. titkosítja a forgalmat, így az egy értelmetlen jelsorozat lesz annak, aki nem tudja, hogy hogyan kódolja vissza az üzenetet. Felhasználó: STA – (Station), csatlakozópont: AP – Access Point.

“A hitelesítést egy egyszerű kihívás-válasz alapú protokoll végzi, mely négy üzenet cseréjéből áll. Elsőként a STA jelzi, hogy szeretné hitelesíteni magát (authenticate request). Válaszul az AP generál egy véletlen számot, s azt kihívásként elküldi a STAnak (authenticate challenge). Az STA rejtjelezi a kihívást, s az eredményt visszaküldi az AP-nak (authenticate response). A STA a rejtjelezést egy olyan titkos kulccsal végzi, melyet csak a STA és az AP ismer. Ezért ha az AP sikeresen dekódolja a választ (azaz a dekódolás eredményeként visszakapja saját kihívását), akkor elhiszi, hogy a választ az adott STA állította elő, hiszen csak az ismeri a helyes válasz generálásához szükséges titkos kulcsot. Más szavakkal, a válasz sikeres dekódolása esetén az AP hitelesítette a STA-t, és ennek megfelelően dönthet arról, hogy a csatlakozást engedélyezi vagy sem. A döntésről az AP a protokoll negyedik üzenetében tájékoztatja a STA-t (authenticate success vagy failure).” (Buttyán – Dóra)

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Azure – virtual network, peering, load balancer – jegyzet saját részre

Network

Trend: ha valamit létre akarunk hozni, inkább a keresőbe írjuk be. (Vagy: resource group, +create, virtual network; vagy: kereső, virtual network, +create); IP range megadásánál ne legyen átfedés (overlap) más networkok IP range-vel. Pl: my-net; 10.5.0.0/16, természetesen private IP tartományt használjunk! Egy subnet kötelező, alapból ez a default. A subneteknek a network tartományába kell esniük és nem fedhetik át egymást, pl.: subnet1 10.5.1.0/24, subnet2 10.5.2.0/24. Service endpoint: hálózati szolgáltatás végpont, Azure szolgáltatáshoz biztosít kapcsolatot egy belső backbone hálózaton keresztül úgy, hogy nem kell kilépni a nyilvános internetre; meg van adva, hogy milyen szolgáltatások milyen régiókban érhetőek el. A virtual networkön le van tiltva a DHCP szerver futtatása, az IP címek kiosztását az Azure végzi; egyes kitüntetett gépeknek adhatunk állandó IP címet. Security: nagyon drága szolgáltatások: BastionHost: az Azure belső networkjén lévő összes virtuális gép egyetlen védett ponton keresztül érhető el, nincs szükség nyilvános IP címekre a virtuális gépeken, RDP és SSH kapcsolatot épít ki, az Azure portálon pár kattintással kezelhető. DDoS protection: distributed denial of service támadások ellen véd. A létrehozott virtual network erőforrás oldalán: address spaces; connected devices; subnets; … DNS servers: default – az Azure biztosítja, custom – mi állítjuk be; peerings: hálózatok összekapcsolása;

Egy kattintás ide a folytatáshoz….