Kínai táviratkódolás

Története

Az első tenger alatti távíró kábelek 1870-ben érték el Singapore-t és 1871-ben Shanghai-t, majd a dán Great Northern Telegraph Company társaság felszíni kábelt épített ki egészen Vlagyivosztokig 1872-ben. A dán csillagász, Hans Schjellerup a társaság megkeresésére ekkor – 1869-ben – alkotta meg az első táviratkódoló kódkönyvet, amely 5 545 kínai karaktert tartalmazott. Ennek a kódkönyvnek a segítségével tudták a távírászok a kínai szavakat morze kódra átírni, majd továbbítani a távíró hálózaton a célállomásra, ahol ugyanezzel a kódkönyvvel a kódolt szöveget visszafejtették a feladott kínai nyelvű szövegre.

Távíró kábelek hálózata – 1891 – forrás:Wikipedia – Electrical telegraph

Schjellerup kódkönyve alapján a Shanghai-ban állomásozó francia vámtiszt, Septime Auguste Viguier dolgozta ki 1871-ben a Chinese Caracter Code kódkönyvet (Dian bao Shu ji  – 電報書籍). Ennek egy továbbfejlesztett változata lett a Dian bao Xin shu (電報新書) kódkönyv, s ez a kiadás szolgált a Chinese telegraph code (Chinese telegraphic code, Chinese commercial code) különböző változataihoz.

Mivel azonban ez a kódkönyv eléggé hiányos volt, s a karakterek sorrendje sem volt jól követhető, ezért Zheng Guanying kiadta a kódkönyv egy javított változatát 1881-ben. Ez maradt használatban egészen addig, amíg a Közlekedési és Hírközlési Minisztérium egy új kódkönyvet nem adott ki 1929-ben, majd annak egy kiegészítését 1933-ban.

Később, amikor létrejött a Kínai Népköztársaság, akkor a kódkönyvnek két verziója alakult ki, melyek közül az egyiket a népi Kína, a másikat pedig Taiwan használ. A Kínai Népköztársaságban használt Standard Telegraph Codebook-hoz 1983-ban adták hozzá az egyszerűsített kínai karaktereket.

Hogyan használják?

A kódkönyv tulajdonképpen egy szótár, amely a szavakat egyfajta ‘kínai ábécé’ sorrendben tartalmazza, ahol tulajdonképpen az általunk használt ábécé betűinek a kínai karakterek kezdő írásjelrészei (gyöke) felelnek meg, s azok szerint vannak sorba állítva a szavak, s összesen – a később kitölthető, üresen hagyott szóhelyekkel együtt – 10 000 szó. Minden egyes kínai írásjelhez (szóhoz) egy négyjegyű (tízes számrendszerbeli) szám van hozzárendelve 1-től 1 000-ig. Ez a négyjegyű szám a kódtáblázatban az írásjelek felett található meg minden egyes cellában kínai számjegyekkel (1 一, 2 二, 3 三, 4 四, 5 五, 6 六, 7 七, 8八, 9九, 10十).

Viguier Chinese telegraph code munkája 1872-es kiadásából az első oldal, amely az első 200 írásjelet tartalmazza 0001-től 0200-ig. A könyv összesen 50 ilyen oldalból áll. Pirossal az új szókezdő gyökök vannak bekarikázva. – A táblázatot fentről lefelé és jobbról balra kell olvasni, azaz a táblázat a jobb felső sarokban kezdődik a 一 jellel.

A kódolás során tehát minden egyes szót átírnak egy négyjegyű számmá, majd ezt a számsort morze kód formájában továbbítják a telegráf vonalon. Azonban a számok esetében ekkor nem a hagyományos morse kódot alkalmazzák – mivel az túl terjedelmes lenne -, hanem annak egy rövidített változatát.

Morze kód: a számok eredeti és rövidített alakjai

Természetesen egy kínai szöveg átírása – morze kóddal már átvihető – számsorrá eléggé komoly munkát igényelt – bár egyes gyakorlott távírászok a teljes kódkönyvet fejből tudták -, ezért a kínai nyelvű táviratok felvételéért – szemben az angol nyelvűekével – felárat kértek a telegráf állomások.

Egy kézírással dekódolt kínai távirat 1978-ból

Ma már nem használják sehol a kínai távíró karakterkódolást, hiszen a helyét átvette a világszerte használt Unicode karakterkódolás, amelynek a táblái több mint 80 000 kínai írásjelet tartalmaznak. Azonban ez a fajta kódolás fennmaradt a a kínai személyi igazolványoknál.

Ennek az az oka, hogy a latin betűs átírás általában nem jelzi a különböző hangtónusokat, így a személynevek romanizált átírással történő jelölése nem egyértelmű, s ezért a személyigazolványon szereplő név kínai karaktereit a – távírásra már nem használt – távírókóddal írják át egy négyjegyű számokból álló számsorrá.

Nézzünk egy példát! Az első személyi igazolványon a hölgy neve: 李+智+能, amihez a kódfordító a következő számsort rendeli: 2621+2535+5174. S lám, ez szerepel a személyi igazolványon is a fenti bal képen pirossal bekeretezve.


Forrás:

Napfotó – 2020 dec. 1.

A bal oldali képet a SOHO űrállomás készítette a napteleszkópjával, míg a jobb oldali képet én – egy saját készítésű, egyszerű kamera obscurán keresztül – az iPhone6s telómmal. A fényképen a nap képe eredetileg egy gombostűfejnyi pötty, amit aztán a teló appján kinagyítottam, s addig változtattam a színhőmérsékletet és a többi beállítást, míg az alábbi képet nem kaptam.

A pillanatnyi naptevékenységről itt: időkép. A két képen az aktuális napkitörések láthatóak 2020 december 1.-én.

Kádár János utolsó beszédének számítógépes elemzése a bigramok alapján

Kádár JánosA történelmi előzmény: a korabeli állampárt, az MSZMP főtitkárát 1988-ban félreállították a hatalomból. Hasonló történt vele 1951-ben, amikor is belügyminiszter volt, majd koholt vádak alapján életfogytiglani fegyházbüntetést kapott, ahonnan 1954-ben szabadult, amikor is az ügyét felülvizsgálták. Kádár – kissé megrozzant ítélőképességével – keverte ezt a két idősíkot, s 1989-ben azt várta, hogy jönnek, s letartóztatják ismét, s bíróság elé állítják a Nagy Imre perben játszott szerepe miatt.

A számítógépes bigramma-elemzés Kádár utolsó beszédét veszi górcső alá, amely  1989. április 12-én hangzott el.

A módszer: a program kikeresi a szövegben legritkábban használt betűkettősöket (bigrammákat), s az azok mögött lévő tartalmat próbálja vizsgálni. A legritkább bigrammák öt szövegrészletben csoportosulnak, ezek a következőek:

1., „Nekem van betegségem, nagyon hasonlít ahhoz, ami a feleségemé; fogy. Ő is, én is. Az orvosi vélemény a következő: az én feleségem öt éve jár bottal, neki azért kell bottal járnia, és azért fogy, mert radikális gyomorműtéten ment keresztül, miközben én börtönben voltam. És felszólították, hogy tagadjon meg engem, és nem tagadott meg, erre megtiltották a férje nevének a használatát. Pincehelyiségben, egy mackótömő vacak helyiségben volt már megfelelően koros nő, ez még most is számít, és egyszer azok engem megismertek.”

2., „És bámultak, hogy hogyan vállalta ő azt, hogy tudják, hogy én mikor voltam a mi rendszerünkben börtönben. Van egy kérésem még. Nekem az a bajom, én azért vagyok feledékeny, sokszor nem tudom, hogy mit akarok, én is fogyok. Én az én stabil súlyomból – nem tudom, hogy maguk engem püffedt embernek vagy pocakosnak ismertek-e, nekem éveken át stabil súlyom volt. Ez nem orvosi titok, mert nem ott méretzkedtem. Nekem az a bajom, hogy az agyam örökké forog, és az is energiát kíván. Én nem a pocakomból fogytam.”

3., “. Nem akarom a szót használni, mert csúnya szó. Ez szakzsargon. A Grósz elvtárs rendkívül figyelmes. És én, törvényesen nem vagyok bíróság elé állítható, mert súlyos beteg vagyok, az dokumentálva van, csak nem nálam, mert az orvosi titoktartás kötelező, és ezt nem is csinálhatja meg senki, hogy ahhoz hozzányúlni, aki beteg (nem beszámítható),mert az felettesre, meg mindenkire kötelező, a paciensre is. Úgy, hogy én azt gondoltam, hogy én olyan felelősen nyilatkozom, hogy annak is eleget tudjak tenni, hogy nem Magyarország iránt elkötelezettek a mai magyar vezetők, és a Magyarország szövetségi elkötelezettsége iránt nem érdekeltek olyan nagyon magas rangú emberek se, mint a Gorbacsov”

4., “Na most, történelmileg én is mindent másképp látok. De az ő kívánságuk szerint, ha én írásban kötelezettséget vállalok, akkor – és nem kérek ellenvéleményt az oroszoktól –, hogy a biztonságukról gondoskodom, akkor politikailag tarthatatlan helyzetbe kerülök – hisz ezzel de facto elismerem a forradalmi munkás-paraszt kormány törvénytelenségét, márpedig (és) a két ember (Nagy Imre és Losonczy Géza) igénye az volt, hogy szabadon lakásukra távozhassanak.”

5., “De nem tudok megesküdni. És mind a kettőben volt egy ilyen – vacak kis nyomástechnikája volt – de mind a kettőt úgy hívták, hogy Szabad Nép. És még az is fontos, hogy kinek a birtokában van a lap, ezt csak azért mondom, mert az első vád ’56-os átállásom után az volt ellenem, hogy én szovjet ügynök vagyok. De én nem voltam szovjet ügynök, ezt teljes felelősséggel kijelentem Önöknek, és tudom bizonyítani. Akkor a következő vád az volt ellenem, hogy: hogyhogy, hát én szovjet területen voltam? Azt sem tudom, hogy miért engedtek először oda, mi úgy hívjuk Kárpátalja, ők úgy hívják, Kárpát-Ukrajna”

6., “Azt hiszem, én egy szolnoki lapban láttam olyat, hogy mind a kettőnek az volt a neve, hogy „Laza beszélgetés”. És az egyiknek a példánya ilyen furcsa volt, hogy „laza beszélgetés” (1956. november)4-én, (vagy)6-án. És én ezt nem ellenőriztem, és nem tudom, melyik volt, remélem, a Frissé, mert mondtam olyan kijelentést – csúnyát mondtam a Frissre. Nem gorombát, hanem csúnyát. Laza beszélgetés,”

a hat szövegblokk egy gráf pontjaiként ábrázolva, a gráf élei a közös bigrammákat jelölik

Nézzük, milyen információkat szerezhetünk az első szövegblokkból kiindulva!

’Pincehelyiségben, egy mackótömő vacak helyiségben volt már megfelelően koros nő, ez még most is számít, és egyszer azok engem megismertek’ – ‘vacak’ – ‘CA’ – ‘pocakos’ – ‘nem tudom, hogy maguk engem püffedt embernek vagy pocakosnak ismertek-e, nekem éveken át stabil súlyom volt’ – ‘súlyom’ – ‘SÚ’ – ‘csúnya’ – ‘csúnyát mondtam a Frissre. Nem gorombát, hanem csúnyát. Laza beszélgetés’.

Itt egy ellentétpárt láthatunk. A ‘tömő’ és a ‘laza’, ill. a ‘koros’ és a ‘friss’ áll szemben egymással.

Egy párhuzamot is észre vehetünk: ‘mackótömő vacak’ – ‘vacak kis nyomástechnikája volt’. Itt a ‘töm’ és ‘nyom’ szavak nyilvánvalóan szinonimák. A ‘nyom’ kapcsán a Czuczor-Fogarasi szótár jegyzi meg, hogy “A nyom igében két viszonyos fogalmat kell megkülönböztetnünk, t. i. cselekvési erőt és szenvedő állapotot; ami nyom, az előbbre hatol, amit pedig nyomnak az többé-kevésbé enged, hátrál”. Ez látható pl. a cselekvést kifejező ’nyom’ főnév és az elszenvedett állapotot jeltő ’nyom’ főnév esetén is.

Ugyanezt a cselekvés – elszenvedés kettősséget is felfedezhetjük ugyanezen ’CA’ bigramma mentén haladva:

’ ha én írásban kötelezettséget vállalok, akkor – és nem kérek ellenvéleményt az oroszoktól –, hogy a biztonságukról gondoskodom, akkor politikailag tarthatatlan helyzetbe kerülök – hisz ezzel de facto elismerem a forradalmi munkás-paraszt kormány törvénytelenségét, márpedig (és) a két ember (Nagy Imre és Losonczy Géza) igénye az volt, hogy szabadon lakásukra távozhassanak.’

‘És én, törvényesen nem vagyok bíróság elé állítható, mert súlyos beteg vagyok, az dokumentálva van, csak nem nálam, mert az orvosi titoktartás kötelező, és ezt nem is csinálhatja meg senki, hogy ahhoz hozzányúlni, aki beteg (nem beszámítható),mert az felettesre, meg mindenkire kötelező, a paciensre is.’

A ‘de facto’ a latin facio ‘cselekszem’ igéből, míg a ‘paciens’ szó a szintén latin patior ‘elszenvedem’ igéből származik. Azaz itt is a cselekvés – elszenvedés ellentétpárja tűnik elő.

Az első esetben arról van szó – a cselekvésnél -, hogy nem védte meg Nagy Imrét, akit később perbe fogtak és halálra ítéltek, míg a második esetben – az elszenvedésnél – arról esik szó, hogy őt az egészségi állapota miatt nem lehet bíróság elé állítani. Az első esetben ő válik cselekvővé azzal, hogy a szovjet bábkormány miniszterelnöke lesz, míg a másik esetben, miután kiesett a hatalomból, attól fél, hogy letartóztatják, azaz ekkor már csak elszenvedi az eseményeket, s nem ő irányítja.

A ‘nyom’ és ‘töm’ igék a trágár ‘baszik’ szó szinonimái. A ‘de facto’ szóban a ‘fac’ szótag kiejtése azonos az angol ‘fuck’ szótag kiejtésével. Érdekes, hogy a ‘nyom’, ‘töm’ szavak mellett megtaláljuk a ‘koros’ ~ ‘friss’, ill. ‘cselekvő’ ~ ‘elszenvedő’ fogalompárokat.

Kádár János Azaz kádár egy dilemma elé is kerülhetett: öregecskedő feleséget használni vagy friss húst keresni a húspiacon. Emellé a dilemma mellé még hozzáadódott némi potenciaprobléma, ti, hogy a ‘csúnyája’ tömött-e vagy ‘laza’. Továbbá kritizálja a partnere ‘vacak nyomástechnikáját’. – Természetesen mindez találgatás. Nem ismerhetjük a volt pártfőtitkár tudattalanját.

* * *

Most pedig vizsgáljuk meg magát a fenti írást a bigrammák szempontjából. Azaz most a szerző a saját – Kádárról szóló – szövegét fogja elemezni azzal a módszerrel, ahogyan a Kádár beszéddel tette. (Azaz az ‘akasztják a hóhért’ c. rovatunk következik.) Először nézzük a legritkább betűkettősök elhelyezkedését.

Érdekes, ahogy ahogyan az írás együtt rezonál a Kádár beszéddel. A szerző azt írja, hogy [Kádár] ‘életfogytiglani fegyházbüntetést kapott’, s az itt szereplő zb betűkettős a legritkábbak közé tartozik az írásban, s ugyanakkor a Kádár szövegben is ugyanabban a szövegkörnyezetben szerepel: ‘miközben én börtönben voltam.

Érdekes még egy párhuzam a szerző szövege és a Kádár beszéd között.

A ds bigramma a ‘módszer szóban fordul elő a szövegben, míg a Kádár beszédben – az eléggé közeli jelentéssel bíró (?) – rendszer szóban.