Az internet működése a TCP/IP protokollon alapul, ami azt jelenti, hogy a felhasználó számítógépétől a szerverig (és vissza) az üzenetek forgalomirányító routereken keresztül haladnak, amihez az szükséges, hogy minden router lássa a feladó és a célállomás IP címét, még akkor is, ha a csomag tartalmát https protokoll titkosítja. Azaz, ha valaki elfogja az üzenetet, vagy maga az internet szolgáltató figyeli, akkor az üzenet feladójának és címzettjének az IP címét ismerni fogja, így tudni fogja, hogy ki és milyen oldalakat látogatott meg. Erre kínál egy megoldást a TOR.
Az előző posztomban – Magyarországi TOR csomópontok üzemeltetőinek pszichológiai profilozása az egyes csomópontok elnevezése alapján – a magyarországi TOR csomópontok elnevezéseit illetően mutattam ki egy mintázatot, s próbáltam értelmezni. A világszerte megtalálható mintegy 6000 csomópontból 38 található Magyarországon, így csak egy nagyon kicsi mintát vizsgáltam meg, ami téves következtetések levonásához is vezethet. Ezért ebben a posztomban az Ausztráliában található TOR csomópontok elnevezését vizsgálom meg, hogy vajon kimutatható-e hasonló mintázat.
ABSTRACT: A TOR egy anonimitást biztosító hálózat, amely egy bárki által letölthető szoftver segítségével érhető el. A TOR-t azok használják, akik nem akarják, hogy az internetes tevékenységük nyomon követhető legyen, s közülük két csoportot szoktak kiemelni: egyrészt elnyomó államok – a hatalommal szemben álló – polgárai használják a TOR-t, másrészt pedig a törvény elől rejtőzködő személyek, akik valamilyen illegális tevékenységet folytatnak az anonimitás mögé bújva.
A TOR hálózata csomópontokból áll, amelyet magánszemélyek, alapítványok futtatnak. Minden csomópontnak van egy neve, s egy kontakt email címe, amelyet a csomópont tulajdonosa ad meg, s a dolgozat ezeket az elnevezéseket próbálja meg kategóriákba sorolni. A világon mintegy 6000 TOR csomópont fut, ezek közül 38 Magyarországon, így a dolgozat nagyon kis mintát vizsgál. S a következő kategóriákat találta alkalmasnak arra, hogy lefedje ezeknek a csomópontok elnevezéseinek a nagy részét:
a technika, a természettudomány világából vett kifejezés (37%)
sci-fi, fantasy, mitológia köréhez köthető név (25%)
a hatalomhoz, a törvényes rendhez való viszony kifejezése (15%)
a gyerekkorra való utalás (9%)
a névtelenség hangsúlyozása (12%)
A fentiek közül négy kategória tükrözi az általános vélekedést, hiszen a közvélemény a TOR használatát a hatalommal szembeni ellenszegüléssel, az illegális tevékenységekkel, a névtelenséggel, s az informatikában való jártassággal köti össze.
Kakukktojásnak tűnik viszont a – csomópontok harmadát kitevő – két kategória, a gyerekkorra, ill. a sci-fi, de főleg a fantasy regényekre való utalás. A dolgozat arra próbál magyarázatot találni, hogy ez a két kategória miért bukkan fel a TOR csomópontok neveinél, s hogyan lehet besorolni őket a fenti három ‘hagyományos’ kategóriához a ‘coming of age‘ fogalma segítségével.
A Netflix Vikingek: Valhalla c. sorozatának a második évada a 11. század elején játszódik, s az első epizódban hangzik el egy részlet a latin nyelvű mise szövegéből abban a jelenetben, amikor Emma királynőt (Normandiai Emma) az áldozási ostyára cseppentett méreggel akarják meggyilkolni, de a merénylet meghiúsul.
A Netflix 2021-ben bemutatott filmje, A katolikus iskola egy megtörtént bűntényt dolgoz fel, amely 1975-ben történt, s egész Olaszországot megrázta. A bűnügy Circeo-mészárlás (massacro del Circeo) néven vált ismertté, s három felső-középosztályhoz tartozó fiú követte el, akik ugyanabba a katolikus fiúgimnáziumba jártak. Elcsaltak, majd több mint egy napon át fogva tartottak, megerőszakoltak két hasonló korú lányt, akik közül az egyiket meg is ölték, s a másiknak pedig csak az mentette meg az életét, hogy halottnak tettette magát.
Az utolsó akarat a Netflix 2020-ban készült filmje, Joan Didion azonos című regényének a filmes adaptációja. A Filmvilág kritikáját (Roboz Gábor) idézve:
„Didion … eddigi utolsó regényét jelentő The Last Thing He Wanted (1996) pedig a hírhedt Irán–Kontra ügyet dolgozza fel, amelynek során a Reagan-kormány titokban támogatta az embargóval sújtott Iránnak történő fegyvereladást, hogy a bevételből a nicaraguai felkelőcsoportokat, a kontrákat pénzeljék.” (Filmvilág)
A pokol bugyra (Hellhole) – egy M. Kowalski rendezte lengyel horrorfilm – 1987-ben játszódik egy kolostorban, ahol a szerzetesek egy klinikát működtetnek megszállottak részére. Ide érkezik meg egy fiatal rendőr, Marek, aki azt a feladatot kapta, hogy épüljön be a szerzetesek közé, s derítse ki, hogy miért tűnik el annyi ápolt nyomtalanul az intézetből.
Bár a Netflix egyre gyengébb filmeket készít, s a rossz nyelvek szerint gyakori, hogy ennél a streaming szolgáltatónál ‘több időt töltöttünk el filmek keresésével, mint magával a filmnézéssel’ (hamuesgyemant.hu), ugyanakkor Guillermo del Toro: Rémségek tára c. legújabb horror sorozatával a csatorna valóban nagyot dobott, mivel – legalábbis még az első részeiben – a feszültséget mesterien építik fel, s maguk a karakterek hitelesen vannak kidolgozva mind dramaturgiailag, mind a színészi játékkal, bár kicsit sablonosak, de valahogy mindegyik azonnal ‘a helyén van’.
itt valamiféle korai gender-megközelítést látunk, ahol a titkos tanítás szerint a varázsige használóját maga az Úr fogja megtermékenyíteni Gábriel képében, s így teszi valamilyen természetfeletti erő birtokosává – s ezzel a könyörgőt voltaképpen a szexuális aktus befogadó női szerepébe helyezi, míg az Úr pedig a behatoló és megtermékenyítő férfi szerepét tölti be.
Melencio Sabino archaikus világképében tehát a világban megjelenő rossz annak a következménye, hogy az emberi világ elvesztette a kapcsolatát a démonok világával, s ennek az eredeti egységnek a részleges a helyreállítására szolgál a fenti varázsige
Mihály arkangyal, két démoni birodalom felett szerzett győzelmet, s ezért tud segíteni a halál küszöbén az útjára kelő léleknek: legyőzte az alvilág fejedelmét, a Sátánt, de legyőzte a másik szféra urát is, az Örökkévalót – a zsidó-kersztény vallás Istenét.
Orasyon és anting-anting
A Fülöp-szigeteken igen elterjedtek az amultettek (filippínó nyelven: agimat, anting-anting, virtud), amelyeknek varázserőt tulajdonítanak, ill. az orasyon-ok, az olyan könyörgések, imák, amelyek általában romlott latinságú szövegrészleteket tartalmaznak, s a katolikus egyház liturgikus szövegeire vezethetőek vissza. Ezeknek az amuletteknek és az oracyon-oknak mágikus, védelmező erőt tulajdonítanak. Álljon rá itt egy példa:
