‘és elsiklik minden illúzió, minden hazugság és bolondság’

Kosztolányi Dezső – a Magyar Elektronikus Könyvtárban online elérhető műveiből álló ‘elektronikus’ – szövegkorpuszában a ‘bélyeg’ morféma több mint 70-szer fordul elő, s ha megvizsgáljuk az előfordulások közvetlen szövegkörnyezetét, akkor minden egyes esetben találunk egy-egy szót, amelyek jelentése az alábbi fogalomkörök egyikébe esik:

• halál, pusztulás, háború, vér, gyilkosság, öngyilkosság, fizikai bántalmazás fogalomköre
• az érdeklődés vagy annak hiányával kapcsolatos fogalmak, ill. azok fokozatai (közöny, érdeklődés, intenzív érdeklődés, szenvedély, gúny, harag, gyűlölet, bosszú)
• nemzetek valamilyen ‘dolgainak’ a felsorolása (népnév, pénznem, nyelv)
• gyerekkor

A halál, ill. az érdeklődés / érdektelenség kategóriái az alábbi alkategóriákra oszlanak:

halál (57)	halál, gyilkosság, öngyilkosság, halott, sír	27
	háború, harc, csata, had, fegyver, hős	12
	vér	5
	pusztítás, rongálás, megsebesítés, mérgezés, testi bántalmazás	10
	lecsúszás, deklasszálódás, leépülés	3
közöny / izgalom (28)	érdektelenség / izgalom	21
	harag, gyűlölet, bosszú	3
	gúny	4
nemzetekhez kapcsolódó dolgok felsorolása (6)	népek, pénznevek, nyelvek	6
gyerek (9)	gyerek	9

Most pedig nézzük meg, hogy Kosztolányi a MEK-en hozzáférhető szövegeiben hol fordul elő a ‘bélyeg’ morféma, s az adott előfordulás mellett a fent felsorolt fogalmak közül mikor és melyik jelenik meg! A felsorolásban nem szerepel az Ezer csicsergő bélyeg c. írás, amely egy bélyegkiállításról szól, s 15-ször szerepel benne a ‘bélyeg’ szótő. Azt az írását a felsorolást követően elemezzük, mivel abból az írásból is hasonló összefüggéseket ismerhetünk fel a ‘bélyeg’ szó asszociációs körét illetően.

Az alábbi kimutatásban csupán az érdekel minket, hogy a morféma közelében előfordul-e egy olyan szó, amely a fenti fogalomkörök egyikébe tartozik, de azt, hogy milyen szövegösszefüggésben kapcsolódik egymáshoz a morféma és az adott szó, már nem vizsgáljuk. Továbbá a morféma egy előfordulása mellett a fenti fogalomkörök közül több is megjelenhet.

Halál, gyilkosság, öngyilkosság, halott, sír (24 + 3)

• öngyilkosság + közömbösség + gyerek: „Az ostorom, csigám örökli öcskös, / a bélyegkönyvet valami közömbös” (A szegény kisgyermek panaszai – Én öngyilkos leszek …) TÁRGY
• halottak: „Sok-sok nemzedék pihent ebben a kazettában, eltemetve, mint közös sírban, régi életek, egy politúros cseresznyefa-koporsóban. Csak a forgalomból kivont bankók vagy a lepecsételt bélyegek olyanok, mint a halottak fotográfiái.” (Cirill) TÁRGY
• halál: „Határozottan lesoványodott. Halántéka körül van egy új fájdalmas vonás, mint azoké, kik nemsokára meghalnak, fejét pedig mindig tenyerébe hajtja. Ki tudja, mit rejteget lelkében. Ágoston elérzékenyülten kelt fel, menni készült. — Hová? — A postára. — Nekem is lenne egy ajánlott levelem. — Kérem, — mondta és kapott az alkalmon, hogy jóvátegye durvaságát — egy füst alatt ezt is feladhatom. A postán nem sokáig kellett várakoznia. Levelét hamar felvették. De az idegenével egy kis baj volt. Nem bélyegezte fel kellően.” (Hínár) TÁRGY
• halál + megsebesítés: „Kérdést intéztek a jelölthöz, egészséges-e, beszél-e több nyelvet, van-e bélyege. Az nem volt. Újabb szomorú fejcsóválás. Az úr mind a két kezével kihúzott egy csikorgó fiókot, bélyeget keresett, lassan kiemelte a cselédkönyvet, gyöngybetűkkel beleírta Boris személyi adatait, aztán az első lapot mázolni kezdte ecsetjével, melyet előbb egy enyveslábasba mártott, két helyen is mázolta, s az egyikre, miután szabályosan csokorba fogta a zsinegvégeket, rányomott egy sok ágú rózsaszín papírcsillagot, a másikra pedig a fényképet ragasztotta. Ő, ki e rövid idő alatt bámulatos rátermettséggel játszotta a pszichológus, antropológus, filológus szerepet, most a könyvkötőmunkához látott, egy elmés, kemény szerszámmal paskolni kezdte a könyvet, majd a géphez lépett, mely vasalkatrészeivel vészesen sötétedett előttünk. A gép forgott, zakatolt, oly erővel, mely egy ember koponyáját is átlyukaszthatta volna, lyukakat vájt a cselédkönyvbe. Sokáig tartott. Boris az alvajáró tétovaságával meredt rám, ezúttal először, bátorítást keresve jelenlétemben. Fehér volt, mint a fal. Nem esett semmi baj. Innen egy udvarba küldték, onnan ide vissza, később az orvoshoz. Déli egykor jött haza, derűsen és boldogan, de jelentősen, mint aki a halál torkából menekült. Azt mondta, hogy semmi az egész.” (Boris könyve – 1925) TÁRGY
• halál: „Élt nálunk egy hóbortos gazdag ember, aki minden könyvet megvett, lebélyegzett, beleírta a nevét, aztán elhajította valahol. A Bibliothèque Nationale-nak is volt egy híres könyvmolya. Ez évtizedeken át minden reggel megjelent és zárásig ott maradt. Egy reggel nem jött el, akkor a könyvtáros elment hozzá. Elhagyott szobájában, papírkötegek és kéziratok között holtan feküdt az ágyában. Aznap halt meg” (Könyvtáros) TÁRGY
• halál (agyonpuffantani): „Az élet oly tág, annyi gyönyörűsége van. Hányan vágyakozhattak legyeket fogdosni, bélyegeket gyűjteni, színes papírokkal játszani, vadkanokat agyonpuffantani” (Tudós fejedelmek) TÁRGY
• halál: „Ámde Ady Endre a meghiggadt idők árjában már másként lát, másként kell látnia, és így nem kerülheti el a Byronok, Shelley-k és Browningok sorsát, hogy nemzetgyűlölőnek bélyegezzék, holott csak a kis népek általános tragikumát dalolja, s annak a kifordított, de nagyon igaz közmondásnak ad lelket, hogy az igaz költőnek mindenütt rossz, de otthon a legrosszabb. Vajon merre halad útja a jövőben? Ez az új kötet egy egész embert és egész költőt mutat be, aki millió és millió szállal kapaszkodik be az élet kerékfogaiba, s mindig emberibb lesz. Egyre közelebbről látja a halált, az ősi, legnagyobb problémát,” (Ady Endre) MINŐSÍTÉS
• halál: „Természetesen, a meghiggadt idők árjában már másként látott, másként kellett látnia, és így nem kerülhette el egy ideig a Byronok, Shelley-k sorsát, hogy nemzetgyűlölőnek bélyegezzék, holott csak a kis népek általános tragikumát dalolta, s annak a kifordított, de nagyon igaz közmondásnak adott lelket, hogy az igazi költőnek mindenütt rossz, de otthon a legrosszabb. Csikorgó foggal, zokogva kiabálta egész életében, minden dalában: „Itt élned, halnod kell!”” (Ady Endre) MINŐSÍTÉS
• halál: „Ő üdvözölte azokat a lángelméket, akik később a szalmán döglöttek meg, egy kocsiszínben, s ő ítélte el és bélyegezte meg hivatalosan a kuruzslók tévtanait is, a vezetése alatt álló közművelődési egyesületben,” MINŐSÍTÉS
• halál + gyerekkor (halálveszély, fulladó kimentése vízből): „Eddig sok mindent kapott már: gyermekkorában egy gyönyörű bélyegkönyvet, bérmaajándékul egy aranygyűrűt, később néhány elismerő bírálatot, sőt egy akadémiai jutalmat is, ennyit azonban egyszerre, egyetlen embertől még sohase kapott. Csak az anyjától és apjától együtt valaha. Az életét adta vissza ez az új ismerőse. Ha ezen a délután véletlenül nem jön fürödni, vagy a szerencsétlenség pillanatában rágyújt, ahelyett hogy azonnal fejest ugornék, akkor ő most valahol lenn volna a halak között, a folyó medrében… ismeretlen helyen… ki tudja, hol…” (Esti Kornél) TÁRGY
• holt + gyerek – „Pár percig, míg Tibor Tónikához benézett, Hilda megmutatta a tavat, melyet a magyar „Holttenger”-nek nevezett. Egymástól távol ballagtak a tóparton. Huszár Bandi dicsérte Hilda tubarózsa-parfőmjét. Hilda azt mondta, hogy azért szereti, mert olyan a szaga, mint a kalarábéfőzeléknek. Nem sokat beszéltek. De mikor Tibor feléjük jött, odaszólt: – Bandi, majd dicsérje meg neki a bélyeggyűjteményét.” (Aranysárkány) TÁRGY
• halott, öngyilkosság: Évtizedekig működött ezen a téren. Idejét csak hivatásának szentelte. Egy vagyont költött levélbélyegekre, borítékra, papírra, tintára, anélkül, hogy számítana az utókor hálájára s eddig bárki méltányolta volna. Holott sokan, nagyon sokan kaptak tőle ilyen leveleket. Ha az illetők nem tudták máig, hogy ki írta ezeket, most elárulom, hogy mind a szegény megboldogulttól származik. Megérdemli, hogy gondoljanak rá egy kis szeretettel. Azt hiszem, hogy ez az ember a hiúság, önteltség és kritikátlanság e korában hivatást töltött be s nélküle már sokan öngyilkosok lettek volna. (Emlékbeszéd) TÁRGY
• öngyilkos: „Az öngyilkos fölháborodva bélyegezte meg ezt a kövér, undok frátert, ezt a pöfeteget, ezt a minden emberi érzésből kivetkezett gazembert.” (‘A martalék’) MINŐSÍTÉS
• betegség, halál: „Ha pedig a koldulási engedély is rendben volt s a hatósági pecsét valódiságához se férhetett szó, kijelentette nekik, hogy ő már «eleget tett jótékonysági kötelezettségének», amit a lakása ajtajára kiszögezett, hivatalos bélyegzővel ellátott igazolvány tanusít. Semmi kétség, hogy ennek a kötelezettségének épúgy eleget tett, mint minden egyéb kötelezettségének. Ötvenhétéves korában sárgulni, zöldülni kezdett. Heves rohamai voltak. Hivatali idején kívül azzal szórakozott, hogy forróvízzel töltött gumimelegítőt rakosgatott sajgó hasára s pirosra süttette vele a bőrét. Végül műtétet kellett rajta végrehajtani. A műtét sikerült. Harminckét óriási epekövet vettek ki belőle, de a beteg utána meghalt.” (Hivatalos János) TÁRGY
• tömegggyilkosság: „Ilyesmiről, ilyen szilaj és sötét tömeggyilkoltatásról azonban még nem hallottunk. Ezen rajta van az újkor bélyege.” (A halál nyája) MINŐSÍTÉS
• halál + had + testi bántalmazás: „Hideg és éles, perverz, mint az antik őrület, de nem egyéni, egyszerre ezreket küld a halálba, és egy csapással végezteti ki őket, gyári halállal. Okmány is van róla. A hadvezetőségünk tartja kezében. Egykor majd lepecsételten a múzeumok üvege alá kerül. Sápadtan hajol rá egyik kései utód, a jövő század boldogabb embere, és nézi, mint ahogy a kínzókamrák harapófogóit, spanyolcsizmáit nézzük, hitetlenül. Mi pedig nem merjük többé megbélyegezni egyetlen kort sem, nem merjük leírni többé, hogy sötét ókor, sötét középkor, csak azt írjuk majd, hogy sötét újkor.” (A halál nyája) MINŐSÍTÉS
• halál + háború: „bélyegeket szaggatta, várta a vőlegényét. Nem hozta meg semmi, sem a húsz, sem a harminc, sem a negyven éve, sem a sárga, sem a lila, sem a piros haja. Közben az ajka is felpöndörödött. Hogy a katonák a frontra mentek, és beszaladtak hozzá egy cigarettáért, egy csomag dohányért, mindegyiktől elbúcsúzott, mindegyiknek adott valami emléket, egy amulettet, egy érmet, hitvány kis ólomláncon. Most már van egy hazugsága és egy vőlegénye. Nem tudni, hogy a sok katona közül melyik az. Egy napon, mikor a veszteséglistát böngészte, halkan felsikoltott. Valakit kiválasztott a veszteséglistákból. Másnap gyászruhába öltözködött. Soha senkit nem gyászoltak ennyi hűséggel, mint ezt az alvó hőst az orosz síkon, akit senki sem, ő sem ismert. A világháború sokakat megfosztott a vőlegényüktől. Neki adott egyet. Nem vénkisasszony már, csak özvegy, holtáig búsuló ara, érdekes regényhősnő. Szegény kis beteg madár, üldögél a trafikban, és beszél róla. Már nyugodt és boldog. Önérzetesen válogatja a trabukót, és tépi a bélyegek recéit. Délutánonkint pirosra sírja a szemét, és rózsaszín hajával törölgeti.” (Rózsaszín hajú trafikoskisasszony) TÁRGY
• halál + gyerek: „Ezzel a a zöld fejjel és zöld lélekkel hirtelen elragadt a korod, mely nem engedett mulatni, mint más korok gyermekeit. Minden átmenet nélkül szembe akartál állni a legrettenetesebbel. Egy darabig még kellett volna haragudnod az osztálytársaidra, akik csalnak a métán, vagy bélyeget csennek tőled, s mindjárt a világtörténelem métacsalóival és bélyegtolvajaival verekedtél.” (Gyászbeszéd) TÁRGY
• halál: „Nem eszi késsel a halat, tudja, hogy a frakkhoz nem ajánlatos a sárga cipő, ismeri a betűvetés titkát, hittérítőket se szokott falni, ellenben mindez a sok dicséretes tulajdonsága nem törli le róla a bélyeget, s ő koporsója zártáig hongro-boche marad.” (Hongro-boche) MINŐSÍTÉS
• halál + hős: „Vallanunk kell, őszintén. Sajnos, az egész világ társadalmi berendezettsége olyan, még a legrégibb államokban is, hogy a parasztság csak távoli fogalom, óriási és hatalmas tömeg, de névtelen. Minden társadalom magán viseli még a felszabadított harmadik rend bélyegét, a polgárság eszmevilága érzik meg minden cselekedetén és intézményén, a negyedik rend, a mai parasztság pedig, bármennyire rokonszenves néki, alapjában idegen. A sajtó jellegzetesen a polgárságé. Polgárok – a már felszabadult harmadik rend polgárai – írják, és azok tartják el, azok veszik, azok olvassák. Innen magyarázom, hogy a polgárság főképp a saját veszteségeit tartja számon, többnyire csak a saját elhullott hőseit koszorúzza meg tölgylevelekkel.” MINŐSÍTÉS
• öngyilkosság: „Ezért kedvelem a szakközlönyöket is. Ráérő időm egyik mulatsága, hogy lapozgatok bennük. Mindegy, hogy a kékfestők értekeznek-e foglalkozásuk csínjáról-bínjáról, vagy a macskatenyésztők, vagy a bélyeggyűjtők. Élvezem szaktudásukat. Úgy érzem, hogy én, az avatatlan, a kontár egy családi körbe pottyantam, s megleshetem, mint váltanak egymással értő tekintetet, mint súgnak össze sokatmondóan a jelenlétemben. Pokoli gyönyörűség ez. Múltkor is így dőzsöltem a szakközlönyök tengerében, amikor megpillantottam egyet, amelyet eddig még nem ismertem. Az Öngyilkos. Hát ilyen is van? Hogyne.” („Az Öngyilkos”) TÁRGY
• halál: „Azalatt ezek a megbélyegzett, de szerencsés kiválóságok, akiknek ön jóságosan lehetővé tette, hogy távol az anyagi gondoktól, igazi hivatásuknak megfelelően fejlődhessenek és alkothassanak, akaratlanul is folyton az ön rendelkezésére állnak, s nem lesz életüknek egy pillanata sem, amikor erről megfeledkeznének, akkor sem, amikor kezet adnak legjobb barátjuknak, hogy elbúcsúzzanak tőlük, akkor sem, amikor elérzékenyülve messze útra induló fiuknak csókra nyújtják homlokukat, akkor sem, amikor lázasan, a szerelem önkívületében kedvesükhöz simulnak, akkor sem, amikor immár elöregedve és kikopva, egy közkórház ágyára kerülnek, sőt akkor sem, amikor kiterítve fekszenek koporsójukban,” (Rágógumi) MINŐSÍTÉS
• halál, harc: „De mihelyt szeretünk valakit vagy valamit, ha csak egy ritka külföldi bélyeget vagy egy madarat is, akkor a döntő kapcsolatok olyan hálózatába bonyolódunk, hogy egyszerre elveszítjük nyugalmunkat, akkor már küzdenünk kell az emberekkel, akkor arra a harctérre kerülünk, ahol halált adunk, és halált kapunk.” (Vér) TÁRGY
• ??? túlvilág ??? (halálhoz tartozó fogalom): „Sehol egy befejezetlen mondat vagy valami elkapott szó, mely magán hordja a nyers élet bélyegét. Nem szereti azt a regényes túlzást, mely túlvilági síkba lendíti a beszédet,” (Szini Gyula) MINŐSÍTÉS
• további 3 a többinél

Háború, harc, csata, had, fegyver, hős (5 + 7)

• élethalálharc, csata + gyerek: „Ekkor kezdődött az anya s a nagyanya között az a mérkőzés, az az élethalálharc, mely évekig tartott, váltakozó hadiszerencsével, de változatlan szívóssággal és fortéllyal, egyre elszántabban és kétségbeesettebben. Ha Ali kapott valamit az anyjától, a nagymama azonnal ráduplázott, hogy letromfolja és megszégyenítse egy újabb ajándékkal, mely még mutatósabb, még különb, még csillogóbb, még tartósabb, még eredetibb, még értékesebb. „Várj, Alikám, várj, majd én”, biztatgatta mindegyik önmagát s a gyermeket, vészes fenyegetéssel. Erre minden alkalom jó volt. Nemcsak a születésnap és a névnap, nemcsak a nagy ünnepek, a karácsony, a húsvét és a pünkösd, nemcsak a nyár és a tél, a tavasz és ősz, nemcsak a vasárnap, hanem minden áldott nap, mert ők egy pillanatra se kötöttek fegyverszünetet. Özönlöttek a gyermekhez a különféle holmik, váratlanul és vártan is, hiszen egyik a másikból fiadzott. Alinak rövidesen olyan ruhatára lett, mint egy híres színésznek, hasznos és haszontalan holmik, jelmezek, melyeket nem is viselt, ingek és cipőcskék, melyeket föl se vehetett és máris kinőtt, azután játékok, ólomkatonákból egy nemzetközi hadsereg, öt hintaló, vonat, villamos, gépkocsi gőzzel és villannyal, sok bűvöslámpa, bélyegkönyv is, gumi- és szövetlabdák, téglaszín, szürke, lakkos labdák, kicsinyek, mint a dió, s nagyok, mint a buksija, legalább tizenegy labda, páratlan számú, tudniillik valamelyik küzdő fél egyszerre mást határozott, s más terepen kezdte a csatát.” (Ali) TÁRGY
• fegyver, hadakozás: „tudatára jött, hogy minden hitetlen mese ellenére mily hatalmas fegyver az. És megkezdte vele azt a vészes hadakozást, mely a bélyeghamisításhoz, a koplaláshoz s most a börtönbe vitte.” (Zigány, az író)
• csata: „számos csataterek mocskában jár, s megalkuvás nélkül, meredt gerinccel bukik el idegen tenger habjai mellett, hazaárulónak bélyegeztetve,” (Rákóczy) MINŐSÍTÉS
• háború: „Az az igazi bölcs és jó ember, ki ezt az ijesztő jelenséget, a háború egyenes következményét, már most észreveszi, és idejekorán figyelmeztet rá. Titeket pedig, szegény kis testvéreim, mélységesen sajnállak. Azok, kik elvették a világtól a békét, titőletek is ellopták a métát, a bélyeggyűjtést, a zongorázást, a kószálást, a versírást, a fiatalság csitri szenvedélyeit, elrabolták tőletek egész ifjúságtokat. Sohase kapjátok vissza.” (Kip-kop) TÁRGY
• hős: „Mi európaiak regényes hőstiszteletben nevelkedtünk föl, s ez rányomja a maga bélyegét erkölcsünkre is. A hős az, aki ember létére emberfölötti dolgot művel. A hős csodatevő. A hős „túlszárnyalja önmagát”.” (Erkölcs) MINŐSÍTÉS
• további 7 a többinél

Vér (5)

• vér „.— A folt. A vér. A jegy — és bámulta tágranyílt, óriás szemekkel a bélyeget.” (Káin) JEGY
• Vér, halál: „Piros foltot rak az áldozataira, amelynek minden rostja tüzes, gőzölgő embervérben ázott. A piros folt, a vércsepp, az új zsidó szégyenbélyege. Amíg e sorokat írjuk, százharmincmillió ember mozdul meg, egy kolosszus fészkelődik, a kijevi kövezeten kozák lovak patkója szikrázik, az analfabéta muzsik, a babonás orosz asszony remegve zárja éjszakára az ajtaját, a zsidó pedig megtépi a ruháját, mert a halál közeledtét érzi.” (Vér) MINŐSÍTÉS
• csonkítás, vér: „Színes, szemléltető kép mutatta, amint az ordító áldozat lábát két sebész óriás acélfűrésszel nyiszálja le tőből, s vére piros pántlikákban csorog lefelé. – Ez tréfa? – Szó sincs róla. – Aha. Törvényszéki ítélet kényszeríti a kereskedőt, hogy így bélyegezze meg magát?” (Esti Kornél) MINŐSÍTÉS
• vér, csata: „Régi, izgatott esték boronghattak be ezeken az ablakokon, amikor valaki izzadtan-véresen hazatért sok esztendő múltán, kinyitotta páncélját, leült erre a fatörzsből faragott székre, egyszer-kétszer még kifelé kémlelt, aztán bort ivott az ónkupából. A másik kastély homlokán a barokk bája mosolyog. In nomine Jesu. Andreas Kosztolányi. Senior de Eadem. Anno 1737. Kőrisfa bólong előtte, s tornácán reggelire van terítve. A harmadik kastélyon a XVI. század bélyege.” (Nemeskosztolány) JEGY
• vér: „Az ókori Görögországban, Homérosz költeményeiben, a kutya, a mi kedves barátunk és meghitt kísérőnk, még szörnyű, baljós fenevad, mely vad falkában csatangol, vértől csöpögő fogakkal vonít föl a holdra, és minden rosszra képes; az ökör pedig, melynek neve manapság minálunk a legmegbélyegzőbb szidalom, ott még az ősi élet szelídségét és nyugalmát viseli magán” (A szamás és társai) MINŐSÍTÉS

Pusztítás, rongálás, megsebesítés, mérgezés, testi bántalmazás (5 + 5)

• pusztítás: „Igaz, nagy pusztítás folyt azóta. Idegen lakók jártak itt, akik itt hagyták a jelüket, beléégették a bútorokba életük sajátságos bélyegeit, beitatták illatukat, érzésükkel és lelkűkkel az egész szobát.” (Két öreg úr) MINŐSÍTÉS
• mérgezés, élni se tudnék (szenvedély): „Mindenesetre összevásároltam annyit, hogy naponta megkaphassam a jó közérzésemhez föltétlenül szükséges nikotinmérgezésemet, mely nélkül már élni se tudnék. Bélyegeket kértem. Mindenfélét, belföldre, külföldre. Mióta itt szórakozom, senkinek se írtam. Legalább harminc levéllel tartozom. Leemelt a polcról egy ütött-kopott füzetet. Lapozgatott benne, s fölsóhajtott. Elém tette. Egyetlen bélyeg volt benne. – Bocsánat, ez okmánybélyeg. – Okmánybélyeg? Hát az is bélyeg. – Sajnos, én nem használhatom. – Vegye meg – kérlelt minden átmenet nélkül, s kissé oldalt billentette a fejét. Ránéztem. Az okmánybélyegre néztem. 27 pengő 50 fillér. Sokalltam.”(Kereskedelem) TÁRGY
• rongálás: „Nem talált eléggé megbélyegző kifejezéseket azokra, akik a szellemi termékeket nem tisztelik, és – hangját itt vészesen emelte – a női képekre bajuszt és szakállt rajzolnak, az oldalakat telefirkálják vagy kitépdesik, a könyveket bepiszkítják, összenyálazzák vagy leköpdösik, lapjaik közé törökmézet, szilvamagot, gyümölcshéjakat s egyéb undok tisztátalan és ragadós holmikat kevernek…”(„Petőfi-könyvtár”) MINŐSÍTÉS
• megsemmisítő: „Bélyeget kértem a levélre. A hivatalnok azonban mosolygott, és egy megsemmisítő gesztussal a harmadik ablak felé mutatott. Oda kellett mennem, fel kellett adnom a drága helyemet. De a bélyeges kisasszonynak csak bélyege volt, visszaadó aprópénze nem.” (Apró bosszúságok) TÁRGY
• ??? rongálás ??? – Nevetve vette kezébe a postás. Megnézte a pecsétet, s észrevette rajta, hogy nem a saját pecsétnyomómmal bélyegeztem le, de egykoronással, amelyen a király imperátori mása ékeskedik. Ezt a pecsétnyomót csak a királynak van joga használni. Felszaggatta a spárgát … (Apró bosszúságok) TÁRGY
• további 5 a többinél

Lecsúszás, deklasszálódás, leépülés (3)

• lecsúszás: „Kovácsot elcsapták s mire esni kezdett az őszi eső, künn volt az utcán, állás nélkül. Nem tudott mihez fogni. Később cigarettákat töltött, külföldi bélyegeket árult diákoknak … A családja éhezett.” (Appendicitis) TÁRGY
• leépülés + gyerek: „Keze reszket és szeme napról-napra gyöngül. Ennek tudatában van. Bizonyos lámpalázzal varr. Nem fogad el bonyolult munkát, melyhez ízlés kell, nem barátja a nagy stílnek, à la Paquin, csak harisnyajavítást, szerény, nagyon szerény foltozást vállal, aprógyermekeknek, kikhez már maga is hasonlít. Attól tart, hogy megrendelői előbb-utóbb elhagyják. Ezért árait «méltányosan» szabja meg. Ő az egyetlen, aki még aranyvalutában számít és nem vesz tudomást a körülötte lezajlott gazdasági változásról. Munkájáért néha 6 korona 56 fillért, néha 12 korona 20 fillért kér, valami ismeretlen kulcs szerint s aprópénzt is hord magánál, papír-ötvenfilléreseket és bélyeget, hogy visszaadjon a gazdagoknak” (Tanulmányfő) TÁRGY
• lecsúszás: „Eddig rabszolgakisasszony volt, eztán rabkisasszony lesz. A farizeusok pedig ne sopánkodjanak, hogy hova jutott egy úrileány, jaj istenem, egy orvos leánya, hogy milyen bélyeget süt majd rá a törvény igazságos szigora. Régen elveszett lélek volt a bankkisasszony, régen megbélyegezte őt ez a kegyes és álszent társadalom, mikor száztizenegy koronáért dolgoztatta őt egy hónapon át, melyből ennie, laknia, ruházkodnia kellett.” (Szegények) MINŐSÍTÉS

Érdektelenség, izgalom (19 + 2)

• érdektelenség / izgalom: „Azelőtt sohasem törődtem velük. Nem ismerem őket, tehát nincs közöm hozzájuk. Most azonban izgattak. A foglalkozás minden arcra rányomja a bélyegét, vannak ügyvéd-arcok” (A detektív) MINŐSÍTÉS
• nem feltűnő: „Nem feltűnő. Hiszen ha feltűnő volna. Sokkal jobb modorú. Mindig szerényen halad mellettem, szinte meg se lát, de ott van színházi főpróbákon, bélyegkereskedésekben, földalatti megállóhelyeken” (Az az ember) TÁRGY
• feltűnést keltett: „Levélbélyeg csak egyetlenegyszer volt, akkor is mindössze negyven fillérért, csupa egyfilléres. Ennélfogva azt a levelemet, melyet Párizsba küldtem, úgy keresztül-kasul ragasztottam bélyegekkel, hogy egy katonai térképnek hatott, s ott bizonyára méltó föltűnést is keltett.” (Kereskedelem) TÁRGY
• nem érdemes: „Néha-néha még félénken célozgattam a levélbélyegre, mint valami távoli, elérhetetlen ábrándra. Legtöbbször nem is felelt hiú kérdésemre. Csak legyintett. Minap valami utánozhatatlan fáradt, szelíd hangon ezt közölte: – Nem érdemes levelet írni. Előbb-utóbb úgyis megtudunk mindent. Sokszor pedig jobb, ha semmit se tudunk meg.” TÁRGY
• semmi értelme: „Mik ezek? – Levélbélyegek. Hat év óta gyüjtöm. – Miért? – Egyszer sajnáltam a papírkosárba hajítani egy bélyeget. Azóta félretettem mind. Voltakép semmi értelme.” (Olivér) TÁRGY
• nem kell komolyan venni: „Például kinyujtotta karját, ráfektette sétapálcáját, egyik szemét lehúnyta és sokáig célzott rám. Ezt mondta: „pukk” vagy: „pamm”. És elsietett, mintha mi se történt volna. Nekem mindenfélét ígérgetett. Többek között házinyulat, bélyegkönyvet, madarat, teknősbékát, sőt a tengeri herkentyűnek a billentyűjét is. Évekig vártam ezeket, de sohase hozott semmit. Akkor rájöttem, hogy nem kell „komolyan venni”. Mégis szerettem őt.” (Bohó nagybátyám) TÁRGY
• közöny + halál: „S ez az, ami leverő és megbélyegző mindannyiunkra nézve. Ha hőseinket nem tiszteljük, nagy vétket követünk el; a tisztelet elhalasztásának minden perce egy gyilkos döfés önmagunk ellen: de a közöny szégyen reánk és gyalázat utódainkra. Mert ezerszer nem oly megbélyegző a nem akarás, mint a tétlen apátia.” (Heti levél) MINŐSÍTÉS
• izgalom: „Később üzletember, aki átgyúr bennünket, belök az életbe, zavaros izgalmat lop a szemünkbe, sunyi vágyakat, tüzeket, kemény akarást az agyvelőnkbe, s ez a sok destruktív izgalom arcunkra égeti sötét bélyegét, és eltorzítja szépségünket.” (A gyermek arca) MINŐSÍTÉS
• közöny: „Ez a mi rideg és szótalan közönyünk rányomja fakó bélyegét egész életünkre.” (Jó emberek) MINŐSÍTÉS
• közöny + pusztítás: „Ne olvassátok és egyáltalán csak friss leveleket olvassatok, amiken még ott a postabélyegző nyomdafestékje, a régi, sárga írásokat, a múlt babonás lapjait vessétek tűzbe. Sokszor elmotozok közönyös leveleim közt, amiket egykor én írtam.” (Szeremes levelek) TÁRGY
• fáradt, csalódott – betegesen szerettem + gyerek: „Lehet, hogy fáradt idegű, csalódott ember vagyok. Gyerekkoromban betegesen szerettem a meséket, a térképeket, messze országok bélyegeit. Úgy látszik, bennök éltem át a kalandorok álmait. Földrajzi atlaszokban bámultam az óceánokat. A képek azonban megelevenedtek, a vizek kék festékfoltjai hullámozni, viharozni, háborogni kezdtek, és hajó lett abból a kis morzsából, ami véletlenül a térképre esett, és recsegő tengeri viharokat éltem át a papíron, így utaztam körül a világot, sokszor, nagyon sokszor. Nem csoda, hogy kifáradtam.” (Válasz egy globetrotternek) TÁRGY
• érdemes, népszerű: „Az akadémia pedig, amely már századok óta figyeli a nyelv legkisebb rezzenését is, eléje siet a közönségnek, s reáüti az új szóra hivatalos bélyegzőjét. Érdemes az új igével foglalkoznunk. Azt hiszem, minálunk is hamar népszerű lesz.” (Új ige) MINŐSÍTÉS
• tetszetősek kívül – üresek belül: „Nyomban érzed, hogy sarkalatosan különböznek az azelőtt való divatos hősöktől, az „érdekes” figuráktól, kik a közönség legerősebb „komplexum”-ait, a pénz-, a szerelemvágyat bolygatták, s amilyen mázosak és tetszetősek voltak kívülről, oly üresek belül. Ezek inkább „érdektelen”-ek. Bélyegesek és jelzettek, a lelki élet leégettjei, elszegényedett nábobjai a saját gazdaságuknak, kik valami halvány dekadenciát hoznak magukkal a pirospozsgás irodalomba,” (Szini Gyula) TÁRGY
• érdeklődés: „Jegyét lebélyegeztette, vékony, hektikás diákbőröndjét a vasúti ruhatárba adta, s beballagott a városba. Nem bánta meg. Csakugyan nagyszerű volt kószálni ezeken az ismeretlen utcákon, melyekhez semmi emlék se kötözte, bekukkantani először, talán utoljára egy ablakon, figyelni az embereket, akik csukott ernyőjükkel nyugodtan, elégedetten sétálgattak. Maga se tudta, miért, de legkisebb mozdulatuk is varázsos erővel hatott rá.” (Esti Kornél kalandjai) TÁRGY
• érdeklődés hiánya: „Leckéje végeztével nagy, kék bélyegkönyvébe ímmel-ámmal beleragasztotta újonnan vásárolt bélyegeit, melyek szétszórtan hevertek asztalon, székeken, anélkül hogy az otthoniak hozzájuk mertek volna nyúlni. Fuvolázni is tudott. Mégis ritkán fuvolázott. Tulajdonképp nem érdekelte semmi.” (Aranysárkány) TÁRGY
• unalom + gyerek: „Bélyegeket is gyűjtött. Levelezett idegen országokkal. Gyakran nézegette az órákat, mintha várna valamit, és türelmetlenkednék, hogy még mindig nem jön. Ha unta magát, ölébe ültette szépen fejlődő fiacskáját” TÁRGY
• érdeklődés + halál: „A levél a kávéházban élénk föltűnést kelt. Mindenki feléje pillant. Tudomásul vesszük, hogy közéletünk egyik jelesét üdvözölhetjük körünkben, aki embereket emel és buktat. Többen felállnak, tátott szájjal merednek rá. Ő tovább dolgozik. Szavait a titkárnő alázatos gyorsíróceruzája játszi könnyedséggel rögzíti meg, melyeket otthon majd lekopogtat több példányban, beborítékoz, fölbélyegez s elküld ajánlottan: – Kegyelmes uram, méltóztassál megengedni, hogy ahhoz a magas kitüntetéshez, mellyel a közre oly áldásdús tevékenységed jutalmazták meg, én is őszinte szívvel gratuláljak. Érdemesebbet igazán nem érhetett volna ez a jól megérdemelt elismerés. A harmadik levél, melyet magam is szóról-szóra jegyzek, így hangzik: – Kedves barátom, megdöbbenéssel értesültem felejthetetlen édesatyád elhunytáról, akit Isten bölcs, de kifürkészhetetlen akarata magához szólított az élők sorából.” (Közéleti kitűnőség) TÁRGY
• érdekes / érdektelen: „Nyomban érzed, hogy sarkalatosan különböznek az azelőtt való divatos hősöktől, az „érdekes” figuráktól, kik a közönség legerősebb „komplexum”-ait, a pénz-, a szerelemvágyat bolygatták, s amilyen mázosak és tetszetősek voltak kívülről, oly üresek belül. Ezek inkább „érdektelen”-ek. Bélyegesek és jelzettek, a lelki élet leégettjei, elszegényedett nábobjai a saját gazdaságuknak,” (A remete) TÁRGY
• szenvedély, háború: „Nincs olyan nyomorult, ki ne talált volna magának valami szenvedélyt. Aki nem gyűjt érmet, az bélyeget gyűjt, aki nem gyűjt bélyeget, az az utcán heverő cigarettatokokról fejti le a selyempapírt, aki ezt se gyűjt, az gombot, kolompot, kaptafát gyűjt. „A fölösleges nagyon szükséges dolog.” Tegyük azonban hozzá, hogy a haszontalan is nagyon hasznos. Mindenki, még az omnibuszkocsis is legtöbbet a szenvedélyére költ. Sok háború indult már meg a gabona meg a sertés miatt,” (Füst) TÁRGY
• további 2 a többinél

Harag, gyűlölet, bosszú (3)

• Harag: „. Az ismeretlen erre lassan fölemelkedett a párnáról, mint valami feketeszakállas krampusz, rátette orrára arany csiptetőjét, Zarathusztra kigyójáról kezdett beszélni, éktelen haraggal, megbélyegezte kiméletlenségét, hogy egy embertársának az álmát zavarja és barátomat kicsinyes fajankónak, hígvelejű nyárspolgárnak nevezte, aztán mintha mi sem történt volna, levette orráról a csiptetőt és tovább aludt.” (Apostol) MINŐSÍTÉS
• olthatatlan gyűlölet: „Most is olthatatlanul gyűlölte volt tanárját. Az idő, mely minden sebet behegeszt, az övét nem gyógyította meg. – De Fóris – tette hozzá Vili szerényen -, az is. Próféta Fórist nem annyira utálta. Ő is megbuktatta ugyan tavaly, de csak egyből, aztán az tavaly már „megkapta” tőle. – Novák – sóhajtott maga elé Próféta, mintha valami gyalázatosságot mondana, s meg akarná vele bélyegezni az illetőt -, Novák Antal. Jellemző.” (Aranysárkány) MINŐSÍTÉS
• Bosszú – „A gyanút anélkül is közölheti velem. Valami aljas, eléggé el nem ítélhető, eléggé meg nem bélyegezhető bosszúról van szó. Arról. Nem zártak ki valakit az idén?” (Aranysárkány) MINŐSÍTÉS

Gyúny (4)

• gúny: „egy új ige született a francia nyelvben, s a párizsi közönség gúnykacaja közben már be is vonult a szótárba. A sznobokról van szó. Annyira elszaporodtak, annyit szerepelnek mindenütt, hogy végre szükségessé vált, hogy a cselekedetüket is megbélyegezzük egy új igével.” (Új ige) MINŐSÍTÉS
• gúny: „Itt volt Kovács, aki sohase beszélt, bélyegeket gyűjtött, és gúnyosan mosolygott.” (Esti Kornél) TÁRGY
• gúny (gúnynév): „” Két csúfnévvel is rendelkezett, jeléül annak, hogy egyik se ragadt rá, s nem tudták eltalálni az igazit. Kobaknak hívták a szép koponyája miatt, és Butykosnak, nem tudni miért. Az iskolából távozó diáknemzedékek nem is adták át az ifjabbaknak, mint a többi tanárokét, kiknek modorosságát szerencsésen és maradandóan megbélyegezték.”
• gúny: „Mondd, te még mindig gyűjtöd a bélyegeket? – Hogyne. Nagyon szép a gyűjteményem. – Nem mutatnád meg? Érdekel. – Szívesen. Máris hozta, az asztalra tette. – Ez itt ritka példány. Mauritius. Zöld – magyarázta Tibor, kedvetlenül. – Zöld Mauritius – ismételte Huszár Bandi, ki állva maradt, barátja fölé hajolt, de folyton Hildára meredt. – Ez pedig régi Columbus. Amerikai. Nagy érték. – Nagy érték – ismételte Huszár Bandi. Hilda nevetett, elfordult. Tibor föltekintett, eltette a bélyeggyűjteményt. Felesége ekkor már nyílt, becsületes szemével nézett férjére, mint egykor az apjára.” (Aranysárkány) TÁRGY

Nemzetekhez kapcsolódó dolgok felsorolása (népek, pénznemek, nyelvek) (6)

• nyelvek felsorolása: „Kázmér nem is lett budai lakos. Eleinte csak a ruháit vitette át Pestre, majd a bútorokat is. Napközben azonban dolgozott. Különös és fontos munkái voltak. Cigarettaszakértő volt. Szakmunkákat olvasott a dohányról. Ritka dohányokat gyűjtött, s karcsú, illatos cigarettákat sodort vékony ujjai között. Aztán nyelvészkedett. Törökül és asszírül tanult. Bélyegeket gyűjtött. Este, mikor a szivarfüst gomolyagjain szövögette a jövendőt, gyakran azt képzelte, hogy messze-messze valahol keleten él, és az egész élet, ez a buta kőtömeg s ez a sok-sok otromba ember csak lázas álom.” (Prassz Kázmér hosszú és csodálatos útja) TÁRGY
• nyelvek felsorolása: „Mikor értesült Magyarország létezéséről? – Nyolcéves koromban, amikor bélyeget kezdtem gyüjteni. – Mit képzelt felőle? – Hogy Ausztria tartománya. – Milyen nyelveket tud még? – Latinul, franciául, németül és angolul.” (Olasz) TÁRGY
• népnevek felsorolása: „Aki föltétlenül tagadja, hogy a fajta rányomja bélyegét az ember arcára és jellemére, az éppoly önáltató, mint aki erre föltétlenül esküszik. Tény az, hogy a göndör, fekete szerecsent bajos összetéveszteni a lenhajú, sápadt norvéggel.” (Spanyol) MINŐSÍTÉS
• országok: „Szívemből irigylem önt, uram, aki legutolsó levelét spanyol bélyeggel juttatta hozzám, s nemsokára továbbmegy, és az indiai tavaszt bámulja, álélt virágok közt nézi, hogyan pihen le a nap, és megvetően gondol arra a kis kalitkára, ahol én, szegény rab, mozgok.” (Válasz egy globetrotternek) TÁRGY
• nyelvek ‘felsorolása’ – „Jó napot kívánok. – Guten Tag – visszhangozta a hivatalnok. – Hogyan – fakadt ki Bandi önérzetesen -, önök nem tudnak magyarul? A hivatalnok ezer bocsánatot kért, de – sajnos – nem beszélt magyarul. Süketnéma jelekkel elkérte tőle iratait. Itatóspapírra eléje nyomtatott, lila hektográf bélyegzővel két mondatot. Az egyik ez volt: Jelentkezett. A másik ez volt: Nem jelentkezett. Ismét süketnéma jelekkel azt tudakolta tőle, hogy melyiket kell bevezetnie honvédkönyvébe? Bandi megvetőleg bökött az elsőre, s elmenet nem köszönt.” (Esti Kornél kalandjai) TÁRGY
• Pénznemek felsorolása: „Rengeteg pénze volt, nemcsak azok a dollárok, melyek a lakásügyből folytak be, hanem azonkívül még kétszáz dollár, osztrák bélyegzettek és bélyegezetlenek, magyar ficcsek is.” (Édes Anna) TÁRGY

Gyerek (1 + 8)

• gyerek: „Azt képzelem, hogy az együgyűek és a bárgyúak céltudatosan nem akarják megérteni, amit mondok, hogy megvetnek engem, hogy szellemem szerény szökelését az ő mély bölcseleti elmélyedésükben lenézik, hogy léhának és felületesnek bélyegzik. Ilyenkor gyorsan és titokban szemlét tartok agyvelőm tekercsei fölött, vajjon nem én vagyok-e a buta? Ez történt vagy tizenöt évvel ezelőtt, amikor egy nyáron ötéves kisfiamat Olaszországba akartam vinni. Fölszólított egy barátom, akit addig nagyrabecsültem s közölte, hogy Olaszországba júliusban nem ajánlatos elutazni, különösen egy kisgyermekkel, mert ott rekkenő hőség van, főkép délben, az utcákon.” (1.500,000.000 buta ember) MINŐSÍTÉS
• további 8 a többinél

Az Ezer csicsergő bélyeg c. novella

Kosztolányi Dezső Ezer csicsergő bélyeg c. írása egy bélyegkiállításról szól, s felkínál a bélyeg szó fent kimutatott asszociációs bázisára egy igen tetszetős, de annál sekélyesebb magyarázatot.

A rövid írás tehát egy bélyegkiállítást mutat be, ahol a szerző a kiállítást végig nézve mintegy felidézi az életét („magamba veszve végigéreztem az egész múltat„), hiszen a kiállítás mindegyik darabja számára – az egykori bélyeggyűjtő gyerek, majd fiatal számára – is egy-egy emlék, hogy mi mindenről meséltek neki az egyes bélyegek, amikor a bélyegalbumában nézegette őket ábrándozva, s történeteket szőve köréjük. Mintegy az egykori ifjúsága reményei és tüze jelenik itt meg, ahogy ezek a bélyegek is egykor földrészeken át szárnyaltak, csak most pihennek üveg alatt, amikor már a „postabélyegző vén fekete ráncokat mart színes arcunkra„. Ugyanígy a költő felett is elszálltak az évek, s egy pillanatra az elmúlással néz szembe: „hogy észre sem veszed, és lassan-lassan majd egészen elsiklunk előled, és elsiklik minden illúzió, minden hazugság és bolondság, amit szépségnek nevezel még, és így, egészen így siklasz el te is… Isten veled.”

Ez számunkra kissé banális magyarázat, inkább nézzük helyette a szövegben 15-ször előforduló ‘bélyeg’ morféma asszociációs udvarát ebben a novellában!

üresség	bélyegkiállítás	‘Ilyenkor üres a bélyegkiállítás‘
illúzió, öregedés	‘mondják a bélyegek‘	‘színes foltjainkban illúzióidat keresed, akárcsak ez a pár öregúr s ott az a penzionált, mogorva tábornok‘
öregedés	postabélyegző	‘postabélyegző vén fekete ráncokat mart színes arcunkra‘
álmok, temetés	amerikai bélyeg	‘fantasztikus álmokat gyújtottunk ideges szemeidben. Eltemetve‘…
halál	bélyeget	[ki] ‘ragaszthatta fel a bélyeget? Hogy él-e még, vagy már réges-régen meghalt?‘
vágy	gyarmatbélyeg	‘az elérhetetlen voltam teneked‘
–	Perzsia … bélyege	–
szerelem	francia bélyegen	‘Akkor szerelmes voltál‘
egzotikum	Kelet … bélyegei	‘Mi vagyunk az egzotikum, a csoda, a mese‘
drog nyújtotta felfokozott állapot	bélyegkönyvedben	‘ópium volt a lázadnak. Az a hússzínű izgató méreg‘
izgatottság	Kongó bélyegeiről	‘És sohasem jártál messzebb, izgatóbb helyeken‘
vágy	arab bélyeget	‘Erről a kis papírdarabról évekig álmodoztam‘
felfokozott érzelem	amerikai bélyeg	‘három napig sírtam irtózatos orkánban‘
felfokozott érzelem	bélyegekről	‘A fiatalságom szeszélye tombol benne‘
üresség, csalódás	bélyeg	„A teremben már senki se volt … – Csalódol – búcsúzott tőlem a bélyeg.„

A következő fogalmak jelennek meg a ‘bélyeg’ morféma közelében:

• öregség, elmúlás, halál (4)
• üresség (2) – az elején és a végén, mintegy keretezi az írást
• illúzió, vágyak, felfokozott érzelmek (9)
• országok, nemzetek (8)

Vegyük figyelembe, hogy az írás lezárásában az élet lassan elsikló volta jelenik meg, azaz a halál. Így maga az egész írás – ahogyan az írója végigtekint élete egyes bélyegekhez kapcsolódó emlékein – a halálról szól, s ezzel a halál fogalma hangsúlyozottan jelenik meg a novellában. Ugyanígy megjelenik a háttérben a gyerekkor is, amikor a szerző elkezdte gyűjteni a bélyegeket. A fenti statisztikában pedig kiemelt szerepet kap az a fogalomkör, amit fentebb úgy jelöltünk, hogy érdektelenség / érdeklődés. S így voltaképpen a ‘bélyeg’ morfémának ugyanazt az asszociációs udvarát kaptuk meg egy másik eloszlással.

Árulkodó nyomok az Aranysárkány c. regényben

Kosztolányi négy regénye beszél el egy-egy folyamatos történetet, melyeknek a szöveghossza már elég ahhoz, hogy a vizsgált morféma több helyen is felbukkanjon úgy, hogy az egyes helyek már akkora távolságban vannak egymástól, hogy nincs köztük közvetlen szövegösszefüggés, mégis ugyanannak a történetek a folyamába ágyazódnak.

Ezek közül a regények közül kettőben nem szerepel a ‘bélyeg’ szótő (Nero, a véres költő; Pacsirta), míg egyben (Édes Anna) csak egyszer. Az Aranysárkány c. regényben viszont 7 helyen összesen 9-szer fordul elő ez a szótő! S ha ebben az összefüggő történetben vizsgáljuk meg a szótő előfordulásait, akkor azt láthatjuk, hogy a ‘bélyeg’ szótő egyfajta jelzőfény szerepet tölt be a regény szövegében, mivel valahányszor felbukkan, akkor abban a szövegrészben olyan információkhoz jut az olvasó, amelyek feltárják előtte az Aranysárkány univerzumának a szerkezetét – ami egyben az író személyiségének a lenyomata is – s így az asszociációs udvar egy mélyebb értelmezéséhez jutunk annál, mint amit az Ezer csicsergő bélyeg c. novella sugall.

Következő posztunkban ezt a regényt értelmezzük. (Standard gyertyák Kosztolányi Dezső Aranysárkány c. regénye univerzumában)

Spoiler

Az elemzés végül egy egyszerű összefüggésre fog kifutni. A szerző egyfajta belső ürességet (érdektelenség) élt meg, amely valószínűleg valamilyen gyermekkori érzelmi elhanyagolásból fakadt (gyerek), s Kosztolányi ezt a kínzó ürességérzetet a kokain nyújtotta felfokozottság megélésével próbálta kitölteni (felfokozott érzelmek), ami végül egy önpusztító életmódba torkolt (halál, pusztulás).