Egy kés és egy döglött varjú

Az Álmosvölgy legendája (Sleepy Hollow) egy gótikus-horror detektívfilm a Netflixen, amely 1799-ben játszódik Amerikában, s képsoraival és díszleteivel a szépen illusztrált mesekönyvek látványvilágát idézi. A történetben egy – a felvilágosodás eszméit magáénak valló – fiatal nyomozó, Ichabod Crane (Johnny Depp) érkezik New York-ból a távoli Álmosvölgybe, ahol a jelentések szerint egy fej nélküli lovas gyilkolja sorra az áldozatait. A felvilágosult nyomozó természetesen nem hisz a babonás beszámolóknak, mígnem maga is találkozik a fej nélküli lovassal, s kardsérülést is szenved tőle.

Ezt követően – míg a fiatal nyomozó a betegágyban fekszik, s a sebláztól szenved – láthatjuk, miként készít egy fiatal nő egy varázsfőzetet a betegnek, s közben hallhatunk egy latin nyelvű varázsigét. A forgatókönyv szerint:

‘Egy nő a kandalló fölé hajolva valamit mormol. Aztán látjuk, hogy Katrina az, s egy főzőpohár fölött mormol, amelyben forrásban lévő tej és zöld levelek vannak. Egy döglött varjú van a kandallón, egyik lábát levágták és egy éles kés hever mellette.

Katrina (kántálás, a szöveg ismétlése):

Nostradamus Mediamus, Milk Of Mercy
In Media Nos Laudamas…

Majd a következő jelenetben ezzel a főzettel itatják meg a sebesült, vérző Ichabodot.

A film egyébként Washington Irving 1820-ban megjelent, Az Álmosvölgy legendája c. novelláján alapul, ahol a fenti jelenet hasonlóan játszódik le:

‘A Van Tassel-konyhában Katrina a hatalmas tűzhely fölé hajolt. A téglapadlón egy kés és egy döglött varjú feküdt, levágott lábbal. Egy főzőpohár volt a láng fölé függesztve, és buborékolni kezdett, a zöld levelek erőteljesen kavarogtak a tejfehér anyagban. „Nostradamus mediamus, milk of mercy in media nos laudamus” – kántálta. „Nostradamus mediamus, milk of mercy in media nos laudamus…
Pontosan annyiszor ismételte meg a kántálást, ahányszor kellett. Ez volt a döntő. Aztán ügyesen kivette a főzőpoharat a tűzből, és egy tányérra tette hűlni. Amikor a főzet elérte a megfelelő hőmérsékletet, felsétált vele Ichabod szobájába.’ [Translated with www.DeepL.com]

Látható, hogy a film az utolsó szót rosszul idézte (laudamas / laudamus). Első pillantásra a varázsszövegnek sok értelme nincsen, s mivel már szerepel egy 1820-ban kiadott novellában, a Google fordítóra sem gyanakodhatunk.

A varázsigékre egyébként jellemző az alliteráció vagy rímszerű hangsorismétlés, s itt ez utóbbit láthatjuk: „Nostradamus / mediamus, / milk of mercy / in media nos / laudamus„. Ebben a tagolásban a ‘milk of mercy’ (kegyelem teje) a kakukktojás, hiszen nem rímel, s ráadásul nem is latinul, hanem angolul van. Ezért először vizsgáljuk meg ezt a kifejezést!

Anyatej és vér a középkor teológiájában

Ha rákeresünk a ‘milk of mercy‘ kifejezésre – hogy ne tartalmazza a Nostradamus szót („milk of mercy” -nostradamus) -, akkor láthatjuk, hogy ez a kifejezés elég gyakori a középkori teológiában, s a Google találatok között legtöbbször Liguori Szent Alfonz: The Glories of Mary (Mária dicsősége) c. műve szerepel. Ez a könyv eredetileg olasz nyelven jelent meg (Le Glorie di Maria) 1750-ben, s a szövegében a ‘kegyelem teje‘ kifejezés olaszul fordul elő ‘latte di misericordia‘ alakban. A mű egyébként a korabeli katolikus mariológia egy fontos műve, s ha végig nézzük a ‘milk of mercy‘ kifejezés előfordulásait, akkor a Mária jelenések és csodák leírása között találunk egy csodálatos gyógyulást is, ahol Szűz Mária a melléből fakadó anyatej pár cseppjével gyógyít meg egy hívőt, s a történetben a vérző seb is megjelenik, ahogyan a filmben, ill. a regényben a sebláztól szenvedő férfit gyógyítják a tejből készült varázsitallal.

„Climacus Szent János elbeszéli, hogy volt egy Carcerio nevű jámbor hívő, aki gyakran szokott Máriát dicsőítő kis énekeket ismételgetni, és mindig egy ‘Üdvözlégy Mária’ kezdetű köszöntéssel köszöntötte a képmását. Egyszer olyan fájdalmas betegség gyötörte, hogy szenvedésében az ajkát és a nyelvét harapdálta. Elvesztette a beszédkészségét, és a halálán volt. Miközben a hívek Istennek ajánlották lelkét, megjelent neki az Istenanya, és így szólt: ‘Azért jöttem, hogy meggyógyítsalak, mert nem akarom, hogy a száj szenvedjen, amellyel oly sokszor dicsértél engem. Kelj fel, meggyógyultál, dicsérj engem továbbra is.’ Miután ezt mondta, meglocsolta őt néhány cseppel a tejéből, és azonnal meggyógyult, és soha többé nem szűnt meg dicsérni őt, amíg halálakor újra meg nem látogatta őt az Úrnője, és édesdeden meg nem halt a karjaiban.” (Translated with DeepL.com – The Glories of Mary)

A fent idézett Szent Alfonztól származó részlet a 18. században íródott, így eléggé kései hivatkozás, ui. a keresztény teológiában jóval korábban – a középkor folyamán – egy fontos szimbólum volt a Maria lactans, azaz a ‘gyermekét anyatejjel tápláló Mária’ képe, s egykor komoly viták folytak akörül, hogy Szűz Máriának volt-e anyateje, amellyel a kis Jézust táplálta, s érdekes megfigyelni, hogy Szűz Mária teje – a milk of mercy – hogyan válik majd Máriának az emberiség iránti anyai szeretetének és áldozatvállalásának a jelképévé. Ezt Anne M. Ashton tanulmányának (Interpreting Breast Iconography in Italian Art 1250-1600) egy rövid részlete alapján foglaljuk össze.

„Mária anyaságának tényleges formája, valamint az, hogy a kis Krisztus mennyire volt ember és mennyire függött anyjától, nézeteltérést okozott a korai keresztény atyák között. Alexandriai Szent Kelemen … azt állítja: „A szűz Anya … bár anya volt, nem volt teje, mert soha nem lett feleség. Ő egyszerre szűz és anya; mint szűz szeplőtelen; mint anya, tele szeretettel. Magához hívja gyermekeit, és táplálja őket szent tejjel: a gyermeki Igével. Ezért nincs teje….” Ez arra utal, hogy a tej tényleges fizikai előállítása bemocskolta volna Mária tisztaságát. Szent Ágoston viszont, aki a negyedik században írt, úgy vélte, hogy az a tény, hogy Mária szűz volt, aki tejet termelt, valamint az, hogy a házasság előtt és alatt, valamint a terhesség és a szülés alatt is megőrizte szüzességét, mindez Krisztus születésének misztikus csodájához tartozik. Annak a tanításnak az esetleges elterjedése, hogy Krisztus a megtestesülése során szó szerint emberré lett, és magára vette az emberiség minden természetes gyengeségét és sebezhetőségét, biztosította, hogy Szent Ágoston nézete Krisztus szoptatásáról győzedelmeskedjen Kelemen nézete felett. Krizosztomosz Szent János a későbbi negyedik században kifejezetten összekapcsolja Krisztus emberségét azzal, hogy csecsemőként az emberi tejtől függött: ‘[Krisztus] elhatározta, hogy emberré lesz, és földből és agyagból formált testet ölt, és belép egy szűz méhébe, és ott kilenc hónapig lakozik, majd tejjel táplálkozik, és elszenvedi mindazt, amire egy embernek szüksége van.'” (Anne M. Ashton)

A továbbiakban pedig a fenti disszertáció kimutatja, hogy milyen hiedelem kapcsolta össze a vér és az anyatej képzetét: ‘Az ősi hiedelem, miszerint az anyatej átalakult vér, a késő középkorban és a reneszánszban is fennmaradt, ami további okot ad arra, hogy párhuzamot vonjunk Mária teje és Krisztus vére között.‘ S teológiai hivatkozásokkal támasztja alá:

„Valójában a keresztény történelem során a tej maga is visszatérő szimbólum volt az isteni táplálék jelképeként. Mivel hitték, hogy a tej átalakult vér, az olyan írók, mint Kelemen, képesek voltak összekapcsolni az Eucharisztiával, arra bátorítva a híveket, hogy egyék és igyák Krisztus testét, amely Krisztus tanítását és az emberiségért hozott áldozatát jelképezte, mindkettőt az isteni szeretetben adva, amely leginkább az anya gyermeke iránti szeretetéhez hasonlít. (…)

Szent Ágoston kétszáz évvel később szintén ezt a fajta metaforát használta: ‘Ő [Krisztus] húst ígért nekünk a mennyben, itt azonban tejjel nevel minket, és anyai gyengédséggel bánik velünk. Mit csinál tulajdonképpen egy anya, amikor szoptatja csecsemőjét? A saját húsát és vérét használja fel arra, hogy tejjé dagassza számára a szilárd táplálékot, amelyre még nem áll készen. Ugyanígy az Úr az örök Bölcsességet is tejjé változtatta számunkra, amikor testben jött el hozzánk’.” (Anne M. Ashton)

S ha figyelembe vesszük ezeket a középkori teológiában felbukkanó összefüggéseket, akkor nem meglepő, hogy a népi folklór a véres seb gyógyításához tejből, ill. tejszerű folyadékból főzi a varázsfőzetét.

A varázsigében szereplő további kifejezések

• Nostradamus – a 16. századi asztrológus – neve eredetileg Michel de Nôtre-Dame (Michel Nostradame) volt, s ennek a latinosított fomája a Nostradamus név. Nagyapja – Pierre de Nostre-Dame – katolikus hitre tért zsidó orvos volt, eredetileg Guidon Gassonnet-nek hívták, s kikeresztelkedésekor vette fel a Notre-Dame családnevet, ami annyit jelent, hogy a ‘mi Asszonyunk’, ‘mi Úrnőnk’, s Szűz Máriára utal (geneanet.org). Azaz itt Nostradamus szó egyszerűen a ‘mi asszonyunk’ francia megfelelőjének egy változata, s alapvetően Szűz Mária istenanyára vonatkozik, s nem a próféciáiról ismert Nostradamusra – ami a fentiek ismeretében nem túl meglepő. Azaz a ‘Nostradamus’ itt a ‘Mi Asszonyunk’ kifejezés egy romlott latinizált alakja.
• Mediamus – a latin ‘kettéválaszt, megfelez, közbe lép, közbe jár’ ige E/3 alakja: ‘ketté választjuk, közben járunk’. A latin ‘medium’ (középső) szóból származik, s nyilván az, aki közvetít, középen helyezkedik el a két fél között.
• In media – középen, közepén.
• Nos laudamus – jelentése az, hogy ‘dicsérünk / dicsérjük’, azonban a latin nyelvben a ‘nos’ (mi) névmásra nincs szükség, hiszen az ige személyragja (mediamus) kifejezi, hogy ki a cselekvő, így ezt tekinthetjük anglicizmusnak (hiszen az angolban mindig ki kell tenni az alanyt, pl. ugyanez angolul: ‘we praise’), de – mint látni fogjuk – egy belső rím is az oka a ‘nos’ használatának.

A varázsige szerkezete

A varázsigének egy – hagymaszerű – héjakból felépülő szerkezete van. A legkülső réteg a kezdő ‘Nostradamus’ és a végző ‘Nos laudamus’ kifejezések. Ha meghallgatjuk a filmben elhangzó ‘nos laudamus’ kifejezés kiejtését egy rövid bejátszásban (getyarn.io), akkor hallhatjuk, hogy a kiejtése csaknem azonos a ‘Nostradamus‘ szóval: ‘nosladamus‘. S figyelembe véve, hogy a ‘Nostradamus’ szó a ‘Notre Dame’ (Mi Asszonyunk, Szűz Mária) jelentéssel bírt eredetileg, a varázsige első és utolsó szava egyszerűen azt a jelentést kódolja, hogy ‘Mi Asszonyunk, Mária‘.

A középső héj a ‘Mediamus’, ill. az ‘In media’ kifejezések, mindkét esetben a lat. ‘medium’ (középső) szóval kapcsolatos, s úgy sejtjük, a varázsigében az égiek közvetítő szerepére vonatkozik. (Persze már önmagában is formai játék, hogy a ‘középső’ jelentésű kifejezés pont a ‘középső héjban’ van.)

Legbelül pedig az angol ‘Milk of Mercy’ kifejezés áll, aminek a jelentését már fentebb láttuk.

A hagyma héjai szerűen átölelő szerkezetnek a varázsige esetében – a mágikus világkép szerint – egyfajta védelmező funkciója van: a legbelső tartalmat (ami a Milk of Mercy) öleli körül, mintegy takarja el – védelmezi – mindkét irányból az ártó erők elől.

     Nostradamus
                Mediamus
                        Milk of Mercy
                In media
     Nos laudamus

Mária mint közvetítő a katolikus dogmatikában

A katolikus dogmatika szerint ‘Szűz Mária kiemelkedő módon közvetítője üdvösségünknek.’ Dr. Előd István Katolikus dogmatika c. művéből idézzük, ahol a szerző Mária mediatrix (közvetítő) szerepét írja körül – s ez a szó, ugyancsak a ‘medium’ (középső) szóból származik. (A mediatrix szó nőnemű a latinban, hímnemű megfelelője a magyar nyelvben is ismert ‘mediator’ szó.)

„Amikor Mária közvetítő szerepéről beszélünk, a mediatrix kifejezést éppoly óvatosan kell használni, mint a corredemptrix kifejezést, nehogy elhomályosítsa az egyedüli közvetítő, Krisztus (l Tim 2,5) szerepét. Krisztushoz képest Mária csak analóg értelemben közvetítő: a megváltásra rászoruló egész emberiség képviselője; bár maga is rászorul a kegyelemre, ő is kapja a kegyelmet, de ugyanakkor – kiválóságai miatt – sokkal inkább forrása a kegyelemnek mások számára, mint a kegyelemmel megajándékozott többi teremtmény. A tételben szereplő ‘kiemelkedő módon’ kifejezés azt jelenti, hogy sokkal inkább kegyelem-közvetítő, mint a kegyelemben élők bármelyike. A fenti tétel nem dogma, de az Egyház megnyilatkozásai olyan sokszor használják, hogy teológiailag biztos tételnek mondható.”

A katolikus tanítás szerint tehát Szűz Mária mediatrix, azaz kegyelem-közvetítő. S vegyük észre, hogy a varázsigében is a ‘mediamus‘, ill. ‘in media‘ szavak a középen levésre és a közvetítésre utalnak, köztük pedig a ‘milk of mercy‘ – a ‘kegyelem teje‘ – áll, azaz a varázsigében Mária neve mellett a ‘közvetítés’ és a ‘kegyelem’ fogalmai jelennek meg!

A varázsige értelmezése

A fentiek ismeretében megpróbálhatjuk ‘lefordítani’ a fenti varázsigét. Mivel a szavak ragozása a varázsigében (szerintünk) jórészt csak arra szolgál, hogy létrehozza a sorvégi rímeket (‘Nostradamus / mediamus, / milk of mercy / in media nos / laudamus‘), így a kifejezések jelentése alapján kell értelmet adni a szövegnek. Szerintünk egy lehetséges fordítása a következő:

     Mi Asszonyunk, Mária
                          Közvetítsed
                                      A kegyelmed ebben a tejben
                          Közvetítsed
     Mi Asszonyunk, Mária

Katolikus ima a puritán Amerikában?

Washington Irving korában – s azt megelőzően – az Egyesült Államok lakosságának nagy részét azok utódai tették ki, akik a protestáns hitük miatt menekültek el az óhazából az őket érő vallásüldözés elől. Így nyilvánvaló, hogy ezekben a közösségekben a szentek, ill. Szűz Mária tiszteletét, s a hozzájuk történő imádkozást egyfajta bálványimádásnak tekintették, így a szentek közbenjárásába vetett hit kiszorult a hivatalos vallásgyakorlásból – s úgy tűnik, hogy emiatt ezek az imák a boszorkánysághoz és a varázsláshoz sorolt varázsigék területén jelentek meg a mindennapokban.

S így már nem meglepő, hogy egy latin nyelvű, Szűz Máriához szóló katolikus imatöredék tűnik fel egy presbiteriánus közösség mágikus folklórjában úgy, hogy a benne megszólított istenanya – Szűz Mária – neve is csak kódoltan jelenik meg.