Bazmeg! Bazmeg! Lallala! – Harvard latin nyelvű sportindulója

domine salvum fac regem

Domine, salvum fac regem! – Isten, óvd a királyt!

A ‘csúnyán beszélek meg nem is‘ című, leginkább diákok körében kedvelt játéknak egy egészen különleges fejezete a Harvard Egyetem ‘Ten Thousand Men of Harvard‘ kezdetű sportindulója. Hivatalosan két versszakból áll, az első versszaka játékos ál-latin, a második pedig angol nyelvű, egészen korrekt szöveggel, így nincs is bennük semmi érdekes – amíg meg nem hallgatjuk élőben.

Illegitimum non carborundum;
Domine salvum fac.
Illegitimum non Carborundum;
Domine salvum fac.
Gaudeamus igitur!
Veritas non sequitur?
Illegitimum non carborundum — ipso facto!
Ne hagyd, hogy a fattyúk legyőzzenek!
Uram, őrízz meg!
Ne hagyd, hogy a fattyúk legyőzzenek!
Uram, őrízz meg!
Örvendezzünk hát!
Az igazság nem következik?
Ne hagyd, hogy a fattyúk legyőzzenek — a tényből kifolyólag!
Ten thousand men of Harvard
Want vict’ry today,
For they know that o’er old Eli
Fair Harvard holds sway.
So then we’ll conquer old Eli’s men,
And when the game ends, we’ll sing again:
Ten thousand men of Harvard gained vict’ry today!
Harvard tízezer embere
akar győzelmet ma,
Mert ők tudják, hogy az öreg Elin túl
a becsületes Harvard uralkodik.
Így tehát mi legyőzzük az öreg Eli embereit,
és amikor vége a játéknak, ismét énekeljük:
Harvard tízezer embere szerzett ma győzelmet!

A sportinduló latin nyelvű versszakát az egykori harvardi diák, a későbbi neves óceánkutató, Allan R. Robinson szerezte 1953-ban. A szöveg egyik sora ál-latin, azaz latin hangzású szavakból áll, a többi sora pedig közismertebb latin szólásokból van összedobálva úgy, hogy összességében azért legyen valami kibogozható értelme és induló jellege a dolognak.

domine salvum fac regem - versailles2

Isten, óvd a királyt! – a Versaillesi kastély kápolnája – forrás

Az induló zamatát a ‘Domine salvum fac‘ sor adja, ami eredetileg a 19. (20.) zsoltár utolsó sora, s úgy hangzik, hogy ‘Domine, salvum fac regem‘, azaz ‘Uram, óvd meg a királyt!‘ S ha ebből kivesszük a ‘király’ szót, akkor a maradék némi jóindulattal még mindig lefordítható úgy, hogy ‘Uram, őrizz meg engem/minket!’, s így nagyszerűen bele tudjuk rakni akár egy latin nyelvű sportindulóba is. Egyébként ugyanígy kezdődött az egykori Francia Királyság latin nyelvű himnusza is, ami Jean-Baptiste Lully zenésített meg. A királyi himnusz barokk dallama egyenesen fülbemászó, a hatása pedig egészen frenetikus, ha megpróbáljuk elképzelni, hogy mit hall ki a királyt éltető motettából egy angol anyanyelvű személy, aki nem tud latinul (videó):

sa-la-la fuck sal-la-la-la fuck la-la-la fuck sa-la-la fuck

Ezt poént pedig Allan R. Robinson mégsem hagyhatta ki. Sőt, maga a ‘fac‘ ige szinte önállósul az induló negyedik versszakában. Az alábbi videón a Harvard University Band adja elő egy sportpályán az indulót, s 3:20 és 3:45 között hallhatjuk, hogy a zenekar és az alkalmi kórus önfeledten – néhol artikulálatlan üvöltéssel – folyamatosan azt ismétli 25 másodpercen át a zene ritmusára, hogy ‘fac! fac! fac!

S egészen elképesztő, amint a kamera néhol egészen ráközelítve mutatja, hogy a neves egyetem hallgatói micsoda dühödt átéléssel képesek a világba kiáltani, hogy ‘hajrá! hajrá!‘ (videó) Mert ugyan mi mást is kiáltanának?

A ‘Domine, salvum fac regem!‘ szó szerinti fordítása ugyanis az, hogy ‘Uram, tedd egészségessé a királyt!‘, ahol a ‘fac’ nem más, mint a ‘facio, -ere, feci, factum – tenni’ ige imperativusa, azaz parancsoló módja: tedd! – amit jelen esetben úgy kell érteni, hogy a szurkolók ezzel a kiáltással biztatják a csapatukat, s szó sincs itt semmiféle trágárságról – amit esetleg egy angolul értő hallana ki a skandálásból.

domine salvum fac praesidem nostrum

‘Isten, óvd az elnökünk!’ – kórusmű a beiktatási ceremónián, forrás: Kongresszusi Könyvtár

Egyébként ugyanezek a fiúk és lányok ugyanezt a sort éneklik az egyetem évnyitó ünnepségein is egy bájos kórusmű formájában, ami John Knowles Paine szerzeménye, s először 1863-ban adták elő az akkori egyetemi elnök beiktatási ceremóniáján. Az idézett sor pedig olyankor a ‘Domine, salvum fac Praesidem nostrum‘ formában kerül előadásra, azaz ‘Isten, óvd meg az elnökünket!‘, ahol az eredeti ‘király‘ szót a kissé demokratikusabb ‘elnök‘ szóra cserélték fel. S ha ez a lelkesítő szófordulat jó a neves egyetem hivatalos ceremóniáin, akkor bizony jó lesz a lelátókon is – s rossz az, aki bármi rosszra is gondolna ilyenkor.

Most pedig, hogy a sportinduló története még szerteágazóbb és abszurdabb legyen, a CIA és maga Adolf Hitler lép a pályára. Pontosabban nem a CIA, hanem annak az elődje, az Office for Strategic Services (OSS), amely szervezet a második világháború alatt kidolgozta Hitler pszichológiai profilját, s többek között egy dokumentumban azt is megállapította, hogy Hitler “1923-ban rajongott az amerikai futball indulókért és a főiskolai dalokért. A ‘Sieg Heil!’ kiáltást pedig, amely a politikai nagygyűlések állandó eleme volt, egyenesen az amerikai futball szurkolók kórusaitól vette át.

Ernst Franz Sedgwick Hanfstaengl, Putzi

Putzi, a ‘harvardi náci’ – kissé excentrikus volt

A fenti ‘Ten Thousand Men of Harvard‘ induló zenéjét ugyanis Ernst Hanfstaengl szerezte, aki Németországban született és az apja német, az anyja pedig amerikai volt. Hanfstaengl – becenevén ‘Putzi’ – a Harvardra járt, igen tehetséges zongorista volt, s az ő szerzeménye több más, ma is gyakran játszott harvardi sportinduló is. Putzi egyetemi évei után visszatért Németországba, ahol náci lett, s egy darabig Hitler bizalmasa volt, s a történet szerint ebben az időben:

“Egy alkalommal Putzi Hardvard sportindulókat kezdett játszani Hitlernek, és elmesélte, hogy a vezérszurkolók és a felvonuló zenekar hogyan lelkesítik fel a tömegeket egészen a hisztériás extázisig. Majd a zongorához ült és bemutatta Hitlernek, hogy hogyan lehet ezt az amerikai ritmust a német indulók formavilágába átültetni, mire Hitler felugrott a székéből, és fel-alá kezdett masírozni, mint egy tamburmajor. ‘Ez az! Ez kell a mozgalomnak!’ – kiáltotta. Hanfstaengl ezt követően számos indulót írt az SA katonazenekarjainak a stílusára, de a leghatásosabb újítása az volt, hogy a Harvard ‘Fight! Fight! Fight!’ kiáltását átírta ‘Sieg Heil! Sieg Heil! Sieg Heil!’ formába.”

Érdekes a történet folytatása is. Putzi ugyanis később kegyvesztett lett – ennek bizarr sztorija itt -, s elmenekül Németországból. Végül az Egyesült Államokba került, ahol a háború alatt együttműködött a fenti Hitler profilt készítő OSS szervezettel, szóval a fenti legenda megszületésénél azért ő is ott bábáskodott. Ettől persze a történet még lehet igaz, meg persze az ellenkezője is, miszerint Putzi efféle ‘kis színesek’ gyártásával (is) dolgozott meg a megbocsátásért.

Az induló másik sorával – ‘Illegitimum non carborundum‘ (Ne hagyd, hogy a fattyúk legyőzzenek!) – következő posztunkban foglalkozunk majd, s itt csak vázlatosan említjük meg az induló még néhány más vonatkozását.

  • A ‘Gaudeamus igitur‘ a Magyarországon is ismert ballagási ének kezdő sora.
  • Veritas non sequitur?‘ – Az igazság nem következik? – A ‘veritas‘ (igazság) szó harvard - veritasszerepel Harvard intézményeinek a címereiben, a ‘veritas sequitur rerum esse‘ (az igazság a dolgok létét követi) állítás pedig Aquinoi Szent Tamás filozófiájának egyik alaptétele. Pl. ha azt állítom, hogy ‘a föld kering a nap körül’, akkor azzal tulajdonképpen azt is állítom, “hogy a föld létezik a fizikai létrendben, mint a szóban forgó mozgás birtokosa.”
  • Az ‘ipso facto‘ gyakori fordulat, annyit jelent, hogy ‘magából a tényből kifolyólag‘.
  • old Eli‘ – az öreg Eli – utalás a rivális Yale egyetem névadójára, Elihu Yale-re, az ‘old Eli men‘, ‘az öreg Eli férfiúi‘ pedig arra utal, hogy a Yale egyetemre 1969-ig csak férfi hallgatók járhattak.
  • A ‘Fair Harvard holds sway‘ sor utalás az egyetem hivatalos himnuszára, a ‘Fair Harvard‘-ra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.