Amulettje sem védte meg a drogkereskedőt – latin varázsigék a Fülöp-szigeteken

I.

Amulettje sem védte meg a drogdílert – szinte mindennapos szalagcím a Fülöp-szigeteken, amikor az újságok arról tudósítanak, hogy tűzharcban lelőttek egy-egy ismertebb drogbárót vagy drogkereskedőt. Az iloilo-i drogbáró, Richard Prevendido például kegyszobrokat, fekete gyertyákat és kókuszolajat helyezett el egy házioltáron, s attól várta a védelmet, a helyi rendőrség vezetője pedig maga jelentette be, hogy ‘ezek a mágikus erejű tárgyak hatástalannak bizonyultak, amikor a rendőrség a rajtaütés során lelőtte a drogbárót‘. Hasonlóan hatástalan volt a varázserő, amikor a hatóság Samuel Aparece Melencion drogkereskedőre nyitott tüzet, s a rendőrség szóvivőjétől ismét megtudhatjuk, hogy az elhunyt “mágikus varázsigéket használt, hogy a rendőrség ne akadjon a nyomára, s azt állította magáról, hogy még fegyvert sem visel, és bármikor képes láthatatlanná válni, amikor egy speciális – varázsigékkel teleírt – inget vesz fel.

eBay - Philippines Anting-Anting Ritualistic Vest for Protection

Nos, ilyen inget akár mi is vásárolhatunk magunknak az eBay-en. A fenti képen látható ing például 14 dollárba kerül, s az áruismertető szerint a Fülöp-szigetek déli, hegyvidékes régiójából származik. Misztikus figurák és latin nyelvű feliratok díszítik, ami a helyi hagyomány szerint megvédik viselőjét az ellenséges támadástól.

protective vest 2 protective vest 5

 source: dobletrese.wordpress.com – további képek itt, itt és itt

Az ilyen ruhadarabokkal kapcsolatos hiedelmek mélyen gyökereznek a Fülöp-szigetiek életében. Van blogger, aki szerintnem fogsz találkozni olyan filippínóval, aki ne esküdne meg a talizmánok csodás erejére‘, s ez is az oka annak, hogy a rendőrségi tudósítások egy-egy ilyen eset után külön kitérnek arra, hogy ezek a trikók és varázsigéik bizony hatástalanok voltak a rajtaütés során.

Egy emberöltővel korábban 1967-ben, amikor a rendőrség sortüze végzett a Lapiang Malaya (Szabadság Mozgalom) 33 tagjával az elnöki palota előtt, az újságok ugyancsak arról számoltak be, hogy ‘a varázsigék nem állították meg a puskagolyót‘. A korabeli sajtófotón pedig láthatjuk, hogy az egyik áldozat valóban hasonló varázsigékkel, misztikus ábrákkal díszített pólót viselt.

lapiang malaya

forrás: az egykori mozgalom mai híveinek facebook oldala

Képzeljünk el négyszáz tüntetőt amulettekkel és bozótvágó késekkel. Élükön egy 86 éves öregember – kiugrott katolikus pap, majd autószerelő. Velük szemben pedig az elnöki palotát kordonnal védő, állig felfegyverzett katonák. Amikor eldördülnek az első levegőbe leadott figyelmeztető lövések, a tüntetők nem rémülnek meg – talizmánjaik csodatévő erejében bíznak.

Valentin de los Santos

A Szabadság Mozgalom vezetőjének, Valentin de los Santos ‘mágikus’ inge – ma múzeumban – source

Nos, ez a helyzet az, amivel az akkori államhatalom sem tudott mit kezdeni. A vérengzés után ugyanis a zendülés vezetőjét és tizenegy társát ugyan letartóztatták, de végül nem indítottak ellenük bírósági eljárást, hanem elmegyógyintézetbe zárták őket. A mozgalom egykori vezetőjének – Valentin de los Santos – mágikus ábrákkal díszített ingét pedig ma múzeumban őrzik.

Ferdinand Marcos elnök pedig – akivel a zendülők le akartak számolni -, a nagyvárosi legenda szerint szintén egy védelmező talizmánt hordott. Nos, a Marcos Múzeumban valóban ki van állítva pár amulett, amit még maga Marcos vásárolt egy utcai árustól, s ez a legenda alapja – a tárlót viszont gyakran kell újra üvegezni, ui. a látogatók rendszeresen megpróbálják ellopni az amulettet.

katipunan

A Katipunan mozgalom múzeumában egy korabeli ‘csodás’ ing másolata – forrás

Két generációval korábban pedig a Katipunan mozgalom – a ‘Társaság’ – indított harcot a spanyol gyarmatosítók, majd az amerikai megszállók ellen. A mozgalmat 1892-ben alapították, s a harcosai viseltek hasonló ingeket mágikus feliratokkal és ábrákkal abban a hitben, hogy az megvédi őket az ellenségeik fegyverétől. Egy ilyen öltözéknek a rekonstruált másolata látható ma a Katipunan mozgalom múzeumában. A ‘Társaság’ egy vezetője volt Macario Sakay, akinek egy ugyanilyen inge ma szintén múzeumi látnivaló.

Egyébként ennek a forradalmi vezetőnek, Macario Sakay-nak a megítélése ma ellentmondásos – kicsit emlékeztet a magyar betyárra, Rózsa Sándorra. A közvélemény előtt ugyanis máig vitatott, hogy nemzeti hős vagy pedig egyszerűen egy útonálló bandita volt.

 

II.

Ezeket a varázsigéket a Fülöp-szigeteken oracion-nak vagy orasyon-nak nevezik. A kifejezés a latin oratio (ima, könyörgés) szóból ered és spanyol közvetítéssel (oración) került a filippínó nyelvbe. Különböző fajtáik vannak. Van, amelyik a lőfegyverek ellen véd, van, amelyik a szúró- és vágófegyverek ellen hatásosak, egy másik fajta láthatatlanná tesz, egy harmadik elveszi az ellenfél erejét – és így tovább. De nem csupán a szerteágazó osztályba sorolásuk, de a nyelvezetük is Harry Potter világát idézik. Rowling regényciklusában ugyanis a varázsigék egyfajta latin nyelven alapuló halandzsa szövegek. Erről a Laudator latin nyelvművelő blogban olvashatunk egy részletesebb írást, ahol a szerző azt rója fel az írónőnek, hogy

következetlen volt a latinnal. Nem tudta eldönteni, hogy csináljon latin alapokból egy halandzsa varázsló-nyelvet, vagy teljesen latin nyelvűvé tegye a roxforti mágiát. Így aztán keverte a kettőt, ami nem szép dolog a latinnal szemben, mert az író szeszélye szerint lettek eltorzítva, vagy meghagyva a kifejezések.” (laudator.blog.hu)

Nos, pontosan ugyanez a helyzet a filippínó orációkkal is. Néhol sorokon keresztül felismerhetőek bennük a katolikus egyház latin nyelvű imái, szertartásainak szövegei, de mégsem a latin nyelv lett a mágia nyelve a Fülöp-szigeteken. Ahogyan a roxforti varázsigéknek is “a latin az alapja ugyan, de kellően el vannak torzítva, hogy jobban hangozzanak, főleg az angol olvasók számára” (laudator), ugyanígy ezek az orációk is el vannak torzítva, hogy jobban hangozzanak a helyi lakosság számára, s a latin szavak a hódító spanyolok nyelvével és a helyi őslakosság kifejezéseivel keveredtek annak idején – és keverednek ma is.

Az alábbi kiállítási tárgy például a Katipunan mozgalom történetét bemutató múzeumban van kiállítva. Egy papírdarab, rajta pedig egy ceruzával írt oracion, aminek az első soraiban felismerhető az Apostoli Hitvallás – a ‘Hiszekegy’ – kezdő mondata: ‘Credo in Deum Patrem omnipotentem’, azaz ‘Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában‘.

credo in unum deumego adonay

A másik képet pedig a Facebookról szedtem le, egy kézzel írott varázskönyv napjainkból. A bal oldala tetején a fekete szöveg jelzi, hogy mire szolgál a könyörgés: ‘a gonosz lelkek elűzésére‘, a piros betűs szöveg pedig egymás után ömlesztett latin szavak, amelyek engem speciel Mózes könyvének egy mondatára emlékeztetnek: ‘Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.’ (Móz.III.19.3.). Ego – én, Adonay – Adonai (az Úr héberül), adorator – könyörgő, deus – isten – igsum (talán: ego sum) – én vagyok, dominum nostrum – a mi urunkat.

dignumA következő ‘lövedékelhárító’ medált pedig az eBay-en kínálták eladásra azzal, hogy a medál megvédi a viselőjét a lövedékektől és a sérülésektől. A közepén egy háromszögbe foglalt szem – az ‘Isten szeme’ szimbólum – látható, körülötte pedig felirat, amelyben pár latin szót lehet felismerni: egosum (ego sum) – én vagyok, emperat (imperat) – uralkodik, meum – enyém, sancto – szent. A vevő számára pedig – vétel esetén – küldenek egy imát is, amelyet minden pénteken kell elmondani, s ez az ima fogja aktiválni a talizmán varázserejét. Ez a használati utasítás arra a hiedelemre vezethető vissza, hogy Jézus nagypénteken halt meg, s ezen a napon, amikor elhagyta a világot, akkor a különböző szellemek szabadon járhatnak-kelhetnek a földön, s megfelelő ígéretekkel, trükkökkel foglyul ejthetjük és a szolgálatunkba állíthatjuk őket.

A következő oráció viszont azon kevesek egyike, amelynek egy néprajzi tanulmány ismerteti a ‘pontos’ fordítását.

Los todos Piligros eko Pedera Deyom Jesus Magnem Espirito Salbame Egusom Amen

  • Los todos Piligros – rossz spanyolsággal: ‘minden veszély
  • eko – a filippínó ‘ako’ – ‘én‘ hibás változata
  • pedera hasonlít a spanyol ‘perder’ – ‘elveszít‘ igéhez, ugyanakkor engem a latin ‘perdere‘ – ‘elpusztítani’ igére emlékeztet
  • Deyom – a latin Deus – Isten romlott szóalakja lehet, Jesus – Jézus
  • Magnem Espirito – a latin Spiritus Magnus (Nagy Lélek) lehet, ami talán a Spiritus Sanctus – Szentlélek – egy sajátos változata
  • Salbame – a latin ‘salva me!’ – ‘ments meg!’ hibás változata
  • egusom – az ‘ego sum’ – ‘én vagyok’ romlott alakja

Uram, Jézus, Szentlélek, ments meg engem és háríts el minden veszélyt,
én vagyok, ámen

 III.

Ezeket a védelmező, ‘varázserejű’ tárgyakat a Fülöp-szigeteken úgy hívják, hogy anting-anting. Először egy spanyol pap, Pardo de Tavera írta le ezeket a tárgyakat még a gyarmati korban, miszerint az anting-anting ‘egy amulett, amelynek természetfölötti ereje van, s megvédelmezi viselője életét‘. A népetimológia szerint az anting-anting szó a latin anti ‘szemben, ellen’ szóból ered, mivel ezek a tárgyak valamivel szemben, valami ellen védenek meg. Valószínűbb azonban, hogy a szó egyszerűen a jávai nyelv ‘fülbevaló, fülönfüggő’ jelentésű szavából származik. Ha esetleg mélyebben akarunk utána nézni a témának, akkor a következő szavakra kereshetünk rá:  bertud, agimat, gamit, mutya, galing. Ezeknek a talizmánok jórészt ártalmatlan átverések. Kis medálok, kézzel írt varázskönyvek, egy darab papírra vagy ruhára írt mágikus szöveg, vagy éppen ugyanez csak a bőrbe tetoválva – aminek külön előnye, hogy mindig kéznél van és magunkkal hordjuk – a bőrünkön.

Vannak azonban hajmeresztő változatok is. A talizmán ugyanis annál erősebb, minél veszélyesebb körülmények között találtunk rá. Így a Fülöp-szigeteken külön sportág, hogy a lehető legveszélyesebb, legelhagyatottabb helyeken keressünk olyan tárgyakat, amelyek jók lesznek talizmánnak. Például krokodilfogat, apró meteoritot vagy éppenséggel megkereszteletlenül elhunyt csecsemő vagy koraszülött holttestét – a temetőkben vagy abortusz klinikákon. Ez utóbbi esetben pedig a beszerzett alapanyagot alkoholban áztatjuk, majd az így nyert kivonatból elfogyasztunk minden nap egy evőkanálnyit, ami különösen erős védelmet fog biztosítani a számunkra. Az a Fülöp-szigeteki blogger, aki erről a szokásról írt a blogján, elmondja, hogy neki is van egy ismerőse, aki súlyosan megbetegedett, miután egy hétig fogyasztott egy ilyen kivonatot. Ez pedig arra utal – ha igaz -, hogy ez a szokás még ma is él arrafelé. Persze vannak szelídebb formái is, amikor kevésbé ártalmas dolgokat nyelnek le a hívők napi rendszerességgel – aminek külön neve is van, ez a subo. A szokás nyilván arra megy vissza, hogy ha lenyelünk valamit, akkor annak az ereje átszáll a mi testünkbe. Persze ahhoz nem feltétlenül kell lenyelnünk a fétistárgyat. Elég az is, ha elég apró, s ekkor egy gyors operációval beültetjük a bőr alá, mint egy mikrochipet. Ennek a szokásnak a neve pedig baon, s a városi legenda szerint Marcos elnök is viselt egy ilyet a háta bőrébe ültetve.

Természetesen az alkoholban kiáztatott holttestnél és a bőr alá ültetett fétistárgyaknál egyszerűbb megoldás, ha a varázsigét egyszerűen rátetováltatjuk a bőrünkre, aminek külön előnye, hogy nem tudjuk elveszíteni.

S ezeknek a bőrre tetovált védelmező feliratok azért is érdekesek, mert a témájuk nincs különösebben feldolgozva, leírásuk kevésbé hozzáférhető. Az interneten mindössze két honlapot találtam, amelyek viszonylag bőséges fényképanyaggal járják körül ezt a szokást. Mind a két blog fotográfusa Sidney Snoeck.

tattoo1 tattoo2 tattoo4 tattoo5 tattoo6 tattoo7tattoo3tattoo9

forrás / source: my saisari store1, my sarisari store2 és a tropicalizer blogok

A tetovált védelmező feliratok közül az egyiknek kicsit utána jártam és igen érdekes dolgokat találtam. Az következő képen a férfi mellkasának bal oldalán az AKRAM INDIRIM PERDISION feliratot látjuk. Amikor rákerestem a szövegére, akkor egy elég vaskos varázsige gyűjteményt találtam, amely korábban nyomtatott könyv formájában, ma pedig online szöveggyűjteményként terjed a neten. Az szerepel a fenti mondat mellett, hogy depensa, ami filippínó nyelven azt jelenti, hogy védelem, azaz itt egy védelmező varázsigéről van szó. Egy helyi ezoterikus tanító Facebook oldalán pedig az ACRAM ENDERIM PERDICION alakban találtam meg azzal, hogy ez egy Santiago de Compostela-ból, az El Camino zarándokút célállomásáról származó ima.

akram indirim perdision

source: tropicalizer

  • Az akram vagy acram valószínűleg a latin sacram ‘szent’ eltorzult változata, de mivel a Szentlélekre a ‘sanctus’ szót használják, a sacer szó inkább valamilyen szentség jelentésben lehet itt, hasonlóan a magyar ‘a szakramentumát!‘ (a szentségit!) kifejezéshez
  • A perdision vagy perdicion lehet a latin perdere ‘elpusztít’ igéből képzett főnév, a perditio, azaz ‘pusztulás’ vagy a spanyol perdición ‘kárhozat’ szóból
  • Az indirim vagy enderim szó végén az -erim gyanús, hogy igei rag. De csak találgatni tudunk. A mondat azt kéne, hogy jelentse, hogy a ‘szentség védjen meg a pusztulástól‘, s ebben az esetben az enderim szó lenne a ‘megvédeni’ ige. Ami viszont egy kis szerencsével lehetséges is, ugyanis az enderim szó eléggé hasonlít a latin defendere ‘megvédeni’ igéhez.

Az előző varázsigét egy helyi néprajzos, ezt pedig a latinóra bloggere ‘fordította le’. Vagy az történt, hogy mindkét esetben a fordító addig ügyeskedett, míg ki nem hozott egy fordítást, amiben van alany, állítmány, s a mondat jelentése is megfelel a szövegkörnyezetnek – de csak a véletlen egyezések miatt. De az is lehetséges, hogy ezeket a mondatokat annak idején tudatosan alkották meg valakik, akik ismerték a latin és a spanyol, továbbá a helyi nyelveket. Ebben az esetben viszont ugyanaz a helyzet, mint a Harry Potter világában, ahol az írónő a latin és az angol nyelvből kotyvasztott össze valamiféle halandzsa varázsigéket – s a regény hősei varázsolnak velük.

IV.

A vicc viszont az, hogy ezekkel a halandzsa varázsigékkel hasonló módon ‘varázsolnak’ ma is a Fülöp-szigeteken. Az alábbi videóban, amit a youtube-ról szedtem le, egy filippínó ‘mágus’ ugyanezt a fenti az ‘acram inderim perdision‘ varázsigét kántálja, majd ismételteti el a fiúval 0:57 és 1:12-nél, hogy a fiút mágikus védelemmel ruházza fel a fegyverek okozta sérülésekkel szemben. A videó ismertetője szerint ez ‘Byernes santo’, azaz nagypéntek napján történik, amikor Jézus meghalt, s aznap a szellemek szabadon kószálnak a földön, ami a hiedelem szerint jó lehetőség arra, hogy a megfelelő szertartásokkal csapdába ejtsük és a szolgálatunkba állítsuk őket.

A rövid szertartás után pedig egy tesztelés következik, hogy a varázsige valóban működik-e. A ‘mágus’ a fiú combjára helyez egy faágat, majd többször egy bozótvágó késsel súlyt rá úgy, hogy a faágat több darabra vágja, miközben a fiú combját nem sérti meg a penge. Majd ugyanezzel a pengével a fiú hasára súlyt többször is, de ismét nem történik sérülés. Nos, nézzük meg a videót, s aztán jöjjön a leleplezés. (Ha nem indul, videó itt és itt is.)

A felvételen az a trükk, hogy a kamera nem oldalról, hanem elölről mutatja az ütéseket, így nem láthatjuk azt, hogy a penge nem is érinti a fiú testét. A pillanatfelvételen látható, hogy a ‘mágus’ a fiú combjára fekteti a faágat, de a penge a faágnak a combról lelógó részeit darabolja fel úgy, hogy a ‘mágus’ pengéje hozzá sem ér a fiúhoz, ami az előadó gyakorlottságának köszönhető, hiszen a kellő pillanatban állítja meg a pengét – úgyhogy a mutatvány azért nem teljesen veszélytelen. testing1Amikor pedig a fiú hasára vág, akkor először a saját testével takarja ki az ütést. A következő ütést ugyan mutatja a kamera, de mivel szemből látjuk, egyszerűen nem vesszük észre, hogy a penge valószínűleg megáll a fiú hasa előtt, s szintén nem érinti azt.

A felvételen viszont van még egy dolog, ami viszont néprajzi szempontból érdekes. A ‘mágus’ a szertartás elején többször is a markába fúj, majd az öklével keresztet rajzol a fiú combjára, mellkasára. Itt egy ősrégi hiedelem nyomait láthatjuk, miszerint a lehelet azonos a lélekkel, s itt a férfi tulajdonképpen a saját leheletét, azaz lelkének egy darabját keni rá a fiú testére, azaz mintegy ‘felkeni’ a fiút, s a fiú ettől ‘részesül’ mágikus védelemben.

V.

A fenti védelmező, mágikus tetoválásokról kevés forrást találunk a neten. Ugyanakkor a fenti hiedelmek közül van néhány, amelyik még Magyarországra is eljutott – mégpedig az ázsiai harcművészetek közvetítésével. Az alábbiakban hosszasan idézek pár történetet (az eredeti angol nyelvű változata itt) a 11 Mester nevű harcművészeti portálról, ami a Budapesti Filipino Martial Arts Műhely honlapja. Az idézett rész egyrészt egészen érdekes, másrészt viszont az is kitűnik, hogy ezek a hiedelmek nemcsak hogy eljutottak Magyarországra, de harcművészeti körökben még életre is keltek, s egészen komoly követőkre találtak. (Az idézett részben egy Antonio Tatang Ilustrisimo nevű Fülöp-szigeteki harcművészről lesz szó.)

“Antonio „Tatang” Ilustrisimo minden évben Nagypéntek napján elment néhány emberrel egy gyéren lakott területre, hogy kipróbálja a szellemi erejét. Ilyenkor hívők és szkeptikusok is követték őt. Az volt Tatang szokása, hogy amikor kiértek a mezőre akkor elővette azokat a papírlapokat, amelyekre korábban ráolvasás szövegeket írt. Utána felkínálta a lehetőséget bármelyik résztvevőnek, hogy vegye elő a pisztolyát és lőjön rá a papírlapra egészen közelről. A szemtanúk szerint hihetetlen dolog történt. Senkinek sem sikerült egyetlen egyszer sem golyóval átlőni a papírt annak ellenére, hogy a fegyver csöve a papírt érintette.

Amikor megkérdezték az egyik résztvevőt, hogy mit érzett akkor, amikor tüzelt a fegyverével akkor ezt mondta: „Semmi sem történik akkor, amikor az ember a papírra céloz. De amikor meghúzom a ravaszt akkor egy láthatatlan erő eltaszítja a fegyver csövét és ezért az ember eltéveszti a célpontot. Néha az is megtörténik, hogy hiába húzta meg az ember a ravaszt, a fegyver nem lő.” Ha az „oracion” képes arra, hogy távoltartsa a lövedéket a célponttól, akkor az éles penge ellen is védelmet jelent annak az eszkrimadornak, aki az „oracion”-t megfelelően használja.

Antonio Ilustrisimo minden nap kétszer hazament egy kijelölt időpontban azért, hogy elmondja az „oracion”-t. Ezt minden egyes nap megtette. Az anting-antingot pedig rátetováltatta a mellkasára azért, hogy mindig magánál tarthassa. Minden egyes küzdelem előtt elmondta magában az „oracion”-ját. Tudni kell azt, hogy Antonio Ilustrisimo sohasem veszített el se barátságos meccset se élet-halál párbajt. Ezért nem akarom puszta kézlegyintéssel elintézni ezt a spirituális jelenséget. Ráadásul Antonio Diego is Tatang nyomában jár e tekintetben. Nemcsak, hogy legelső tanítványai közé tartozik, de ő is mélyen hisz az anting-antingban és az „oracion”-ban. Antonio Diego sem veszített el még meccset.”forrás