Cincin lovag és Terentius (The Tale of Despereaux, 2008)

Nap atyánk fiai vagyunk” – mondta Mountain Lake, az indián C. G. Jungnak, az európai pszichiáternek – „és vallásunk révén naponta segítünk atyánknak, hogy bejárja az eget. Ezt pedig nem csak magunkért tesszük, hanem az egész világért. Ha nem gyakorolhatjuk tovább vallásunkat, még tíz év sem telik bele, és nem kel fel többé a nap. Akkor aztán örökké éjszaka lesz.” (Jung: Emlékek, álmok, gondolatok, Bp.1987, 305o.)

Hasonló szituációval indít a Cincin lovag (The Tale of Despereaux, 2008) című mesefilm is, ahol Aranyföld vidékén a nap attól süt és az eső attól esik, hogy a király szakácsa minden tavasz első vasárnapján elkészíti a ‘hosszú élet levesét‘. Egyszer azonban a király betiltja a leves elkészítését, s ezután többé nem esik az eső. Hiába gyülekeznek a felhők a város felett, csupán a nap fényét takarják el. Búskomor szürkeség borul mindenre. A mese végén – a mese bonyodalmai után – a szakács viszont úgy dönt, hogy a tiltás ellenére is elkészíti a levest. S mikor annak az illata felszáll az egek felé, akkor elered végre az eső, s a felszakadó felhők mögül kisüt a nap.

Ez a minden tavasszal elkészített leves a megújuló életerőt jelenti, hiszen a neve is a a ‘hosszú élet levese‘ (long live soup). S nélküle nem csak eső, de napfény sincsen, s csupán a szürkeség dereng Aranyföldön.

De a fény szimbólumát fedezhetjük fel a mese két főszereplőjével kapcsolatban is. Az egyikük egy patkány, akinek a nevét a magyar változat Luci Feri-nek fordítja – nyilván Karinthy Frigyes Az emberke tragédiája című Madách paródiája nyomán:

Luci Ferkó azomba’
Irígy volt és goromba.
Meee, mondta, szebb is akad,
Nekem nem kell, edd meg magad.
Ilyen volt a Luci Feri,
De Istenke meg is veri,
Nem kell szárny, repülj gyalog,
Dobjátok ki, angyalok!

Lucifer – azaz a sátán, a kísértő – a keresztény vallás szerint eredetileg angyal volt, azonban fellázadt Isten ellen, s ekkor bukott alá az égből, mint egy fényes csillag, Ennek a képe többször is megjelenik a Bibliában, s azokat a sorokat már a korai egyházatyák is úgy értelmezték, hogy Luciferre vonatkoznak: „Hogy is hullottál le az égből, te fényes csillag, hajnalnak fia?” (Iz.14.12), illetve: „egy csillagot láttam, amint az égből a földre zuhant” (Jel.9.1)

S Lucifer neve is azt jelenti, hogy ‘fényhozó‘ a latin ‘lux‘ (fény) és a ‘ferre‘ (hozni) szavakból, s ez a név egyben az Esthajnalcsillag – a Vénusz – neve is, hiszen az is ‘fényhozó‘, amikor hajnalban közvetlenül a Nap felkelte előtt látható az ég alján, s a Nap felkeltét jelzi.

A film magyar változata így a patkány nevét illetően a fénnyel való vonatkozására koncentrál, de ezt teszi a film eredeti változata is, ott ugyanis Luci Feri neve Roscuro, ami a – talán kevésbé ismert olasz –  ‘fény-árnyék’ jelentésű chiaroscuro szóból származik. Ez egy technika volt a reneszánsz festészetben, amely az árnyékok segítségével keltettek térhatást a festményeken.

Luci Feri – Roscuro neve jól illeszkedik a kis állat filmbeli szerepéhez. A király ugyanis nem csupán a leves főzését tiltotta be az országában, aminek az lett a következménye, hogy birodalma árnyékba borult, hiszen többé nem sütött a nap. De törvényen kívüli állatoknak minősítette a patkányokat is, akiket a vár mélyére, a föld alá száműzött, s már patkányok nemzedékei nőttek fel úgy, hogy nem láttak fényt. S ebből a szempontból találó a Luci Feri – fényhozó – elnevezés is, hiszen majd Luci Feri lesz az, aki a fény leviszi a patkányok országába azzal, hogy a film végén kiemel egy követ a vár falából, s így a nap fénye önti el a kis állatok országát.

A patkányok vezérének a neve pedig szintén a fényt és esőt hozó leves ellenpontozása, hiszen azt a levest a tavasz első napján főzik (the first Sunday of each primavera), amikor kisüt a nap, míg magát a patkányok vezérét Botticelli-nek hívják, mint a reneszánsz festőt, a Primavera alkotóját. Boticelli maga is, mint a mese szerint minden patkány, irtózik a fénytől, s alakja – görnyedt tartásával, ruházatával, hosszú ujjaival – Nosferatu-t idézi fel, aki szintén irtózott a nap fényétől. S megjegyezzük, hogy Nosferatu nevében is ott van a ‘ferre‘ (hozni) szó, bár a név a görög νοσοφόρος (noszoforosz) szóból származik, ami azt jelenti, hogy ‘betegséget viselő’ – szemben a fényhozó Luci Ferivel.

A vár mélyén azonban van egy másik világ is, Egérföld, az egerek világa. Ennek a világnak egyik legfőbb jellemzője a gyávaság, s már a kis egérkéket is erre tanítják az iskolában – hogy félni kell: „Olyan sok szép dolog van az életben, amitől félni lehet, csak meg kell tanulni, hogy hogyan‘. Ebbe a világba született Cincin is, ő azonban nem fél, s megtanulni se hajlandó a félelmet, s emiatt végül majd száműzik Egérföldjéről.

Cincinnek mintha erre a jellemvonására, a bátorságára utalna majd a könyvtár felirata is, ahova az egerek könyveket rágcsálni járnak. A szövegből annyit tudunk kiolvasni, hogy:

FORTUNA IUVAT – CONSILIO ET AN[IMO]

Ez annyit jelentene, hogy ‘a szerencse segít – bölcsességgel és lélekkel‘. A szöveg első fele a ‘fortes fortuna adiuvat‘, azaz ‘a bátrakat segíti a szerencse‘ lehet, amely számos ókori szerzőnél előfordul. Legismertebb előfordulása Publius Terentius Afer Az élősdi (Phormio) című komédiájában szerepel, ahol a darab hőse, Antipho apja távollétében, s tudta nélkül feleségül vesz egy lányt, azonban, amikor az apja hazaérkezik az utazásáról, akkor gyáván elmenekül attól, hogy apját szembesítse az új helyzettel, s a szolgájára, Getára bízza azt. Ez előtt hangzanak el a szolga biztató szavai – de eredménytelenül (Ter. Phorm. 1, 4, 26; Maróti Egon fordításában):

Geta: ergo istaec quom ita sunt, Antipho,
tanto mage te advigilare aequomst: fortis fortuna adiuvat.
Antipho: non sum apud me.
Geta: atqui opus est nunc quom maxume ut sis, Antipho; nam si senserit te timidum pater esse, arbitrabitur commeruisse culpam.
Geta: Hogyha így van, Antipho, még csak éberebb legyél: a bátrakon segít a sors!
Antipho: Elhagyott erőm.
Geta: Pedig épp most kéne leginkább, Antipho, mert ha atyád meglátja: félsz – majd még azt gondolhatja, hogy vétkeztél valóban.

A film Cincin bátorságát hangsúlyozza, s még a neve az eredeti, angol nyelvű változatban – Despereaux – is azt jelenti, hogy ő az a kisegér, aki ‘reménytelenül‘ küzd, hiszen ez a név fosztóképzővel a latin ‘spes‘ (remény) szóból származik, s amikor a könyvtárban látjuk egy könyv lapján, abban a szövegben is többször a ‘hope‘ (remény) szó fordul elő.Azon a kódexlapon pedig, amellyel az az egérszoba van kitapétázva, ahol a film elején Cincin éppen megszületik, a zsolozsma egy állandó része szerepel, amelyben kétszer is előfordul a ‘segíteni‘ (adiuvo), ill. ‘segítség‘ (adiutorium) szó, miként a könyvtár közmondástöredékében is azt olvashatjuk, hogy ‘fortuna aduvat‘, azaz a bátrakat ‘segíti a szerencse’.

Converte nos deus salutaris noster
et averte iram tuam a nobis
Deus, in adjutorium meum intende.
Domine, ad adjuvandum me festina.
Gloria Patri et Filio et Spiritui Sancto,
sicut erat in principio et nunc et semper
et in saecula saeculorum. Amen. Alleluia
Fordíts minket, Isten, mi üdvösségünk
és hárítsad el rólunk haragodat!
Isten, fordulj felém segítségemre,
Uram, siess megsegítésemre.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miként kezdetben volt és most és mindig és örökké. Ámen. Alleluja.