Advent és advencsör – akik a Jézuskát a háztetőkön várták

miller

William Miller

Mint ismeretes, holnapután, február elsején, egy keddi napon, délután háromnegyed hatkor vége lesz a világnak. Mindjárt utána az utolsó ítélet következik. A fővárosi tanács illetékes ügyosztálya felkéri a lakosságot, hogy kerülje a pánikot. …  Nagyobb méretű közlekedési korlátozásokra nem lesz szükség, de az Alagutat – az esetleges beomlás veszélye miatt délután háromkor lezárják.

– S hasonló, Örkény abszurd egypercesébe kívánkozó tudósításokkal voltak tele a lapok 1844 októberében is szerte az Egyesült Államokban, amikor is újságok sorra számoltak be a bostoni utcákon táborozó, s a végítéletre váró tömegekről.

A milleriták bostoni imaháza éjjel-nappal zsúfolásig tömve hívőkkel, akik teljes bizonyossággal állítják, hogy az utolsó ítélet itt fog bekövetkezni e hó 22-énírja a The daily Madisonian 1844 október 16-án. – Százak alszanak a szomszédos városokból az imaházban minden éjjel. Igen nagy a nyugtalanság … a Philadelphia Times arról tudósít, hogy a megtévesztett fanatikusok megszállták a Juliana úti templomot és a múzeum épületét is … vasárnap éjjelre a templomhoz vezető utcákat minden irányból teljesen ellepte a tömeg … a seriff felszólította a tömeget, hogy hagyja el a múzeum épületét

Szóval volt némi felfordulás. S ezt William Miller prédikátor okozta, aki a Biblia egy mondata alapján – ‘Kétezer-háromszáz este és reggel; azután a szentély visszanyeri igazi rendeltetését‘ – (Dániel 8:14) arra a következtetésre jutott, hogy a világvége 1844 október 22-én, egy keddi napon következik be. S mivel akkorra már 50-100 ezer híve volt szerte az országban, éppen elegen voltak ahhoz, hogy felkeltsék az emberek, valamint a sajtó érdeklődését – no meg az élcelődését:

milleriták a háztetőkön fehér köntöseikben – forrás/source

Néhányan gúnyosan kérdeztékírja egy visszaemlékezés – , ‘hogyhogy még nem mentél fel?’ Még a kis gyerekek is azt kiabálták az utcán: ‘Megvetted már a jegyet felfelé?’ A sajtó, a legdivatosabb és legfelkapottabb lapok – napjain Szodomája és Gomorája! – a legszégyenletesebb karikatúrákat hozták le, miszerint ‘a szentek fehér ruhában mennek fel a mennybe’ (Jel.6:11) vagy a ‘tüzes ítélet napja’. Még a templomi szószékeket is megszentségtelenítették annak a hazug és botrányos szóbeszédnek ismételgetésével a ‘mennybemenők’ ruhájáról” – s itt arról a mára már nagyvárosi legendává vált híresztelésről esik említés, miszerint a Miller-követők a Nagy Napon fehér lepleket öltöttek magukra, s fák csúcsaira, házak tetejére másztak fel, hogy minél közelebb legyenek az égből visszatérő Jézushoz, s így az elsők között juthassanak be a mennybe. S a milleriták palástjaira még Mark Twain is emlékezni vél egy interjúban ötven évvel azután, hogy gyerekkorában tanúja volt az eseményeknek: ‘a milleriták felöltötték a palástjaikat egy éjszaka, hogy felmenjenek a mennybe. Hát egy se jutott fel oda azon az éjjel.’

Miller kései követői szerint  persze ez csak nagyvárosi legenda, s valóban, a korabeli újságok nem számoltak be fehér ruhás, háztetőkön ücsörgő milleritákról, sőt, a Boston Post 1844 november 2. száma egy cikkében pedig konkrétan cáfolta is a mennybe készülők fehér ruháiról szóló híreszteléseket – igaz, egy millerita vezető tollából.

salamander safe

Az ítéletnap tüze elől egy – élelmiszerrel, borral és vödör jéggel megpakolt – széfbe rejtőző millerita – forrás/source

S végül elérkezett a világvége napja. A Philadelphia Saturday Gazette beszámolója szerint: “az apák elhagyták családjaikat, a kereskedők bezárták az üzleteiket, elajándékozták javaikat, szétszórták értékeiket az utcán, elkövettek minden őrültséget, amit csak el lehet képzelni – olyan mértékben, hogy számos esetben a rendőrség közbeavatkozására volt szükség, hogy fenntartsák a nyugalmat. Hétfőn félrevezetett emberek tömege vonult ki a szabad ég alá, hogy felkészüljenek arra, ami – szerintük – be fog következni. Sokan a Schuylkill keleti részén fekvő hegyekre vonultak ki és rengeteg táborozót lehetett látni mérföldeken át – s az izgalom a tetőfokára hágott. Ugyanakkor az éjszaka hideg volt és nyirkos is, s az emberek jó része minden élelem és menedékhely híján volt, s a következő nap – mint várható volt – a tömegen a kétségbeesés lett úrrá.

Bizony. És így lett a nagy kirándulásból a Nagy Kiábrándulás. Ami ezen a néven is vonult be a kultúrtörténetbe: ‘the Great Disappointment‘. Mert a “jóslat hamisnak bizonyult, s a milleriták lassan és csalódottan tértek vissza otthonaikba, munkájukhoz.” (uo.)

Egy millerita hivatalnok felmondása – a végítélet okán – forrás/source

Már akinek, ha egyáltalán volt hova. Mert annak a hivatalnoknak biztosan nem, aki vagy már másfél hónappal előtte Jézus visszatérésére való hivatkozással mondott fel a munkahelyén, s kifejezve abbéli reményét a főnökének, hogy ‘Önt is megvilágosítja az Úr a Lélek ereje által az igazságban, s felkészíti Önt és családját, hogy találkozzon Vele a boldogabb öröklét reményében.’

Azt nem tudjuk, hogy az illető főnöke végül megvilágosodott-e a Lélek ereje által, de a csalódott millerita vezetők minden bizonnyal. Bár ‘a legdrágább reménységünk foszlott semmivé és olyan sírás tört ránk, mint soha előtte … csak zokogtunk, zokogunk egészen hajnalig‘ – írja egy visszaemlékezés, de nemsokára megtalálták a történtek helyes értelmezését.

hearthAzon a napon  ugyanis – 1844 október 22-én – valóban az utolsó ítélet vette kezdetét, csak egyelőre még az emberi szem számára láthatatlanul. Akkor lépett be Jézus a mennyei szentély belső termébe – a ‘szentek szentjébe’ -, s ekkor kezdte meg ott a ‘vizsgálati ítélet‘ munkáját. S bármit jelentsen is ez, mihelyt végez vele, itt a földön is felharsannak a végítélet harsonái – hirdeti az adventista egyház. És várják Jézus második eljövetelét azóta is. Az Úr eljövetele pedig latinul adventus Domini, s innen is vették az adventisták a nevüket –  a latin advenire ‘odajönni, megérkezni’ igéből.Ugyancsak ebből a szóból ered a ‘kaland’ jelentésű angol adventure szó is, ami eredetileg véletlenül bekövetkező – érkező – szerencsét jelentett, később a ‘kockázat’ jelentést vette fel, majd a ‘veszélyes vállalkozás’ értelmén keresztül alakult ki az adventure szó mai, ‘kaland’ jelentése.

S ha a milleritákhoz hasonlóan mi is házak tetejére, fák vagy hegyek csúcsára másznánk, a latinóra csak javasolni tudja, hogy  A.S. Adventure kereskedelmi lánctól rendeljünk hozzá a bakancsot, sportruházatot, s más kiegészítőket. Persze ha a nyájas olvasó veszélyesebb vállalkozásokra vágyik, hát elmehet a Mountex Adventure hegymászó és túrasí iskola lavinaismereti táborába, de még lavina-jeladót és lavina-légzsákot is vásárolhat magának!, S ‘ha lavinába kerülünk, egy fogantyú meghúzásával aktiválhatjuk. A légzsákok pillanatok alatt felfújódnak, többszörösére növelve térfogatunkat. Fajsúlyunk kisebb lesz a minket szállító hóénál, így a massza tetején maradunk. Kitűnő eredményeket mutató eszköz – 90% körüli túlélési arány! Csak ijedtünkben el ne felejtsük aktiválni!‘ – szól a jótanács.

adventista egyházDe nem csak az adventista hívők várják az Úr eljövetelét, az adventus Domini-t, hanem a hagyományos keresztény egyházak követői is, mégpedig a karácsonyt megelőző négy hét – az advent – időszakában, amikor is a hívők Jézus születésének az ünnepére készülnek fel csendes imával, elmélkedéssel. S hogy ebből az örömteli várakozásból senki se maradjon ki, a kormanyhivatal.hu a nem hívő honfitársainkra is gondol jótanácsaival: ‘A készülődés ne csak azt jelentse, hogy mit főzzek, mit vegyek, mikor takarítsak, hanem fontos az is, hogy szánjunk elég időt a szeretteinkre. A beszélgetéseink során emeljük ki, hogy miért szeretjük barátainkat, miért fontosak számunkra a családtagjaink!

A latinora.hu ehhez már csak annyit tud hozzátenni, hogy e meghitt beszélgetés közben esetleg hallgassuk a Veni, veni, Emmanuel – a XIV-XV. századból ránk maradt adventi éneket -, amelynek a kezdő sora magyarul úgy hangzik, hogy ‘Jöjj el, jöjj el, Emmánuel’, aminek az első szava a venire ‘eljönni’ ige, mégpedig felszólító módban – ez esetben igekötő nélkül: ‘Jöjj el!’

A venire (jönni) ige persze számtalan igekötőt kaphat. Karácsony előtt például a szülőnek gondot okozhat, hogy hova is rejtse el a gyerekének szánt ajándékot. Ekkor a szülő preventív magatartást – prevenciót tanúsít, mintegy elébe megy, próbálja megelőzni, hogy a gyereke idő előtt megtalálja a meglepetést. Persze az is lehet, hogy az ember már felnőtt fejjel találja meg gyermekkora egy régi ajándékát a lomok között, s ilyenkor a régi kisvasutat, macit egy megbecsült helyre teszi ki – mintegy emlékként, szuvenírként, hiszen arról egy régen volt karácsony emléke jut az eszébe. Persze, ha az ember már felnőtt és vállalkozása van, akkor egy macinál azért jobban örül mondjuk egy jelentősebb szubvenciónak, azaz amikor valaki – egy nagyobb összeggel – azért jön, hogy segítse a cégét.

A Nemzeti Konvent – La Convention nationale emlékműve a párizsi Panthéonban – source: flickr

Ha pedig szerzetesek jönnek össze rendi gyűlésre, akkor ők konkrétan rendi konventet tartanak. Mondjuk a dühös franciák 1792-ben meg azért jöttek össze, hogy lemondassák a királyt, s megtartották a világ első szabadon választott nemzetgyűlését, a Nemzeti Konventet. S a szabad választójog akkoriban még világrengető újdonság volt – de nem ma. Ma már teljesen szokványos, hagyományos dolog – mondhatnánk azt is: konvencionális. S ha valamiben megállapodás születik, akkor abból egyezmény lesz – az is konvenció, mint például a genfi konvenció, ami a nemzetközi humanitárius jog egyik alapdokumentuma ma is, s néha bele is bonyolódik az újságírók nyelve, ahogyan az Új Dunántúli Napló egy számában is  genfi konvekció lett belőle, ami valójában hőáramlást jelent – azon alapul a konvektor működése.

De vajon tudja a nyájas olvasó, mi a különbség a konvencionális és a konvekciós sütő között? Elmondjuk! A konvencionális sütő hagyományos: alul egy lángsor vagy izzószál fut körbe, míg a konvekciós sütő esetében a sütőben egy ventilátor áramoltatja körbe a forró levegőt, s ez a hőáramlás a konvekció, aminek a latin venire igéhez ugyan sok köze nincs – viszont így finomabbra sül a karácsonyi bejgli.

conventional owen                  convection oven

Úgyhogy leleményes, ötletgazdag ember lehetett a feltalálója. Idegen szóval: invenciózus vagy inventív – ez a szó ismét csak a venire (jönni) igéből ered, hiszen találékony ember az, aki rájön valami újra. És ha jól csinálja, akár meg is gazdagodhat, s még parvenü is lehet belőle – egy felkapaszkodott újgazdag, aki a társadalom alsó rétegből egy magasabb szintre érkezett fel hirtelen. S ha túl gyors ez az emelkedés, akkor az még pszichés problémákat is okozhat – nehéz feldolgozni a hirtelen jött gazdagságot -, s egy önkontrollját vesztett, rongyrázó újgazdag tárul a szemünk elé. Vagy éppenséggel milleriták reszkető tömegei – akiknek valami elvette az eszét. De vajon mi?

Mindjárt el is mondjuk. Csak előtte idézzük fel, mit is írt a The daily Madisonian a milleriták bostoni imaházáról. Azt, hogy ‘az utolsó ítélet itt fog bekövetkezni e hó 22-én‘ S ez az ‘itt’ szócska a történet kulcsa.

és aki tovább viszi a lángot: James White – source: adventist.org

Az Egyesült Államokban a függetlenségi háború befejeződése után egy rendkívül optimista korszak következett be. Mindenfelé a művelésre fogható földek végtelenje terült el, amihez egy erőteljes gazdasági és demográfiai növekedés társult. Ugyanakkor az új államnak nem volt múltja, szemben mondjuk egykori gyarmattartója, a Brit Birodalom ezredéves múltjával, kulturális gyökereivel. S egy nemzet esetében általában a múlt dicsősége, a hősök nagy tettei azok, amire aztán a közösség az identitását, a nemzeti öntudatát építi – s néha igen furcsa válaszok születnek erre az össznépi kihívásra. (S ebben azért mi, magyarok is jók vagyunk – gondoljunk csak a nyelvünk sumér gyökereit kutató álmodozókra.)

A fiatal Egyesült Államok pedig ebben a tekintetben igencsak különleges helyzetben volt. Semmiféle múltja sem volt, amire felépíthetné a nemzeti identitását. S mi mást tehetne egy álmodozó? A jövő dicsőségére szegezi tekintetét. No meg a Bibliára. Egész pontosan az Apokalipszis könyvének azon soraira, amely szerint Krisztus második eljövetele után egy ezeréves királyság következik be a földön. Az alatt az ezer év alatt paradicsomi állapotok uralkodnak majd, nem lesz szenvedés, mindenki nagyon happy, s ‘együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kisgyerek is elterelgetheti őket‘. (Iz.11.6) S ez az utópisztikus jövőkép lett az, ami az identitást biztosította, s pótolta a múltbéli dicsőség hiányát. Ez az a föld, ahova Krisztus visszatér a mennyből – tartották sokan. S William Miller még a pontos dátumot is megmondta. S ekkor robbant a bomba. S tekintve a milleriták számát, az akkori lakosságnak csak a 0,005%-át érintette közelebbről ez a történet – mégis nagyot szólt.

És a füstje még érződik ma is: Jesus is coming soon.

Nos, mi mást mondhatnánk mi is, hogy a posztunk végére értünk?
Hát csupán annyit, hogy nem csak Jézus,
de következő posztunkban mi is …