Roel Wijnants Fotografie CC3.0

Bár Beatrix, Hollandia királynője jócskán meglepődött, amikor egy alattvalója dühében gyertyatartót vágott a hintójához, s a rendőrség szóvivője meg is jegyezte, hogy ‘ez egy kellemetlen incidens, de nem több’ és ment is minden tovább a maga útján. Beatrix például tovább a hágai országgyűlésbe, ahova mindig egy arany hintó viszi el. Ahogyan a hollandok mondják, a ‘Gouden Koets’. De angolul is ugyanez: golden coach. Sőt, még magyarul is: kocsi.

Persze az arany hintó már nem az a fajta könnyű utazószekér, amit először Kocson készítettek, s kizárólag lovakkal vontattak, s kevésbé volt megvasalva, mint egy ökrös szekér, így nem is rázkódott annyira. Majd továbbfejlesztve lett belőle a hintó, ahol  a kocsiszekrény szíjakon vagy rugókon hintázik. Rugózik. Vagy csak függ. Aki pedig függ valamitől, például kábítószertől, az függő személy, dependens. De ha már nem függünk semmitől és senkitől az ég világán, azt meg is lehet ünnepelni, mint teszik azt Amerikában az Imdependence Day ünnepén, a függetlenség napján. Ha viszont finom anyagszemcsék függenek  – lebegnek, hintáznak – valamilyen folyadékban ahelyett, hogy jól feloldódnának, akkor az a szuszpenzió.

Post ipsam curram pendentem transmittere

– fordul elő Nagy Lajos király egy 1372 július 6-án kelt levelében a hintó szó latinul: a curra pendens, azaz függő szekér. A kifejezésből a curra a szekér – az, ami a lovak mögött fut. Ahogyan maga a kurzor is fut a képernyőn vagy pedig az éppen aktuális, futó ár a kurrens árfolyam. Akik pedig az üzleti életben futnak versenyt egymással a piacon, azok egymás konkurensei és konkurálnak. Ami pedig a legújabb hírekkel fut az olvasóhoz az a kurír, mint például a Magyar Kurír. De ha németül teszi ezt, akkor Kurier, ha pedig netán olaszul, akkor Corriere della Sera. Amikor pedig az életünk futását írjuk le, akkor az a ‘szíví’, ahogyan az angolok rövidítik le cv-re a latin curriculum vitae, ‘életpálya’ kifejezést.

Kocs község egy kései visszatérése a nyelvünkbe a vállalati ‘kócsing’, azaz coaching, ahol egy coach – egy tréner – ‘viszi’ a csapatot, hogy közösen találják meg a megoldást ahelyett, hogy – például – gyertyatartókat vágnának egymás fejéhez. Hanem hogy inkább csináljanak valami kreatívat. Például egy aranylemezekkel borított hintót a holland királynőnek. Ahogyan tették azt a Spijker testvérek is amszterdami kocsiépítő műhelyükben 1898-ban. Majd 1903-ban gyorsan megváltoztatták a nevüket Spyker-re, hogy külföldön is meg tudják jegyezni, s megépítették a világ első hathengeres autómobilját, a Spyker 60 HP-t.

Nulla tenaci invia est via

– választotta jelmondatául a cég. Azaz ‘a kitartó számára nincs járhatatlan út’. Szó szerint pedig: ‘a kitartó számára egyetlen út sem járhatatlan’. A via latinul ‘út’, ha pedig egy fosztóképzőt teszünk elé, akkor ‘invia’, azaz úttalan, járhatatlan. Akár, mert az utat egy szakadékos völgy keresztezi. És akkor építhetünk rá egy hidat, és máris kaptunk egy viaduktot. De aki az úttalan utakat választja, azzal meg könnyen megeshet, hogy letér a jól kitaposott ösvényekről – vagy a társadalmi normáktól – és lesz belőle deviáns. És ő az, aki sose a legelfogadottabb megoldásokat választja, mert az neki túl köznapi, útszéli vagy triviális, azaz olyan, ami ott fekszik minden hármas útkereszteződésben, s csak le kell hajolni érte.

A nulla pedig annyit jelent, mint a magyarban. Azaz ‘egy sem, semmi’, s így lesz a ‘nulla invia est via’ ‘egyetlen út sem járhatatlan. S kinek? Hát annak, aki tenax, azaz kitartó. Mármint az úton járásban. Mert ha a hangját tudja kitartani egészen magasan, akkor ő már tenor. Ha viszont a labdát tartja a levegőben ütővel, akkor már tenisz. Viszont ha bármit megtart, amit csak belé tesznek, akkor már egy konténer. Ha pedig saját magát tartja távol valamitől, hát absztinens. S végül visszatérve Beatrix hintójához, ha ehhez vág egy gyertyatartót – mert nem tartja magát az illemhez – hát így lesz szégyentelen, vagyis impertinens.

A jelmondat egy lehetséges forrása a holland Jan Gruter (1560-1627) egy latin nyelvű költeménye (itt és itt).