Pszeudo-latin nyelvhasználat amuletteken, ráolvasásokban a Fülöp-szigeteken – 1.

Mihály arkangyal, két démoni birodalom felett szerzett győzelmet, s ezért tud segíteni a halál küszöbén az útjára kelő léleknek: legyőzte az alvilág fejedelmét, a Sátánt, de legyőzte a másik szféra urát is, az Örökkévalót – a zsidó-kersztény vallás Istenét.

Orasyon és anting-anting

A Fülöp-szigeteken igen elterjedtek az amultettek (filippínó nyelven: agimat, anting-anting, virtud), amelyeknek varázserőt tulajdonítanak, ill. az orasyon-ok, az olyan könyörgések, imák, amelyek általában romlott latinságú szövegrészleteket tartalmaznak, s a katolikus egyház liturgikus szövegeire vezethetőek vissza. Ezeknek az amuletteknek és az oracyon-oknak mágikus, védelmező erőt tulajdonítanak. Álljon rá itt egy példa:

“Apámnak volt egy medalionja a nagyapánktól … azt mondta, hogy kipróbálja … kivágott két banánfát egymás mellett. Az érmet egy banánfára helyezték. 10 perc múlva elvette. A medálos kiszáradt, a banán elhalt, de a medál nélküli 10 perc alatt újra kihajtott (…) az apám Mindanaóban használta tengerészgyalogosként az 1970-es években. Azt mondta, a golyó nem ment át a testén.” (agimatatbertud777.blogspot.com)

Az amulett (az agimat vagy anting-anting) általában egy medál, amin csak rövid latin eredetű szöveg található, a hosszabb oracyon-ok gyűjteményét általában kisebb könyvek tartalmazzák, s ezt gyakran netes oldalakon is árulják úgy, hogy az oracyon bemutatásakor egyes szavakat kitakarnak, hogy ne tudják használni a varázsigét, amíg meg nem veszik a könyvet. De ezek a kis könyvecskék lehetnek saját használatra kézzel írt gyűjtemények is. Oracyon-ok előfordulhatnak még ingeken, pólókon, ill. a testre tetoválva.

Vallástörténeti háttér

Egy – a Fülöp-szigeteki miszticizmus történetével foglalkozó – tanulmány így határozza meg az oracyon és az anting-anting fogalmát (The Rise of Filipino Mysticism: Anting-anting and Mystical Theology in the 19th to early 20th century Philippines)

“A jelenlegi hagyományok változóak, de történelmileg ez [az oracyon szó] konkrétan az ál-latin szavakra vagy kifejezésekre utal, amelyeket vagy leírnak, vagy kimondanak bármilyen természetfeletti erő megszerzése céljából. Kortárs kontextusban a orasyon-t gyakran a hit-gyógyítók (albularyos, faith healers) használják gyógyítási célokra, bár a történeti beszámolókból kiderül, hogy ezeket a szavakat a sérülések, például szúrt sebek és lövések elleni védelemre is használták, különösen a 19. század kaotikus időszakában. Az orasyonra vonatkozó bennszülött tudás mélysége még mindig bizonytalan, bár bizonyos helyeken, például a Quiapo templom előtti standokon [Manila], különböző földalatti [egyház által elutasított] szövegek is elérhetők, amelyek tartalmazzák ezeket. (…)

A feltételezett ereje miatt, amelyekkel az orasyonok rendelkeznek, gyakran felcserélhetőek az orasyonok fogalmával. Míg a hagyományos, a spanyolok előtti amulettek és a talizmánok továbbra is fennmaradtak, különösen a vidéki területeken, az anting-anting fogalma mára az orasyon szinonimája lett. Tehát bár nem minden anting-anting kifejezetten orasyon, viszont minden orasyon funkciója szerint anting-anting, különösen, ha bármilyen anyagba, például papírba, bronzmedálba vagy akár az emberi bőrbe van írva vagy vésve. Az orasyonon kívül sok ilyen anting-anting tele van népi katolikus ikonokkal és képekkel is (…)

az orasyon átadására bizonyos fokú titoktartás vonatkozik. Vannak olyan esetek, amikor az orasyon megidézői nem ismerik a latin kifejezések mögött rejlő rejtett jelentést, míg vannak olyanok, akik nem szívesen adnak információt, különösen nem kívülállóknak, mert attól tartanak, hogy az orasyon erejét nem jóra, hanem inkább gonosz, önző célokra használják.

[A orasyonokat használó különböző – egymással versengő – misztikus irányzatok ún. titkos könyvei] … az orasyonon kívül mitológiai és misztikus beszámolókat is tartalmaznak a világegyetem eredetéről a bibliai elbeszélésen kívül, miközben nem teljesen függetlenek attól, így egy lenyűgözően egyedi hagyományt alkotnak, amelyet a főáramú kereszténység kárhozatosnak vagy démonikusnak tartana.” (translated by deepl.com)

Melencio Sabino: Az Isten bölcsessége

A blogger most néhány olyan oracyon-t vizsgál meg, amelyek eredete ismert. Mint láttuk, a Fülöp szigeteken misztikus keresztény szekták sokasága versenyzik egymással, s mindegyiknek megvannak a szent irataik, amelyek néha oracyon-okat is tartalmaznak. Egy ilyen kisegyház volt az Agnus Dei (Isten Báránya) csoport, amely az 1970-es évek elején működött, s azóta megszűnt. A csoportot Melencio Sabino alapította, aki 1955-ben jelentette meg a Karunungan ng Diyos (Az Isten bölcsessége) c. könyvet, amely számos oracyon-t és titkos tanítást tartalmaz.

Ez a ‘titkos irat’ azért is érdekes, mert – más misztikus kisegyházak tanításaihoz hasonlóan – a Fülöp-szigeteki népi hiedelem olyan elemeit tartalmazzák, amelyeket a spanyol hódítással érkező kereszténység később kiszorított a népi vallásosságból, s csupán a misztikus csoportok szinkretikus tanításaiban maradtak fenn. Egy tanulmány (Religious Rituals in Tayabas) megjegyzi, hogy

“a Bathala vagy Nuno körüli történetekből kiderül, hogy a keresztény Teremtő fogalmának megismerése előtt a tagalogok már rendelkeztek ‘egy összefüggő koncepcióval arról, hogy hogyan jött létre a világ’. Bathalát [ezt a teremtőt] Infinito Dios vagy Dios na Walang Hanggan névre keresztelték át, hogy hogy elkerüljék az üldöztetést. Ezek a spanyol katolicizmusból átvett ‘fordítások’ utat találtak maguknak a anting-anting és más, titkos tudással kapcsolatos szövegekbe.

Nézzünk egy ilyen szöveghelyet Melencio Sabino fenti művében, ahol a teremtés leírásánál olyan szavakat használ, amelyek más szövegekben nem fordulnak elő. (Az ilyen ‘egyszer előforduló’ kifejezéseket nevezi a filológia hapax legomenon-nak.) Ez a szöveg így azért érdekes, mert egy-egy olyan szó megszületését láthatjuk, amelyek aztán elterjedtek az oracyon-ok világában, s voltaképpen innen indult el a népszerű használatuk az amuletteken.

Nang lalalang na ng tao ang Infinito Dios, ay bigla siyang pinawisan, at ng iwaksi ng kanyang kaliwang kamay ay naging labing anim na tao at binigyan niya sila ng kanikanilang kalalagyan…Ang sabi ng Infinito Dios sa dalawang pinakamatatanda ay ganito: MATIM RUEAC – kayong dalawa ang maghahawak at magbibigay ng liwanag sa Araw at sa Buwan; ikaw UP MADAC ang maghahawak sa liwanag ng Araw, at ikaw naman ABO NATAC ang maghahawak sa liwanag ng Buwan; nasa inyong dalawa ang pagbibigaw ng liwanag sa sanglibutan.‘ (idézi: Religious Rituals)

Amikor a Végtelen Isten megteremtette az embert, hirtelen megizzadt, és amikor kivette a bal kezét, tizenhat emberré vált, és megadta nekik a megfelelő státuszt és hatalmat … A Végtelen Isten azt mondta a két legidősebbnek: MATIM RUEAC– ti ketten fogjátok tartani és adjátok a Nap és a Hold fényét: ti UP MADAC tartjátok a Nap fényét és ti ABO NATAC tartjátok a Hold fényét: ti ketten adjátok a világmindenség fényét!

(ang. ford.: pinoyinfinito-blogspot-com)


Melencio Sabino Karunungan ng Diyos c. írása innen tölthető le vagy innen.

A továbbiakban a fenti műben Mihály arkangyalhoz társított – első pillantásra romlottnak tűnő – latin szöveghelyek sajátosságait vizsgáljuk meg, s jutunk egy érdekes következtetésre a latin szövegek ‘romlott‘ voltát illetően.

San Miguel Archangel

A kép mellett álló tagalóg szöveg a könyvben:

‘Si San Miguel ang puno ng lahat, Pangulo at Unang ministro ng Dios. ORACION: UPANG MALIGTAS SA MADLANG SAKUNA. ESTO MIHI BALTEUS ET DA MIHI PRODEO ET IN DEO MORI Si san Miguel ang bantay kung araw ng linggo, kaya’t siya ang dapat tawagan sa araw na ito. ORACION: DOMINE SALVATORE SALVAME SALVAFE ET PERATUM TUUM’

kép a könyvből – forrása fent

Fodítása: Szent Mihály az összes angyal vezetője, az Úr által rendelt fejedelmük és parancsolójuk. KÖNYÖRGÉS: HOGY VÉDVE LEGYÜNK A KÖRÜLVEVŐ VESZEDELMEKTŐL [latin szöveg]. Szent Mihály az őrző a hét első napján, azon a napon kell hívni őt. KÖNYÖRGÉS: [latin szöveg].

(fordítás: easyhindityping.com gépi fordító). A benne szereplő latin szöveg pedig a következő:

ESTO MIHI BALTEUS ET DA MIHI PRO DEO ET IN DEO MORI … DOMINE SALVATORE SALVAME SALVAFE ET PERATUM TUUM’

Olvasatomban:
Esto mihi balteus et da mihi pro deo et in deo mori … Domine, Salvator, salva me per [Spiritum S]a[nc]tum tuum!

Fordítása: Légy az övem és add meg, hogy az Istenért és az Istenben haljak meg … Uram, Megváltóm, ments meg a Szentlelked által!

Légy az övem!

A katolikus hagyományban Mihály arkangyal az égi seregek vezére az alvilág erőivel szemben, s a Sátán ellen harcol, így érthető a ‘légy az övem‘ fordulat a ‘felövez‘ (felköti a kardját a derekára; felkészül a harcra) értelemben. Persze a ‘légy az övem‘ fordulat kissé furcsa az ‘övezz fel‘ kifejezés helyett (vö. Missale Romanum: ‘accinge lumbos tuos’, ‘övezd fel ágyékodat’), de megtaláltam egy névtelen szerző 1230 körül írt, szent Mihályról szóló műve (Chronicon S. Michaelis Luneburgensis) egy kései kiadásában (Chronicon Apparitionvm Et Gestorvm S. Michaelis Archangeli) az ‘esto mihi balteus‘ (légy az övem) fordulatot, ami egy – Mihály arkangyalhoz – szóló könyörgésben szerepel. Azaz Melencio Sabino vélhetően nem csak tudott latinul, de ismerte ezt a lüneburgi krónikában is előforduló röpimát is. [Megjegyezzük: a lüneburgi krónikának magyar forrásértékű vonatkozása is van.]

Továbbá a katolikus hagyomány szerint Mihály arkangyal jön el a haldoklóért a halála pillanatában, s kíséri el az elhunyt lelkét a mennyországba, s így már érthető, hogy miért szerepel a könyörgésben az, hogy ‘az Istenben halhassak meg‘.

A latinóra bloggere úgy véli, hogy Melencio Sabino kiválóan tudott latinul, s még azt is valószínűnek tartja, hogy esetleg papi szemináriumba járt, ahol abban az időben – 1955 előtt – vélhetően még latin nyelven folyt az oktatás, így a könyvecske szerzője igen jól elsajátította a latin nyelvet. Ennek ellenére a latin nyelvhasználatában számos ‘bakit‘ veszünk észre. Azonban, ha megnézzük ezeken a helyeken a helytelen nyelvhasználatot, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy ezeket a hibákat a szerző tudatosan követte el, mintegy ‘így rontotta hozzá‘ a latin nyelvet a filippínó népnyelv által használt ‘varázsformulák’ sajátosságaihoz. Azaz most azt fogjuk megmutatni, hogy az oracyon-ok egyes szavai néha nem pszeudo-latin kifejezések, ahol a saját nyelvből vett szavak kapnak latinos alakot, hanem pont fordítva, Melencio Sabino a latin szavakból hoz létre filippínó hangzású pszeudo-filippínó kifejezéseket. S ezzel tette a könyvecskéje ‘varázsszavait’ annyira populárissá, hogy manapság lépten-nyomon találkozhatunk velük a Fülöp-szigeteki oracyon-okban és amuletteken.

A bakik

Először nézzük a

‘DOMINE SALVATORE SALVAME SALVAFE ET PERATUM TUUM’

mondatot (Uram, megváltóm, őrizz meg a te … által). A megszólítás [‘Uram’] szabályos megszólító módban van, ami ennél a szónál ‘e’-re végződik (Domine). De ugyanezt a végződést teszi a Salvator (Megváltó) szóhoz is, de ott ez a megszólítómód nyelvtanilag hibás. Majd egy újabb baki következik, a szerző egybe írja a ‘salva me‘ (őrizz meg) szavait (salvame), amit egy értelmetlen szó követ, a ‘salvafe‘. Vegyük észre, hogy ezek a szavak így végig ‘e’ hangzóra végződnek!

S ez miért érdekes? Az oracyon-ok nyelvében észre vehetjük, hogy gyakoríak a játékos hangzóváltással létrehozott ikerszók, melyek valószínűleg értelmetlenek, ahogyan a magyar ikerszavaknál is gyakran előfordul, hogy az ikerszó egyik tagjának sincs se önálló hangalakja, se jelentése, pl: incifinci, retyerutya. S érdekes, de hasonló ikerszóképzéssel jöttek létre a magyar nyelvben is a más nyelvekből átvett – varázslást kísérő – szavak: hókuszpókusz, abrakadabra. Azaz talán a ‘varázsszavak’ nyelveken átívelő jellegzetessége lehet a játékos ikerszóképzés. Erre példa az oracyon-ok nyelvéből: ‘leisac leigut leitur‘ vagy ‘matam macam mitam micam matum‘.

S lehet, hogy ennek a játékos ikerszóképzésnek egy nagyon kezdetleges lépését láthatjuk, amikor Melencio Sabino tudatos nyelvtani hibák sorozatával úgy alakítja a szöveget, hogy a szavai ugyanazt a végződést kapják. Az eredmény persze még ugyan messze van az ikerszószerű alakzatoktól, de talán ez volt a hosszú út első lépése!

Mihály arkangyalt a hit angyalának is tekintik, ahogyan az Angyalok litániája is említi – ‘hit és alázat angyala‘ – így a szövegben a ‘salvafe‘ kifejezést úgy is értelmezhetnénk, hogy egy latin és egy spanyol szó összevonásával azt jelenti, hogy ‘őrizd meg a hitem‘. A spanyol ‘fe‘ szó ugyanis azt jelenti, hogy ‘hit[a magyar nyelvben is ismert autodafe szó jelentése ‘hitcselekmény’], míg a latin ‘salva‘ azt, hogy ‘őrizd meg‘, s így egy hangzóváltással – és a gyarmatosító spanyolok nyelvére való váltással – máris létre jött a játékos ikerszóképzés: salvame – salvafe, aminek persze egyik feltétele, hogy az igét és a tárgyat egy szóvá vonjuk össze (salva+me; salva+fe). S még értelme is van: ‘őrizz meg engem, őrizd meg a hitem!‘.

A következő ‘baki’ a ‘PERATUM TUUM’. Ez ugyanis egy hosszabb kifejezés összevonása lehet a ‘per … [sanc]tum tuum‘ (a te szent … által) kifejezésből. Ez valószínűleg a Missale Romanumban leggyakrabban előforduló ‘per Spiritum Sanctum tuum‘ (a Szentlelked által) kifejezés zanzásítása. S ezzel egy hasonló hangzóváltásos játékot látunk, ahol egyfajta ‘tum-tum‘ végződésismétlés áll elő: peratumtuum.


Egyébként a blogger a Facebookon számos oracyon-nal kapcsolatos Fülöp-szigeteki csoportot követ, s pont ma látott egy hasonlsó hangzójátékkal kapcsolatos profilképet (Peat – health/beauty), ahol a McDonald’s kezdőbetű logójával kiemelt ‘mananatiling – magtitiwala‘ hangzójáték tűnt elé ‘sa kabutihan ng Diyos‘ felirattal (‘a hit … megmarad … Isten jóságában‘). Úgy tűnik, a hagyományok arrafelé még ma is igen élénkek.

Ill. a mai posztok között látott egy – ugyancsak San Miguelhez szóló – oracyon-t, ahol nagyszerű példák vannak az ikerszószerű alakzatokra (katapang-tapangang), szó eleji alliterációkra (dadaanan, dadatnan; vivitas vere vitas) és szó végi ‘rímekre’ (nipas nobis pas).


Felemelem az Úr kezét

A következő latin szöveg a

suspendam manum dei et hum in bahinam

(fel fogom emelni / emeljem fel az Úr kezét és [??]). Az értelmezéshez nézzük először az egyes kifejezések lehetséges jelentéseit az egyes nyelvekben.

  • suspendere – ‘felfüggeszt, magasba emel’ jelentésű, a Missale Romanumban Krisztus kereztrefeszítésére is utalhat. Míg a pendere csupán annyit jelent, hogy ‘függ, lóg’. A tagalóg nyelvben lézetik a spanyolból átvett ‘felfüggesztés’ jelentésű suspinde szó különböző szóalakokban, így a szó ismerős lehet az anyanyelvi beszélőnek.
  • manus Dei – ‘Isten keze’, mivel a zsidó vallásban tilos volt az emberábrázolás, ezért az Örökkévalót (kereszténységben az Atya személye) az ‘Isten keze’ típusú kézábrázolással jelenítették meg.
  • hum – ha latin, akkor lehet: humanus (emberi), humiliare (megaláz), humidus (nedves), humerus (váll, kar).
  • in – helyhatározó (-ban, -ben, -ba, -be, stb), ill. fosztóképző (-talan, -telen)
  • bahina – a Fülöp szigetek középső és déli részén használt szebuano (cebuano) nyelven (cebuano.pinoydictionary.com) jelentései: elválasztani (divide), részesülni (get a share), rész (part, section, portion, turn, role)

Az értelmezéshez nézzük meg egy hasonló oracyon-t, ahol ezek a szavak fordulnak elő (forrás):

Upang Masuspinde ang Hawak na Armas ng Kalaban:
SUSPENDAM MANUM SUPER SUM ET BAHINAM GLORIAM DEI AMEN

Az oracyon-okban az ‘egosum‘ a Teremtő titkos neve a mózesi kinyilatkoztatás alapján (Kiv. 3,14), amikor is az Úr így szól: ‘Én vagyok, aki vagyok‘. Mivel a ‘super sum‘ (fölé + vagyok) értelmetlen, ha kicseréljük az ‘egosum‘ alapján a ‘sum‘ (vagyok) szót az ‘ego‘ (én) szó ragozott alakjára, akkor a ‘fölém‘ jelentést kapjuk (super me). Így a latin mondat eleje (némileg zavarosan) azt jelenti, hogy ‘emelje fölém a kezét‘ [föléd fogom emelni a kezét]. A ‘bahinam‘ pedig tekinthetjük egy valódi pszeudo-latin kifejezésnek, ahol a ‘részesít’ jelentésű szebuano nyelvű ‘bahina’ szót a latin felszólító mód megfelelő alakvégződésével látja el, s mellé teszi a ‘gloriam dei‘ (isten dicsőségét) kifejezést tárgy esetben. Ekkor ezt kapjuk: ‘és részesítsen az Úr dicsőségében‘ [részesíteni foglak az Úr dicsőségében]. Esetleg fordíthatjuk úgy is, hogy maga szent Mihály mondja: ‘fel fogom emelni föléd az Úr kezét és az Úr dicsőségében foglak részesíteni‘ [a latinban néha a felszólító mód és a jövő idő egyes számú első személyű alakja megegyezik: ‘-am‘ végződés].

Az oracyon kisérőszövege így szól: ‘az ellenfél által tartott fegyver fel lesz függesztve (nem fog működni)‘. Érdekes, hogy míg előbb a védelmező kéz emelkedik a könyörgő fölé, addig itt az ellenfél fegyvere ‘lesz felemelve‘ a kifejezés ‘csődöt mond, nem működik‘ jelentésében. A teljes oracyion tehát így hangzik: ‘Emelje fölém a kezét az Úr és részesítsen az Úr dicsőségében!

Ezzel a logikával megközelítve a fenti ”suspendam manum dei et hum in bahinam‘ mondatot úgy fordíthatjuk, hogy [Mihály arkangyal mondja:] ‘fel fogom emelni az Úr kezét és …-ban részesítelek‘. Már csak a ‘hum’ szócskával nem tudunk mit kezdeni.

Egy szokatlan párhuzam

Ha csak a mondatban szereplő mintázatot nézzük, akkor még egy furcsa párhuzamot kapunk, ami egy különös spekulációra ad lehetőséget. A mondatban a ‘felemel, kéz, rész‘ jelentések és a ‘hum‘ szócska szerepel. De ugyanez a mintázat szerepel a Missale Romanum azon részében, ahol a szertartáskönyv arra utasítja a misét mondó papot, hogy milyen lépésekben hogyan öltse fel a miseruha részeit.

Ez így elsőre a blogger részéről elég merész párhuzam, de ne felejtsük el, hogy a könyörgés Mihály arkangyaltól azt kéri, hogy ‘övezz fel‘, míg a szertartáskönyv fenti része pedig arról szól, hogy a pap hogyan ‘öltözzön fel‘. A felövezés pedig hatalmat ad az alvilággal szembeni harchoz, míg a misét mondó papnak is hatalma van (pl. a kenyeret Krisztus testévé változtatni). Továbbá azt is vegyük figyelembe, hogy a mágikus gondolkodás egy sajátossága, hogy analógiákon alapul, s ezek az analógiák a ma embere szemében néha igen meghökkentő és inkoherens képzettársításoknak tűnhetnek.

Deinde ambabus manibus accipiens Stolam, simili modo deosculatur, et imponit medium ejus collo, ac transversando eam ante pectus in modum crucis, ducit partem a sinistro humero pendentem, ad dexteram, et
partem a dextero humero pendentem, ad sinistram. Sicque utramque partem Stolæ extremitatibus Cinguli hinc inde
ipsi Cingulo conjungit.

Ezután mindkét kezével megfogva a stólát, hasonló módon megcsókolja, és a nyakán középütt elhelyezi, s haránt fordítva a mellkasa előtt kereszt módjára, a bal válláról függő részt jobbra, a jobb válláról függő részt pedig balra vezeti. Így a stóla mindkét részét innen az öve széleivel, majd magával az övvel összeköti

oracyonMissale Romanum
suspendamfelemelfügg
manumkezétkezével
hum?váll
bahinamrészesíta stóla egyik/másik része
felövezés‘légy az övem’övével összeköti
suspendamutalás a kereszten függő Krisztusrakeresztet formázva haránt fordítja
hatalom, átváltoztatásaz ellenféllel szemben; fegyver hatástalanná változtatásáraa kenyér átváltoztatására

Míg az oracyon-ban felövezésről van szó, itt a pap a stólát illeszti az övéhez. A könyörgés ‘suspendam’ szava a kereszten függő Kisztust idézi, míg a pap a stólával formáz keresztet a testén. A könyörgésben szereplő ‘bahina’ szó egy jelentése a ‘rész’, míg a pap a stóla két részét rendezi el. A könyörgésben Mihály arkangyal emeli fel az Úr kezét, míg a pap a kezeivel fogja meg a stólát, ill. a stóla két fele ‘függ’ (~felfüggeszt). A könyörgés célja, hogy hatalommal ruházza fel a könyörgőt, amivel az ellenfél fegyverét hatástalanná változtatja, míg a pap a beöltözésével mintegy ‘papi mivoltát veszi magára’, s hatalmában áll a kenyeret Krisztus testévé változtatni.

Papi stóla mint amulett

A magyar ‘amulett’ szó az arab ‘hamalet‘ szóból ered, ami azt jelenti, hogy ‘függő, csüngő‘. Nézzük az ebben rejlő mintázatot: valami, aminek természetfölötti ereje van és viselője testén (nyakán, fülében) függ. Ezt jelenti a szó. De a tagalóg amulett jelentésű ‘anting-anting‘ szó is ugyanezt a mintázatot mutatja. Egy feltevés szerint a maláj ‘anting‘ szóból származik, ami azt jelenti, hogy ‘lógó‘. Azaz ugyanaz a mintázat! A testen lógó, természetfeletti erővel bíró tárgy. De a papi öltözékben ugyanezt a mintázatot mutatja a ‘stóla’ is. A pap nyakában ‘lóg‘, kereszt alakjávak a kereszténység legfontosabb szimbólumát idézi [Krisztus teste ott is függ (!) a kereszten], s ‘a papi hatalom jele‘ (katolikus lexikon). Azaz függ a pap nyakában és természetfölötti hatalmat ad neki, hog a kenyeret Krisztus testévé változtassa át.

Ha ezt a párhuzamot nézzük, talán már nem olyan erőltetett a blogger ötlete, hogy a ‘suspendam manum dei et hum in bahinam‘ sor szavait Melencio Sabino a Missale Romanum stóla felvételére vonatkozó részéből vágta össze, s ebben az esetben a ‘hum’ szócska a latin ‘humerus’ (váll) szóra vezethető vissza, s a ‘manibus … humero … pendentem‘ (kezeivel … a vállról lelógó) töredék visszahangzik benne a szemináriumi évek múltjából.

[A blogger ugyanis lehetségesnek tartja, hogy Melencio Sabino papi szemináriumba járt, ott tanult meg latinul, viszont végül nem szentelték fel, nem ‘öltözött be‘, s ez fájó emlékként maradt meg benne, s ezt a fájdalmat írja ki magából a fenti képben, ill. magában az oracyon-okban, ill. azzal, hogy egy saját kisegyházat hozott létre. (A képen Mihály arkangyal zászlóján az ‘O.S.D’ betűhármas szerepel, ami a domonkos rendet jelöli (Ordo Sancti Dominici), akik egyébként a spanyol hódítókkal érkeztek a Fülöp szigetekre. Lehetséges esetleg, hogy Melencio Sabino is egy dominikánus szemináriumban tanult?]

Read me!

Egy másik szöveg a képen balra fent az

‘AMA ABAL AMA LUGASTE AMA LUMAYOS’,

amit szinte olvasni és fordítani is tudunk azonnal egy szebuano szótár segítségével:

amaijedtség esetén mondott felkiáltás: ‘segítség!’
abalboszorkány, varázsló, természetfeletti lény
lugamak; lugan-ub; lugapakcsattanással lezuhanni; mennydörgés; csattanó hang (tő: hangutánzó)
lumayvarázsige, varázslat

Összeolvasva: ‘Segítség – varázsló – segítség – csattanó hang – segítség – varázslat‘. Az ‘ama‘ a latin ‘szeress’ parancsoló módú szót idézi (Jézus fő tanítása!), a ‘lugaste‘ végén a ‘-te’ a többes szám másdik személyű parancsolómódra emlékeztet, a ‘lumayos‘ ‘-os’ végződése pedig a többes szám tárgy esetére. Azaz itt voltaképpen egy leírást látunk, ami elmondja az anyanyelvi beszélőnek, hogy ‘ez egy mágikus varázsige‘, amihez a szebuano nyelvből vett, latinos végződésekkel ellátott, valódi értelmében vett pszeudo-latin kifejezéseket használ.

‘Mi a nevem, és a fegyvernemem?’

Jobbra fent pedig a következő szöveget találjuk:

‘REX QUIT SICUT DEUS’

Szent Mihály neve a héber מִיכָאֵל (Mikha’el) kifejezésből származik, s azt jelenti, hogy ‘ki olyan mint Isten‘ – ami egy retorikai kérdés, s arra vonatkozik, hogy nincs Istenhez hasonlatos személy. A fenti latin mondat is ezt a szövegösszefüggést használja – némileg átértelmezve azt -, s egy nyelvtani hibával mondja: ‘király, aki hasonló Istenhez‘. A szövegben a ‘qui‘ (aki) névmásnak kellene állni, de helyette a hasonló hangzású ‘quit‘ áll, ami a ‘queo’ (tud, bír, tehet) múlt idejű alakja (‘képes volt, tudott’). A blogger úgy véli, hogy Melencio Sabino tudatosan követ el nyelvtani hibákat, s ez itt most mintha egy játék lenne. Hiszen Mihály arkangyal az angyalok ‘királya‘ (rex), akinek a nevét a szerző ‘olyan mint Isten‘ jelentésűvé értelmezi át, azaz Mihály arkangyal az ő mitológiájában már mindarra képes, amire isten, s ennek az átértelmezésnek a része a ‘qui’ (aki) és a ‘quit’ (képes volt) szavak áthallása egymásba. Azaz szó szerint fordítva: ‘a király képes [volt] mint Isten‘. (A múlt idő csak azért kell, hogy passzoljon a qui ~ quit szóalak cseréje.)

A jobbra fent található szöveg tehát a természetfeletti erős azonosítja, akit a könyörgő segítségül hív, s ne feledjük azt a felfogást a mágikus gondolkodásban, hogy egy természetfeletti lényt befolyásolni tudunk, ha ismerjük – és kimondjuk – a nevét.

A kép beosztása tehát így néz ki:

jobbra fenta megidézett természetfeletti lény neve
balra fent‘ez egy varázsige veszedelem esetére’
balra középenmaga a varázsige
balra lentamit a természetfeletti lény tesz a könyörgőért
kép a könyvből – forrása fent

Démonok között

A kép körül további hosszabb, latin nyelvű könyörgések (oratio) találhatóak, amelyek első olvasásra – a hemzsegő hibák miatt – teljesen értelmetlennek tűnhetnek. Azonban – ha jobban megnézzük, találhatunk egy olyan ‘helyesírási hibát’ (nyomdahibát, elírást), amely nagyon gyanús, s úgy tűnik, hogy a szerző a többi ‘bakival’ fedte el a latinul értő olvasója elől, hogy a szövegébe valójában az egyház tanításaival ellentétes – eretnek nézetet – kódolt.

‘Oratio – Deus beate micaeli principe astantie et sume celestium espiarum prefiante sub-auxile saluti fise crusis glorieusum de super bissime demoniarca triumpum dediste te quesumus ut nobis armantibus frontem nostram signo salutari nomen que predicti micaelis triumpatoris invecantibus fortitudienem ac victoriam, contra visibles et invisibles hostes concedas ut nos vivere ab illerom impedimente secundum tua divina mandata vitam nostram ducere valeamus per deminum nostrum jesucristum, Amen.’

‘Könyörgés – Isten boldog Mihály segítő fejedelem és a kegyes égiek legfőbb vezetője a kereszt üdvözítő hitében támogató dicsőséges hogy győzelmet aratott a kettős démonok serege fölött add meg kérünk téged hogy nekünk akik fel felfegyverezzük az arcvonalunkat jellel köszöntsük a nevet és az előre megjósolt győztes Mihály erejéért és győzelméért és győzelméért fohászkodunk a látható és láthatatlan ellenségekkel szemben, engedd meg hogy éljünk az életünket azok akadályoztatása ellenére is a te isteni útmutatásod szerint vezess minket hogy üdvözüljünk a mi urunk Jézus Krisztus által, ámen.

Az a helyzet, hogy a fenti szövegben szinte egyetlen szó sincs, amit a szerző helyesen írt volna le vagy jól ragozott, ennek ellenére a szöveg teljességgel érthető és a (nem túl egyszerű) körmondat szerkesztésének a szintaxisa teljesen szabályos és tiszta – azaz maga a szöveg jól követhető, értelmezhető. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy ezek a hibák szándékosak, s arra szolgálnak, hogy egy – a szövegben megbúvó – eretnek tanítást elleplezzenek, s azt lehessen mondani, hogy az ‘csak egy nyomdahiba’, hiszen mindenki láthatja, hogy a szerző csak a konyhalatint beszéli.

Ez az ‘elírás’ pedig a mondat befejezésében van, a ‘per deminum nostrum jesucristum‘ kifejezésben, ami helyesen így hangzana: ‘per dominum nostrum Iesum Christum‘, s azt jelenti, hogy ‘a mi urunk, Jézus Krisztus által‘. Az ‘úr‘ (dominum) szó helyett ugyanis a ‘démon‘ (deminum) szó áll, persze az is hibásan, helyesen ui. alanyesetben ‘daemon‘, ragozva itt: ‘daemonem‘. A szerző viszont jelzi előtte, hogy ismeri a ‘daemon‘ szót, hiszen maga a szó előfordul a szövegben előtte is – igaz, spanyolul, s (természetesen) betűhibával: ‘demoniarca‘ (démoni – helyesen spanyolul: ‘demoníaca‘).

Voltaképpen itt egy eretnek tanítást láthatunk. Melencio Sabino ui. titkos tanításaiban ui. a zsidó-keresztény vallás ‘Örökkévalóját’ nem az egyetlen istennek tekinti, hanem csupán egy természetfeletti lénynek (démonnak) a többi természetfeletti lény (démon) között. Sőt! Magát Mihály arkangyal a számára szintén egy – az Örökkévalóval szonos szinten álló – démon, ahogyan láttuk a ‘rex quit sicut deus‘ szójátéknál, ami szerintünk azt jelenti, hogy ‘a király mindarra képes mint Isten‘. Ebben a könyörgésben pedig a ‘mi urunk Jézus Krisztus által‘ formula helyett a ‘mi démonunk, Jézus Krisztus által‘ kifejezést használja, azaz Jézus Krisztust is csupán egy démonnak tekinti a sok közül.

“Summae sedes minister arcangele micael, princepe militine caelestis, qui venisti in adjutorium populo dei, sub veni mihi apud altissimum judicem, ut mihi donet remissionem peccatcrum meorum, propter multis gravato. Adesto quaesum mihi ut ad dei voluntatem omnes actus meos dirigas, et ut me ab insidiis inimiei et ab omnibus malis mihi, quaeso, in hora mortis meae, et festina in auxilium meom cum angelorum multitudine, ut anima meam de faucibus daemonis eripias, et eam in requiem sempiternam exulatatiene perducamur, Amen.”

“Mihály arkangyal a legfőbb tisztű miniszter az égi katonaság vezetője, aki eljöttél az isten népének a segítségéül, jöjj el nékem a végső ítéletemkor, hogy [az Úr?] megadja nekem a nagyon súlyos bűneim megbocsátását. Kérlek légy jelen nékem hogy az isten akaratának megfelelően irányítsam minden tettemet és hogy ellenségeim cselvetésétől és minden rossztól, kérlek, halálom óráján, és siess segítségemre az angyalok seregével, hogy a lelkem a démon torkából kiragadd, és azt az örök nyugalomra és üdvösségre vezessed, ámen.”

Érdekes, hogy itt a démon (daemon) szót a szerző pontos helyesírással használja, amikor arról beszél, hogy ‘ragadd el a lelkem a démon torkából‘, s a szöveg utolsó kétharmadában már egészen jó a latin nyelvhasználata pár kisebb hibától eltekintve.

“Sancte Micael defende nos in proelie. Ut non pereamus in deus cujus claritatis pulgore beatus micael arcangelus praecessit agminibus angelorum, praesta quaesumus ut sicut ille two dono principatum meriit possidere caelestem, ita nose ejusdem precibus vitam obtineamus aeternam, per Cristum Dominum Nostrum.”

“Szent Mihály védj meg minket a csatában. Hogy ne vesszünk el istenben akinek a tiszta fényességének a nyilaként boldog Mihály arkangyal megy az angyalok serege élén, kérünk segíts hogy miként az a két adomány kiérdemelte hogy megszerezze az égi birodalmat, úgy mi az ő közbenjárása által az örök életet elnyerjük, a mi Urunk Jézus Krisztus által.”

Az eddigi szövegekben két kifejezés volt, amit a blogger nem tudott értelmezni. Az egyikben arról van szó, hogy Mihály arkangyal kétszer szerzett győzelmet a démonok fölött (‘super bissime demoniarca triumpum‘), itt pedig arról van szó, hogy ő [vélhetően Jézus] a két adománya révén kiérdemelte, hogy uralkodjon az égi birodalomban (‘ille two dono principatum meriit possidere caelestem‘). Kérdés, hogy két adomány révén érdemelte ki, vagy hogy az adomány révén két égi birodalomban uralkodhat.

Továbbá megjegyezzük, hogy a szerző a ‘két‘ jelentésű szót olyan abszurd hibákat elkövetve használja mindkét helyen, hogy az már több mint szembeötlő.

Egyszer azt mondja, hogy ‘bissime demoniarca‘ (bis – kétszer + felsőfok), azaz a ‘legkétszeresebb‘ démonkirályság, ami jelentheti azt is, hogy két démonkirályság van. Viszont Mihály arkangyal a Sátánt győzi le a Jelenések könyve szerint, míg a szerző szerint – úgy tűnik – két démoni birodalmat győzött le. (Persze láttuk, hogy számára maga az Örökkévaló is csak egy démon.) Továbbá a másik helyen a ‘két‘ értelemben – váratlanul – egy angol szó áll, a ‘two‘, s arról van szó, hogy Jézus két birodalom felett uralkodik. A ‘szálla alá poklokba‘ alapján a másik birodalom az alvilág, míg az első a mennyország, ahol (‘ül az Atya jobbján‘). Ez viszont azt jelentené, hogy Mihály arkangyal, a mennyei seregek vezére két csatát nyert meg. Az egyik az, ami a Jelenések könyvében szerepel, amikor legyőzte a Sátánt, a másik viszont az a csata, ahol a ‘mennylakó’ démonokat győzte le, azaz az Örökkévalót.

Ez viszont egy egészen elképesztő és újszerű teológiai megközelítés – mondhatnók, teljesen abszurd tévtanítás és eretnekség a hagyományos teológia számára. Miszerint Mihály arkangyal, két démoni birodalom felett szerzett győzelmet, s ezért tud segíteni a halál küszöbén az útjára kelő léleknek: legyőzte az alvilág fejedelmét, a Sátánt, de legyőzte a másik szféra urát is, az Örökkévalót – a zsidó-kersztény vallás Istenét.

[Megjegyzés: a blogger nem csodálkozna, ha kiderülne, hogy neki van igaza, miszerint a pszichológiai profilépítése szerint a szerzőt – Melencio Sabinót, akiről az internet szinte semmi információt sem tud szolgáltatni – tényleg kivágták a papi szemináriumból annak idején…]