Kalács és kalász

A nagy szegedi árvíznél végzett mentési munkája leírásánál került elő a következő sor: ‘Eszembe jutott az Alföld híres búzatermő kalácsa‘. Itt egyértelmű a képzavar. Egy kalács nem búzatermő.

Első ránézésre itt egy jelzőcseréről van szó. Nyilván nem az Alföld kalácsa a búzatermő, hanem maga az Alföld. Azaz a képzavar feloldása ez: ‘a gabonatermő Alföld híres kalácsa‘. Esetleg gondolhatunk arra is, hogy a ‘kalács‘ és a ‘kalász‘ szavak hasonló hangzása okozta a zavart, ami azért következett be, mert a Csontváry számára a nagy szegedi árvíz okozta pusztítás látványa olyan trauma volt, hogy még idős korában is érzékenyen érintette, ha az szóba került. Ekkor a szókép így hangzana: ‘az Alföld híres gabonatermő kalásza‘.

Viszont ha megnézzük a ‘kalács‘ és ‘kalász‘ szavak etimológiáját, egészen más kép tárul elénk. S jobban ráláthatunk arra is, hogy az előző posztban említett Wertmüller – az ‘értékmolnár’ – miben szenvedett vereséget.

S még annyit kell tudnunk, hogy Csontváry szlovák és német nyelvű közegben nőtt fel, s csak 15 éves korában sajátítja el a magyar nyelvet.

Koláč és kalász

A magyar ‘kalács’ szó szláv jövevényszó, s szlovákul így hangzik: koláč. Ennek a szónak a jelentései a következőek a szlovák nyelvben.

• kis tömegű sült tészta
• édes desszert típusa
• hagyományos keleti szláv kenyér
• tésztafajta

A Google képkereső első találatai pedig a következőek lesznek. Tortákat látunk, kerek édességeket, s gyümölcsöt tartalmaznak. Hiszen a ‘koláč’ szó egy összetétel:  kolo +‎ -áč, ahol a ‘kolo‘ egy ‘kerék, kör‘ jelentésű protoszláv gyökből (kolačь) származik.

Másrészt a szlovák nyelv egy szólása, a ‘bez práce nie sú koláče‘ fordulat olyasmit jelent, mint az angol ‘no pain, no gain’ – azaz ‘fájdalom nélkül nincs siker’. Szó szerint fordítva: ‘munka nélkül nincs sütemény’. Azaz itt a ‘koláče’ szó az eredmény, siker értelmében áll. (Mellesleg a magyar ‘siker’ szó is a gabona által tartalmazott ‘sikér’ szóból jön, ami egy ragadós anyag, s mintegy az ‘összetapadással’ áll össze a siker.)

A magyar ‘kalász’ szó pedig szintén szláv eredetű. A szlovák megfelelője, a ‘klas’ szó jelentése: ‘egy növény felső része, például búza, amely gabonát termel‘. A protoszláv ‘kolsъ’ gyökre megy vissza, s azt jelenti: ‘levág, kaszál, termést betakarít’.

kalács	kenyér, sütemény, siker, eredmény
kalász	fent, felső rész, ami a termést hozza; levág; termést betakarít

Két réteg

A mag Csontvárynál a belső lehetőséget jelenti, amit hosszadalmas és küzdelmes munkával kell kibontakoztatni. S ezt a folyamatot nem lehet siettetni, hiszen a magból lassan lesz termő fa. Ezt követően pedig az eredményt a világ elé kell tárni, s valahogy el kell érni, hogy a világ – abban a zajban, ami körülvesz minket – felfigyeljen erre az eredményre, s felismerje benne az értéket.

Itt tehát két rétegről, két ciklusról van szó. A ‘földbe vetett mag’ a személyiség mélyén rejlő lehetőség, amit az adott személy kibontakoztat, s létre hoz egy életművet. Ez Csontvárynál – a hírlapíró szavaival – a ‘rengeteg nagyszámú telefestett négyzetméterek‘. A festményei. S hogy fogalmazott a hírlapíró? Ez az életmű ‘sem egészen magnélküli‘.

S itt következik a második réteg: a mag kikelt, a molnár megőrölte, s kenyeret sütöttek belőle. S ez a kenyér egy újabb magot tartalmaz. Egy újabb lehetőséget zár magába. Annak a lehetőségét, hogy az életmű – a világ elé tárva – elismert lesz.

S ebben az értelemben az ‘Alföld híres kalácsa‘ valóban ‘búzatermő‘. Egy magot rejt magában, amiből majd lassan egy terebélyes fa nő ki, s elhozza a hírnevet az alkotójának.

Ez is egy neofrázia

A dolgozat elején a ‘napút‘ neofráziából indultunk ki, s most egy másik neofráziához jutottunk el. Ugyanis a ‘búzatermő kalács‘ Csontváry saját kifejezésalkotása, s ennek a kifejezésnek csak saját maga számára van értelme – s mi ezt a jelentést bontottuk ki. Csontváry értelmezésében ez a kifejezés arra utal, hogy a felsőbb hatalomtól, a Pozitívumtól kapott mag nem fog önmagától kifejlődni. A megszólított személynek aktívan közre kell működnie ebben a folyamatban, amire szerintünk a ‘koláč’ szóhoz kapcsolódó ‘munka nélkül nincs sütemény‘ jelentésű szlovák szólás világít rá.

S Csontváry ezt a munkát elvégezte. Nem úgy, mint ‘a híres Wertmüller‘.

Wertmüller, az ‘értékmolnár’

Egy szójáték alapján a Wertmüller névhez az ‘érték’ (Wert), a ‘vereség’ (magyar: ‘verni’), s a ‘molnár’ (müller) fogalmakat társítottuk. S Csontváry Önéletrajzának narratívája szerint ‘a rajz befejezése után magából kikelve mondá: Kedves uram, 17 éve modellkedem, de még soha senki nem tett olyan erőssé, mint Ön.‘ Azaz itt egy modellt látunk, aki 17 éven át várta a szerencséjét, de azon kívül, hogy modellt állt, nem tett érte semmit. Azaz a benne hordozott mag nem kelt ki. Ezért vesztes ez a Wertmüller. Hiszen az a rajz nem az ő rajza. Nem ő alkotta.

A kettős ciklus dinamikája

Tehát két ciklusunk van. Egy mag kikel, fává nő, termést hoz, azt feldolgozzák, kenyér sül belőle / egy festő életműve készül el, s az egy újabb magot tartalmaz, aminek ismét fává kell nőnie, s annak a gyümölcse lesz az, hogy a világ befogadja a festő képeinek az üzenetét. Azaz az életműnek ‘híre megy’.

Ebből a szempontból újra megvizsgáljuk az előző fejezetben tárgyalt rövid részeket, ahol a ‘híres‘ szó fordult elő. Ugyanis a fentiek ismeretében egy új megközelítéséhez juthatunk.

Azt szeretnénk kimutatni, hogy azokon a helyeken a következő szimbólumok egyike szerepel:

1.) Az első ciklusból:

• Az ‘leendő élet’ a magban egy kemény, csontszerű burokba van zárva.
• A csíra áttöri ezt a kemény magot – ez hanghatással jár (v.ki v.mit mond / hall).
• A csíra kihajt, fává nő, termést hoz, aminek a magját begyűjtik

2.) A második ciklusból:

• Valamiféle – alkímiai / vegyészeti procedúrát idéző – műveleteket végeznek el a mag anyagával: mossák, tisztítják, szárítják, porrá zúzzák, égetik (sütik – főzik)
• majd – ha ez a procedúra sikeres volt – a feldolgozott anyagban egy újabb mag jelenik meg (s itt nézzük meg
• az kihajt, fává nő, termés hoz

Az elemzés előtt még egy-egy párhuzam a kettős ciklussal kapcsolatban. Az első posztban szó volt a korecről, ami egy kőből készült búzamérő véka. Félgömb alakú – kőből -, azaz olyan mint egy mag csontos héja. S ebben ülnek a gyerekek, a Burkus-banda. Mint magok a magházban, s ‘meg akarnak születni’. A Lyompa Babarcsikot provokálják az ‘Esik, esik, esik, / Csókeső esik‘ verssel. A csókeső akár a megtermékenyítést is idézheti (a koituszt). Babarcsik nevében pedig ott a ‘baba’ (‘bába’?) hangsor. S megjelenik a ‘kikel’ motívum is. Ui. a hisztérikus Babarcsik olyan patáliát csap, hogy a ‘hajdúkat felkötötte‘, azaz azok felkeltek (mag kikel?). Azaz – tudattalan kép szerint – a Babarcsikot, hogy az bábáskodjon, s vezesse le a szülést, hogy ők világra jöhessenek? S ezt követi a hanghatás: ‘a Burkus-had a padlásablakból azt nevette‘ Babarcsikot. De ugyanez a hanghatás jelenik meg Csontváry elhivatás-élményében: ‘fejem fölött hátulról hallom‘.

Most pedig nézzük újra az előző posztban vizsgált részeket!

1. – „a híres barackból még a galíciaiaknak is tellett. A búza mosva volt, napon szárítva került a városi vízimalomba. A házikenyér minden házban kovászolva, külön kemencében sütve volt”

A barack magja egy csontszerűen kemény magházban van. A ‘barack’ szláv jövevényszó, szlovákul úgy hangzik, hogy ‘broskyňa‘, s etimológiailag a latin ‘perzsa alma’ (malum Persicum) szóból ered. S Csontváry tudattalanja számára talán a broskyňa (barack) szó hangsora a perzský (perzsa) szót idézhette. Mindenesetre az egykori Perzsia területén festette meg a Baalbek képét, amit a fő művének tartott, s Perzsiában is véli felfedezni a magyar nép gyökereit (‘Mezopotánia, Perzsia és Turkesztánban rokonokra találunk‘). Valamint a semita származású ‘galíciaiaknak is tellett‘ ebből a barackból.

Ezt követi a vegyészeti procedúrára emlékeztető műveletsor: mosás, szárítás, malom.

2. – „Eszembe jutott az Alföld híres búzatermő kalácsa”

3. – „befordultam Csütörtökfalvára, a híres Rákóczi-klastromba. A klastromban X gvardian atya szívesen fogadott”

A ‘klastrom’ szó a latin ‘claudere’ (bezárni) igéből származik, a Rákóczi név pedig a ‘Rákoc’ településnévből, ami azt jelenti, hogy ‘rákos; rákban gazdag’. A rákok testét kitinből és mészből álló páncél borítja. Azaz a mintegy a kemény magházba való zártság képzete jelenik meg itt. S a páncél mintegy őrzi, védelmezi a magot. S a szövegben a ‘gvardian’ szó jelenik meg, ami rendi házfőnököt jelent, s egy ‘őriz’ jelentésű indoeurópai gyökre vezethető vissza (vö. angol guard – őrség).

S megjelenik a hanghatás is. A népi etimológia a ‘csütörtököt mond’ kifejezésben a ‘csütörtök’ szót (tévesen) a ‘csett’ hangutánzó szóból erdezteti. Az elsütött fegyver ugyanis nem sül el, hanem csak egy ‘csett’ hangot hallunk: az elsütőszerkezet kattanását.

„4. – Az első rajzom koponyarajz volt, amihez a híres Wertmüller Mihály állta a modellt: aki a rajz befejezése után magából kikelve mondá: „Sie lieber Herr, ich stehe 17 Jahre modell, aber so kräftig hat mich noch niemand gemacht wie Sie.””

Itt a kemény burok jelenik meg (‘koponyarajz‘), ill. a hanghatás (‘magából kikelve mondá‘). Azaz a mag áttöri az őt védelmező csontos burkot, s ez hanghatással jár.

„5. – Athénben igazi szobrászati munkára akadtam, vagyis igazi emberi érzésre bukkantam, ahol arról győződtem meg, hogy a szép Galathea* nem mese, hanem valóság; a görögök kezében a hideg kövek megelevenedtek, kar és fejnélküli torzók beszédesek lettek; holott a rómaiaknál a híres Mózes* még ma is néma, a mestere hiába nógatta, hogy parla!”

Itt a kemény burok a kő, amiből nem kel ki a ‘megelevenedés’. S hanghatás sincsen: ‘még ma is néma, a mestere hiába nógatta, hogy parla (beszélj)!‘

„6. – Wilhelm Ostwald^* dr. híres tudós tanárt, aki nemrég a császár előtt olyan felolvasást tartott, hogy hagyjunk fel az olajfestészettel, mert nem tudjuk a régiek technikáját utánozni, nem tudunk fehéret festeni, nem tudjuk a világító színeket előállítani s nem tudunk tartós színekkel festeni, mert festményeink idővel barna „szósszá” válnak”

Mintha itt a vegyészeti procedúra egy állomását látnánk: a tisztítás, porrá zúzás, vegyítés után egy közbenső állapot jelenne meg, s ezt szimbolizálja a ‘szósszá válnak‘ kifejezés. S – kicsit abszurd – de ott van benne a ‘szó’ hangsor (‘ hiába nógatta, hogy parla!’).

S mintha az Önéletrajz utolsó mondata, ahol a ‘mag’ szó jelenik meg, arra utalna, hogy a procedúra sikerült, az életmű immár nem ‘magnélküli‘.

„Ezért írá Sz. Z. a Pesti Hírlapban^* Csontváry próféta címen, hogy karalábén éldegél, alkohol, nikotinnak dühös ellensége, szeretné kipusztítani a föld színéről: de elkésett vele; háromezer évvel előbb bevált volna prófétának: de ma – szelíd józan gondolkozásán – mi megromlott kulturált emberek csak mosolyogni tudunk, különben kedves Csontváry bácsi nemcsak prófétai bölcselő, hanem tulajdonképpen festő s nem minden mag nélkül tartogat raktáron 20-30 méteres vásznakat, mi kívánjuk, hogy tervei sikerüljenek?”

Végül, ha A tekintély c. röpiratban megnézzük a ‘hír‘ morféma előfordulásait, mintha megkapnánk azt a forgatókönyvet, ami Csontváry tudattalan terve szerint az életművére várt.

Először az életmű híre jelenik meg áttételesen – a magyar nép eredetére kivetítve:

„De amint híre terjedt az úri módnak, irigyeket támaszt Babilonnak.

Csaták zaja riasztotta fel a békességet s nyugtalanította a babil népséget. Biztonságról kellett gondoskodni s a sivatagba mélyebben elrejtőzni.

Így épült fel Attila városa, Tedmur, világhírű Palmyra, Zenobea királysága.

E királyságnak művészi hírneve emelkedett, tekintélye a római birodalomnak szálka volt a szemében.”

S láthatjuk, hogy itt ismét elölről indul a ciklus. A magot el kell rejteni: ‘a sivatagba mélyebben elrejtőzni‘. Majd bekövetkezik az alkotó halála. (Csontváry itt Attilával azonosítja önmagát, aki uggyanúgy kinyilatkoztatást kapott, mint ő Iglón: ‘hangot hallunk, Te leszel a világ legnagyobb hadvezére, nagyobb a rómaiaknál‘). S a halál:

„De a kapocs hirtelen elpattant, Attila halála után a raj szétáradt. Elpusztult királynő méhéhez hasonlítottunk, a nagyvilágban árvákként bolyongtunk.”

Azaz a halál = hirtelenség. Hír nélküliség. Ez pedig egy újabb elrejtőzésben manifesztálódik:

„Nyakunkra zúdították a kertészeket Róma vidékéről, hajat nyíró borbélyokat Sámson idejéből. Egészséges testünket, lelkünket kábítószerekkel itatta, cédrusainkat karóhoz kötve oltogatta. A humanizmus szent nevében hirdette az Isten igazát, csengős perselyekbe gyűjtötte a magját.”

Figyeljünk oda: ‘perselyekbe gyűjtötte a magját‘! A ‘persely’ a latin ‘bursa’ (zacskó) szón keresztül a görög byrsa (bőr, dob) szóból ered. Azaz: pénzes zacskó < bőrből készült zacskó ~ bőrből készült dob. S a kései latinban a ‘byrsa’ szónak ‘elrejt’ jelentése is van.

Azaz az etimológiában egyszerre kapcsolódik az ‘elrejt’ fogalmához a ‘hangot kiadó eszköz (dob)’ fogalma. De ugyanezt a kapcsolatot látjuk Csontváry szövegében is: a magot perselyekbe gyűjtik, ami hangot ad, hiszen ‘csengős‘.

Szellem a gépben

Csontváry a fentebb ábrázolt kettős ciklus első körét jól teljesítette. Kibontakoztatta a személyisége mélyén szunnyadó – s egyben feszítő – lehetőségeket, s megalkotta az életművét.

Amit aztán az örökösei a festő halála után anyagárban kínálták eladásra – szekérponyvának. S a festő felfedezője, az építész Gerlóczy Gedeon vásárolta meg az életművet, s ‘négy évtizeden keresztül fáradozott azért, hogy a művek művészi értékük szerinti megbecsülésben részesüljenek’.

S ez már a második ciklus. A Csontváry életmű elrejtőzik. Gerlóczy Gedeon az, aki ‘perselyekbe gyűjtötte a magját‘ az életműnek azzal, hogy megvásárolja azt – felismerve az értékét.

Azaz Csontváry ebben a második körben nem teljesített túl jól. Csak a véletlenen múlt, hogy festményeiből nem kocsiponyvákat varrtak. S milyen szép lenne azt gondolni, hogy – az általa teremtőként tisztelt – Pozitívum, akitől az elhivatását kapta, lépett közbe. De csak egy szerencsés véletlen volt.

Mítoszteremtés?

S végül egy megjegyzés. Csontváry az elhivatása égi szózatát először 1880 október 13-ára datálja, később viszont már október 14-ét jelöli meg dátumként.

‘1880. november 30-án írott levelében egyértelműen október 13-áról beszél („életemben múlt hó 13-áig, amikor is az első karcolattal a papirost elpiszkolni mertem, kezemben soha semmiféle rajz nem volt…”), és csak évtizedekkel később, jórészt már az 1910-es években született kései feljegyzéseiben és visszaemlékezéseiben ír október 14-éről: „Ezt akartam tudni 1880-ban, okt. 14-én, akkor, amikor érthetetlen módon egyszerre a plein-air rajz titkához jutottam.” Illetve „1880. okt. 14-én du. 3 órakor egy láthatatlan hang szólalt meg: Te leszel a világ legnagyobb – (plein-air) festője, nagyobb Raffaelnél.” (forrás: novalis.hu)

S a naptár szerint október 14-én van a Buzát, Buzád nevűek névnapja. Mindkét szó a ‘búza’ szó kicsinyítő képzős alakja. Búzácska.

Csontocska.

[Kosztka – A koszt (oroszul: koszty) a legtöbb szláv nyelvben ‘csontot’, a kosztka (oroszul: kosztocska) ‘csontocskát, kicsiny magot, magocskát’ jelent]