A ‘disznó’ szó használata Móricz Rokonok c. regényében – egy számítógépes szövegelemző program bemutatása – 1. rész

A Trigramkereső program egy adott szövegben – ami most Móricz: Rokonok c. regénye – egy adott kulcsszó összes előfordulásának ‘r’ karakter sugarú környezeteit veszi, azokat átfedésmentesen egymás mellé helyezi (ezek lesznek a szemelvények). Majd kigyűjti a szemelvények szavaiban szereplő összes előforduló betűhármasokat. Ezek után megnézi, hogy az egyes betűhármasok milyen gyakorisággal fordulnak elő a teljes szövegben (a regényben), ill. csak az adott szemelvényekben. Majd a program összegyűjti azokat a betűhármasokat, amelyek a kulcsszó környékén sűrűbben fordulnak elő, mint a teljes szövegben, s kiírja a hozzájuk tartozó szavakat. – Azaz a program annyit mutat meg, hogy adott kulcsszó környezetében mely szavak fordulnak elő sűrűbben, mint a teljes szövegben.

A program minden betűhármashoz egy előfordulási indexet rendel, aminek a legmagasabb értéke (ennek a Móricz regénynek az esetében) 1296. Ezt az értéket azok a betűhármasok kapják, amelyek csak a kiszűrt szemelvényekben találhatóak meg, a teljes szövegben pedig máshol nem. Minél alacsonyabb ez az érték, annál alacsonyabb az adott trigramnak a szemelvényekben való relatív előfordulásának a gyakorisága. A program különböző beállításokkal futtatható, s most úgy futtattuk le, hogy azokat a betűhármasokat keresse ki, amelyek a szemelvényekben legalább háromszor szerepelnek, s előfordulási indexük nagyobb mint 600. Ekkor kellően kevés eredményt, kaptunk, összesen 25 betűhármast, amelyeket egyenként megvizsgáltunk a szövegben, s négy olyan trigram volt, amelyek köré minden előfordulásuknál valahogy mindig ugyanaz a mintázat sűrűsödött.

Azaz az adott trigramhoz/szóhoz (az adott regényben) néha tartozik valamiféle mintázat, ami a trigram/szó használatakor megjelenik annak adott sugarú környezetében mint annak valamiféle lenyomata. (Egy hasonlattal élve, ez olyan, mintha egy tömegben a kék kabátos személyekről rendre kiderülne, hogy elvált, háromgyerekes férfiak, a zöld cipős személyekről pedig, hogy irodai munkát végző, banki hitelt törlesztő 30-as nők valamennyien.)

trigram index szövegben / szemelvénybenszavakmintázathol?
SGA12695/5kisgazdanagyzolás2, 4
STM8466/4festmény, szobafestő, festettminek látni?, kettősség1, 4
ÍJA7615/3díja, nyugdíjkettősség, színlelés4, 5
PAK7257/4pakol, paksaméta, paketttávoltartás, eltávozni2, 4, 5

A ‘festett szörnyeteg’

Az ‘stm‘ trigram csak a ‘festmény‘ szóban fordul elő a regényben. (Mondjuk, ez a betűhármas a szótárban sem túl gyakori, csak a következő szavakban szerepel: ezüstműves, festmény, testmagasság, testmozdulat, testmozgás).

A regényben a ‘festmény‘ szó viszont mindig olyankor fordul elő, amikor valakinek a feleségéről vagy a szeretőjéről, ill. a regény főszereplője esetében a vágyott nőideáljáról van szó. – Nézzük először a szemelvényekben, ugyanis a hat előfordulásából négy a szemelvényekben található! Egy esetben a főszereplő feleségéről, Lináról van szó:

Evvel az asztalhoz lépett és kihúzott egy hosszú szárú rózsát, és a Lina kezébe adta. – Most olyan, mint egy festmény. És ez a szó nagyon megtetszett neki, még elmondta kétszer vagy háromszor, hogy mint egy valódi festmény, egy régi mester nagyszerű festménye. Lionárdó de Vincsi – mondta, s Pista elhitte neki, olyan szép volt Lina bájos zavarában.

A szemelvények következő helyén szintén a feleség fogalma mellett kerül elő:

ez a Holub, zsidó? – dehogyis, sőt nagyon is úrifiú. nagyon derék ember, iskoláit külföldön végezte, német hatás alatt van, igen finom művészlelkű ember, olyan könyvtára van, amilyen nincs több a városban, modern festménygyűjteménye. a Kadicha-lányt kellett volna elvennie, úgy tudom, de nem adták hozzá, ezért vett el zsidó lányt.

A regényben még egy helyen szerepel ez a szó, amikor is Kopjáss – a vágyott nő – Magdaléna lakásában a festménygyűjteményt nézi éppen:

Valahogy úgy érezte, hogy ez a nő nem az, akinek ő tíz éven keresztül nézte. (…) Elvesztette a varázst. Nem volt Magdalénában semmi bizonytalan, semmi tétovázás, mintha érzelmekre nem is lett volna képes. Nem volt benne semmi gyermekes, vagy játékos, vagy kétséges. Biztos volt, mint egy bútor, sőt biztos és öntudatos és változhatatlan, mint egy festmény, amely a bizonytalant örökíti meg (…) A teremből egy kisebb terem nyílt, még ez is terem: ez az ebédlő… Ennek a falain folytatódnak a képhullámok, de ő már beleszédült, mint a tárlaton a tömérdek, egymással harcoló festmény szemléletébe.

Hogyan foglalhatjuk ezt össze? Kopjáss, hirtelen másnak látja a feleségét, s ‘elhitte neki, olyan szép volt Lina‘. Továbbá Holubnak egy másik ‘lányt kelett volna elvennie, de nem adták hozzá‘, valamint a vágyott nő, hirtelen ‘elvesztette a varázst‘ – azaz a nő egyrészt a maga valóságában jelenik meg, másrészt viszont úgy, amilyennek neki ‘lenni kéne’, s Kopjáss számára ezek a valóságnak ‘egymással harcoló képei‘.

Egy lépéssel közelebb jutunk a szóhasználat hátteréhez, ha a regényben a ‘fest‘ szóra keresünk rá. A következő helyen egy varázslatnak lehetünk a tanúi, ahol a ‘festő‘ szó csupán mellékesen jelenik meg a ‘szobafestő‘ kifejezésben, amikor is Lina hirtelen másmilyennek látszik, mint addig.:

Úgy állott rajta a kisestélyi ruha, mintha egy magasabb rendű lény jelent volna meg a háromszobás kis lakásban. Eddig olyan volt, mint egy Hamupipőke, most olyan, hogy szinte szétnyíltak körülötte a falak. Az egyszerű, sima bútorok, ez volt a divat, mikor ők esküdtek, megkopottan nézték s ujjongták szép asszonyukat, a kopott tapéták, a szegény szobafestő ragasztotta olcsó, virágos falak elhalványodtak tőle s Pista érezte, hogy itt valami roppant igazságtalanság történt ennyi esztendők során, hogy ez a szép Szentkálnay nő, elnyomottan és elburkoltan, önmagát elleplezve élt ebben a szűk és levegőtlen lakásban.

De a kulcsot a következő előfordulás adja a kezünkbe, amikor is Kopjáss egy feleség panaszos levelét olvassa, ahol ez áll:

Nem elég, hogy a három gyerekéhez annak az első házasságából való két gyerekét is magához vette, s úgy bánik velük, mint a tulajdon övéivel, most mégis más nő kell neki. Hogy ő nem tud ebben a pokolban élni, neki kell egy kis napfény, egy kis napsugár, amit a feleségénél nem talál meg, hát megtalálja egy utcai rongynál, egy festett szörnyetegnél. És odavan, sokszor egy hétig se jön haza, s már attól fél, hogy el is akarja hagyni…

Itt válik ketté a két kép: az ‘amilyen’ és az ‘amilyennek kéne lenni’ képe. Az egyiket a feleség, a másikat pedig a szerető kapja meg, aki egy ‘festett szörnyeteg‘.

Úgy néz rá, ‘mint egy álomlovagra’

Az ‘íja’ betűhármas olyan helyzetekben fordul elő, amikor a valóságot egy színjátékkal fedik el, hogy az azt játszó személy hatalmasabbnak, gazdagabbnak, becsületesebbnek látszódjon, mint valójában. Nézzük először a szemelvényeket! (Öt előfordulásból három a szemelvényekben tűnik elő.)

Megtudjuk, hogy ‘a Sertéstenyésztő a mezőgazdasági kiállításon díjakat is nyert‘, azonban ezt csalással érték el, ui. a Sertéstenyésztő vezetője ‘a saját sertésállományát adta kölcsön erre a célra, mert hiszen a Sertéstenyésztőnek létérdeke volt, hogy díjat nyerjen.

A következő helyen arról van szó, hogy a főügyész hivatali segítséget ígér egy taxisofőrnek, aki fuvarozza, s felajánlja, hogy keresse meg az ügyben a hivatalában, majd az út után sietségében elfelejti kifizetni a fuvardíjat. Amikor a taxisofőr valóban felkeresi a főügyészt az ígért segítség reményében, akkor Kopjáss hirtelen megfordítja a szituáció értelmezését, s a maga ajánlotta segítség helyett vesztegetési kísérletnek állítja be azt:

– Nagyságos főügyész úr, amint az éjjel meg tetszett hagyni…
-Ja igen. Kérem, maga az este elfelejtette nekem bemondani a taxit. Hogy mit mutatott az óra.
-Nem fontos, nagyságos úr kérem.
-Mi az, hogy nem fontos.
Villámló szemmel nézett rá.
Maga engem meg akar vesztegetni?! Mi az, hogy nem fontos. Hogy merészeli maga azt mondani, hogy nem fontos. Mi volt az este az óra díja?

A regény további részében első előfordulás egy iskolások által elkövetett botrányt ír le, ahol az egyik diák meg ‘valami nyugdíjas gyermeke‘, s párbajjal fenyegeti meg a fiúkat, s elhiteti velük, hogy ott majd nem a sértett rokkant apjával, hanem a becsületbíróság fegyverforgató tagjaival kell kiállniuk, amitől aztán ‘megszeppentek a fiúk‘.

A következő helyen Kopjássné egy elszegényedett rokon levelét olvassa, akinek ‘a románok nem fizetnek semmi nyugdíjat‘, s arra kéri, hogy a főügyészné küldjön neki levetett ruhákat, mire a feleség így reagál: ‘Hát mit küldjek neki, Pista? A jó ruháimból kell küldenem, mert nem tehetem ki magamat annak, hogy megszóljon érte, hogy ilyen ringy-rongy ruhában jár az ő híres rokona, a zsarátnoki főügyész felesége‘, azaz a látszat kedvéért a jó ruháiból küld, mintha azokat nem viselné már.

Azaz itt is egy kettősség jelenik meg: ‘milyen maga a dolog’ és a ‘milyennek szeretnénk láttatni a dolgot’ kettőssége.

Amikor ‘az egész város hinni kezdett’

Az ‘sga‘ betűhármas csak a ‘kisgazda‘ szóban fordul elő, s csak a szemelvényekben, azon kívül más helyen nem. Mindannyiszor olyan szövegkörnyezetben jelenik meg, ahol a Sertéshízlaló nagyszabású fejlesztését mutatja be, ill. azt, hogy a projektet jóval magasabb költséggel valósították meg, mint amennyire reálisan szükség lett volna, s végül ez a kényszerpálya oda vezet, hogy még a sertéseket is túlárazva veszik meg.

Belevonta a várost, a főispánt, az alispánt, a nagybirtokosokat s a kisgazdáknak roppant tömegét. A vidék a legjobb kukoricatermő táj, s a kisgazdák a részvényeket kukoricában és sertésben fizették be (…) Most lett aztán igazán nagyszabású az építkezés. Nagy igazgatósági épületet építettek, villanyt, vízvezetéket, tárolókat, magtárakat.

Akkor kapta a város a nagy kölcsönt, abból újra négyszázezer pengő kölcsönt folyósítottak a vállalatnak, amely már szinte amerikai méretű fejlődésről tett bizonyságot. Egyszerre az egész város hinni s bízni kezdett. Számtalanon vettek a kisgazdák közül részvényeket.

Mikor a kisgazdák meglátták, úgy feldühödtek, hogy azt nem lehet elmondani. Mi a fene, mondták, itt a kondás lakása padlózva van s a mi lakásunk földes? Az én feleségem maga mázolja fel a szobát, s itt a kondás úgy él, mint egy gróf? Hát még mikor a három méter magas ólakat látták

A legnagyobb baj pedig az volt, hogy felverték a sertés árát. A kisgazdák nem adták a sertést. A vásárokon nem lehetett venni, mert olyan szükség volt sertésben egyszerre, hogy csak úgy tudták az első ötezret összeszedni, hogy túlfizettek minden darabot.

A ‘kisgazda‘ szóhoz így valamiféle komplexusszerűen ‘eltúlzó viselkedés‘ társul, ami szinte már játék a szavakkal, hiszen itt a ‘kisgazda’ maga is ‘kicsi’, aki ezek szerint nagyobb akar lenni, mintegy ‘gazdagabb’, de a ‘kisgazda‘ szóban szintén ott a ‘gazda’, ami csak egy hangzóval tér el a ‘gazdag’ szótól (bár etimológiájukban különböznek) azaz itt is egy kettősség bukkan fel: amit ‘anyagilag megtehetünk’, s amit ‘már nem’ de esetleg mégis megtesszük.

Most pedig ‘kérem, azonnal pakoljon és távozzék’!

A ‘pak‘ betűhármas a szemelvényekben, de a teljes szövegben is olyankor fordul elő (pakol, paksaméta, pakett), amikor arról van szó, hogy valakit távol tartanak valahonnan, vagy maga az illető szeretne távol maradni valamitől. (Csak megjegyezzük, a ‘Nyilas Misi pakkot kapott‘ fordulat Móricz Légy jó mindhalálig c. regénye nyomán híresült el, s a regény egy másik sokat idézett mondata is a ‘nem akarok részt venni benne’ attitűdöt fogalmazza meg: ‘Én nem akarok debreceni diák lenni tovább!‘) A ‘pak‘ trigram teljes szövegben hétszer, ezek közül a szemelvényekben négyszer szerepel.

A szemelvényekben először ott fordul elő, amikor Kopjáss a fővárosba utazik az éjszakai vonat bérelt fülkéjében, ahol csak ketten vannak, de közben látja, hogy a folyosón viszont szoronganak az emberek – akiktől ők így elkülönülnek:

Az állomásfőnök személyesen jött udvarolni s jelenteni, hogy külön fülkét rezerváltatott, s csakugyan mikor beszállottak, már várta őket a kalauz, aki a zsúfolt vonaton, ahol a folyosók is tömve voltak, egy „Bérelt szakasz” jelzésű fülkét nyitott fel; bebocsátotta őket egy kétpamlagos fülkébe.

Az alispán azonnal helyet foglalt a vonat irányában levő ülésen. Kipakolta éjjeli felszerelését, s kényelmesen lefeküdt. (…) – Foglalj helyet, Pistikám, és aludj nyugodtan Budapestig (…) Pista, aki még nem volt szokva ehhez a bérelt szakaszos utazáshoz, kicsit szorongva gondolt rá, hogy a folyosón emberek állanak.

A szemelvények következő helyén egy paksamétát hoznak, amivel a főmérnök nem akar foglalkozni, s távozik is:

Péterfi doktor hozta a nagy paksamétát. (…) A főmérnök gyanúsan s kedvtelenül nézte az előkészületeket. – Én, barátom, ma képtelen vagyok egy negyedórát is erre szánni, már most is sokat késtem s mingyárt itt a dél. (…) Gondolkozva nézett maga elé, s nem akarva a húrokat túlfeszíteni, elbocsátotta a főmérnököt.

Majd egy fiatalember lepleződik le, amint olyan aktákba tekint be, amelyhez egyébként nem lenne hozzáférése, s távozásra is szólítják fel.

Kérem, azonnal pakoljon és távozzék. Minden itt marad. Tessék azonnal távozni. A fiatalember kékült-zöldült, s zavartan kétszer is megfordult maga körül, míg megtalálta a kabátját, kalapját s elment. – Kérem, tessék azonnal összepakolni ezt az egész csomagot, s áthozni hozzám.

A teljes szövegben a betűhármas egy előfordulásánál arról van szó, hogy a város a saját területén építi meg a Sertéstenyésztőt, nem a városon kívül, s így biztosítja, hogy jogilag is a városhoz tartozik a projekt, s más ne férhessen hozzá.

Nem volt az bolondság, hogy annak idején a polgármester nem adta ki a földet, hanem a városi területen engedte megépíttetni az egész telepet. Így biztosította magának az előjogot. Ezt nem perelheti el tőlünk senki. (…) Most Kardics bácsi elővett egy paksamétát, s kiteregette az aktákat.

A következő helyen a főmérnök szeretne betekinteni egy pályázat anyagába, de azt elzárják tőle, a főmérnök pedig látványosan távozik.

– Kérlek alázattal, nem kaphatnám meg a hídpályázati terveket néhány órára? Előzetesenanulmányoznom kellene a dolgot, hogy ne legyek készületlen. (…)
– Én azt hiszem, ezt a szabályok tiltják.
Milyen szabályok? – kiáltott a főmérnök (…) Nagy haraggal vette a kalapját s elment. (…) A főügyész fogta az egész paksamétát s bezárta az álló nagy iratszekrénybe.

A ‘pak‘ betűhármas utolsó előfordulásánál nem találunk ilyen összefüggéseket, hacsak nem úgy értelmezzük a fentieket, hogy területvédésről van szó, ami ezen esetben kudarcot vallott, s ez vezetett végül a regény végén bekövetkező tragédiához:

Mert ugye úgy kontemplálod: százezer pengő a részvénypakett, hatszázezer pengő az átvállalt adósság… (…) Az éjjel betörtek a hivatali szobámba. Feltörték álkulccsal a Wertheim-szekrényemet, és kifosztották a Sertéstenyésztő aktákat.

Ebben az értelmezésben akkor a fenti idézetekben az a közös, hogy ‘távol tartani valakit valamitől’ vagy ‘távol maradni valamitől’ attitűd szerepel bennük, az utolsó esetben pedig a ‘távol tartani’ stratégia összeomlása.

Következtetés

A trigrammák környékén tehát a következő tartalmak jelennek meg: nagyzolás (képességeinken túlnövő dolgot tenni); a ‘hol ennek – hol annak látok valamit’ kettőssége, képmutatás, s végül a ‘távoltartás’. Ez utóbbi tkp. a regényben bemutatott konfliktus kezelésének a mintázata. Hiszen Kopjáss , amikor a kettősség, a nagyzolás, a színlelés okozta összeomlás bekövetkezik, akkor ő úgy oldja meg a helyzetet, hogy kilép a szituációból (távolságtartás), s öngyilkos lesz.

Eddig a választott kulcsszavunk, a ‘disznó’ szó közelében felbukkanó trigrammák által hordozott jelentéstartalmakat vizsgáltuk. Most nézzük meg magának a ‘disznó‘ szónak a jelentéstartalmát!

A ‘disznó’ szó jelentéstartalma a regényben

A ‘disznó‘ szó a következő jelentéskapcsolódásokkal fordul elő a regényben.

  • távolságtartás“Zsarátnok híres volt arról, hogy a polgárok nem tekintették embernek a „lakót”. A gazdaember a lakóját nem szokta meghívni disznótorra. Lenézte, hogy még csak háza sincs.
  • eltávozni, elutazni – “Még nem tudta, mit kell csinálni, de olyan szenvedéllyel tanulta az ügyeket, mint ahogy a vadász a vad nyomait kutatja, a járásokat, csapásokat, hogy hogyan lehet megcsípni a rókát, a menyétet, a nagy vadakat, a vaddisznót, a medvét, mert minden állatnak megvan a maga útja, s minden tolvajnak rendszere van, amelyet fel lehet ismerni, s pontosan el lehet igazodni rajta. Egy délelőtt hívatja a polgármester, s közli vele, hogy az éjjeli vonattal fel kell utaznia, Budapestre, a miniszter másnap reggel kilenc órakor fogadja.
  • üresség – “A sertéstelepen csönd volt. A disznókat már elszállították, mert nem volt kukorica. Féléretten adták el. Úgy állott ott a hatalmas telep beton ólaival, kifutóival, óriási udvarával, mint egy elátkozott vár.
  • távolságtartás – “De már megszoktuk, hogy névnapra, disznótorra eszükbe sem jut, hogy meghívjanak, sőt a legegyszerűbb dologban, mondjuk egy öl fa lerakása esetén is úgy kezelnek, mintha nem is volnánk magyarok, hanem isten tudja miféle idegen betolakodottak
  • távolságtartás, üresség – “Van neki elég óla, s üresen áll, (…) s csak annyi disznót tartanak, ami nekik a saját szükségökre elég; legalább tizenhat disznóra való hely üresen áll s nem akartak egy rekeszt adni a mi malacainknak, mert eddig nem vettük igénybe.”
  • távolságtartás, elhatárolódás (ui. vámhatár) – “Ez az új vámhatárok miatt többet nem volt végrehajtható, s valami újat kellett keresni. Kézenfekvő volt, hogy ebben a városban a disznó az, amit rentábilisan lehet termelni.
  • üresség – “Gondolkozott. Tényleg látott néhány disznót a telepen, de azt hitte, hogy az annak a néhány személynek az állománya, akik ma is ott vannak alkalmazásban.
  • színlelés – “De ők nem bírták, már az első turnus is csak ötezer disznóra volt beállítva, de azt beszélik a rossz nyelvek, hogy az sem volt meg. Állítólag voltak falkák, amelyek kétszer tévedtek a mérlegre.”
  • eltávozás – “Letétette az asztalára, s elküldte őket. Azok úgy távoztak el, mint a megvert kutyák. (…) „Mégiscsak hallatlan – mondta magában. – Mégiscsak disznóság. Hát legyen, aminek lenni kell. Mit gondolnak felőlem ezek a nyilvános gazemberek.”
távolságtartáseltávozniürességszínlelés
4221

Látható, hogy bár ugyanazok a tartalmak is megjelennek a ‘disznó‘ szó közelében, mint a trigrammák közelében, de van egy új tartalmi elem is, amivel még a ‘disznó‘ szó rendelkezik. Nézzük meg, mi a közös részhalmaz és mi a saját tartalom.

disznó – csak sajátdisznó és trigramák – közöstrigrammák – csak saját
ürességtávoltartás, eltávozni, színlelnikettősség, minek látni?, nagyzolás

Úgy látszik, itt egy dinamika jelenik meg, ami a konfliktus kialakulását, annak kezelését, majd az eredményét mutatja. A konfliktus kialakulását a kettősség, a nagyzolás, a képmutatás okozza, viszont egy darabig képesek a helyzetet azzal kezelni, hogy távol tartanak másokat, hogy rálátásuk legyen a valóságos helyzetre. Amikor viszont valóban kirobban a konfliktus, a kezelésének ugyanaz az eszköze, mint a megelőzésének: a távolságtartás, ami abban jelenik meg, hogy Kopjáss kilép a történetből, s öngyilkos lesz. A halálával pedig hiányt és ürességet hagy maga után, aminek a fogalma már a disznó szóhoz kötődik.

Miért a disznó?

A blogger egy személyes élmény segítségével szeretné értelmezni a helyzetet. Egyszer egy disznóölésre volt hivatalos, s mikor megérkezett, a disznót már leölték, s a disznóólban két disznó helyett már csak egy volt. Amikor a blogger megnézte a disznóólban árválkodó disznót, hirtelen az üresség érzete terítette le, mintha az a disznó tudná, hogy mi történt a társával. Egy másik esetben pedig egy Facebook csoportban az iránt érdeklődött, hogy vidéken tartanak-e még disznót a háztájiban. Egy hölgy válaszolt, s elmondta, hogy ők még tartanak disznót, de számukra a disznóölés nagyon rossz élmény is egyben, mert egy olyan állatot ölnek le, amit kismalac korától szeretettel gondoztak, s akihez érzelmi kötődésük alakult ki.

Móricz Zsigmond – a paraszti világ avatott tollú ábrázolója – nyilván ismerte ezt a jelenséget, mikor a disznó leölése után a gazdát hirtelen az üresség érzése fogja el, hiszen egy érzelmi kapcsolat tárgyát vesztette el – még ha az csak egy disznó is -, ami az üresség megélését, az egészséges gyászfolyamat első lépését váltja ki.

Ebben az értelemben az ‘üresség’ fogalma jól hozzáilleszthető a ‘disznó’ képéhez, s így végül egységes keretbe tudjuk illeszteni a fent leírtakat.

S végül: dis és dísz – és disznó

Láttuk, hogy a disznó képéhez az üresség tartozik, s a ‘dis‘ trigramhoz pedig az ‘elkülönülés‘, ill. a ‘távolságtartás‘ fogalmai tapadnak. Azaz az üresség képzetét Móricz számára a ‘disznó’ szó, a távolságtartás képzetés pedig a ‘dis‘ hangsor hívja elő. A miértre pedig a latinóra bloggere már sejti a választ. Móricz korában ugyanis minden gimnazista tanult latinul, s tudta, hogy a ‘dis‘ igekötő a latin nyelvben ‘az összetételekben elválasztási v. eltávolítási értelmet ád a szónak (>>szét, el, szerteszét<<)‘ – ahogyan Finály Henrik 1844-ben megjelent szótára is mondja, amiből még akár a gimnazista Móricz Zsigmond is tanulhatott.

A blogger ezért megvizsgálta a ‘dis‘ hangalaksort tartalmazó szavakat a regényben, s döbbenettes eredményre jutott. Mindegyik előfordulása mellett megjelenik a ‘távolságtartás‘ vagy ‘eltávolítás‘ képe a szövegkörnyezetben!!!

“de ők még nem tudták megtenni, hogy el ne búcsúzzanakdiszkréten a ház asszonyától”

“. nem találkoztam ugyan vele, de hallom, hogy tőzsdei diszponense a budapesti banknak”

“felmondták az állását. nem igaz, hogy ő tőzsdei diszpomens. nincs már szükség arra egy banknál sem”

messze van. mert ha bent volna a városban, akkor nem volna semmi hiba. a ház kitűnő, nagyszerűen van megépítve, a falak századokra szólnak. történelmi emlék is, mert negyvennyolcban ott volt a nagy sándor főhadiszállása”

“Boronkay ellen komoly feljelentés ment, alighanem Makróczy, aki nincs itt – és a miniszter diszkréten s azonnal ki akarja vizsgáltatni a dolgot”

De ha a ‘dísz’ hangzóhármas (hosszú í-vel) előfordulásait nézzük meg, akkor is egy megtaláljuk ugyanezt a tartalmat minden esetben:

“akkor mindennek vége, mehet vissza a lehetetlenségbe, vándorolhat ki a városból… akkor nem marad más hátra, mint elfogadni az apósa ajánlatát és nyolcvan holdon gazdálkodni, meginni a bort, amit termel, mert eladni úgysem lehet… ah, de mit akar ez a polgármester – s nagy léptekkel kezdett járkálni le s fel a szobában. az egyik ablak mellett fel volt akasztva az új városháza tervrajza. már régen vajúdik ez is, az új városháza építése, mert ez a mostani már öreg, nem fér el benne a város, s nem elég díszesek a reprezentációs termek,”

” végre kocsit hozattak. gyalog nem mehettek, bár nem messze kell menni. lina máskor tízszer elment volna gyalog, de ezüsttel díszített antilop cipőben mégsem mehet, kint csatakos az út. ez is mibe fog kerülni, már alig volt benne életkedv, legjobban szeretett volna lefeküdni. s neki kellett pénzt adni az urának. – ne vigyen engemet ilyen helyekre, pista, kérem, ne, csináljon belőlem mást, mint ami vagyok”

“ma nem divat a kép, de hát én nem törődöm a divattal. én nagyon szeretem a barátaimat, és a világért nem válnék meg a műveiktől. – mind ismeri? a festőket? – nohát, legalább a tárlatról. de nagyon sokan voltak is már itt nálam. az asztalon volt egy rézveretes, díszes, vastag album, rátette hosszú, vékony kezét”

“a polgármester lakásán is vannak dísznövények, amiket azért vittek oda, mert nem volt elég hely állítólag az üvegházban” (valamit elvisznek a saját helyéről)

“én nem kísérem figyelemmel a divat változását, nem tudom azokat az aforizmákat, amivel uraskodó szép asszonyok az életüket díszítik”

S láttuk, hogy az eltávolításból, elválasztásból a színlelés kettőssége lesz. De ennek a kapcsolatnak is megvan a gyökere a nyelvben. Ui. az eltávolítást jelölő ‘dis‘ előtag ugyanabból az indoeurópai ősnyelvi gyökből jött létre, mint a ‘kétszer‘ jelentésű latin ‘bis‘ vagy a ‘kettő‘ jelentésű ‘duo‘ szó, ui. az etimológia magyarázata szerint a ‘kettő‘ fogalma a ‘két irányba, kétfelé‘ fogalomból, az pedig az ‘elválasztás‘ fogalmából fejlődött ki.

S már csak egyet tegyünk hozzá – hiszen a regény egy tragikus öngyilkossággal végződik: az alvilág neve latinul szintén Dis

A Trigramkereső program itt található jelenleg fejlesztés alatt áll, ha elkészült, belinkeljük.