A Távozz tőlem, sátán! (Deliver Us from Evil, 2014) thriller azon kevés mozifilmek közé tartozik, melynek a forgatókönyvírója nem csak hogy tudja, hogy mit is akar kifejezni a filmjében egy latin frázissal, de egész pontosan vissza tudja is fordítani azt latinra.

A latin nyelv viszont egy kétezer évvel ezelőtti kultúra kétezer évvel ezelőtti fogalmait használja, melyek közül némelyik már jócskán idejét múlta, s még a jelentése is hosszabb magyarázatra szorul. S a szerző pont egy ilyen fogalmat illesztett bele a mondatba, amivel azt érte el, hogy a lelkesebb nézők, akik szótárral esnek neki a szentencia fordításának, végül alaposan félrefordítják azt. A filmbeli mondat ugyanis úgy hangzik, hogy:

INVOCAMVS TE, VT INGREDIARIS AB INFERIIS.

A mondat a filmben kapitális betűtípussal van itt-ott a falra felvésve (vagy éppenséggel vérrel felírva), s már ez is komolyabb nehézséget okozott, ugyanis többen az ‘ut’ kötőszót simán egy római ‘VI’-osnak olvasták ki, amiből az az abszurd helyzet alakult ki, hogy a Google kereső jelenleg a helyes ‘invocamus te, ut ingrediaris‘ kifejezésre ötszáztizenöt találatot ad, míg a félreolvasott ‘invocamus te, vi ingrediaris‘ mondatra nagyjából hétezer előfordulást mutat.

Az igazi problémát viszont az utolsó szó jelenti – az ‘ab inferiis‘. A mondat ugyanis úgy kezdődik, hogy ‘Szólítunk téged, hogy jöjj ide …‘ De vajon honnan? S mivel a filmből gyorsan kiderül, hogy démonokról van szó, a néző gyorsan rá is vágja a válasz: a pokolból. S az ötletéhez meg is találja a megfelelő alakot a szótárban: ‘a pokolból‘ – ‘ab infernis‘. Azonban a mondatban nem ez a szó áll. Hanem az, hogy ‘ab inferiis‘ – ‘a halotti áldozatból‘.

SZÓLÍTUNK TÉGED, HOGY JÖJJ IDE A HALOTTI ÁLDOZATBÓL.

A latin mondatot illetően a filmből csak annyit tudunk meg, hogy valamiféle kapuról, átjáróról van benne szó, majd kiderül az is, hogy maga a felirat a kapu, s azért történik megannyi gyilkosság ott, ahol ez a szöveg feltűnik, mert  ez ‘az üzenet ajtót nyitott a gonosznak. Aki erre fogékony, azt megszállja a gonosz, amikor meglátja‘.

A mondat szó szerinti fordítása pedig úgy hangzik, hogy ‘Szólítunk téged, hogy jöjj ide a halotti áldozatból‘, ami nem egy képzavar, hanem arra az ókori hiedelemre utal, hogy az elhunytak szellemeit egy bizonyos halotti áldozat segítségével lehet megidézni, s ennek a technikáját pontosan le is írja az Odüsszeia 11. fejezete, a Neküia. Az a rész ugyanis elmeséli, hogy Odüsszeusz hogyan szállt alá az alvilágba úgy, hogy valójában nem is szállt alá – hanem maga az alvilág jött házhoz Odüsszeusz kérésére.

A szertartás úgy nézett ki, hogy az eposzban Odüsszeusz először egy 40 cm x 40 cm gödröt ás a földbe, s abba tejet, mézet és bort tölt, majd pedig daralisztet szór rá.

Ekkor az állatokat Perimédész Eurülokhosszal
fogta; s a combom mellől rántva ki jóhegyü kardom,
ástam a gödröt, amelynek a széle s a hossza könyöknyi;
körbe italt is töltöttem valamennyi halottnak,
tejjel mézet előbb, azután édes boritalt is,
harmadszorra vizet, fölibé a fehér daralisztet.

Ezt követően elvágja az áldozati állatok nyakát, s a vérüket a gödörbe folyatja, s ez az a pillanat, amikor a holtak szellemei már gyülekeznek is körülötte, hogy ihassanak az áldozati állat véréből, ami az életerőt jelképezi.

fogtam az állatokat, nyakuk elmetszettem azonnal;
folyt feketén a gödörbe a vér, gyülekeztek az elhúnyt
holtak lelkei mély Ereboszból, sűrü sereggel.
Ifju menyasszonyok, ifjak, gyötröttéletü aggok,
friss bánattal a lelkükben szép zsenge leányok,
elhullt harcosok is, foltos volt vértjük a vértől.
Mind odagyűltek az árok mellé, innen-amonnan,
szörnyü zsivajjal; sápadt félsz ragadott meg azonnal.

S ekkor az áldozatot bemutató személy csak annak a holtnak a lelkét engedi oda a vérhez, hogy igyon belőle, akivel beszélni akar, míg a többi lelket távol tartja onnan:

én meg a combom mellől rántva ki jóhegyü kardom,
ott ültem, nem eresztve erőtlen holt seregekből
senkit a vérhez, amíg nem szóltam Teiresziásszal

Ezután pedig, ha az a lélek, akivel az áldozatot bemutató személy beszélni akar, ivott a vérből, akkor utána – cserébe, mert jóllakatta – fontos információkat ad át az őt megidéző élőnek.

Végre közelgett lelke a thébai Teiresziásznak,
szép aranyos bottal; rámismert, szólt is azonnal:
»Isteni sarj, Láertiadész, leleményes Odüsszeusz,
jaj, te szegény, mért fordultál el a nap sugarától
s jöttél nézni a holtakat és a mezőt, hol öröm nincs?
Menj a gödörtől már és vond el a jóhegyü kardot,
hadd ízleljem a vért és mondjak néked igaz szót.«
Szólt; mire hátrahuzódva, ezüstszögü kardomat újra
visszaeresztettem hüvelyébe. Ivott a sötétlő
vérből és azután így szólt hozzám a derék jós

S ebből láthatjuk azt is, hogy nem csupán az amerikai thriller tocsog a vérben, de az az eljárás is eléggé iszamos, ahogyan az eposzban idézik meg a holtakat – s egyben félelmetes is, miként el is hangzik már a látomás elején Odüsszeusz részéről, amikor köré gyűltek a lelkek, hogy a „sápadt félsz ragadott meg azonnal„.

Az Odüsszeiában pedig azért itatják meg a holtat az áldozati állat vérével, hogy cserébe olyan információkhoz jussanak, amiket csak a holt lélek tud. A halott lélek pedig annak adja át az információt, akinek a jóvoltából ihatott az életadó vérből.

De ugyanez történik a thrillerben is, akár azért, mert a szerző jól ismerte az Odüsszeiát, vagy akár azért, mert ebben a jelenetben tudattalanul ugyan, de egy ősképre tapintott rá, és azt bontotta ki – ugyanúgy, ahogyan azt az eposz szerzője tette több ezer évvel korábban.

A következő jelenetben ugyanis a nyomozónak egy információra van szüksége, amit csak egy ördögtől megszállott nőtől tud megszerezni, akit végül felkeres az elmeosztályon. A jelenetben úgy tűnik, hogy a nő nem fogja elárulni neki annak a nevét, aki miatt jött, mígnem a nő beleharap a nyomozó karjába úgy, hogy annak folyik a vére – s innentől a sztori ugyanaz mint Homérosznál: a nő iszik a férfi véréből, s máris megadja azt az információt a nyomozónak, ami miatt az felkereste őt. (videó itt).

A jelenet pedig kiválóan alkalmas arra, hogy a forgatókönyvíró újabb latin szöveget csempészhessen a thrillerbe, ami az első pillantásra baklövésnek tűnik. A megszállott nő ugyanis démoni hangon és hörögve kántál egy latin szöveget – egész pontosan a miatyánkot, ami azért furcsa, mert a lelkeket megszálló démonok nem éppen ájtatos imákat szoktak előadni. De ha jobban odafigyelünk, halljuk, hogy a nő az ima szövegét kiforgatva mondja, s a ‘legyen meg az akaratod, miként az égben, úgy a földön is‘ sor helyett azt mondja, hogy ‘legyen meg az akaratod, miként a pokolban is‘. Illetve a ‘ne vigyél minket kísértésbe!‘ sor helyett a ‘vigyél minket kísértésbe!‘ sor szerepel.

fiat voluntas tua sicut in inferni. sanctificetur nomen tuum, adveniat regnam tuam, fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra. et nos inducas in tentationem, sed libera nos a malo.

legyen meg a te akaratod, miként a pokolban szenteltessék meg a te neved. jöjjön el a te országod legyen meg a te akaratod, mint az égben, úgy a földön is vigyél minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.

Hasonlóan a thrillerhez a korabeli eposzból sem hiányzik a félelemkeltés és a megrettentés, amit az ókori szerző egészen a fortissimóig fokoz az ének végén, amikor Odüsszeusz, miután megkapta a szükséges információkat a holtaktól, kicsit még azért kíváncsiskodna erre meg arra, hátha találkozik még pár neves hőssel. Amikor azonban a halottak vérre éhesen elkezdenek tolongani körülötte, akkor olyan rémület tör rá, hogy félelmében elszalad, s megparancsolja a társainak, hogy bontsanak vitorlát, s azon nyomban hajózzanak minél messzebbre innen.

Így szólt, és tovatűnt Hádész palotája ölében;
én pedig ott álltam s vártam, hogy hátha előjön
még ama hősökből egy, kik rég szálltak a sírba.
S tán meglátom, ahogy kívántam, e régieket még:
(…)
csakhogy a holtak egész sokasága előbb odatódult
szörnyü zsivajjal; sápadt félsz ragadott meg azonnal,
(…)
Gyorsan a fürge hajóhoz eredve, parancsot is adtam:
társaim oldják el, fölszállva, a tatköteléket.
Fölszálltak szaporán, evezők mellé telepedtek.

A film fenti jelenetében persze még ugyanilyen egyszerű továbbhajózni – egyszerűen csak ki kell sétálni az elmeosztályról, ahogyan ezt a nyomozó és társa is teszik. Később azonban már valamit kezdenie kell a dramaturgiának azzal a problémával, hogy most hogyan is szabaduljunk meg a démonoktól, mivel azok nem csupán egy vérrel teli gödör körül gyülekező árnyalakok, hanem hús-vér embereket szállnak meg. Persze a filmben máris kéznél van egy profi ördögűző, ami egy újabb lehetőség arra is, hogy ismét latin mondatokat csempésszünk be a filmbe – ami ebben az esetben egy középkori ördögűző formula lesz latinul. (videó itt)

Crux sacra sit mihi lux, Non draco sit mihi dux, Vade retro Satana, Nunquam suade mihi vana, Sunt mala quae libas, ipse venena bibas!

A szent kereszt legyen a fényem, Ne a sárkány legyen a vezérem, Menj vissza, Sátán, Sose áltass üres dolgokkal, Mindaz rossz, amit ajánlsz, Idd meg a mérget magad!

Az ördögűző formula 1647-ben vált ismertté a metteni bencés apátság jóvoltából, s ezután épült be a katolikus egyház szertartásai közé. S az ima  a ‘Vade retro Satanas!‘ mondata ma is része az egyház ördögűző szertartáskönyvének, ahogyan az a De exorcismis et supplicationibus quibusdam 2004-es vatikáni hivatalos kiadásában is szerepel.