Első rész: Trauma és neofrázia – a hangsoreloszlások egy számítógépes vizsgálata Csontváry Kosztka Tivadar Önéletrajz c. művében.

A szöveg elemzéséhez, s a töredékek kiszűréséhez használt program algoritmusának a leírása is itt olvasható.

Az előző posztban láttuk, hogy Csontváry érzelmileg rideg családban nőtt fel, a családja érzelmileg elhanyagolta. Mintegy nem is volt helye a családban, s olyan mértékben, hogy 15 éves korában a szülei egyszerűen lepasszolták egy rokonuknak, s Csontváry ott nevelkedett tovább.

A család háznépében csupán egyetlen személy volt, aki szeretetteljes gondoskodással fordult a kis Csontváry felé, s ő volt Pirics Jancsi, a gyógyszerész apa ‘egy ügyes vadász laboránsa‘.

„Atyám … a vadászat kedvéért állandóan tartott egy ügyes vadász laboránst – s ez abban az időben Pirics Jancsi volt. … A Jancsi teendői közé tartozott: az agarak, kopók-vizslák etetése, farkas, rókakölykök nevelése; a fogoly kihallgatása, figyelése, a farkasles fűtése, a gyermekhinta, kuglizó ellenőrzése s a négy fiú kívánságának a kielégítése is. … A hatvanas években Kis-Szebenben tót és német iskolák voltak, én kerültem az iskolát, ahol rendszeresen a nadrágjainkat porolták. Ki-kimaradoztam az iskolából, a pozamuri város fala^* között a természethez jártam tanulni, a rovarokkal, pillékkel, dongókkal, méhekkel beszélgettem; s nem egyszer egy aranyos futonc kedvéért a sáncdombon a napnál ebédeltem. De egy-egy apolló pilléért Jancsival elmentünk az őserdőkben lakó szénégető kukához gombát pirítani, málnát ebédelni s közben pedig a császármadarat s az apolló pillét ejteni.”

Pirics Jancsi legfontosabb feladata a ház körül ‘az agarak, kopók-vizslák etetése, farkas, rókakölykök nevelése‘ volt. S így talán nem is meglepő, hogy a Jancsihoz érzelmileg kötődő Csontváry, amikor a gyerekkorára emlékszik vissza, saját magát is a róka és kutyakölykök közé sorolja: ‘Emlékszem jól arra az időre, amikor még járni nem tudtam, a földön csúsztam s a róka meg a kutyakölykökkel játszottam.‘

Viszont a laboráns nevével valami nem stimmel, s azért is kezdem ezzel a névvel a szöveg vizsgálatát. Csontváry apja ui. afféle amatőr házi tudós is volt, aki tűzijátékokat rendezett, s pirotechnikai kísérleteket is folytatott. A pirotechnika szó a görög ‘pürosz’ (tűz) szóból ered, s mintha a ‘pirotechnika’ ‘pir’ hangsora jelenne meg Pirics Jancsi nevében, s mintha ezt még egy, a névben található hangsor játék is hangsúlyozná: Pirics Jancsi (‘ics’ – ‘csi’). Az Irics viszont egy létező név szlovák nyelvterületen.

A kis Csontvárynak Pirics Jancsihoz fűzödő kapcsolatából a következő motívumok lesznek lényegesek:

• Egy olyan személyről van szó, aki szeretettel fordul a gyerek Csontváryhoz, s a gyerek kötődik hozzá, fontos számára a személye.
• Együtt gyűjtik a valamiket: ‘egy-egy apolló pilléért Jancsival elmentünk … közben pedig a császármadarat s az apolló pillét ejteni‘ (megj.: Apolló napisten! vö. pirotechnika).
• Azaz, aki szereti a kis Csontváryt, az segít neki megkeresni és összegyűjteni a valamiket.
• Csontváry életében – az előző posztban volt szó erről – az egyik trauma az volt, hogy 12 éves korában Pirics Jancsi bevonult katonának, s a gyerek Csontváry magára maradt.

A programban használt szövegelemző algoritmus működését most nem írjuk le, az előző részben volt róla szó. A következő paraméterekkel szűrtem a szöveget a Pirics Jancsi névhez legközelebb eső szignál alapján. (A részletekben zárójelben a hangsorok fonetikus átírása van, így pl. ott a ‘ᴄ’ karakter a ‘ty’ hangzót jelöli.)

szignál	lettem. Atyám tiszteletből (let)
paraméterek	4, 10, 40, 40
töredékek száma	5
teljes szöveg ennyi százaléka	> 6 %

Első töredék

Az első találatnál a program a kiinduló részletet szűri ki, ez annyira nem érdekes.

„posztupici dr. Kostka-Kosztka László orvos gyógyszerész és Ungh-megyei daróci Hajczelmajer Franciska fia lettem. (let,ett,tte,tem) Atyám (aᴄá,ᴄám) tiszteletből (let,tiʃ,iʃt,ʃte,tel,ele,etb,tbő,ből) rendőrkapitányi és postai teendőket is végezte, szabad idejét pedig vadászattal és tűzijátékkal töltötte. (tte) Középtermetű, hízásra nem hajlamított természetű, szeszesitalokkal, dohányzás és kártyázással nem törődő”

Második töredék

A második töredék már annál érdekesebb:

„ki a Kis-szebeni gymnáziumi múzeum létesítésének eszméje, a természetrajzi gyűjteménnyel (tem) való megkezdése. Gyűjtöttünk mindent szeretettel, (ett,tte,tel) mindennek nevét ismertük rendszeresen: s amikor (kor) már az anyag együtt volt (vol,olt) – atyám (aᴄá,ᴄám) a Kis-szebeni gyógyszertárat eladta, közbejött tűzvész következtében elpusztult nővéremet siratta: elment felejteni (ele) anyám rokonaihoz Ung-megyébe, pihenni. Szerednyén húzódott meg, s ott földműveléssel és vadászattal szórakozott: E szokatlan változatba bele (ele) kellett (let,ett) törődnünk, az életet (let) más alapon újból kezdenünk. Ungváron a tanároknál laktunk, a feladott leckét szóról-szóra fel kellett (let,ett) mondanunk, azután mehettünk (ett) labdázni, az Ungba fürödni, télen pedig korcsolyázni: (kor) más szórakozás nem volt, (vol,olt) mint a neveletlen (let,ele) sihederek tilos pipatóriuma s az összejövetelekből (tel,ele,ből) csak hátrány származott (ʃár) az iskolára és az ifjúság erkölcsi világára, mert más kicsapongásra is vezetett. (ett) Már Ungváron a selyemtenyésztéssel nagyobb arányban foglalkoztam, csókát, baglyot idomítottam és”

A töredék elején egy piarista tanárról van szó, aki szeretettel fordul a különc és lázadó gyerek felé, s együtt határozzák el, hogy megalapítják a város első múzeumát, egy természettani gyűjteményt. A Piarista Múzeum egy posztjából a következőt tudjuk meg kettőjük kapcsolatáról:

„Csontváry Kosztka Tivadar 1863-ban, 10 éves korában kezdte meg tanulmányait szülővárosában, a piarista rend kisszebeni római katolikus algimnáziumában. A családias légkörű iskolában az 1863/64-es tanévben két osztályban összesen 43 diák tanult. Két osztályhoz akkoriban két tanár dukált, így a tantestületet, „tanári személyzetet” is mindössze két piarista alkotta: Kocsiss József, az első osztály, vagyis Csontváry osztályfőnöke, aki a műéneklés rendkívüli tanára is volt, illetve Polányi Ferenc tanoda igazgató, hitelemző, a második osztály osztályfőnöke, aki nagy hatással volt a lázadó ifjúra. A későbbi művészzseni bizonyítványa, illetve önéletrajza is azt sugallják, hogy már fiatalkorában is feszegette a határokat, nehezen viselte az iskolai kereteket, inkább a természet szeretete és nagyszabású, újító gondolatok járták át ifjú lelkét, amelyekben piarista igazgatója is támogatta.”

S a szövegrészletben máris megtalálhatjuk a fentebb felsorolt motívumokat:

• A piarista Polányi Ferenc szeretettel fordult a fiatal Csontváry felé, s minden nap foglalkozott vele: ‘a gymnáziumi igazgatóval a sors összehozott, ki a napi sétáinál engem soha ki nem hagyott: séták közben fejlődött ki a Kis-szebeni gymnáziumi múzeum létesítésének eszméje, a természetrajzi gyűjteménnyel való megkezdése.‘
• Együtt gyűjtik a valamiket.
• Vélhetően itt a tanára alkalmazkodott a kis Csontváry gyűjtő szenvedélyéhez, hogy így szelídítse magához a gyereket, s innen származhatott a természettudományi gyűjtemény ötlete is.
• S még véget sem ér a mondat, ez a szerető személy is ‘elhagyja’ Csontváryt.

S még egy adalék a gyerek Csontváryt körülvevő érzelmi ridegségre: bár őt érzelmileg elhanyagolják, ezzel szemben viszont az apja – úgy tűnik – minden szeretetével a lányán csüng. S mikor a lánya egy tűzvészben meghal, az apa összeomlik. [A tűz talán az apa pirotechnikai szenvedélyével is összefügghet, hiszen rengeteg robbanó anyag lehetett a műhelyében, s talán ezért sem folytatta a pirotechnikai tevékenységét, helyette ‘földműveléssel és vadászattal szórakozott‘. Ugyanakkor egy ilyen helyzetben az érzelmileg elhanyagolt gyerekben düh és bosszúvágy ébredhet a nála sikeresebb riválisával szemben, s később ez a bosszúvágy állandósulhat az életében bizonyos – számára a nővérét idéző – emberek irányában.

Harmadik töredék

A következő töredék közvetlenül az ‘égi szózat’ jelenet folytatása.

„gondot okozott. A principálisom jólelkű idősebb ember volt, (vol,olt) úgy segített (ett) a dolgon, hogy hozott egy csomó Hermes-féle füzetet másolás céljából, amelyeket oly hűen másoltam le, hogy az eredetitől meg sem lehetett (ett) különböztetni. Ezt azonban hamar megelégeltem (tem) s a természetbe (etb) vágyódtam. A természetben, (etb) miután a szén előttem (tte,tem) ismeretlen volt, (vol,olt) a nagyarányú dolgot rajzónnal nem csinálhattam. Amint így a nagy rajztáblával járom (rom) a vidéket s keresem az alkalmas felvételeket, (tel,ele) befordultam Csütörtökfalvára, a híres Rákóczi-klastromba. (rom) A klastromban (rom) X gvardian atya szívesen fogadott, ő néhány esztendeig (ʃte) Rómában (ába) magyar gyóntató volt. (vol,olt) Ebéd közben ráterelődött a beszéd Rómára s”

Itt két személy jelenik meg, aki jóindulatú Csontváry iránt, s támogatja őt művészi fejlődésében. S ezek közül a gyógyszertári főnöke, a principális kap különösen fontos szerepet Csontváry sorsának az alakulásában, hiszen (mint az előző fejezetben láttuk) az ő kedélyes tréfája provokálta ki Csontváry hallucinációját, amely aztán elindította őt a festői pályáján.

Ebben a részben nem történik elhagyás, viszont itt is megjelenik a ‘valamit gyűjteni‘ motívum: Csontváry a motívumokat (‘az alkalmas felvételeket‘) gyűjti a rajzaihoz.

Negyedik töredék

„ma is Róma, levegő után kapkod, mert érzi, hogy közeledik (ele) az Istennek teljes (tel) valósága: És ez alatt a benyomás alatt mondá az athéni kritikus, amikor (kor) a Jupiter templomfestménnyel (tem) kész voltam; (vol,olt) végre valahára van egy külföldi, aki az athéni levegőt meg tudja festeni, nyitva az útja. Athénból Taorminába (ába) siettem, (ett,tte,tem) ahol reám várt egy olyan naplemente, amellyel tisztában (tiʃ,iʃt,ába) voltam, (vol,olt) hogy az lesz a világnak a legszínesebb NAPÚT-FESTMÉNYE. Itt sem kellett (let,ett) gondolkoznom sokáig a kivitelre (tel) nézve, mindennel tisztában (tiʃ,iʃt,ába) voltam (vol,olt) – nem maradt egyéb, mint a vászon sürgős megrendelése. Meg”

• A részlet előtt két sorral ismét egy ‘elhagyás’ szerepel, meghal Csontváry apja: ‘Athénbe érkezett atyám halálának híre, aki 88 évet élt és csak 65 éves korában egyetemen orvostudor lett.‘ (Érdekes, Csontváry nem éli meg a 66. születésnapját – előtte két héttel hal meg.)
• Érdekes, de mintha az apa halála provokálná ki azt, hogy Csontváry végre megtalálja azt a valamit, amire kivetítheti azt a belső képet, amelyet aztán a ‘világnak legszínesebb napút festmény’-én fest meg.
• A ‘valaminek a gyűjtése’ itt is szerepel a ragaszkodás, az ‘el nem engedés’ formájában. Ekkor festi meg A taorminai görög színház romjai c. festményét, amit azonnal meg akarnak venni, ő azonban nem adja el. Máshol így ír erről: ‘világító erejénél fogva, mely felülmúlja összes eddigi festményeimet, érthető, hogy ettől a festménytől nem tudok megválni‘. Egyébként Csontváry nem adta el a festményeit, egyben tartotta ezt a ‘gyűjteményt’.

Ötödik töredék

„[Amint Damaszkusz utcáit járom, s a vidéken is szorgalmasan kutatom a nagy motívumot, előáll görögnek látszó ember s olasz nyelven mondja: Ön uram nemde egy nagy festményhez keresi a motívumot, de] ezt Damaszkuszban nem találja, most jövök Baalbekből, (ből) ahol a templomot (tem) a legszebb világításban láttam, siessen oda, most van az ideje, a keresett (ett) motívumot ott találja. Másnap hajnalban a naptemplommal (tem) szemben levő Hotel (tel) Viktoriában (ori,ába) álmomból felriasztott egy fény, mely tűzvörösben húzódott le a magas Libanonról, belángolta a Hellios oszlopait aranylehelettel (let,ett,tte,tel,ele) s átkarolta a Bachul, Antonius és Vesta templomait (tem) világító színekkel. Önmagától előállott az 1880-iki kinyilatkoztatás tartalma, vagyis a világ [legnagyobb NAPÚT plein air motívuma.]”

A bloggernek az az érzése, hogy ahogy haladunk előre a szövegben, annál inkább meglepő – mondhatjuk: népmesei – fordulatok tárulnak elénk. (Ami felveti annak a lehetőségét, hogy az Önéletrajz nem teljesen ‘hiteles’, azaz talán Csontváry egyre inkább hamis emlékeket ír le, azaz konfabulál – de ez már egy másik vizsgálat tárgya lesz.) S nézzük!

Csontváry ismét gyűjt. Keres. A nagy motívumot. S hirtelen – a semmiből – előáll egy görögnek látszó ember, s elmondja neki, hogy hol találhatja meg azt, amit keres. Mint a népmesékben. Azaz itt is egy segítő jelenik meg. Korábban Pirics Jancsi vagy a piarista tanára gyűjtötte vele a valamiket, itt pedig hirtelen lép elő valaki a semmiből, s segít megtalálni neki a valamit. A nagy motívumot. S ezzel győzelemhez segíti a népmesék legkisebb fiát. S a – talán konfabulált nevű – Viktória Szállodában reggel arra ébred, hogy megtalálta. ‘Önmagától előállott az 1880-iki kinyilatkoztatás tartalma‘, azaz az iglón hallott égi szózat valóra vált. S megfesti a Baalbek c. képét, amit maga a fő művének tartott: ‘ez a munka a világot túlszárnyalta‘.

Mélyelemzés – az apahiány

Most pedig nézzünk a motorháztető alá! Nézzük meg azokat a szignálhangsorokat, amelyek alapján a program algoritmusa kiszűrte a fenti töredékeket.

A szignál a ‘lettem atyám tiszteletből‘ szóhármas volt, mivel hangzóhármas-ismétlődést tartalmaz, a ‘let‘ hangzóhármasét.

„1853. július 5-én Kis-Szeben szabad kir. városban születtem a posztupici dr. Kostka-Kosztka László orvos gyógyszerész és Ungh-megyei daróci Hajczelmajer Franciska fia lettem. Atyám tiszteletből rendőrkapitányi és postai teendőket is végezte, szabad idejét pedig vadászattal és tűzijátékkal töltötte.”

Feltűnik a ‘születtem‘ – ‘lettem‘ szavak hangsorismétlése. Mellette többször előfordul az ‘szt’ hangzókettős (‘posztupici dr. Kostka-Kosztka’; ‘tiszteletből’). A ‘lettem’ szó mellé a ‘tisztelet‘ szó kerül. Azaz a (születéssel létrejövő egyéni) lét, és a tisztelet két fogalma mintha a tudattalan számára ugyanazt a tartalmat fedné le.

Mindez azért érdekes, mert az Önéletrajzhoz A tekintély c. filozófiai jellegű röpirat van csatolva. Ott is ugyanez a két tartalom kerül ugyanígy egymás mellé: önéletrajz (lettem) – tekintély (tisztelet). A röpiratban Csontváry a Tekintély alatt a Pozitívumot, a ‘világfejlesztő akartatot‘, a ‘világteremtő hatalmat‘ érti. Azt, aki megszólította őt az égi szózat formájában Iglón, kitől az elhivatást kapta.

Az előző poszt szerint Csontváry – 24 év munkájával – elérte azt, hogy kilobbanjon az én-komplexusa, s saját magát teljességgel az általa Pozitívumnak nevezett ősképpel azonosította. Azaz Csontváry számára: lét = Isten. Nem ő él, hanem a ‘tekintély’, a Pozitívum él benne.

---

A szignálból a ‘lettem‘ és a ’tiszteletből’ szavakból a ‘let, ett, tte, tem – tel, ele, let’ hangzóhármasok előfordulását néztem meg. A szignálhangsorok felsorolása a jegyzetben olvasható [1]. Ezeknek a szignálhangsoroknak az előfordulását három csoportba oszthatjuk attól függően, hogy egy szó melyik részében fordulnak elő:

1. rag, jel
2. főnévképző
3. tőmorféma

A szignálhangsorok 29 esetből 10-szer a múltidő ragjai, egyszer pedig a befejezett melléknévi igenév képzője. Ami nem meglepő, hiszen a mű a múltról szól, egy élet eseményeire tekint vissza a szerző.

A főnévképzők a következő szavakban fordulnak elő:

lettem	tisztelet	tisztelet	tisztelet	lettem, tisztelet
gyűjtemény	összejövetelek	felvétel	kivitel	lehelet

Először a ‘gyűjteni a valamiket’ motívum igéi jelennek meg: gyűjt, összejön, felvesz. Itt máris feltűnik egy tendencia: először a kis Csontváry a tanárával gyűjti a természettudományos gyűjteményhez a dolgokat. Majd – miután elvesztette a szeretett személyt – ismét egy kamaszcsoportba kerül (mint az előző fejezetben a korec). Itt megjelenik a tűz és a füst képzete (‘sihederek tilos pipatóriuma‘), amihez veszély társul (‘kicsapongásra is vezetett‘). Továbbá Csontváry itt már morális lény: a korecben elkövetett ‘csínytettekkel’ ellentétben ekkor nem lép a kriminalizálódás útjára. Ezután két kifelé mutató mozgás képzete jelenik meg: ‘kivesz‘; ‘lehelet‘. (A ‘kivesz’-nél nyilvánvaló a kifelé irányuló [elhagyó] mozgás; a lehelet pedig a szájnyíláson át kifelé jövő, a szájüreget elhagyó párás levegő).

Megjegyezzük, hogy itt is a kötődés – elhagyás kettőssége jelenik meg. Csontváry a szeretethiányt a valamik gyűjtésével kompenzálta; a ‘valamit kivenni’ pedig azt jelenti, hogy a kollekcióból kiveszünk valamit – s ekkor a kollekció mintegy magára hagyja azt, amit kivettek belőle.

S végül a fogalmaknak ez az átalakulása a lélek (lehelet) képzetének a megjelenésével ér véget, ami viszont egy, a spiritualitással kapcsolatos fogalom, s így már gyaníthatjuk, hogy ez az út végül miért nem egy kriminális karrierhez vezetett.

A ‘gyűjtemény‘ fogalmat továbbá úgy is értelmezhetjük, hogy a ‘gyűjteményem az, aki vagyok‘. Hiszen egyrészt a szó a ‘lettem‘ (születtem)egy szignálhangsorát tartalmazza, másrészt pedig amikor Csontváry ‘gyűjti a dolgokat’, akkor voltaképpen a saját személyisége elemeit szedi össze, s a gyűjtemény egyben tartásával a saját személyiségét ‘tartja egyben’.

Amikor tehát gyűjt, akkor voltaképpen önmagát hozza létre. S aki szereti őt – az vele együtt gyűjti a valamiket. S ezeknek a valamiknek a köre egyre szűkül. Először rovarokat, lepkéket gyűjt – s már itt felfigyelhetünk az apolló pilére (Apolló – nap istene), később a rajzoláshoz gyűjt motívumokat (‘felvételeket’), végül pedig a napút motívumait gyűjti.

S ezzel voltaképpen arról van szó, hogy ha Csontváry számára elérhetetlen az apa, akkor azzal azonosul, amit az apja csinál. Az apa tűzijátékokat rendez, pirotechnikai kísérleteket véget – ő pedig ezt folytatja – de már egészen nagy formátumban: magának a bolygónkat beragyogó Nap útjának a festője lesz. A legnagyobb tűzé, ami csak létezik.

A fenti szavak, amelyeket egymás mellé raktunk, azok vagy a ‘lettem’ (lét) vagy a ’tisztelet’ (apa) szó egy-egy hangsorát tartalmazzák. Ha pedig azt nézzük meg, hogy ebben a sorban az egyes szavak melyik szóból veszik a szignálhangsorukat, érdekes eredményt kapunk. Mindegyik szó csak az egyikből veszi a szignálhangsorát, kivéve az utolsó. A ‘lehelet’ szó ugyanis azt a ‘let’ hangsort tartalmazza, amely mindkét szignálszóban ott van (lettem, tisztelet). Azaz megtalálta azt, ahol a léte és az apjával való identifikálódás egymáshoz kapcsolódhat, s ez az ‘aranylehelet‘.

---

Ha pedig azokat a hangsorszignálokat nézzük, amelyek tőmorfémában fordulnak elő, akkor a következő részleteket kapjuk

tisztelet	tisztelet	lettem	tisztelet	tisztelet
elment felejteni (ele)	bele kellett törődnünk (ele)	életet újra kezdenünk (let)	közeledik (ele)	az Istennek teljes (tel) valósága

A tűzvészről van szó, ahol az apa elvesztette az imádott lányát. Ebből a történésből akár egy kép is fixálódhatott a kis Csontváry tudattalanjában: ha az apa szeretetét meg akarom kapni, akkor tűzhalált kell hogy haljak. (Az előző poszthoz: ezért esik be mindig hideg csatornába, ezért rémül a víz által történő elnyeletéstől? Mert kényszeresen oda menekül saját tűzhalál késztetése elől? Hiszen a vízben való elsüllyedés megment a tűzhalál pokoli kínjától.)

Először a veszteség, az lány halálát követő űr jelenik meg. Majd azt látjuk, hogy egy másik tartalom készül benyomulni ebbe az űrbe, hogy kitöltse azt. A lány halála keltett űrt az ‘Istennek teljes valósága‘ készül betölteni. S azt láthatjuk, hogy itt a szignálhangsorok hangzójátéka mintegy generálja a fogalmak egymásba alakulását, s a következő transzformálódást vehetjük észre:

ele – ellett – élet – éledik – teljes

elment felejteni	bele kellett	életet	közeledik	teljes
ele	ellett (szül!)	élet	eledik ~ éledik	teljes ~ tele

Azaz a halált követő űr úgy lesz betöltve, hogy valami megszületik (‘ellet‘), az elkezd éledni (‘eledik‘), majd teljesen betölti az űrt. Most pedig nézzük, hogy mi ez a születő tartalom, ami majd betölti Csontváry mélyén az apa hiánya okozta űrt!

lettem	lettem	tisztelet - lettem
templomot (tem)	templommal (tem)	belángolta a Hellios oszlopait aranylehelettel (ele – let – ett – tte)

Ez a tartalom a templom képzetéhez kötődik, s a folyamat végén a lélek (lehelet) jelenik meg. S láthatjuk, hogy a folyamat során a hangsorok a ‘lettem’ és a ’tisztelettel’ kifejezéseknek mindig csak az egyikéből ugranak elő, míg a folyamat végén a ‘lehelet’ szóban egyszerre mind a kettő jelen van, azaz itt is a sorozat végén történik meg a két – egymást kereső – tartalom egybeolvadása.

„felriasztott egy fény, mely tűzvörösben húzódott le a magas Libanonról, belángolta a Hellios oszlopait aranylehelettel s átkarolta a Bachul, Antonius és Vesta templomait világító színekkel.”

S ekkor voltaképpen a ‘tűzvész’ következik be. A környező világ fellángól, mint azon a tragikus éjszakán, mikor az apa elvesztette a lányát. Azonban ebből a tűzből most nem halál, hanem élet fakad.

S bár mi az ‘aranylehelettel’ szóban a lelket (lehelet – lélek) véltük felfedezni, a hangsorok játéka szerint a folyamatot úgy is leírhatjuk, hogy a halál keltette hiány űrében az új élet született meg.

ele – ellett – elet – eledik – tele – elettel :
elment – születik – élet – éledik – tele lesz élettel

Bökvers formájában pedig a fent ábrázolt dinamika röviden:

Elment, ellett, született,
és élettel tele lett.

Mélyelemzés – a kriminalizálódás elkerülése

Az első posztban láthattuk, hogy a gyermek Csontváry a Burkus banda főkolomposa volt, s rendre követték el a csínytevéseiket, amelyekkel a kiválasztott ‘jöttmenteket’ zaklatták. S ezzel a zaklatással a fiúk voltaképpen az idegeneken álltak bosszút azért, mert maguk is idegenek voltak a saját szüleik házában – nem kellettek otthon.

Most pedig azt vizsgáljuk meg, hogy miért nem lett Csontváryból egy, a környezetét kiválóan manipuláló pszichopata bűnöző. Mi az, ami letérítette erről az útról? Hiszen ez az út gyerekkorában még nyitva állt előtte, de kamaszkorában már elutasította azt (legalábbis az Önéletrajz narratívája szerint), amikor a ‘sihederek tilos pipatóriumát‘ elítéli.

Most a ‘posztupici dr. Kostka-Kosztka’, s a ‘tiszteletből’ szignálokból az ‘szt‘ szignálhangsor előfordulásait vesszük górcső alá.

kifejezés	hangsor	tartalom
posztupici dr. Kostka-Kosztka
tiszteletbeli
elpusztult nővéremet siratta	szt	halál
selyemtenyésztéssel nagyobb arányban foglalkoztam	szt	halál
néhány esztendeig Rómában	szt	halál
amellyel tisztában voltam	tisz – iszt	célba érés
mindennel tisztában voltam	tisz – iszt	célba érés
álmomból felriasztott egy fény	szt	álom

Az ‘szt’ hangsorkettős a halálhoz kapcsolódik.

• A tűzvészben elhunyt nővér esetében nyilvánvaló.
• A selyemhernyótenyésztésnél a selyemnek a bábról való legombolyítása előtt el kell pusztítani a bábban rejtőző életet: „A gubófojtás vagyis a gubóban levő bábnak megfulasztása külön kemencékben történik 60-70 ° meleg vizgőzök hatása alatt. Ha a gubót meg nem fojtjuk, bábjából pille fejlődik, mely kibúvásakor a gubót átlyukasztva, azt a legombolyításra alkalmatlanná teszi.” (arcanum.com)
• Rómában Csontváry Raffaello műveit tanulmányozza, hiszen ő lesz ‘a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél‘, majd így írja le a benyomását Raffaello művészetéről: ‘Átmentem a Raffael Loggiáiba, ott sem borultam lázba. Megnéztem a nagy csata falfestményét és a többit mind együttvéve, de élő természetet nem találtam.‘ De hasonló a véleménye a római szobrászatról is: ‘a görögök kezében a hideg kövek megelevenedtek, kar és fejnélküli torzók beszédesek lettek; holott a rómaiaknál a híres Mózes még ma is néma, a mestere hiába nógatta, hogy parla!‘
• ‘álmomból felriasztott’ – A görög mitológiában a halál (Thanatosz) az álom (Hüpnosz) ikertestvére. Itt az álomból való ébredés jelenik meg.

Az ‘iszt‘ hangsorhangsorhármas pedig, amely ‘tisztelet‘ szóban van, a ‘tiszta‘ szóba ugrik át a töredékban. A ‘tiszta‘ szó egyébként egy kulcsszó Csontváry A tekintély c. filozófiai jellegű röpiratában, ahol hatszor fordul elő, s a következő három fogalomhoz kapcsolódik:

• tiszta érzelem – ‘az ember tiszta érzelme‘; ‘Ezt elérheti, ha tisztán vannak tartva az érzései‘; ‘az embernek tiszta legyen az érzése, befolyástalan a gondolatmenete‘ – szükséges ahhoz, hogy az ember az életben ki tudja teljesíteni önmagát.
• életre keltés: ‘az ógörögök összeköttetése oly tiszta volt, hogy a hideg követ is képesek voltak megszólaltatni‘.
• egészség: ‘Ti nem voltatok megelégedve az egészséges tiszta levegővel, megrontottátok füsttel‘.
• ami emberré tesz (kissé bizarr, fajelméletre hajazó megfogalmazással): ‘Arany, ezüst, gyémántot szerezhet minden ember, fajtulajdonságot csak a tiszta fajember‘.

Láthatjuk, hogy Csontváry tudattalanjában a halálból való újjászületés, az embernek levés, a kiteljesedés és az egészség alapvető feltétele a ’tisztaság’, ill. a ’tiszta érzelmek’. S ez a korlátozás volt az, ami letiltotta, hogy Csontváry a kriminalizálódás útjára lépjen.

S mindez egy rövid bökversben összefoglalva:

Tiszteletem!
Tiszta lettem.

Szójátékvezérelt komplexuskezelés?

A következő történt – a blogger szerint. Adott egy fogalom, ami problémát okoz. (Pl. feloldhatatlan ellentétbe kerül valamivel.) Ekkor egy mechanizmus a fogalmat reprezentáló szó hangsorában egy hangzócserét hajt végre úgy, hogy azzal egy értelmes szóhoz jusson (aminek van jelentése). S ezek közül a lehetséges variánsok közül kiválasztja a legoptimálisabbat.

Csontvárynál a ‘tisztelet‘ szó mögött az apa elérhetetlensége miatt érzett fájdalom lapul. S a tudatában szép lassan elkezd a tisztaság hozzátapadni az apa képzetéhez. S végül az apát egy Pozitívumnak nevezett isteni erővel helyettesíti be, akinek a legfőbb tanítása az érzelmek tisztaságáról fog szólni. S ezek után Csontváry úgy alakítja át az életét, hogy az megfeleljen ennek az elvárásnak, s így végre elérhetővé válik számára – az addig elérhetetlen – apa, akinek a helyét most már persze ez a Pozitívum vette át.

S talán ez történt Csontváry esetében is. Ugyan kicsit kilógott a lóláb, kicsit különc volt – ilyen-olyan prófétai allűrökkel, furcsa filozófiai röpirataival, világjobbító ötleteivel – viszont nem vesztette el a kapcsolatát a valósággal. S felszabadultak az energiái, amelyeket eddig a komplexus kötött le.

S az eredmény: egy páratlanul értékes életmű.

A dizantria

Ez a mechanizmus persze kóros mértékben is ‘túlműködhet’. Erre egy példa Benedek István az Aranyketrec c. – egy elmeosztály életét bemutató – regényéből:

„… Bobronics, a paralitikus. Napjában százszor is köszön. Mást szerencsére nem mond, s ez azért szerencse, mert „dizartriája” van, vagyis nyelve belebotlik a szavakba. Összecseréli a szótagokat, köpeny helyett pökenyt mond vagy szúnyog helyett ezt: szúnyog, esetleg nyuszog. Az orvosok nehezen kiejthető szavakkal vizsgálják a dizartriát, például azt mondatják a beteggel, hogy „titoknokoknak” vagy „megvesztegethetetlen”; kedélyesebb doktorok ezt, hogy „az ipafai papnak fapipája van…” Nem kell éppen paralitikusnak lenni ahhoz, hogy a megijedt beteg nyelve belebicsakoljék a papi fapipába. De Bobronicsnak nincs szüksége ilyen bűvszavakra, a legegyszerűbb szótagókat is olyan ügyesen összekeveri, mintha üres óráiban ezt gyakorolná.”

Egy ilyen dizantria esetén a ‘tisztel‘ szóból a ‘tiltesz‘ jött volna létre. Vagy az is jött létre? Majd a tudat a ‘tiltesz‘ szót úgy értelmezi, hogy ‘tiltasz‘?

Apa! Mit tiltasz meg nekem, hogy szeress?

Apa! Tiltesz?

Honnan jöttem?

Vegyük észre, hogy a kereséshez használt szignált, a ‘lettem tiszteletből‘-t, ha kiragadjuk a szövegből, akkor egy önmagában is értelmezhető kifejezést kapunk, ami egy privát eredetmítoszt tár elénk. Honnan jöttem? Miből lettem? Milyen anyagból gyúrtak? Nos, Csontváryt a privát eredetmítosza szerint őt ’tiszteletből’ gyúrták, ’tiszteletből’ lett. Mintegy a ’tisztelet’ a léte materia pima-ja, az az ősanyag, amely majd a sors öntőformájának a nyomát magára veszi. S az eredmény az a létélmény, amit a festő így fogalmaz meg: ‘a világot egy szellemi akaraterő fejleszti és semmiből életre kelti.‘ Ez pedig a Pozitívum. A ‘tekintély’. Ami életre kelt.

S a ‘lettem tiszteletből‘ eredet-élmény vetül rá az egész világra.

Csontváry misztikája

Nem szeretnénk a poszt végén terjengős befejezés írni, csupán a középkori misztikus és egyháztanító bingeni Szent Hildegárd A megváltás tüzes műve c. művéből idézünk pár idevágó sort, melyekben a következő motívumok jelennek meg:

• Az Isten a látomásában tűz formájában jelenik meg,
• ez a tűz elárasztja az igaz hívőket,
• ez az elárasztás a szentáldozás pillanatában történik meg (vegyük észre: a Baalbek festményben az áldozókő szerepét: ‘ehhez járult a kőbányában fekvő 21 méteres áldozó kő, mely a festményt költőileg kiegészítette‘. [2]),
• a tűz életet ad annak, akit eláraszt,
• a tűzhöz a tisztaság képzete járul.

„A láng egyetlen tüzében is három erő van. így van az egyetlen Isten három személyben …

Az új menyasszony … ezen a tüzes harcon keresztülhaladva lép … az életbe.

Ebben a pillanatban megnyílik az ég. -Leírhatatlan tisztaságú fény tüzes villáma hull a magasztos áldozati szentségre… és egész dicsőségében átáramlik rajta mint a tárgyra sugárzó, azt átvilágító napfény.

Az elsőknek világít a testük és tüzes a lelkük. Ezek azok, akik sugárzóan világos hittel élvezik a szentséget.

… a szentség vételekor egyesekre mintha tüzes ragyogás áradna …

Ezért látsz tüzesen égő fényt, oly nagyot, mint egy nagy, magas hegység, melynek legmagasabb csúcsa mintha számtalan lángnyelvvé osztódna. Ez Isten igazságossága, mely tüzesen izzik a hívők hitében.

De a földön is fény jelent meg és izzott mint a hajnalpír. Csodálatos módon ugyanaz a láng égett benne, de anélkül, hogy a ragyogó tűztől elvált volna. Ezáltal a fényben a hajnal legmagasabb elrendeltetettsége világlott fel.

Ezután egy vakító tisztaságú fényt láttam és benne egy zafírkék emberalakot, melyet keresztül-kasul szelídvörösen sziporkázó lángnyelvek jártak át. A tiszta fény teljesen átömlött a sziporkázva lobogó lángba, a sziporkázva lobogó láng pedig a tiszta fénybe. És a tiszta fény és a sziporkázó lángnyelvek egészen átjárták az emberalakot, egyetlen erővé és hatalommá lényegülve.” (terebess.hu)

Megjegyzés

Az előző részben a ‘napút‘ neofrázia alapján szűrtük a szöveget, s ott találtunk egy anomáliát a Pirics Jancsi névvel kapcsolatban, s itt most erre szűrtünk. Megjegyezzük, hogy a szűrés során visszakapott öt töredék közül kettőben szerepel a ‘napút‘ neofrázia. Az Önéletrajz 6679 szóból álló szövegében ez a neofrázia összesen hatszor szerepel, s mi öt 1-1 %-os merítéssel két esetben is visszakaptuk ezt a neofráziát. Hogy ez véletlenül következzen be, annak nagyságrendileg akkora a valószínűsége, mint a lottón egy kettes találatnak – azaz jóval a hibahatár fölött vagyunk.

---

[1] – szignálhangsorok [vissza]

lettem. (let,ett,tte,tem)		LÉT
tiszteletből (ele, let)		TISZTELET
tűzijátékkal töltötte. (tte)	lettem	múlt idő ragja
természetrajzi gyűjteménnyel (tem)	lettem	főnévképző
gyűjtöttünk mindent szeretettel, (ett,tte,tel)	tisztelet, lettem	eszközhatározó rag
elment felejteni (ele)	tisztelet	tőmorféma része
bele (ele)	tisztelet	tőmorféma része
kellett (let,ett) törődnünk	tisztelet, lettem	múltidő ragja
életet (let) más alapon újra kezdenünk	lettem	tőmorféma része, tárgy eset
szóról-szóra fel kellett (let,ett) mondanunk	lettem	múlt idő
mehettünk (ett) labdázni	lettem	múlt idő
a neveletlen (let,ele) sihederek	lettem	fosztóképző
összejövetelekből (tel,ele) csak hátrány származott	tisztelet	főnévképző
kicsapongásra is vezetett. (ett)	lettem	múltidő ragja
segített (ett)	lettem	múltidő ragja
meg sem lehetett (ett) különböztetni	lettem	múltidő ragja
megelégeltem (tem)	lettem	múltidő ragja
szén előttem (tte,tem) ismeretlen volt	lettem	birtokos személyjel
alkalmas felvételeket, (tel,ele)	tisztelet	főnévképző
közeledik (ele)	tisztelet	tőmorféma része
az Istennek teljes (tel) valósága	tisztelet	tőmorféma része
Jupiter templomfestménnyel (tem) kész voltam	lettem	tőmorféma része
Taorminába (ába) siettem, (ett,tte,tem)	lettem	múlt idő ragja
sem kellett (let,ett) gondolkoznom	tisztelet, lettem	múlt idő ragja
sokáig a kivitelre (tel) nézve	tisztelet	főnévképző
templomot (tem)	lettem	tőmorféma része
keresett (ett) motívumot	lettem	befejezett főnévi igenév
naptemplommal (tem)	lettem	tőmorféma része
belángolta a Hellios oszlopait aranylehelettel (let,ett,tte,tel,ele)	tisztelet, lettem	tőmorféma része, főnévképző, határozó rag

[vissza]

[2] – Csontváry a festménybe voltaképpen belekomponálta ezt az áldozókövet, az ugyanis az áldozókő nem a baalbeki akropoliszon van, hanem attól egy távolabb lévő kőbányában: >>idézett emlékezésében konkréten elmondta, hogy milyen volt a látványélmény, mit látott azon a hajnalon, mikor megpillantotta a Hotel Victoriából a hajnalpírban felragyogó akropoliszt és „önmagától előállott az 1880-iki kinyilatkoztatás tartalma, vagyis a világ legnagyobb naput plein air motívuma”, sőt még azt is megjegyezte, hogy „a motívum, helyesebben a látlat” 350 m hosszú volt. A tervezett berlini kiállítás katalógusában is ugyancsak szabatosan jelölte meg a motívumot, sőt a napszakot is: napkeltekor. Egy megjegyzése azonban sejteti, hogy a „látlat” megfestésekor némi korrekció történt: „ehhez járult a kőbányában fekvő 21 méteres áldozókő, mely a festményt költőileg kiegészítette”. A nagy monolit ugyanis az akropolisztól nyugatra levő kőbányában van, Csontváry azonban belekomponálta a „látlat”-ba, mégpedig közvetlenül az akropolisz délnyugati sarkához, tehát a szentélykomplexum közelébe.<< (mek.oszk.hu)

[vissza]