A Netflix latinsága: Vikingek: Valhalla II. – A sors hálója (The Web of Fate)

A Netflix Vikingek: Valhalla c. sorozatának a második évada a 11. század elején játszódik, s az első epizódban hangzik el egy részlet a latin nyelvű mise szövegéből abban a jelenetben, amikor Emma királynőt (Normandiai Emma) az áldozási ostyára cseppentett méreggel akarják meggyilkolni, de a merénylet meghiúsul.

A jelenet egy magánkáplonában játszódik, ahol a misén Emma királynő és Godwin vesz részt. A miséből azt a jelenetet látjuk, ahol a pap átváltoztatja a kehelyben lévő ostyákat Krisztus testévé, majd miután egyet a pap magához vett és térdet hajt, akkor az asszisztenciát végző személy mérget csöppent az ostyára, amit a mögötte lévők nem látnak, hiszen a misét a kornak megfelelően háttal miséző oltárnál mutatják be, de Godwinnak gyanús lesz ez a mozdulat, s megakadályozza a mérgezést, mielőtt a pap a királynő szájába teszi az ostyát.

Itt máris egy hibát láthatunk, ugyanis a pap egy mise során az ostyát és a misebort változtatja át egyszerre Krisztus testévé és vérévé, majd miután evett az ostyából – ahogyan a filmen is -, utána iszik a borból, azonban ez utóbbi a jelenetből kimaradt. Egy további hiba, hogy bár az átváltoztatás már a jelenet előtt megtörtént, a pap mégis az átváltoztatásra vonatkozó korabeli misekönyveknek megfelelő részt mondja a jelenetben.

Ebben pedig az az érdekes, hogy bár a mise bemutatásának a liturgiáját tényszerűtlenül ábrázolják a filmben, s a mise adott részénél egészen másik részhez tartozó latin szöveg hangzik el – maga a latin szöveg ellenben viszonylag korhű, s megfelel az abban a korban használt misekönyvek szövegének, amelyek igencsak eltértek a katolikus egyház által ma használt egységes misekönyv szövegezésétől.

Ami voltaképpen egy paradoxon, hiszen ha egy katolikus hívő nézi a filmet, azonnal észreveszi, hogy a film hibásan mutatja be a mise liturgiáját, ugyanakkor az már nem valószínű, hogy közülük túl sokuknak tűnne fel, hogy ezzel a hibával szemben a latin nyelvű rítus szövege pontosan megfelel a kor misekönyveinek, még ha nem is a megfelelő rész hangzik el.

De nézzük a szöveget! (Az elhangzó latin szövegből egy szót nem értettem, az a ‘potessentem’ volt, helyére az ‘ascendant’ szót tettem be a fordításnál.)

Petimus ergo maiestatem tuam deus [?]potessentem[?] preces humilitatis nostrae in conspectum tuae clementiae et descendat super hunc panem et super hunc calicem plenitudo tuae divinitatis. Descendat etiam, Domine, illa Sancti Spiritus tui incomprehensibilis invisibilisque maiestas per dominus Christum, amen.

Kérjük tehát nagyságodat, Istenünk, hogy szerénységünk könyörgései a te szelídséged tekintete elé jusson, s szálljon le erre a kenyérre és erre a kehelyre a te istenséged teljessége. Szálljon le továbbá, Urunk, a Szentlelked megfoghatatlan és láthatatlan nagysága a mi urunk, Krisztus által, áman.

A misének ez a része az ún. epiklézis, amely a görög ἐπίκλησις szóból ered, s azt jelenti, hogy ‘lehívás‘. A misét tartó pap ekkor, amikor átváltoztatja a kenyeret és a bort Krisztus testévé és vérévé, akkor – a ráruházott papi hatalmánál fogva – a Szentlelket hívja le, hogy megtörténjen az átváltozás. Napjainkban a misében az átváltoztatást megelőző epiklézis szövege a következő: “Kérünk, szenteld meg ezt az adományt, áraszd le rá Szentlelkedet, hogy számunkra a mi Urunk, Jézus Krisztus teste és vére legyen.” (tar.liturgia.hu) A filmbeli szövegben pedig a ‘szálljon le‘ kifejezés kétszeri elhangzásával hívja le a pap a Szentlelket, hogy az változtassa a kenyeret és a bort ‘Isten teljességévé‘, azaz Krisztus testévé és vérévé.

A katolikus egyház jelenleg a Missale Romanum harmadik Editio typica kiadását használja egységesen a katolikus világban, azonban ennek az egységes misekönyvnek a kialakulásához hosszú út vezetett el, ui. a 11. század elejére területenként eltérő szövegű misekönyvek voltak használatban, mivel ‘a nagy egyházi központokban (főként érseki székhelyeken) és szerzetesi központokban saját misekönyvek alakultak ki. 1080-ban Clunyi, 1134-ben Citeaux, a 12. század végén a karthauzi, 1244-ben a Domonkos-rend készítette el saját misekönyvét. Saját misekönyv készült az esztergomi főegyházmegyében is, az úgynevezett Missale Strigoniense‘ (wikipedia).

Így, ha rákeresünk a fent elhangzó szövegrészletre, akkor gyorsan megtalálhatjuk Louis Duchesne: Christian worship – its origin and evolution c. művét, ahol a fenti sorokat idézi, mint egy jellegzetes mozarab epiklézist a korabeli liturgikus gyakorlatot jól dokumentáló mozarab Liber ordinum-ból:

“… petimus ergo maiestatem tuam, Domine [ascendant] preces humilitatis nostrae in conspectu tue clementiae, et descendat super hunc panem et super hunc calicem plenitudo tuae diuinitatis. Descendat etiam, Domine, illa sancti Spiritus tui incomprehensibilis maiestas …”

A filmben elhangzó, ill. a forrásban bemutatott két szöveg csak két szóban tér el egymástól: az egyik az ‘Istenünk‘, míg a másik az ‘Urunk‘ szót használja, ill. a filmben idézett ‘megfoghatatlan és láthatatlan nagysága‘-ból a ‘láthatatlan‘ jelző lemaradt.

Mozaraboknak egyébként az Ibériai-félszigeten élt, keresztény vallású, de a fejlettebb arab kultúrát átvett, szvéb, vandál, vizigót és egyéb eredetű bennszülött lakosságot nevezték, s a szertartásrendjüket írja le a fenti Liber Ordinum, azonban az ott bemutatott liturgikus gyakorlat már ‘nem állt közvetlen kapcsolatban a XI. század utáni (már romanizált) Hispánia liturgikus életével‘ (forrás) – ami ezen utóbbi megállapítás azért érdekes, mert a film cselekménye a 11. sz. elején játszódik.

Láthatjuk tehát, hogy a film időben jól lövi be a latin szertartás szövegét, csupán területileg tér el a történeti hűségtől, hiszen az Ibériai félszigeten – ahol a mozarabok is éltek – már nem vetették meg a lábukat a vikinget, nem telepedtek le, csupán a rajtaütéseik voltak gyakoriak arrafelé. Ugyanakkor a mise, amelyen Emma királynő részt vesz, Londonban játszódik, s ott egészen biztosan nem a mozarab liturgia szerint mutatták be a misét.

wikimedia