Remek trükk. Ha megrendül az önbizalom, hát az ősök dicsőségéhez kell visszanyúlni: „Ezt kikérem magamnak! Tudja meg, hogy a nagyanyám Skultéti lány volt, és a borsodivánkai iskolaigazgató megtiszteltetésnek vette, ha kezet csókolhatott neki!” – mondja némi túlkompenzálással az őrnagy Örkény fekete komédiájában. Nos, a Tóték őrnagya kétség kívül nem volt százas, ahogyan nem volt százas az az két író sem, akiknek a nevéhez az olasz fasizmus születése és újjászületése köthető.
2017. december hónap bejegyzései
Advent és advencsör – akik a Jézuskát a háztetőkön várták
William Miller
„Mint ismeretes, holnapután, február elsején, egy keddi napon, délután háromnegyed hatkor vége lesz a világnak. Mindjárt utána az utolsó ítélet következik. A fővárosi tanács illetékes ügyosztálya felkéri a lakosságot, hogy kerülje a pánikot. … Nagyobb méretű közlekedési korlátozásokra nem lesz szükség, de az Alagutat – az esetleges beomlás veszélye miatt délután háromkor lezárják.”
– S hasonló, Örkény abszurd egypercesébe kívánkozó tudósításokkal voltak tele a lapok 1844 októberében is szerte az Egyesült Államokban, amikor is újságok sorra számoltak be a bostoni utcákon táborozó, s a végítéletre váró tömegekről.
Vécére mentem – egy fintorgó latintanár esete a selmeci diákhumorral
‘Időt kérek!’ – formáz a két tenyeréből egy ‘T’ betűt az edző, s mutatja a bírónak a meccsen a ‘time out’ jelét. Időt kér. Világos is: T – mint time. Amikor pedig egy selmeci (vagy miskolci, soproni) egyetemista mondja a kocsmában, hogy ‘tempus‘, s feláll az asztaltól, hogy egy rövid időre otthagyja az asztaltársaságot, akkor egy kívülálló – ha tanult latinul -, úgy fogja értelmezni a szavait, hogy az illető azt mondta, hogy ‘egy pillanat’ és mindjárt jön is vissza – azaz időt kér ő is – hiszen latinul a tempus szó annyit tesz, hogy ‘idő‘. S valóban, tényleg ezt érti alatta. Illetve … pont, hogy nem ezt. Akkor most mit is? Nos, akkor most mi kérünk időt – s hogy világos legyen minden, vessünk egy pillantást a korabeli selmeci diákság vaskos humorára – pontosabban egy élcükre, amivel tanáraik kényeskedő nyelvhasználatát gúnyolták ki.
Nem emberi maradványok, hanem … dekoráció
fotó: wotrradio.com
‘Amikor a látogató bejön ide, az első pillanatokban általában nem tud mit kezdeni a helyzettel’ – mondja a múzeum egyik kurátora -, ‘de aztán hozzászoknak. S egy idő után már nem emberi maradványoknak tekintik ezt a rengeteg csontot és koponyát, hanem dekorációnak.’ – A belépőjegy 5 euro, aztán 130 lépcsőfok lefelé egy csigalépcsőn, s máris húsz méter mélyen vagyunk Párizs utcái alatt, a föld mélyén húzódó katakombarendszer látogatóközpontjában.
Jöttem, láttam, elpirultam – egy sztiptízbár kései latinsága
A történet akkor kezdődött, amikor a Seattle Art Museum (SAM) 1991-ben megnyitotta a kapuit. Az épületével szemben egy sztriptízbár állt – a Lusty Lady – a szokásos szolgáltatásaival: live show, meztelen táncosnők, videó kabinok. A múzeum megnyitása napján viszont a következő felirat jelent meg a sztriptízbár bejárata felett: „Hello, Sam! Ha végeztél az aktokkal, gyere, nézz körül nálunk is!” S ezzel egy új színfolt jelent meg a város életében. A bár időről-időre már-már obszcenitásba hajló, kétértelmű feliratokkal kommentálta a politika és kultúra éppen aktuális történéseit.