A regény szövegében ott, ahol az üzem irodájában szembesítik a fiút azzal, hogy diplomatának adja ki magát, három számsort is beazonosítottunk (9, ill. 11. rész), azonban a részlet végén még szerepel két szám (‘egymillió-hétszázezer forintos terv‘, ‘háromezer ember‘), amely nem illeszkedik egyik számsorba sem.

„– Nézze, én nem vagyok lélekbúvár. Nem értek a nőkhöz, nem láttam sztriptízt. Nekem egymillió-hétszázezer forintos tervem van, nálam ez nem játék. Ez a srác a kezem alatt rövid két esztendőn belül szakmát tanult. Soha részegen nem láttam, egyetlen percet nem késett, egyetlen napot nem mulasztott. Jó képességű embernek tartom őt, a munkáját pontosan, gyorsan végzi, ugyanakkor, amikor más szakmunkások rosszabbul és lassabban csinálják meg ugyanazt a feladatot, hasonló föltételek és körülmények között.
– És a többiekhez való viszonya? Akad rá panasz, hogy nyegle, goromba.
Az öreg medve apró szemével rápillant. Elmosolyodik.
– Kit érdekel? Akad még néhány, ez nem galambdúc. Ahol háromezer ember dolgozik, ott ritkán hallani a gerlék búgását. Előfordult olyan eset, nem is egyszer, hogy a munkadarab elvégzése után beállított az irodámba. Mikor megkérdeztem, mi a francért tartózkodik itt karba tett kézzel, mi a jóistenre vár, nyeglén rántott a vállán, megszólalt, mondjam meg, hogy gyorsan és jól csinálta-e meg a rábízott feladatot.”

— síromnak éje rémít

Ugyanakkor a Világ Ifjúsága c. havilap 1961 január 1-i számában a 7. oldalon a ‘Röviden‘ c. rovatban egy ‘ZMS-FDJ tapasztalatcsere‘ c. írásában (adt.arcanum.com) viszont egymás közelében szerepelnek az ‘egymillió hétszázezer‘ és a ‘háromezer‘ számnevek úgy, hogy mellettük ott van még a ‘terv‘ szó is: „a szervezetnek egymillió hétszázezer tagja van, s a hétéves terv háromezer kisebb-nagyobb létesítményén vállalt kimagasló szerepet az ifjúság„, míg a regény szövegében pedig az áll, hogy „Nekem egymillió-hétszázezer forintos tervem van … Ahol háromezer ember dolgozik„.

Ez pedig azért sem lehet véletlen egyezés, mert a lap 12. oldalán viszont egy írást találhatunk Mario Lanza, kora híres operaénekesének a tragikus haláláról (adt.arcanum.com). A cikk röviden ismerteti az operaénekes életútját, majd azt, hogy az alkoholizmusa hogyan vezetett korai halálához. S ennek a cikknek a címe – ‘Meg kell halnom, bár úgy vágyom élni!‘ – Puccini: Tosca c. operájából a levélária utolsó sora. Ha pedig ezt az olasz eredetiből szó szerint fordítjuk le, akkor pontosan azt a mondatot kapjuk meg, ami a Jó estét nyár, jó estét szerelem regény utolsó mondata: „Pedig szerettem az életet„. Ui. a levélária utolsó mondatának szó szerinti fordítása pedig: „És soha nem szerettem még ennyire az életet, ennyire!„.

— 1800. június 17 és 18

Puccini Tosca c. operája két nap történetét fogja át. 1800 június 17-én és 18-án játszódik (en.wikipedia.org), Nagy Imrét pedig 1958 június 16-án végezték ki. A két dátumot 158 év választja el egymástól. S nézzük csak az alábbi jelenetet a regényből!

„A szmokingos fizetőpincér arcán szervilis mosoly, tálcán, szalvétán, szertartásos mozdulattal teszi az asztalra a számlát.
– Please, sir.
A végösszeget nézi: százötvennyolc forint. Köteg százforintost vesz elő, két darab százast az asztalra tesz. Int, rendben van, nem kér vissza.
A fizetőpincér mélyen meghajol.
– Thank you very much, sir. Good-bye, sir.”

A végösszeg itt is 158 forint, s kétszer is elhangzik a az angol ‘sir‘ – uram – szó, amely a nyomtatott betűinek a sorával a magyar ‘sír‘ szót idézik…

Továbbá a darab azzal kezdődik, hogy a spanyol seregek már elfoglalták Rómát, s a város rendőrkapitánya éppen Nápolyba készül szállíttatni Cesare Angelottit, a Római Köztársaság korábbi konzulját, hogy ott – elrettentésül – nyilvánosan végezzék ki. A köztársaság legfőbb méltósága a konzul volt, Nagy Imre pedig a forradalom miniszterelnöke volt – s így talán már jobban érthetjük azt is, hogy az áldiplomata jegyzetfüzetében mit kódol egészen pontosan a ‘Ennoch Maarmann, consulate, Roma‘ sor, hiszen Alan Paton Life for life c. novellájának volt az egyik szereplője Enoch Maarman, s a novella az el nem gyászolt halottról szól (első rész), s a fenti opera fényében már világos az is, hogy miért a ‘consulate, Roma‘ szavak szerepelnek a neve mellette.

A levéláriát pedig a harmadik felvonásban a halálra ítélt és a kivégzésére váró Mario Cavaradossi, a festő énekli el hajnalban az Angyalvárban, miközben a rövidesen bekövetkező kivégzésére vár.

— az utolsó levél

Az a levél, amit a történetírás Nagy Imre utolsó leveleként ismer, nem a siralomházban, hanem még másfél hónappal a kivégzése előtt íródott 1958 május 3-án. Ez a levél „azonban nem jutott el a feleségéhez. … Égető Mária csak évekkel később olvashatta a hozzá írt levelet.” (acebook.com/nyary.krisztian). Ugyanakkor egy meglepő párhuzamot találhatunk Nagy Imre levele és az opera (magyar fordítású) szövegkönyve között. A cselekményben ugyanis megpróbálják – ugyan sikertelenül – megszöktetni Mario Cavaradossit a levéláriát követően, s a festő abban a jelenetben a jövőjét tervezi kedvesével, Toscával:

„TOSCA
Te, Ámor isten, oltalmadban állunk,
Vezérelj utunkon, száz veszélyen át,
Szabad a hon, amelyben partra szállunk…
Nyugalom vár egy csendes kicsi fészken,
S ha földerül az üdvnek tiszta sugára,
A bú eloszlik, mint a könnyű pára,
(tarjangz.eu)

S Nagy Imre leveléből az derül ki, hogy írója még reménykedik abban, hogy a pere nem halállal végződik, s majd ismét együtt lehet a feleségével az otthona békéjében – akitől így búcsúzik el: ‘A viszontlátás reményében, Isten veled, Drága Szívem!‘

„Arra kérlek, Édes Szívem, hogy minden fellelhető írásomat stb. (cikkeket, a tanulmányokat, fényképeket stb.) gyűjtsétek össze és rendezzétek a Bödével. A Feri is segíteni fog bizonyára. Legyen ez emlék a Ferkó számára.

Lehetséges Szívem, hogy mindezt velem együtt fogjátok végezni, ezt szeretném én is. Ezt a sebtében össze kriksz-krakszolt sorokat is együtt fogjuk böngészni. De az is lehetséges, hogy ez az írás a Te számodra íródik, és csak egy kései üzenet lesz tőlem a túlvilágról. Be kell fejeznem Édes Szívem, hamarosan takarodó, és még el is kell rejtenem ezt a levelet.

A viszontlátás reményében, Isten veled, Drága Szívem!” (https://web.archive.org)

— hangulatváltozásait sem érteni

Találhatunk még egy bizarr párhuzamot az operaénekes Mario Lanza és a mártír miniszterelnök sorsa között. Nagy Imrét – mint láttuk – a Rákoskeresztúri temető főkönyvébe konspirált néven vezették be, mégpedig női néven, Borbíró Piroska nevén. Ugyanakkor Mario Lanzát „eredetileg Alfredo Cocozzának hívták, de ezzel nem lehetett sokkolni az amerikai nézőket és hallgatókat, úgyhogy inkább az anyja nevét használta” (faymiklos.hu), vagy ahogyan a mult-kor.hu fogalmaz: „A művésznév anyja, Maria Lanza nevének „férfiasított” formája, amelyet 1948-ban hivatalosan is felvett.„

Ugyanakkor egy meglepő egyezést fedezhetünk fel aközött, ahogyan Mario Lanza jellemrajzát vázolja fel a Világ ifjúsága fenti írása, s aközött, ahogyan Fejes Endre festi le pár vonással a sötétkék ruhás fiú karakterét. A Világ Ifjúsága cikke szerint Mario Lanza

„Szeszélyes volt és zabolátlan, elbűvölően kedves tudott lenni, hogy a következő pillanatban már vad és haragos tekintettel nézzen végig mindenkin, aki körülötte van. A közönség viszont első pillanatban, első bemutatkozása után rajongott érte.”

A Los Angeles Times cikkírója persze kicsit nyersebben fogalmaz egy kései visszaemlékezésében: „Lanza lusta, fitogtató, arrogáns és fegyelmezetlen seggfej tudott lenni” (latimes.com). S ugyan a regényben találkozhatunk a fiúnak ezzel az arcával is, azonban a Jó estét nyár, jó estét szerelem narrátora jóval visszafogottabb szavakkal mutatja be a fiút az olvasónak a története elején – hasonlóan a Világ Ifjúsága cikkírójához:

 „A hangulatváltozásait sem érteni, hirtelen riadtságát, a másik pillanatban már önfeledt nevetését, váratlanul nyers, csaknem primitív indulatait. Mindenképpen vonzó, színes, romlatlan és izgalmas egyéniség.”

 — Prima!

Mario Lanza hattyúdalával kapcsolatban a legenda különböző változatokban élt tovább, s a történetből csupán annyi a biztos, hogy – a klinikán dolgozó orvos, Giancarlo Stopponi beszámolója alapján – az a bizonyos dal az énekes halála napjának a délelőttjén hangzott el, s Lanza olyan odaadással énekelt, hogy „a negyedik emeletről egészen a klinika földszintjéig lehetett hallani a hangját. Aztán hirtelen, dél körül nagy mozgást hallottunk – a klinika dolgozói lázasan futkostak fel és le a lépcsőn. Tudtuk, hogy valami szörnyűség történt” (mariolanzatenor.com). Ugyanakkor már eltérnek a visszaemlékezések az illetően, hogy ez a dal a Tosca levéláriája lett volna, ui. az énekes életrajzírója, Derek Mannering szerint a Come Prima c. dalt énekelte el Lanza akkor ¹.

A Come Prima egy szerelmes dal, amelyet az énekes a halála előtt hat héttel bemutatott For the First Time c. filmjében adott elő. A dal tehát egy szerelmes dal („Szeress újra, nevess újra úgy, mint rég, / szívem telve szerelemmel úgy, mint rég.” – musixmatch.com), s az olasz címe azt jelenti, hogy ‘az első alkalommal‘. Ugyanakkor a ‘príma‘ szó a nyelvünkben is ismert – s máris egy gyanús mozzanat, hogy a regény szövegében is előfordul ez a szó, s két alkalommal is egy-egy olyan szituációban, ahol a ‘szex a módos férfi nyújtotta előnyökért’ téma kerül terítékre:

„A lány elmosolyodik.
– Nem nehéz azt kitalálni – mondja csöndesen. – Szép lehet a szobád.
A fiú az öklét mutatja.
– Príma! – nézi a lányt. Kibuggyan belőle valami rossz, bántó, kegyetlen nevetés. – Akarod látni?
A lány döbbenten bámul.

S úgy tűnik, hogy a gyanúnk megalapozott, s valóban ‘van itt valami’, mivel még további párhuzamokat találhatunk Lanza filmje, s Fejes regénye között.

— gyomorideg, operáció és Tábori lelép

A filmben Mario Lanza egy operaénekest alakít, aki első látásra szerelmes lesz egy lányba – aki süket. Az operaénekes a világ körüli turnéin a legkiválóbb fülspecialistákat keresi fel, de mindegyikük túl kockázatosnak tartja a műtétet. Végül egy német orvos elvállalja, bár figyelmezteti a párt, hogy a műtét életveszélyes. S a beavatkozás sikeres lesz, s a lány újra hall. S számunkra nem mellékes, hogy a filmben az operaénekes menedzsere Ladislaus Tabory – akit a filmben Kurt Kasznar alakít – folyamatosan tablettákat vesz be, amivel a gyomorideg panaszait enyhíti ².

A regényben viszont Varga Veronika kéri meg az áldiplomata fiút, hogy hozzon ‘apa gyomorfekélyére‘ Roter tablettát, majd még egyszer előkerül ennek a tablettának a neve a szövegben, ahol az a megjegyzés kíséri, hogy „a gyomorbeteg nők ingerlékenyek„. Ugyanakkor ez a Varga Veronika az, aki epehólyag-eltávolító műtétre fekszik be a kórházba, s a fiú aggódik az életéért, holott csak egy rutin műtétről van szó:

„– Nem temető?
Az orvos bámul.
– Fél – mondja a fiú. – Hiába van pofoz, nem ébred, alszik örök.
– Fölébred.
A fiú a zsebéhez nyúl, tíz darab százforintost az asztalra számol. Az orvos elhárító mozdulatot tesz.
– Van olcsóbb, mint koporsó – mosolyog a fiú. – Te vigyáz lány, én köszön élet.
(…)
– Vigyázz, doktor! Ha lány megy sírgödör, én megkeres! És rossz nevetéssel kilép a folyosóra.”

Ugyanakkor az operaénekes menedzserét a filmben Kurt Kasznar alakítja, akiről elmondhatjuk, hogy kissé mackós alkatú, míg a regény fenti jelenetében a gyár irodájában szerepel a fiú közvetlen főnöke, akit viszont Kasznár Istvánnak hívnak. S megjegyezzük, hogy a regényben nem túl sok szereplő van névvel megnevezve, így feltűnő, hogy ez az epizódszereplő a teljes nevével jelenik meg a regényben. S ahogyan az író Kasznár Istvánt bemutatja – az a leírás a kopaszságtól eltekintve akár még a színész Kurt Kasznarra is illene:

„A széles vállú, vastag nyakú, kék köpenyes, kopasz férfi barátságosan mosolyog. Szemöldöke túlságosan dús, apró, barna szeme csillog. Bölcs, öreg medvére emlékeztet.”

Az igazán érdekes viszont az, hogy a menedzser neve a filmben Ladislaus Tabory – magyarítva Tábory László – míg az 1956-os eseményekhez szintén köthető egy Tábori László nevű személy. Tábori László ugyanis olimpikon atléta volt, s részt vett a november 22. és december 8. között Ausztráliában megrendezett 1956. évi nyári olimpiai játékokon, aminek a kezdete szinte a forradalom kirobbanásának a napjára esik – majd több más sportoló társával úgy döntött, hogy a szabad világot választja, s nem tért haza Magyarországra.

S egyelőre úgy tűnik, hogy itt ennek a momentumnak csupán egy dátum rejtjelezésében van szerepe, hiszen az olimpia kezdete és a forradalom kitörése majdnem egy napra esett, ahogyan a regényben a Tosca operára való bújtatott utalás is – szerintünk – egy dátumot rejtjelez, Nagy Imre kivégzésének a dátumát. (S figyeljünk fel egy finomságra: mindkét dátumnál egy napos eltolás van! A Tosca június 17-én és 18-án játszódik, míg Nagy Imrét június 16-án végezték ki, az olimpia november 22-én kezdődött, míg a forradalom pedig november 23-án!)

— önmagát adja

Koncepciónk szerint Fejes regénye a narratívák felcserélhetőségét mutatja be a regényével – hiszen egy szabadságharcos mártírt gyilkosok közé temetnek, egy gyilkosból pedig szabadságharcos mártírt csinálnak a regény színpadi és musical feldolgozásai. S ugyanígy a főszereplő sötétkék ruhás fiú is egy színjátékot játszik, hiszen diplomatának adja ki magát, azaz az életét más-más narratívákban adja elő a munkahelyén, ill. a luxuséttermekben.

Ugyanakkor a Fejes-féle technikával belinkelt filmben az operaénekes Mario Lanza egy operaénekest alakít, s ha ismerjük Lanza életét, akkor egyből észrevehetjük, hogy a filmbéli Tony Costa szerepében Mario Lanza voltaképpen önmagát játssza el. A film ugyanis azzal kezdődik, hogy a botrányairól híres énekes, Tony Costa ismét lemond egy előadást, mert nem ér oda időben a Bécsi Állami Operába, így inkább az opera előtt várakozó tömegnek énekel áriákat a szakadó esőben – s ezután menekíti ki a menedzsere Capri szigetére, hogy ott várja ki, míg elül a botrány. Ebben a jelenetben Mario Lanzára ismerhetünk, illetve arra, ahogyan a Világ Ifjúsága fenti cikke ír az operaénekes botrányairól:

„Amerika a lábai előtt hevert, s csakhamar elérkezett a híre Európába is. Először Londonban kellett volna fellépnie 1958. január 16-án, az Albert Hallban, amelynek 7 ezer jegye utolsó darabig elfogyott. És a fellépés mégis elmaradt, mert Mario Lanza a fellépés előtti délutánon idegességében összeveszett impresszáriójával. Azután egy másik hangversenyt hirdettek meg és az is elmaradt, mert Lanza rosszul érezte magát. (…) Hamburgban azután kitört a botrány. A hangverseny előtti éjszakát barátaival Hamburg szórakozó negyedében, a hírhedt St. Pauliban töltötte el és másnapsúlyos agyrázkódással kórházba kellett szállítani. A hangverseny elmaradt, de elmaradt az egész hangversenykörút is.” (Világ Ifjúsága, 1961, jan. 1. – adt.arcanum.com)

S ahogyan a film kerettörténetében Lanza nyomokban önmagát játssza el, ugyanúgy a regény most elemzett jelenetében – s a hozzá linkelt újsághírben ugyanúgy megtaláljuk nyomokban a valóságot -, azaz Fejes Endre itt a sorok között egy rendszerkritikát rejtett el, amiből azt is kiolvashatjuk, hogy szerinte annak a rendszernek, amelyben élt, meg vannak számlálva a napjai, s feltartóztatatlanul robog az összeomlás felé, s ezt a bukást a hazugságokra épülő narratívák csak ideig-óráig tudnak elodázni.

A regényben hozzálinkelt cikk a lengyelországi brigádversenyekről tájékoztat, s az írásban találunk egy árulkodó mondatot, amelyben mintegy felfeslik a narratíva szövete, s kilátszik alóla a pőre valóság. A szovjet példára 1958-ban indított szocialista brigádversenyek célja az volt, hogy fokozzák a lelkesedést, s ezzel hatékonyabbá tegyék a termelést. Azonban kiderül, hogy:

„Nem kevesebb, mint tizenkétezer brigád küzd azért, hogy elnyerje a szocialista munkabrigád kitüntető címet. Ez eddig 190 ifjúsági brigádnak sikerült.” (adt.arcanum.com)

Tizenkétezer brigádból tehát 190 brigádnak (1,5 %) sikerült elnyernie ezt a címet, ami igen gyenge eredmény, s ez azt jelenti, hogy a brigádverseny kiírói ott Lengyelországban valamit nagyon elnézhettek. Hiszen ezek a versenyek leginkább napjaink gyerekek számára rendezett ritmikus sportgimnasztika versenyeihez hasonlított, ahol végül minden résztvevő kap egy-egy serleget, s valamilyen helyezést, hogy a szülők a következő alkalommal is elhozzák őket, s befizessék a nevezési díjat. Összehasonlításként álljon itt egy 1964-es magyarországi helyi adat: „Szolnok megyében 1252 brigád küzd a megtisztelő szocialista címért, összesen 11928 fővel. A szocialista brigádok száma 382, melyekben 3772 tag van. Ez a 15 700 fő …”. (epa.oszk.hu) Ez pedig 24 %, szemben a fenti – meglepően alacsony – 1,5 %-kal.

— diszfunkció

Az irodában – ahol a fiút szembesítik azzal, hogy diplomatának adta ki magát – „redőnyös, félig nyitott szekrény gondosan őrzött dossziékat mutat„, azaz vélhetően a személyzetis szobájában vagyunk, ahol mindenkiről aktát vezetnek, s a „falon Marx-, Engels-, Lenin-kép” pedig a megfigyelő állam ideológiai hátterét villantja fel. Azonban ez a megfigyelő állam diszfunkciósan működik még a saját mércéjével mérve is. Az irodában ugyanis kiderül, hogy a fiú már másodszor bukott le, s ugyan most Varga Veronika jelentette fel, korábban viszont egy másik megtévesztett lány apja, Hűvös Márton is feljelentette a fiút. Akkor azonban a személyzetis elérte, hogy ne legyen komolyabb ügy a dologból, s sem erről, sem pedig a feljelentésről nem szólt a fiúnak (‘A hadnagy elvtárs megértő volt … megmondta, félreteszik az aktát, de még egyszer ilyesmi ne forduljon elő.‘)

Itt következik be a fordulat, amikor a fiú megtörik, s a következő jelenetben a gyümölcsárus lányoknál már úgy nyilatkozik, hogy „Viktor most köszön nektek, lányok. Ma este indul gép, és többé én nem vagyok soha” – azaz felhagy a játékával. Ugyanakkor a személyzetistől ígéretet kap arra, hogy diszkréten kezelik a ballépését, s az üzemben nem fognak tudni róla. Azonban másnapra már mindenki értesült a fiú titkáról, s már reggel ‘diplomata … diplomata‘ kiáltásokkal fogadják az üzemben.

Végül a leginkább groteszk mozzanat ebben a részben, hogy a személyzetis végül a fiú főnökével, Kasznár Istvánnal való beszélgetés után, ahol kiderül, hogy a fiú kiváló munkaerő, úgy dönt, hogy a szakszervezetnél felterjeszti a fiút egy nyári balatoni üdülés beutalóra, amit végül meg is kap a fiú – s a balatoni üdülés során ismeri meg azt a lányt, akit végül megöl.

Azaz az első alkalommal nem szólnak a fiúnak a rendőrségi feljelentésről, csupán eltussolják az ügyet, a másik alkalommal pedig egy üdülésre szóló beutalót adnak neki jutalmul a jó munkájáért – amivel vélhetően teljesen összezavarták a fiút, hiszen a ballépését nem csak hogy nem torolják meg, de még meg is jutalmazzák – s ebből az derül ki, hogy az üzemben a humán menedzsment igencsak diszfunkciósan tölti be a feladatát.

— magyar hangja: Kasznár István

A diszfunkciós működés ábrázolásának a fénytörésében a Kasznár István névválasztást is valamivel mélyebben tudjuk értelmezni. Mint említettük, Kasznár István a fenti filmben az énekes menedzserét, Ladislaus Taboryt alakította, s ugyanakkor volt egy Tábori László nevű olimpikon is, aki 1956-os olimpia során hagyta el az országot – sok más sportolóval együtt, ami igen nagy veszteség volt a korabeli magyar sportélet számára. A történész szavaival:

„1956 nem csak a forradalom és szabadságharc okán, de sporttörténeti okokból is cezúrát jelent, mivel az elszenvedett veszteségeket a magyar sportélet azóta sem heverte ki. A korábbi évtizedek virágzó tehetségei közül sokan elhagyták az országot (…) a melbourne-i olimpiai küldöttségből 48 sportoló és vezető úgy döntött, hogy nem tér vissza Magyarországra. Többek között (…) a néhai Aranycsapat olyan meghatározó tagjai, mint Puskás Ferenc, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán. A magyar sportélet azóta sem tudott olyan magasságokba kapaszkodni, mint az 1956 előtti élsportoló generáció idején.” (László Bernadett)

S a For the First Time c. filmben Mario Lanza önmagát játssza, amikor botrányosan lemond egy előadást, s a filmre végül az énekes életútja tromfolt rá, hiszen a bemutató után 6 héttel mindössze 38 éves korában elhunyt, amihez leginkább az alkoholizmusa és mértéktelen életvitele járult hozzá. S szerintünk ezeknek a mozzanatoknak a beemelése a regény értelmezési terébe a Fejes-féle linkeléses technikával arra utal, hogy Fejes Endre ezzel egy rendszerkritikát csempészett a sorok közé, miszerint ez a rendszer rövid időn belül össze fog omlani – ahogyan az be is következett a Jó estét nyár, jó estét szerelem megjelenése után húsz évvel.

— népköztársaság vs. Népköztársaság

S végül egy nagyon finom utalás arra, hogy ez az összeomlás az ország népköztársaság államformájával kapcsolatos Fejes Endre sugallata szerint. A regényben ugyanis háromszor fordul elő nem utcanévként a ‘népköztársaság‘ szó, s mindhárom esetben bírósági ítélettel kapcsolatos a szó használata. S két esetben ez a szó nagy (!) kezdőbetűvel szerepel a szövegben:

„Óvja meg magát, időben figyelmeztetem, hogy a bíróság ezért a Népköztársaság nevében ítéletet ne mondjon magáról. […] Akkor jön rendőr, bíróság Népköztársaság nevében fölteszi szép nyakad akasztófa kötele.”

A regény utolsó mondatainál viszont már kis kezdőbetűvel áll a ‘népköztársaság‘ szó ott, ahol a fiú feladja magát a rendőrnek a gyilkosság után – azaz mintegy összeomlik:

„Rettenetes az egész. Ki érti ezt? Én elmegyek most magával, elmondok mindent a rendőröknek, a bíróságnak, akárhol az uraknak, a népköztársaságnak. Az utolsó betűig.”

---

1. „Érdekes módon, legalább egy brit újság arról számolt be, hogy Lanza aznap a Come Primát énekelte . Még azt is állították, hogy miközben meghalt! De az első (1991-es) könyvében – és a forrás megjelölése nélkül – Derek Mannering azt állítja, hogy Mario a halála előtti estén adta elő a Come Primát . Armando ezzel szemben, Anita Pensotti 1959 októberi cikkét az olasz Oggi hetilapban forrásként felhasználva, azt írja, hogy Lanza az E Lucevan le Stelle-t adta elő azon az utolsó estén a Klinika személyzetének. Come Prima vagy E Lucevan le Stelle? Én az utóbbira tenném a pénzt, különösen, ha a Come Prima történet forrása egy brit bulvárlap volt.” (groups.google.com) ↩︎
2. „His loyal manager Tabory is constantly ingesting nervous stomach medication.” https://en.wikipedia.org/wiki/For_the_First_Time_(1959_film) ↩︎

---

1. rész – Nagy Imre vélt és valós sírhelye

2. rész – Két telefonszám és egy véletlen

3. rész – Még dekódolásra váró számsorok és egy belügyminiszter

4. rész – Ruszwurm, Chevrolet és Damjanich utca 3

5. rész – Tolkien a Lenin körúton

6. rész – Forrós Szele László, a rablógyilkos

7. rész – A Gozsdu udvar titka

8. rész – Egy blaszfémikus bibliai parafrázis: Mózes és a nyazsgem

9. rész – Gerlei József és három társa

10. rész – Égető Mária és Jánosi Katalin

11. rész – Sándor, József, Benedek és az áthantolás dátuma

12. rész – Tosca, a levélária és Mario Lanza

13. rész – Kovács Kati, Czinka Panna és a hamvába holt magyar feminizmus