Az eddigiek alapján három olyan mintázatot tudunk beazonosítani, amelyek megjelenése a szövegben jelezheti, hogy ott a szerző valamilyen kódolt információt rejtett el.
- Ha a szövegben valamilyen sorozatot tudunk beazonosítani – pl. egy számsort -, ahol a sorozat egyik tagja hiányzik, akkor gyanítható, hogy a sorozat hiányzó tagja kódol valamilyen rejtett információt.
- Ha a szövegben egy olyan mondatot találunk – s nem azokon a helyeken, ahol az áldiplomata töri a magyart – amely valahogyan feltűnően furcsán, szokatlanul van megfogalmazva, ott érdemes az egyes szavak orosz megfelelőjét megnézni egy szótárban, s lehetséges, hogy az egyik orosz szó hangalakja hasonlítani fog egy magyar szóra, esetleg névre, s a szerző ezzel akar közölni valamit.
- A szerző a regény sorai közé mintegy ‘odalinkel’ egy-egy újságcikket, ezeket az újságcikkeket azonban nekünk kell megtalálni a korabeli újságokban adott dátum vagy keresőszavak alapján. S hogy ezekben az esetekben valódi linkelésről van szó, azt az jelzi, hogy túl sok párhuzamot találhatunk újságcikk és a regényben elrejtett láthatatlan történet között.
— Sándor bátyám
Most ezen dekódolási módszerek segítségével megvizsgáljuk azokat a helyeket a szövegben, ahol a ‘Sándor‘ keresztnév fordul elő. Három ilyen részletet találunk – s mindhárom helyben az a közös, hogy valamitől óvják, ill. lebeszélni, eltántorítani akarják az áldiplomata fiút. Az első helyen a gyár irodájában próbálják lebeszélni a fiút arról, hogy diplomatának adja ki magát.
„– Egyetlen ruhája van, egyetlen pár nyamvadt cipője, és ilyen baromságokkal szórakozik.
A fiú szeme villan.
– Nem igaz! Két pár cipőm van. Sándor bátyám is ezt mondta. Karácsony este elvittem megmutatni a barna cipőmet! Most is ott van nála. Elmehet, megkérdezheti.
(…)
– … Maga munkásfiú, kérem, gondolkozzék. Válassza a helyes erkölcsi utat, hiszen semmi értelme, hogy idegen kifejezésű beszéddel kínlódjon, hogy különféle szótárakból idegen szavakat tanuljon. „
A következő helyen a gyümölcsárus lányok óvják a fiút tréfálkozva a lányoktól.
„– Mi bajod, kis görög? – kérdi az első lány. – Elcsaptad a hasad?
– Talán a lányok! Bajt csináltak a ringyók!
– A csúnya lány! Jézus Mária, gyereket szült neki!
– Hármat! Három fiú, kilenc kiló. Sándor, József, Benedek!
– Ó, hogy óvtunk, ó, hogy kértünk, óvakodj a lelküktől! – kiabálják.”
A harmadik helyen a fiú szobatársa lép fel agresszíven, amikor látja, hogy a fiú továbbra is idegen szavakat magol – azaz továbbra is folytatni akarja a játékát:
„A férfi ököllel csap az arcába. Kibuggyan orrán a vér.
– Ne üssön engem – mondja a fiú. – Engem az apám sem ütött.
– Ütlek! Bottal! Doronggal! Megmondtam Sándor bátyádnak, nem fogsz a családra szégyent hozni!”
A három részletben még közös a családra való utalás, hiszen a ‘Sándor bátyám‘ az áldiplomata fiú testvére lehet, s mellette elhangzik a ‘családra szégyent hozni‘ kifejezés. Valamint a fiú ‘karácsony este‘ vitte el a barna cipőjét megmutatni Sándor bátyjának, míg a ‘Jézus Mária‘ és ‘gyereket szült neki‘ fordulatokról a szent családra, a betlehemi jászolra, azaz Jézus születésére asszociálhatunk, aminek az ünnepe a karácsony este.
Továbbá a részletekben két furcsán megfogalmazott mondatot is találunk, s úgy tűnik, hogy mindkét helyen kódolást tudunk kimutatni. Az egyik mondat a ‘semmi értelme, hogy idegen kifejezésű beszéddel kínlódjon‘, s itt az ‘idegen kifejezés beszéd‘ megfogalmazás furcsának tűnik, s szerintünk a ‘kínlódjon‘ szó kódol valamit, ui. ‘kín‘ szó oroszul ‘борьба’ (borba – multitran.com), ami azért érdekes, mert a regényben a fiú édesanyja Dunapatajon él, s Borba Katalinnak hívják, s szerintünk ez a név arra a konspirált névre utal, amely alatt bevezették a Rákoskeresztúri temető főkönyvébe az 1961 február 24-én elhantolt Nagy Imrét Borbíró Piroska néven.
A másik mondat pedig az „Ó, hogy óvtunk, ó, hogy kértünk, óvakodj a lelküktől!„, ami nem csupán sajátos megfogalmazásával tűnik ki, de azzal is, hogy versmértékben van megírva, s a lassú spondeusok (- -) az ünnepélyesség hatását keltik az olvasóban. (A spondeus versláb neve egyébként az ‘italáldozat‘ jelentésű ógörög σπονδή (spondé) szóból ered, az italáldozatokat kísérő szakrális szövegeket mondták ilyen ünnepélyes versmértékkel – s lehet, hogy egy metaszintű utalást fedezhetünk fel itt is? Vö: italáldozat ~ bor ~ Borbíró.)
Az orosz szótározást használó technikánk szempontjából pedig az ‘óvni‘ ige az érdekes – ami kétszer is elhangzik a mondatban – mivel az ‘óvatos‘ szó úgy hangzik oroszul, hogy ‘осторожный’, aminek a kiejtése fonetikus átírással az, hogy ‘osztorozsnüj‘, ez pedig számunkra a magyar ‘ostoros‘ szóba hallatszik át. Azaz vagy egy Ostoros nevű személyről lehet szó, vagy pedig az ostor szó utalhat valamire. Az ostorral csapni szoktak („Mi bajod, kis görög?…Elcsaptad a hasad?„) vagy pedig ütni, ahogy el is hangzik a fiú szobatársa részéről, hogy „Ütlek! Bottal! Doronggal!„. Vagy esetleg ostorral?
— Jégtörő Mátyás ostora
A gyümölcsárus lányok – antik tragédiákat idéző – kórusa a „Három fiú, kilenc kiló. Sándor, József, Benedek!” sorral a népi mondást idézik fel: „Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget.” A népi mondáshoz egy legenda is tartozik, ami szerint Szent Péter a tél vége felé elküldte a földre Sándort egy zsák meleggel, de az nem érkezett meg, mert megpihent a Tejút mellett egy kocsmában. Ezért Szent Péter Józsefet, majd Benedeket küldte utána, de ők is elakadtak ennél a kocsmánál. Végül szent Péter jégtörő Mátyást küldte utánuk egy ostorral, s mihelyst a három szent meglátta Mátyást az ostorral, azonnal felkerekedtek, s lehozták a földre a zsák meleget. Ebben a legendában tehát jégtörő Mátyás egy ostorral jelenik meg, s ezzel veszi rá a három szentet, hogy a három zsákot az ideiglenes helyéről végül leszállítsák a földre.
Azt gondoljuk, hogy az óvatos – осторожный szóban kódolt ostor mintegy jégtörő Mátyásra mutat a szöveg összefüggései alapján. Jégtörő Mátyás napja pedig február 24-én van, ez pedig azért fontos dátum a számunkra, mivel Nagy Imrét és két társát 1961 február 24-én hantolták el a 301-es parcellában, addig a napig ugyanis a Kisfogház belső udvarán voltak elföldelve ott, ahol a halálos ítéletet végrehajtották rajtuk.
Ha a kódolásban a három zsákot a három koporsónak tekintjük, akkor úgy értelmezhetjük a szövegben a legenda megjelenítését, hogy a ‘három zsák leszállítása’ a 301-es parcellába némi késedelmet (2 év, 8 hónap) szenvedett, s ezt jelképezi a kódban az, hogy a három szent elakadt a kocsmában. S végül jégtörő Mátyás megjelenése volt az, aminek a hatására leszállították a három zsákot a rendeltetési helyére – azaz megtörtént az elhantolás 1961-ben jégtörő Mátyás napján, február 24-én.
Továbbá ebben a kódolásban láthatunk még egy párhuzamot. Az „óvakodj a lelküktől” fordulatban az ostor és a lélek fogalmai kerülnek egymás mellé, hiszen a levezetésünkben ‘óvakodni’ = ‘ostor’. A ‘lélek’ szó viszont etimológiailag a lélegzéssel, a lehelettel függ össze (arcanum.com) annak a képnek az alapján, hogy a meleg lehelet páraként látszik a hideg levegőben. A levezetésünk szerint pedig így ‘lélek’ = ‘lehelet’ = ‘meleg’. Azaz ebben a bizarr allegóriában számunkra a három zsák meleg nem más mint a temetésre váró három holttest.
— Nagy Alexandra Erzsébet
Sándor, József és Benedek napja március 18, 19 és 21-én van. Azaz itt is egy hiányos sorozatot kapunk, hiszen hiányzik belőle a 20-as szám: 18, 19, [20], 21. S feltételezésünk szerint az ilyen hiányos sorozatokban pont a hiányzó adat kódol valamit. Így hát nézzük, mi lehet mögötte!
Március 20-a Klaudia, Alexandra és Alexa névnapja. Mindez pedig azért érdekes, mert Nagy Imre lányát, Nagy Erzsébetet valójában Nagy Alexandra Erzsébet néven anyakönyvezték, ami egy kevésbé ismert adat, hiszen a mártír miniszterelnök lányát a vele kapcsolatos írások, cikkek mindig Nagy Erzsébetként említik, s csupán a Magyar Nemzeti Levéltár egy rendszerváltozással kapcsolatos névmutatója (felsooktatas.oktatolapok.mnl.gov.hu) említi, hogy a neve „Nagy Erzsébet, Alexandra„, ill. Balahó Zoltán: Nagy Imre emlékanyag a Magyar Nemzeti Múzeumban c. írás (library.hungaricana.hu) nevezi meg úgy, hogy „Vésziné Nagy Alexandra-Erzsébet (Nagy Imre lánya)„, valamint a ‘jeles könyvtárosok’ oldal (sites.google.com) szolgáltat róla adatot úgy, hogy „teljes leánykori név: Nagy Erzsébet Alexandra„.
Látható tehát, hogy van némi bizonytalanság azt illetően, hogy Nagy Erzsébet első vagy második keresztneve volt-e az Alexandra. Ugyanakkor lentebb Nagy Erzsébet első férjének, Jánosi Ferencnek a halotti anyakönyvi bejegyzését láthatjuk (familysearch.org), ahol az elhunyt özvegyének a neve Nagy Alexandra Erzsébet.
Továbbá a Sándor név – aminek a névnapja március 18-án van – a görög Alexander név magyarosított formája, s a név legismertebb viselője Nagy Sándor volt, akinek a neve görögül csupán Alexandros (Ἀλέξανδρος), s csak később kapta a nevéhez ‘a nagy’ jelzőt (Alexander the Great), s így vált ismertté napjainkra is Nagy Sándor néven. S mivel az Alexandra név az Alexander női párja, láthatjuk, hogy a szöveg asszociációs tere az Alexandra mellé rövid úton a ‘Nagy’ jelzőt vonzza be.
— két számsor
A ‘Sándor’ név említéseinél a szövegben két számsort azonosíthatunk be. Az üzem irodájában a következő párbeszéd hangzik el:
„– Elég nevetséges elképzelni magát mint diplomatát. Hogyan jutott egyáltalán eszébe ilyen ötlet?
A fiú ránéz.
– Tudja, mi az: poste restante?
(…)
– Egyetlen ruhája van, egyetlen pár nyamvadt cipője, és ilyen baromságokkal szórakozik.
A fiú szeme villan.
– Nem igaz! Két pár cipőm van. Sándor bátyám is ezt mondta. Karácsony este elvittem megmutatni a barna cipőmet! Most is ott van nála. Elmehet, megkérdezheti.
(…)
Maga segédmunkásként került hozzánk, nálunk lett betanított lakatos. A havi keresete ezerhatszáz forint. (…) semmi értelme, hogy idegen kifejezésű beszéddel kínlódjon, hogy különféle szótárakból idegen szavakat tanuljon. Maga nyolc általános iskolai végzettségű. Nekünk módunk van beiskolázni. Ezzel a rendkívüli szorgalmával leérettségizhet, később diplomázhat. Mérnök is lehet magából.
Az „egyetlen ruha … egyetlen pár cipő … két pár cipő … ezerhatszáz forint … nyolc általános iskolai” kifejezésekből az 1, 2 (egy pár), 4 (két pár), 8, 16 számsort állíthatjuk össze, amelyek voltaképpen a 2 hatványainak a sorozatából az első öt elem (20=1, 21=2, 22=4, 23=8, 24=16). Ugyanakkor a részlet elején a ‘diplomata‘ a végén pedig a ‘diploma‘ szó szerepel. Maga a ‘diploma’ szó eredetileg oklevelet jelent, s „nemzetközi szó a görög diplóma nyomán; ez tkp. ‘kettéhajtott irat, fatábla’ a di(sz) (‘kettős’) és ploosz (‘hajlott, görnyedt’) elemekből.” (arcanum.com). Azaz a szóban a ‘dupla, kettős, kettéhajtott’ elemek telálhatóak, ami a ‘kettő’ jelentésű görög ‘di-‘ szóalkotó elemre megy vissza.
Ugyanakkor a gyümölcsárus lányok kórusától a „Hármat! Három fiú, kilenc kiló. Sándor, József, Benedek!” mondat hangzik el, s ott ismét egy négyzetre emelést vehetünk észre, hiszen 3×3=9, azaz 32=9.
Nem tudjuk pontosan értelmezni ezt a két sorozatot, viszont lehetségesnek tartjuk, hogy arra utal, hogy két sírban – azaz egy sírkettősben – három embert hantoltak el, hiszen Gimes Miklóst és Maléter Pált közös sírba helyezték. Arra pedig, hogy itt a 301-es parcelláról van szó, abból következtetünk, hogy a részlet elején szerepel a ‘poste restante‘ kifejezés, s az első fejezetben utaltunk rá, hogy ez a kifejezés szerintünk azt a villanypóznát jelöli (poste – rúd), ami alapján be tudták a hozzátartozók azonosítani Nagy Imre vélt sírját. Továbbá a ‘poste restante‘ azt jelenti, hogy ‘postán maradó‘, s a részlet végén pedig az szerepel, hogy az a bizonyos pár barna cipő „most is ott van nála” – azaz az is ott maradt.
Azaz a ‘pár barna cipő’ valami olyat jelöl, amit elvittek valahova, majd ott is maradt – ahogyan végül Sándor, József, Benedek is leszállították végül azt a bizonyos három zsákot. (Így kerülne egymás mellé a kettő és a három hatványok sora?) Továbbá karácsony este, azaz 12. hó 24-én maradt ott a pár barna cipő ‘Sándor bátyámnál’, míg az áthantolás pedig 1961 évben a 2. hó 24. napján történt. Lehet, hogy ez egy játék lenne a 12-24 és 2-24 dátumokkal?
— ‘Most is ott van nála. Elmehet, megkérdezheti.’
Azaz a pár barna cipő – amelyik még most is ott van Sándor bátyámnál – kódolhatja azt a két sírt, amelybe végül a mártírokat hantolták el 1961 február 24-én. S ‘elmehet, megkérdezheti‘.
S nem szeretnénk Fejes Endrét azzal vádolni, hogy a jövőbe látott, valószínűleg a rendkívüli emberismeretén túl igen tájékozott volt a világ dolgait – akár a régészetet – illetően is, s talán tudta, hogy a sírhantokban az enyészet múltán csak a csontok, a fém gombok, csatok maradnak meg épségben – s a bőrcipők. Ahogyan azt az index.hu tudósítása már a szalagcímével is kiemelte: ‘Csont és drót, cipő és nejlonzokni maradt Nagy Imréékből‘.
Ember Judit szavaival pedig, aki ‘Újmagyar siralom‘ címmel filmet forgatott az exhumálásról:
„Rajta volt a cipő. Hát az örökéletű, és ami abszolút örökéletű: a nylon zokni. A nylon zokniba bement a föld, tehát ott valami duzzadt, és olyan volt a cipő, mintha abban egy élő láb lenne. És olyan volt, mint egy modern szobor, a modern szobornak az a fajtája, amikor össze nem tartozó dolgokból lesz valami egység. Tehát az élettől duzzadó cipő és – mintha sámfa lenne – a két lábszárcsont.” (nagyimreemlekhaz.hu)
S hasonló epizód játszódott le Maléter Pál maradványainak a kihantolásánál is, amire özvegye, Gyenes Judith így emlékszik vissza:
„Ezt rettenetes volt végigélni. Engem az segített át az exhumáláson, hogy úgy zajlott, ahogy zajlott, mint egy régészeti feltárás. Ahogy ott dolgoztak a tudósok fehér köpenyben, egy kicsit tompította az egésznek a szörnyű voltát. Ez segített át engem azon a két napon. Az ember azt képzeli, ha kinyílik a koporsó teteje, ott talán van valami ruha vagy foszlány, de nem volt, minden elenyészett. Volt elég borzalom, a kátránypapír-maradványok, a drótok. A keze összedrótozva, a lába keresztbe téve, mert nyilván nem fért bele a ládába, a feje félrebillentve, és a lábán a cipő. Ezek a drótok és az a két cipő, az szörnyű volt.” (server2001.rev.hu)
Láttuk, hogy mindhárom helyen, ahol a ‘Sándor’ név szerepelt, megjelent a családi vonatkozás is, ill. a szövegbe bele lett kódolva – szerintünk – a mártír miniszterelnök lányának, Nagy Erzsébetnek a neve. Ugyanakkor ezek a szövegrészletek a három kivégzett személy áthantolásának az időpontját rejtik.
Ebből azt gondoljuk, hogy Fejes Endre úgy vélhette, hogy a későbbiekben – még a lánya életében – rehabilitálni fogják Nagy Imrét, s ugyanúgy újra temetik majd, mint a koncepciós perben halálra ítélt és kivégzett Rajk Lászlót. S talán még azt is gondolhatta, hogy ezen a jövőbeni exhumáláson még jelen lesz Nagy Imre lánya, Nagy Alexandra Erzsébet…
— ‘azóta nevezik jégtörőnek’
Az előző posztban láttuk, hogy Fejes Endre egy speciális kódolást is használ, amikor mintegy a sorok közé ‘belinkel’ korabeli újságcikkeket. S amikor átnéztem az áthantolás napján megjelent újságokat, akkor a Pest Megyei Hírlap 1961 február 24-i számában találtam egy írást ‘Jégtörő Mátyás‘ címmel (adt.arcanum.com). Az írás egy népies stílusban megírt – kissé bárgyú – novella, amely inkább az ideológiai-nevelő célzata miatt kerülhetett a lapba. Azokban az években ugyanis a társadalmi tudatformálás egyik célja az volt, hogy kitöröljenek a köztudatból minden olyan hagyományt, aminek vallási vonatkozása volt, s ezt szemlélteti igen jól ez az írás is, amely egy naiv mesécske formájában azt mondja el, hogy hogyan is lett Mátyás jelzője a jégtörő. S mivel jégtörő Mátyás eredetileg szent Mátyás apostolból lett a népi időjóslás alakja, s ez nem felelt meg a kor ideológiájának, ezért egy másik történetet kellett keríteni hozzá, aminek már nem volt vallási vonatkozása.
S ez a novella azért is illik a regényhez, mivel jól megfigyelhető benne a narratíva váltás, ahogyan egy szentből népi hős lesz – s ugyanilyen narratíva váltásokkal játszik maga a regény is, hiszen a szabadságharcos hőst gyilkosok közé temetik, míg a regény feldolgozásai pedig egy gyilkosból csinálnak hőst.
A mesében a tél legényét, aki jégpáncélt visel, egy Mátyás nevű fiú a neve napján – február 24-én – kihívja viadalra, s a párbaj úgy zajlott le, hogy Mátyás „ölre kapta, meztelen melléhez szorította a jégpáncélos legényt. Oda, ahol a szív tüzelt. A tél legénye felnyögött, s könnycsepp olvadt jégkék szeméből. A szív dobbanására a jégpáncél megrepedt” s ezzel véget ért a tél és beköszöntött a tavasz. „S Mátyást azóta nevezik jégtörőnek.„
S a novella, valamint a regény egy visszatérő jelenete között találhatunk némi párhuzamot. A regényben ui. az ‘óvatos‘ szó (fentebb láttuk ennek a szónak a jelentőségét) ötből kétszer akkor szerepel, amikor a fiú az éjjel-nappali csemege üzletben Cinzanót vásárol: „A sötétkék ruhás fiú óvatosan leemel egy palackot.” A csemege üzlet leírásában pedig a hideg fények uralkodnak: „Hideg kékezüst fény ül rajtuk … A fiú arcán hideg, sápasztó fény … neoncsövek kékezüst, jégcsaphideg fényében az üzlet„. Ugyanakkor a mesében a tél legénye jégpáncélt visel és a szeme jégkék. Továbbá Mátyás úgy győzi le a tél legényét, hogy megrepeszti a jégpáncélját – s amikor azt olvassuk, hogy „a sötétkék ruhás fiú óvatosan leemel egy palackot” szinte érezzük a fiú félelmét, nehogy eltörje a palackot.
— álidentitás és vízitündérek
Továbbá – mai szemmel nézve – a novellában igen groteszk az a rész, ahol kiderül, hogy Mátyás „maga sem tudta,hogy a huncut erdei madártól, avagy az igazságos királytól örökölte nevét?” Hiszen mind a mátyásmadár, mind Mátyás király szent Mátyás apostolról kapta a nevét – ugyanakkor itt a kor ideológiájának megfelelően át kell írni a történetet, s Mátyás apostolt teljes mértékben ki kell húzni a naptárból, s helyette a mátyásmadár és Mátyás király között választhatunk. Azaz mintegy eltörlik a névadó Mátyás apostolt, ugyanakkor a regényben a főszereplő áldiplomata fiúnak nincsen neve, csupán úgy említi a szöveg, hogy a ‘sötétkék ruhás fiú‘. (Ahogyan a tél legénye által viselt jégpáncél is hasonlóan kékes lehet – s neki sincs neve?) A név hiánya az identitás hiányát idézi fel, a fenti novellában pedig azt láttuk, hogy a névadó szent ‘eltörlésével’ egy üresség jön létre, amit a novellában Mátyás királlyal, ill. a mátyásmadárral próbálnak betölteni. A fiú nevének a hiánya is talán ezekből a narratívaváltásokból fakadó identitásvesztést szimbolizálná, ahogyan a fiú még a saját narratíváját is átírja, hiszen egyszerű gyári munkásból lesz görög diplomata, s az életének – az így elveszett önazonossága okozta – űrébe pedig a mártír temetetlensége okozta ‘átok’ tör be („egy gyilkosságért vagy a tettesnek kell megfizetnie, vagy pedig annak, aki nem tudja elgyászolni a halottat„), s az űzi a traumaismétlés, a gyilkosság felé?
S végül megöli Karácsony Nagy Zsuzsannát. A regényben pedig a fiú ezt a lányt folyamatosan nyár-nak hívja („Vagy nekem nyárfa Zsuzsanna! … Menjünk, nyár … szerelmem, nyár, mondjad nekem, vagy enyém„). Ugyanakkor a novellában a tél legényének a jégpáncélja akkor reped meg, amikor Mátyás a legényt magához öleli, „oda, ahol a szív tüzelt„, s a szív forrósága (a nyár?) az, ami megrepesztette ezt a jégpáncélt (ezt az álidentitást?).
Majd ezt követően „Mátyás a tél legényét a patak jegére hemperítette. A lékbe süllyedt jégpáncélos téllegényt elkapták a vízitündérek és elvitték valahová, észak felé, száműzetésbe.„
S itt talán a Balatont ismerhetjük fel, ahol az áldiplomata fiú Karácsony Nagy Zsuzsannát megismerte, s erre utalna előtte – amikor a házmesterrel beszél, akinek az üveg Cinzanókat hordja – az a tréfálkozás, hogy „Tilos helyen ne fürödj, vigyázz, ha elkap egy cápa, a víz alá visz, Cinzanót nem iszom, sírod sose lelem„? Hiszen itt is a víz alá rántás jelenik meg, ahogyan a vízitündérek rántották a víz alá a tél legényét. S ez a baljóslatú utalás még egyszer megjelenik a regényben – csak nem cápa, hanem – egy felfújható gumikrokodil képében ott, ahol a fiú Varga Veronikával találkozik először a Semperit kaucsukáru üzlet előtt. S ott a kirakatban „különféle esőkabátokat, ízléses nejlonkendőket, terítőket, fölfújható gumimatracokat, párnákat, jópofa gumikacsákat, ember hosszúságú krokodilokat (!), ügyes szerkezetű sátrakat, habszivacs kosztümöket” látni.
