azokon a helyeken, ahol a sötétkék ruhás fiú úrnak adja ki magát, rendszerint feltűnik a kereszt szimbóluma is
— a két telefonszám
A sötétkék ruhás fiatalember tehát egy görög diplomatának adja ki magát, aki a Margitszigeti Nagyszállóban lakik, s a regény első jeleneteiben láthatjuk, hogy hogyan építi fel ezt a legendát, amikor az első lánnyal találkozik, akit megtéveszt. Először csak görög lesz, majd diplomata, s végül – a beszélgetés végére – a Margitszigeti Nagyszálló vendége. S ennél a beszélgetésnél hangzik el egy játékos zagyvaságnak tűnő számsor: ‘nyolc meg kettő, négy‘.
A másik pincér két csésze feketekávét tesz eléjük.
– Hány cukrot kérsz? – kérdi a lány.
A fiú gondolkodik.
– Nyolc meg kettő, négy!
Keservesen töri a magyart, ugyanakkor jópofán csinálja, nem tudni, mikor beszél komolyan, mikor bolondozik. (…)
A lány nevet, két cukrot tesz a kávéjába.
– Mióta vagy Magyarországon?
A fiú ráncolja a homlokát.
– Mióta vagy? – számolja minden ujján. – Százéves és harminckilenc.
A regény végén pedig az áldiplomata által felépített mesevilág ugyanezeknek a legendaépítő elemeknek a mentén omlik össze, s követi majd azt a gyilkosság. Az utoljára megtévesztett lány – Karácsony Nagy Zsuzsanna – ugyanis gyanút fog, s először a görög követséget, majd a Margitszigeti Nagyszállót hívja fel, s érdeklődik Victor Edman után. S ebben a szövegrészletben két telefonszámra érdemes felfigyelnünk:
Lapozza a telefonkönyvet. Egy helyütt megáll, ráncolja homlokát. Csöndesen mondja: kettőhuszonnyolc-nullanullanégy. Leemeli a hallgatót, tárcsáz, vár egy pillanatig.
– Görög Királyság Nagykövetsége?… Elnézést kérek, mister Edmannel beszélhetnék?… Viktor Edman… Önöknél munkatárs… Értem… Köszönöm, akkor úgy látszik, valami félreértés történt a részemről.
Leteszi a hallgatót. Arca nyugodt. A telefonkönyvhöz nyúl, lapozza. Megáll, ujjával megjelöl egy számot. Halkan memorizál: száztizenegy-három nulla. Leemeli a hallgatót, tárcsáz.
– Margitszigeti Nagyszálló?… Kérem, érdeklődni szeretnék, Edman Viktor úr megérkezett?… Edman Viktor… Nem lakik a szállóban?… Kijelentkezett?… Soha nem lakott maguknál… köszönöm… köszönöm szépen…
Azt érdemes észrevenni, hogy az első részletben a játékosan zagyva ‘nyolc meg kettő, négy‘ számsorban ugyanazok a számok szerepelnek, mint a görög követség telefonszámában: ‘kettőhuszonnyolc-nullanullanégy‘. Azaz: 2, 4, 8. A ‘nyolc meg kettő, négy‘ számsort továbbá a 824 számként is felírhatjuk, s ennek a prímtényezős felbontása 824 = 2x2x2x103. Ugyanakkor mintha a 103 számjegyeit hangsúlyozná az is, ahogyan Karácsony Nagy Zsuzsanna kiolvassa a Margitszigeti Nagyszálló 111-000 telefonszámát – amely valóban annak a szállodának volt a telefonszáma: ‘száztizenegy–három nulla‘.
Azaz mindkét számsor mintha kódoltan a 301-es parcellára utalna. De megjegyezzük, hogy a 103 számsor kódolatlanul is feltűnik egyszer a szövegben, mégpedig ott, ahol a 37. szám halmozott felbukkanását mutattuk ki, a ‘nyolcezer meg százhárom kiló‘ sorban. (Továbbá ott 8103 = 3 x 37 x 73, míg itt 111 = 3 x 37.)
— és egy meghökkentő véletlen
S amikor a 228-004 telefonszámnak néztem utána, akkor egy meghökkentőnek tűnő egybeesésre bukkantam, ami a telefonszám és a Rákoskeresztúri Köztemető között teremt kapcsolatot a szöveg kódokkal kitágított asszociációs terében. A szövegben szereplő 228-004 telefonszám ugyanis (valószínűleg) valóban a görög követségé volt akkoriban, amely Budapesten a Szegfű utca 3 szám alatt található napjainkban is. S bár a neten nem találtam a hatvanas évekből telefonkönyveket, viszont egy 1950-es budapesti telefonkönyvben egy bizonyos Liontas Konstantin telefonszámaként van megadva ez a szám ugyanazon a címen (Szegfű utca 3). S Liontas Kostantin egy Görögországban született, majd Magyarországon letelepedett operaénekes volt, aki egy magyar nőt, Buda Piroska zongoraművésznőt vett feleségül, s ugyanő 1939-ben már a görög királyság budapesti követségének a sajtóigazgatója volt.
Ugyanakkor jó hét évvel korábban ez a telefonszám – egy 1943-as telefonkönyvben – viszont még Rákos Manó kőfaragó és épületszobrász telefonszáma volt, aki vélhetően a háborút követően új telefonszámot kapott, s a régi telefonszáma pedig a görög követség száma lett.
Rákos Manóról és fiáról, Rákos Pálról pedig azt érdemes tudni, hogy neves építészek voltak, akik „a magyar építészet külső és belső formáin, felületein, berendezésein és megjelenésén egyaránt fontos nyomot hagytak. Rákos Manó (1872-1957) kőfaragóként és épületszobrászként, míg fia, Rákos Pál (1897-1956) építőmesterként és iparművészként dolgozott” (epiteszforum.hu).
S arra, hogy ezzel a kapcsolódási ponttal az író is tisztában lehetett, utalhat az is, hogy a regényben többször szerepel két olyan helyszín – pontosabban épületbelső -, amelynek a kialakítása a Rákos család valamelyik tagjának a keze nyomát viseli: a Palace Hotel, s annak közelében az Éjjel-nappali Csemege Közért.
Azaz a görög követség telefonszámát a szöveg egy játékosan értelmetlennek tűnő számsorral a 301-es parcellához kapcsolja, ugyanakkor ez a telefonszám véletlenül egy Rákos Manó nevű épületszobrász telefonszáma volt korábban, s így a számsor a ‘rákos‘ szóelemmel is kapcsolatba kerül – ahogyan a 301-es parcella is a Rákoskeresztúri Köztemetőben található.
— a görög zászló
A fenti beszélgetésben a ‘nyolc meg kettő, négy‘ számsor után a ‘Mióta vagy Magyarországon?‘ kérdésre a sötétkék ruhás fiatalember úgy válaszol, hogy ‘Százéves és harminckilenc‘. Már említettük ennek a számnak a görög zászlóval való összefüggését, de itt újra felelevenítjük:
A regényt először a Tükör hetilap kezdte közölni 1968 szeptemberétől, azonban a regény története 1967 kora nyara és 1969 kora ősze között játszódik. A fenti mondat pedig a regény elején, tehát 1967-ben hangzik el. S ha 1967-ből visszaszámolunk 139 évet, akkor az 1828-as évet kapjuk meg, ami azért érdekes, mert akkor határozták meg, hogy Görögország szárazföldi zászlója (bővebben itt) kék alapon egy fehér keresztet ábrázoljon.
S a szállodák luxuséttermeiben – ahová az áldiplomata fiatalember viszi el a partnereit – az asztalukhoz mindig kiteszik a görög zászlót. Ezt a körülményt a regény szövege összesen 12 alkalommal írja le, így egy hangsúlyosan visszatérő elem a műben. Ezt viszont úgy is értelmezhetjük, hogy a fiú voltaképpen minden alkalommal egy haláljel (kereszt) mellé ül le a választottjával az éttermi asztalhoz. (Bár ez a szimbólum egy helyütt kódolatlanul is felbukkan, amikor egy – a mulatóhelyeken – virágokat áruló részeg öregasszony ezt mondja az áldiplomatának: „Te szegény vagy, kisfiam, neked ingyen adom. Arcodon szenvedés, szádon koplalás, szemeden félelem, homlokodon a halál.„)
Ugyanakkor az 1828-as év a görög szabadságharc (1821–1831) idejére esik, s mint említettük, a fenti zászló volt az, amelynek a használatáról abban az évben döntöttek. Viszont az csupán a szárazföldi zászló volt, míg az ország tengeri (és tengerparti) zászlójának azt választották, amelyen fehér alapon öt kék csík, a bal felső sarkában pedig egy kereszt van. Azon zászlón a csíkok száma tehát kilenc (öt kék, négy fehér), s ez a kilences szám „az „Έλευθερία ή Θάνατος” vagyis a „szabadság vagy halál” jelmondat összesen kilenc szótagjára utal” (gorogintezet.hu) a hagyomány szerint.
Láthatjuk tehát, hogy a görög zászlón a kereszt szimbóluma így a halál mellett a szabadságharcra is utal – a 301-es parcellában pedig az 1956-os kivégzett forradalmárok és szabadságharcosok nyugszanak. S talán tudatos szimbólumalkotás Fejes Endre részéről az az – egyébként abszurdnak tűnő – összefüggés, hogy ha a ‘Rákos‘ családnév mellé odahelyezzük a ‘kereszt‘ szót, akkor a ‘Rákoskeresztúr‘ helységnév egy részét kapjuk meg.
— rákos – kereszt – úr
Rákoskeresztúr neve azzal kapcsolatos, hogy a templomát a Szent Kereszt tiszteletére szentelték, s a névben a ‘kereszt úr‘ kifejezés áll a ‘Lord of the Cross’ értelemben. (Érdekesség, hogy napjainkban is található Rákoskeresztúron egy ‘KeresztÚR’ nevű baptista gyülekezet. – keresztur.hu)
A regényben 12 helyen szerepel a ‘görög zászló‘ kifejezés, nyilvánvalóan ezek a jelenetek a a luxuséttermeiben játszódnak, ahol kiteszik a görög zászlót az áldiplomata asztalára. S ezek közül valamennyi szövegrészletben következetesen szerepel egy-egy mondat, ahol a pincérek vagy az angol vagy a francia ‘úr‘ jelentésű megszólítással szólnak az áldiplomatához: sir, monsieur, mister.
S talán abszurdnak tűnik, de lehetséges, hogy ez az eszköz is Fejes Endre rejtett szimbólumépítő technikájának a része, s így helyezi egymás mellé ‘rákos‘, a ‘kereszt‘ és az ‘úr‘ szavakra utaló képzeteket. (Bár egyszerűbben is megfogalmazhatjuk ezt a relációt: azokon a helyeken, ahol a sötétkék ruhás fiú rendszeresen úrnak adja ki magát, mindig ott van a kereszt szimbóluma az asztalra kihelyezett görög zászlón.)
— palace és palack
Végül kicsit részletesebben megemlítjük, hogy melyik az a két helyszín – pontosabban épületbelső -, amelynek a kialakítása a Rákos család valamelyik tagjának a keze nyomát viseli, s többször is szerepelnek a regényben.
Az egyik helyszín a Rákóczi út 43 alatt található Palace hotel, amely 1911-ben épült, s amelynek az 1923-as átépítése során az étterem berendezését Rákos Pál műbútorgyára készítette, míg a stukkók Rákos Manó munkái. A regényben az áldiplomata itt két alkalommal fordul meg, s a hely szinte ismétlődő mondatokkal történő leírása – a csipkefüggönyökkel, a sarokasztallal, a hangulatos lámpával, a sötét tapétájú fallal – egyfajta diszkrét intimitás kölcsönöznek a helynek, s szinte érezzük a sötét, de meleg színeket:
„Palace Szálló luxusétterme. A kirakatablakokon drága csipkefüggönyök, a vacsorázó vendégek elegánsak, minden asztalon ernyőzött, hangulatos lámpa, sok helyen külföldi zászló. A zenészek itt is fekete szmokingot viselnek, szalonzenét játszanak, muzsikájuk halk.
Juhász Katalin és a fiú a fakorlátos galérián, mint akik bújni akarnak, távol a lépcsőktől, a korláttól, hátul, a sötét tapétázatú fal mellett, megint egy sarokasztalnál ülnek.”
A másik helyszín pedig, amit a szöveg nem nevez meg, de valószínűsíthetjük, hogy az a Rákóczi út és a Körút sarkán lévő, s a fenti Palace Szállóval ferdén szemben lévő – Éjjel-nappali Csemege Közért. A közért belső terét pedig Rákos Pál és Hornicsek László tervei alapján alakították ki az 50-es évek elején.
Egész pontosan az 1. számú Csemege áruházról lehet szó (Rákóczi út 48-50). S érdekes, hogy ennek a közértnek a történetében is felbukkan az 1-3-0-0 számsor, hiszen ennek a közértnek az elődje „A korábbi banképület, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár helységeiben 1949-től működött nagy forgalmú élelmiszer-áruház akkor még 1300-as számmal. 1952-ben került sok más üzlettel együtt a megalakuló Csemege hálózatba. Az igen hamar közkedvelté váló bevásárlóhely, a fővárosiaktól a gyakorlatiasabb „éjjel-nappali” nevet kapta, az akkoriban rendkívülinek számító nyitvatartási idő miatt.” (europeana.eu) Azaz 1952 előtt ez a közért tehát az 1300. számú Élelmiszeráruház volt.
A fiú itt vásárol rendszeresen egy-egy palack Cinzanót – természetesen diplomatának kiadva magát -, s a hely leírásában az neonfények kékezüst, jégcsaphideg fénye dominál, s a leírás szinte ismétlődik mindegyik alkalommal:
„Cinzanósüvegek, vagy egy tucat szorosan egymás mellett. Hideg kékezüst fény ül rajtuk.
A sötétkék ruhás fiú óvatosan leemel egy palackot.
– Becsomagoljam?
A fiú arcán hideg, sápasztó fény.
– Ja! – mosolyog. – Ha van kedves, thank you very much.
Elegáns önkiszolgáló csemegebolt. Este van, nyár, neoncsövek kékezüst, jégcsaphideg fényében az üzlet. Kevés már a vevő, karjukon a műanyag kosárral.”
— 301-es parcella ismét?
A regény szövegében tehát többször is szerepel két helyszín, amelyek között az építészük neve (Rákos Manó, ill. Rákos Pál) teremt kapcsolatot. Az egyik helyszín történetében felbukkan az 1-3-0-0 számsor, hiszen az ‘éjjel-nappali közért’ korábban az 1300. számú Élelmiszeráruház volt. Ebben mintha ismét egy olyan rejtett utalást fedezhetnénk fel, ami a Rákoskeresztúr és a 301-es parcella kapcsolatára utalna.
Továbbá a másik helyszín, a Palace Szálló leírásában is találhatunk egy motívumot, amelyet akár úgy is értelmezhetünk, mint egy utalást a 301-es parcellára. A szövegben ugyanis összesen hat alkalommal történik utalás arra, hogy az áldiplomata a vendégével a szálloda éttermének egyik sarokasztalánál foglal helyet, akár a Royal Szálló, akár a Palace Szálló éttermét keresik fel. Továbbá a Palace Szálló esetében mindkét alkalommal kiemeli a szöveg, hogy ‘a sötét tapétázatú fal mellett‘ van ez a sarokasztal.
„Royal Szálló halk, szolidan előkelő éttermének egyik sarokasztalánál ülnek (…) A már ismert sarokasztalnál ül a sötétkék ruhás fiú és Juhász Katalin (…) Palace Szálló luxusétterme … Juhász Katalin és a fiú a fakorlátos galérián, mint akik bújni akarnak, távol a lépcsőktől, a korláttól, hátul, a sötét tapétázatú fal mellett, megint egy sarokasztalnál ülnek. (…) Palace Szálló luxusétterme. … Őket a fakorlátos galérián, távol a lépcsőktől, a korláttól, hátul, a sötét tapétázatú fal mellett, a már ismert sarokasztalnál fedezzük föl. (…) A Royal Szálló halk, szolidan előkelő éttermében ülnek, annál a sarokasztalnál, ahol már Juhász Katalinnal. (…) A Royal Szálló halk, szolidan előkelő éttermének egyik sarokasztalánál ülnek.”
Mindez pedig azért érdekes, mert a 301-es parcella a Rákoskeresztúri temető sarkában található, közvetlenül a temető kerítésének a betonfala mellett. Továbbá ez a parcella van a temető bejáratától a legtávolabb, mintegy 3 km-re, s a szöveg pedig úgy jeleníti meg ezt a sarokasztalt, mint ami ‘távol a lépcsőktől, a korláttól, hátul‘ helyezkedik el.
