„egy gyilkosságért vagy a tettesnek kell megfizetnie, vagy pedig annak, aki nem tudja elgyászolni a halottat…” (Alan Paton: Life for life)
ABSZTRAKT: Fejes Endre: Jó estét nyár, jó estét szerelem c. regényében (1968) egy áldiplomata feljegyzései között olyan számsorokat találunk, amelyekben – a napjainkban is használatos titkosítás módszerével – prímszámok segítségével az író elrejti a szövegben a mártír miniszterelnök, Nagy Imre vélt és valós sírhelyének a pontos adatait, s a számok és Nagy Imre személye között úgy teremt kapcsolatot, hogy azon a helyen a szövegrészletben hemzsegnek a ‘koporsó, hamvak, temető, vörös, vezér‘ kifejezésekkel kapcsolatos irodalmi szöveghelyekre való utalások. Továbbá ugyanígy kódolja azt is, hogy hány sír távolságra van Nagy Imre sírja annak a kivégzett gyilkosnak a sírjától, akinek a történetét a regény feldolgozta. Végül Fejes Endre pontosan tudhatta, hogy milyen konspirált (ál) személyes adatokkal jegyezték be Nagy Imre, s a vele együtt kivégzett két mártírtársa adatait a temető nyilvántartásába, mivel ezek az adatok többszörösen is felbukkannak egymás közelében a regényben. Mindez azt jelenti, hogy Fejes Endre pontosan ismerte Nagy Imre sírhelyére vonatkozó információkat – ami pedig a korszak leginkább konspirált, legsötétebb tabuja volt. – Azaz Fejes Endre olyan információk birtokában volt, amelyeknek egész egyszerűen nem lehetett a birtokában.
Fejes Endre: Jó estét nyár, jó estét szerelem c. regényében négy olyan szövegrészletet is találunk, ahol pár mondaton belül feltűnően sok szám sorakozik egymás után. Először a második ilyen szöveghelyen mutatjuk be, hogy ezeket a számokat megvizsgálva komoly gyanú ébredhet bennünk, hogy a látszólag értelmetlennek tűnő adatsor mögött valamilyen kódolt információt rejtett el a szerző.
— egy kódolás
A regény egy fiatal munkásfiúról szól, aki görög diplomatának adja ki magát, hogy így tegye magát vonzóvá a nők előtt. Az alábbi jelenetben éppen egy általa megtévesztett lány kéri meg, hogy hozzon az apjának egy bizonyos gyógyszert külföldről.
– Irén azt mondja, kint fillérekbe kerül. Te DC 146-os különrepülőgépen jársz, talán nem is vizsgálnak a vámon. Apa gyomorfekélyére.
A fiú bólint. Halkan nevet, szeme szűk.
– Ja! DC 146! Van hely száz személy. Konzulata vigyáz, ad sok pénz. Viktor Edman utaz mindig külön csak egyedül! Hoz nyolcezer meg százhárom kiló gyógyszer!
Fekete aktatáskájából bőrkötésű füzetet húz elő. Türelmetlenül lapozza. Egyik oldalon megáll, a lány elé teszi. Átnyújtja csavaros irónját.
– Írta pontosan neve!
Varga Veronika a füzet fölé hajol, nézi a tintával írt, nyomtatott betűs bejegyzéseket: Duchess of York: 35-8-35. Slingsby: Bristoll Hall. Mr. Otusi: Asakusa Park. Mme Couffin Montparnasse 7. Rue Campagne Premiere. Ortima consul, Cibola 44. Mr. Jenkins consul general, Bonn, Amelien Strasse 20. Mr. Bockley ambassador, Madrid. Ennoch Maarmann, consulate, Roma.
Varga Veronika papírszeletről, rajzolt betűkkel másolja: Roter tablets Pharmaceutische Fabrick Roter Hilversum/Holland.
A ‘DC 146‘ a ‘nyolcezer meg százhárom kiló‘ és a ‘35-8-35‘ számsorokat vizsgáljuk meg.
A 146 prímtényezős felbontása a következő: 146 = 2 x 73. Ugyanakkor a ‘DC’ betűsor a regény szövegében nyilván – a ‘DC’ rendszámokhoz hasonlóan – diplomáciai vonatkozásra utal, de ugyanakkor római számként is olvasható, ahol a D=500; ill. a C=100. Így a ‘DC 146’ úgy is feloldható, hogy 600 + 146 = 746. Ennek a prímtényezős felbontása pedig: 746 = 2 x 373. Ugyanakkor a ‘nyolcezer meg százhárom’ prímtényezős felbontása a következő: 8103 = 3 x 37 x 73.
A felbontásokban feltűnő módon csupán a 37 és a 73 variációi szerepelnek, s mivel ez a két szám egymás palindromja – azaz visszafelé olvasva egymást adják ki -, úgy tűnik, hogy a szerző ezzel a halmozott ismétléssel arra akarja felhívni a figyelmet, hogy a regényben valamiféle kódolt tartalom van elrejtve, aminek a dekódolásához a kulcs a 37 vagy a 73 szám lehet.
Most nézzük a ’35-8-35′ számsort. Lehetséges, hogy a 8-as számot hangsúlyozza, hiszen a 35 számjegyeinek az összege ugyancsak 8, ahogyan a középső szám is a 8-as. Továbbá a ‘nyolcezer meg százhárom’ számsor is külön kiemeli a 8-as számot. Ugyanakkor a 35-ös szám közel áll a 37-es számhoz, azaz mintha egy felsorolás két eleme (35, 36, 37) lenne – s mint látni fogjuk, valóban azok is. S mindezek azt a gyanút erősítik, hogy a 37-es szám lehet a kulcs.
Most pedig nézzük meg máris azt a felsorolást, amelybe a 35, ill. 37 számok illeszkednek!
— hamvasztott halottak temetője
A regény nyitó fejezetében a – csupán sötétkék ruhás fiatalembernek nevezett – főszereplő egy postahivatalba lép be, amely nyüzsög a dolgaikat intéző emberektől, majd onnan a postafiókbérlők termébe megy át. Ez a helyiség viszont kong az ürességtől, kihalt, s a szerző a ‘hamvasztott halottak temetőjéhez’, egy kolumbáriumhoz hasonlítja, ahol még az éppen belépő postafiókbérlő is inkább ‘valami temetésszervezőt’ idéz fel a fekete lüszterruhájában.
Másik terem. Nyomasztó csönd az úr és mozdulatlanság. Itt is van asztal és pad az ablak alatt, az asztalon tollak, tintatartók, de élet, ember sehol. A falat kézzel elérhető magasságig négyszögekre szabdalt, egyforma nagyságú, szürke vasajtók borítják. Minden ajtón kulcslyuk és egy szám.
A sötétkék ruhás fiú valószerűtlenül kicsi, szánalmas és árva e fémes csillogású, komor teremben. Arca riadt, merő csodálkozás, mint aki váratlanul egy ostoba tréfa áldozata lett, valahol a város közepén, hamvasztott halottak temetőjébe került. Nézi a számokat: 0038, 0039, 0040, 0041.
Nyílik az ajtó. Elegáns, őszülő, sovány férfi lép be, akár valami temetésrendező, fekete lüszterruhát, fekete nyakkendőt visel, fekete félcipője nyikorog, fénylik, pillanatra magával hozza a másik teremből már ismert lármát. A falhoz megy, kulcsot vesz elő, kinyit egy vasajtót, leveleket emel ki a rekeszből, majd bezárja, zsebre teszi a kulcsot, a leveleket, és ugyanolyan léptekkel, ahogy érkezett, szó nélkül kimegy a teremből.
A szövegben itt találkozunk a 0038, 0039, 0040, 0041 számsorral, ahol a számok az egymás mellett sorakozó postafiókok kis ajtóinak a számai, s ezek a kis rekeszek idézik fel a kolumbárium urnafülkéit. Ugyanakkor a ‘szürke vasajtók‘ említése, s az, hogy ‘minden ajtón kulcslyuk és egy szám‘, egyben a börtönök zárkaajtóinak a sorát is felidézheti az olvasóban. (Felhívjuk a figyelmet, hogy a postahivatalokban a postafiókok ajtói általában nem vasból, hanem fából készültek akkoriban.)
Találtunk tehát egy számsort, amelyhez hozzá tudjuk illeszteni a fentebb talált 35, (36,) 37 számsort, s láthatjuk, hogy a számsorhoz a számokkal jelölt urnafülkék – talán sírhelyek? – képzete köthető.
— koporsó, hamvak és egy vezér
Most pedig térjünk vissza a fenti szövegrészlethez, ahol a 37-es számot találtuk, s nézzük meg, hogy található-e benne olyan utalás, ami ezt a számot a temető fogalmával kötné össze. Ehhez pedig pillantsunk bele a magát diplomatának kiadó fiatalember bőrkötésű füzetébe, amelybe külföldi neveket, címeket írt egymás után ömlesztve. Ezek látszólag fiktív – a korabeli alvilág nyelvén hadovaszövegnek nevezett – adatok, amellyel a fiatalembernek az volt a célja, hogy alátámassza a diplomata voltáról szóló legendáját.
Azonban csak látszólag hadovaszövegek! Ugyanis ezekbe a szerző számunkra fontosnak tűnő utalásokat rejtett el. Ezek a következőek:
- Az egyik sor – ‘Mme Couffin Montparnasse 7. Rue Campagne Premiere‘ – egyértelműen utal Jean-Paul Sartre: Egy vezér gyermekkora című regényére, ugyanis annak a műnek egy mellékszereplője Mme Couffin, akinek a neve a Justus Pál fordításában megjelent magyar kiadásban egyszerűen Coffinné. S bár a Couffin egy francia név, de a magyarosított alakja áthallik az angol coffin szóba, ami azt jelenti, hogy ‘koporsó‘ (míg a francia couffin pedig azt, hogy mózeskosár). Továbbá a regényben az egyik szereplő így adja meg a címét: ‘A Montparnasse-on lakom, a rue Campagne-Première 9-ben.‘ A Montparnasse pedig azért érdekes itt a számunkra, mert abban a kerületben található Párizs ikonikus temetője, a Montparnasse-i Temető, a fenti rue Campagne-Première egyik vége pedig pontosan a temető oldalába fut bele. (Továbbá figyeljünk fel a regény címében szereplő ‘vezér‘ szóra!)
- ‘Duchess of York: 35-8-35‘ sorban a Duchess of York szerepel, aki az angol Duke of York felesége. A Duke szó pedig rokon az olasz duce, dozse szavakkal, s a latin dux szóból ered, ami – ismét! – azt jelenti, hogy ‘vezér‘.
- A ‘Mr. Otusi: Asakusa Park‘ töredékben az Asakusa szó érdekes. Asakusa Tokió egy kerülete, amelyet napjainkban is felkapott turistalátványossággá Yasunari Kawabata egy regénye, a The Scarlet Gang of Asakusa (1930) tett. A regény egy bűnözőkből álló csoport életén keresztül mutatja az Asakusa negyedben élő hajléktalanok, csavargók, koldusok, prostituáltak, stricik, utcai művészek világát – s nem lehet nem felismerni, hogy ez a világ mennyire hasonlít ahhoz, ahogyan Fejes Endre ír az élet peremére szorult, életüket ösztönösen élő, gyakran a bűnözést választó karakterekről, az ‘ezerszer áldott nyolcadik kerület’ vagányairól és kisstílű szélhámosairól. (Vagy gondoljunk akár csak a Szerelemről bolond éjszakán c. regényére.) De itt most számunkra a regény címe az érdekes. A mű címét ugyanis úgy is fordíthatjuk, hogy Asakusa vörös bandája. – A regény eredeti címében (浅草紅団) szereplő japán 紅 szó jelentései ugyanis: skarlát, karmazsinvörös, vörös, kommunista.
- De a ‘vörös’ szó még egyszer előfordul a szűkebb szövegkörnyezetben. A lány ugyanis arra kéri a fiatalembert, hogy a holland gyártmányú Roter tablets savlekötő gyógyszert szerezze be az apja számára. A gyógyszer nevében pedig a ‘roter’ szó szerepel, ami a német nyelvben a ‘vörös‘ jelentésű ‘rot’ szó egy ragozott alakjával is egyezik.
- Ugyanakkor ezt a gyógyszert a szocialista ipar is lekoppintotta, s nálunk már 1968-ban forgalomban is volt (tehát a regényben ábrázolt jelenet idejében is!) Pulvis neutracidus (savsemlegesítő por) néven. Itt pedig a latin pulvis szó az érdekes, ami itt azt jelenti, hogy por, azonban ennek a szónak van egy másik jelentése is a latinban: halottak hamva.
- ‘Mr. Bockley ambassador, Madrid‘ – Dickens: Edwin Drood rejtélye c. regénye befejezetlenül maradt mert a szerzője meghalt 1870-ben. A cselekmény ott szakad félbe, ahol Edwin Drood titokzatos módon eltűnik, s mindenki gyilkosságra gyanakszik. Az egyébként íróként ismeretlen Thomas Power James tollából 1873-ban megjelent Part Second of the Mystery of Edwin Drood címmel a regény folytatása, aminek a szerzője úgy csinált hírverést, hogy állítása szerint egy spiritiszta szeánszon idéztette meg Dickens szellemét, s az diktálta le neki a regény befejezését, majd egy másik regényét is – ami később sose jelent meg – The Life and Adventures of Bockley Wickleheap (Bockley Wickleheap élete és kalandjai) címmel (floatingacademy). Motívum: eltűnt személy, üzenet a síron túlról.
- Végül számomra a leginkább gyomron vágó és megrendítő utalás a ‘Ennoch Maarmann, consulate, Roma.‘ sor volt, amire egy későbbi posztban még bővebben kitérek. Most csak annyit, hogy Enoch Maarman a dél-afrikai író, Alan Paton: Life for life c. novellájának egy szereplője, s a mű mondanivalója tömören annyi, hogy egy gyilkosságért vagy a tettesnek kell megfizetnie, vagy pedig annak, aki nem tudja elgyászolni a halottat…
Van tehát egy ‘0038, 0039, 0040, 0041‘ számsorunk, amihez ‘hamvasztott halottak temetője‘ képzet kapcsolódik, s van egy 37-es számunk, amihez a ‘koporsó, temető, hamvak, vörös, vörös banda, vezér‘ szavak társulnak. S mindezekhez hozzávehetjük azt a tényt, hogy az 56-os megtorlások után a kivégzetteket többek között a Rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában földelték el titokban, névtelen sírokban, így a hozzátartozók nem tudhatták, hogy hol nyugszanak. Ugyanakkor a túlélők emlékezetében egy bizonyos sírhelycsoport úgy maradt meg, hogy azok között lehet Nagy Imre sírhelye. Ez a sír a temető fala mellett – egy jól felismerhető nagyfeszültségű villanyvezeték által jelölt sorban – az első négy sírhely volt. Azaz az 1-2-3-4 sírhelyek egyikét vélték a mártír miniszterelnök sírjának. De ugyanakkor a 301-es parcellában soronként 40-40 sírhely volt, s a hivatalos számozás szerint ezek a 37-38-39-40 sorszámú sírhelyek lehettek, amelyeknek a kezdő sírja a 37. számú sír – s ezt a számot emeli ki a szövegben fentebb kimutatott kódolás. S láthatjuk, hogy ez a számsor feltűnően passzol a regényben említett ‘0038, 0039, 0040, 0041‘ számsorhoz.
De valójában Nagy Imrét és a vele együtt kivégzett Gimes Miklóst és Maléter Pált először a Kisfogház udvarán földelték el, majd csak 1961-ben szállították át a három személy kihantolt maradványait a 301-es parcellába, s földelték ismét el titokban a 23. sor 8. és 9. sírhelyén. S most nézzük ismét a legelső adatot az áldiplomata bőrkötésű noteszából: ‘Duchess of York: 35-8-35‘. Láttuk, ide a duke (vezér) szó kapcsolódik. A 35-8-35 számsort pedig ötjegyű számként leírva a 35835 számot kapjuk. Ennek prímtényezős felbontása a következő: 35835 = 3 x 5 x 2389. Figyeljünk fel a 2389 prímszámra! És hasonlítsuk össze Nagy Imre és két társa sírhelyével: 23. sor 8. és 9. sírhely. De vélhetően a 15-ös szám (3 x 5 = 15) is hordoz jelentést, hiszen a 37. számú sírhely – Nagy Imre vélt sírhelye – a parcella 15. sorában volt.
Továbbá a ‘Duchess of York: 35-8-35‘ bejegyzés után közvetlenül a ‘Slingsby: Bristoll Hall‘ sor olvasható. Slingsby egy település Észak-Yorkshire-ben. S ‘Yorkshire’ itt utalhat a ‘York’ kifejezésre, de még hozza van csapva a ‘megye’ jelentésű shire szó is. S ennek a szónak a kiejtése (ʃɪə) pedig a magyar anyanyelvűek számára a magyar ‘sír‘ főnevet idézi fel. S így a ‘duke’ és ‘sír’ szavakat egymás mellé helyezve, azokból a ‘vezér sírja’ utalást olvashatjuk ki.
— 301. parcella és Nagy Imre sírhelye
Csak röviden ismertetjük azt, hogy Nagy Imrének a 301-es parcellában hol volt az oral history által jegyzett vélt sírhelye, s hol volt a valós sírja. Ehhez a következő forrásokat használtuk fel: Lipták Béla: Hol sírjaink domborulnak, Tárogató, 1985-10-1 (Arcanum – fizetős tartalom); Pajcsics József: A 301-es parcella titkai, Magyar Hírlap, 1999. május 7.; Kutrutz Katalin: A 301-es parcella szörnyű terhe, Múlt-kor történelmi magazin, 2011 tavasz (fizetős tartalom).
Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst a kivégzésük napján – 1958. június 16-án – a Kozma utcai börtönben, az úgynevezett Kisfogház udvarán temették el, majd két és fél év múlva szállították át a holttesteket a 301-es parcellába.
„A jelentés szerint 1961. február 24-én, 16.45 órakor kezdte meg egy tízfős – tisztekbõl és tiszthelyettesekből álló – brigád a kihantolást a Kozma utcai börtön (Gyűjtőfogház) területén. A művelet az előre kidolgozott szempontok szerint zajlott és a ‘legnagyobb rendben folyt le’. A kihantolás helyérõl 19.15 órakor, teljes sötétségben mentek át a ‘rabtemetõbe’, és helyezték el a három koporsót a 301-es parcella 23. sor 8-9. sírhelyébe. A 8-as sírhelybe Naszladi Péter (Arad, 1901. április 12., Móricz Zsuzsanna) fedõnéven temették el Maléter Pált és Gimes Miklóst. Mint a jelentés írója megjegyezte, Maléter holtteste került alulra.
A 9-es sírhelybe Borbíró Piroska (Párkánynánás, 1908. december 25., Nagy Eszter) fedõnévvel temették el Nagy Imrét. A temetést 20.35 órakor fejezték be. A fedõneveket csak a temetõ igazgatósága kapta meg, más szervnél nem került nyilvántartásba.
A jelentés egy példányban készült és Rajnai Sándor ezredes kapta.” (Pajcsics József)
Ugyanakkor „A büntetés-végrehajtási intézetnél lévő egykori temetési napló 42. oldalán szerepeltek az 1961 februárjában eltemetett személyek. E szerint a 23. sor 7-8. helyét üresen hagyták. Ez alátámasztotta azt a gyanút, hogy itt lehetnek a konspirált sírok. Mint utóbb kiderült, a bv. intézet nyilvántartása pontatlan volt, a holttestek a jelentésnek megfelelően a 8-9. helyről kerültek elő … Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós sírhelyére vonatkozóan az adatellenőrzés igazolta az 1961-es jelentésben leírtakat. A temető korabeli parcellakönyvében, a megadott sírhelyeken az említett két fedőnév volt bejegyezve.” (Pajcsics József)
Az eddig leírt adatokból arra következtethetünk, hogy Fejes Endre a temető korabeli parcellakönyvéből szerezhette az adatokat (8-9 sírhely), nem pedig a börtön temetési naplójából, ott ugyanis téves adat szerepelt (7-8 sírhely).
— Nagy Imre sírhelye az oral history szerint
Lipták Béla: Hol sírjaink domborulnak írásából a következőket tudjuk meg azt illetően, hogy a mártírok családtagjai és a gyászolók mely sírhelyet vélték Nagy Imre sírjának: „Amikor a 301-es parcellában tájékozódni akar az ember, nagy hasznára van az északi fal mellett álló magasfeszültségű villanypózna, ugyanis pontosan ettől átellenben leste meg a betonfal repedésein keresztül Békési Béla és Péch Géza édesanyja gyermekeik temetését 1958 május 22-én hajnalban. Hiába szántottak, hiába bulldózereztek, az anyák tudták, hogy a faltól számított 5,6,7. és 8.-ik sír egyikében a fiaik fekszenek. Négy műegyetemistát temet tek ugyanis azon a május 22-i hajnalon. így aztán minden elkotrás után szépen újra emelkedett a 4-es sír, s ott áll ma is. Le is fényképeztem az eső mosta nemzetiszínű szalaggal együtt. Ide ehhez a 4-es sírhoz jártak aztán évekig a nemzet legbátrabbjai, itt a négy diák sírjánál tették le virágaikat Maléter Judit is, Halada Alice is, el s erről a 4-es sírról terjedt aztán az emigrációban, hogy talán ott nyugszik az utolsó törvényes magyar miniszterelnök … Az ‘anyák’ visszaemlékezése szerint a 15.-ik sort, melyben Békési Béla, Péch Géza és Gerley is fekszenek, délről északra haladva „töltöttek” be, majd a 16-ik sort északról délre haladva folytattak.” (A 4-es sír a szövegben a ‘négy sírból álló sírcsoport’, nem pedig a ‘negyedik sír’ értelemben áll.)
A térképvázlattal kapcsolatban megjegyezzük, hogy a 301-es parcella a hivatalos ismertető szerint 28 sorból áll, soronként 40 sírral (301.nori.gov.hu), bár a temetői főkönyv adatai szerint egyes sorokban lehet 41-42 sír is (Kutrutz). S minket most az a bizonyos 4-es sír érdekel, bár a vázlat Nagy Imre (írója szerint) lehetséges sírját végül máshova helyezi el.
S ezt a leírást még pár ponton ki kell igazítanunk. A ‘négy műegyetemista’ valójában nem műegyetemista volt, s a kivégzésük nem 1958 május 22-én, hanem április 22-én történt, s nem a 15. hanem a 17. sorban lettek elföldelve.
| név | foglalkozás | kivégzés | sírhely |
| Balogh László | csatornatisztító | 1958 ápr. 22. | 301/17/37 |
| Békési Béla | orvostanhallgató | 1958 ápr. 22. | 301/17/38 |
| Gerlei József | villanyszerelő | 1958 ápr. 22. | 301/17/39 |
| Péch (Eckhardt) Géza | mérnök | 1958 ápr. 22. | 301/17/40 |
Láthatjuk, ez a négyes sír a 17 sor 37-38-39-40 számú sírhelyei a temetői főkönyv adatai szerint. Az ide történő elföldelést lesték meg az anyák, s a helyre úgy azonosították be, hogy a falon kívül ott állt egy nagyfeszültségű villanyoszlop. Később azonban ez a kollektív emlék elmosódhatott, torzultak az adatai. A cikk beszámolója szerint ugyanis az anyák úgy emlékeznek vissza, hogy ezek a sírok a 15. sorban vannak, s a az 5-6-7-8 sírok a kerítéstől számítva.
Számunkra ezekből az adatokból az a lényeges, hogy kapcsolatot találtunk a regénybeli ‘0038, 0039, 0040, 0041‘ számsor, a halmozottan ismételt 37-es szám és a négy ‘műegyetemista’ sírhelyei között – amelyekhez a kollektív emlékezet Nagy Imre sírját kapcsolta.
Láthatjuk tehát, hogy Fejes Endre regényében a prímszámokkal kódolt adatok és a vélt, ill. valós sírhely adatai között egyértelmű a megfeleltetés. S mint fentebb említettük, szerintünk Fejes Endrének módja volt, hogy betekintsen a temető főkönyvébe, s innen származhatott a regényébe kódolt információ.
Ekkor viszont felmerül a kérdés, hogy milyen úton juthatott az író ahhoz, hogy betekintést nyerjen a temető nyilvántartásába?
— a sötétkék ruhás fiatalembertől a temető főkönyvéig
A Jó estét nyár, jó estét szerelem c. regény tehát a sötétkék ruhás fiatalember történetét meséli el, aki egy egyszerű munkás, de görög diplomatának adja ki magát, hogy sikerei legyenek a hölgyeknél. A történetben több fiatal nőt is megtéveszt, míg végül az utolsó áldozatát – attól való félelmében, hogy a lány leleplezi őt – meggyilkolja.
Maga a regény egy megtörtént bűnügyet dolgozott fel. Egy Szöllősi György nevű munkásfiú hasonló módon ismerkedett lányokkal magát görög diplomatának kiadva, míg végül utolsó áldozatát 1962 július 12-én megölte. S Fejes Endre a regénye megírásához megkapta a hatóságoktól a kivégzett Szöllősi György aktáját, ami a teljes nyomozati anyagot tartalmazta. Erről a maimanohaz.blog.hu egy posztjában arról olvashatunk:
„idén nyáron pedig azon kaptuk magunkat Bezsenyi Tamás kriminológussal, hogy előttünk hever az ügy teljes, rengeteg rendőrségi fotóval felduzzasztott, több száz oldalas aktája, benne az ösvényről, Sántha Ildikó megcsonkított holttestéről és a gyilkosságot papírborotvával egy irodában újrajátszó Szöllősi Györgyről készült képekkel. Ezt az anyagot hivatalos személyeken és Fejes Endrén kívül eddig valószínűleg még senki sem látta. Fejes íróasztalán is egy évig hevert ez az akta, de nagyon utálta, mert tele volt ezekkel a borzalmas, naturalisztikus fotókkal. Aztán meghatódott attól, hogy talált egy tíz forintról szóló számlát, amit a hóhér kapott Szöllősi kivégzéséért.„
A kivégzett gyilkost – Szöllősi Györgyöt – pedig a Rákoskeresztúri köztemetőben földelték el ugyanabban a 301-es parcellában, ahol a mártír miniszterelnököt is – tőle 13 sírhelynyire. Míg Nagy Imre a 23. sor 9. sírhelyén, addig Szöllősi György ugyancsak a 23. sorban a 22. sírhelyen lett elföldelve.
S talán feltételezhetjük, hogy Fejes Endre talán a hatóságoktól megkapott nyomozati anyagok mellett a temető főkönyvébe is belenézhetett, s ott éles tekintettel az adatok között észrevehetett valamilyen anomáliát, aminek a segítségével felismerhette, hogy az a bizonyos sír, amely 13 sírhellyel előzi meg a kivégzett Szöllősi György sírhelyét – a mártír miniszterelnök sírja. Ez persze csak találgatás, azonban a 13-as szám segítségével ismét beazonosíthatunk a regényben egy újabb kódolt adatot. Nézzük csak!
— a 39-es szám
A regényben többször is felbukkan a 39-es szám, s mindig a halálhoz vagy a szabadságharchoz kapcsolódik. Az első felbukkanását már láttuk: a ‘0038, 0039, 0040, 0041‘, ez pedig a postahivatalban a postafiókok ajtóin lévő számok felsorolása, s ezek az ‘egyforma nagyságú, szürke vasajtók‘ a narrátor számára a ‘hamvasztott halottak temetőjét‘ idézik.
A szám következő előfordulásakor a sötétkék ruhás fiú éppen az első áldozatával ismerkedik:
A lány nevet, két cukrot tesz a kávéjába.
– Mióta vagy Magyarországon?
A fiú ráncolja a homlokát.
– Mióta vagy? – számolja minden ujján. – Százéves és harminckilenc.
A regény története 1967 kora nyara és 1969 kora ősze között játszódik, s maga ez a párbeszéd 1967-ben hangzik el. Ha innen visszaszámolunk 139 évet, akkor 1828-at kapjuk meg, ami a görög szabadságharc (1821–1831) egyik éve, s pont az az év, amelyen elfogadták Görögország zászlóját, ami kék alapon egy fehér kereszt. (Pontosabban ez lett Görögország szárazföldi zászlója, erről bővebben itt.)
S ez számunkra azért tűnik fontos szimbólumnak a regényben, mivel a sötétkék ruhás fiú minden alkalommal kirakatja a görög zászlót az asztalra, amikor a kiszemelt lányt egy-egy luxusétterembe vitte. S ha belegondolunk, akkor így voltaképpen egy haláljel (kereszt) mellett ült minden alkalommal.
A 39-es szám következő előfordulásánál éppen a rádió számol be egy gyilkosságról, amit egy 39 éves férfi követett el:
Mint már jelentettük: tegnap, a déli órákban, a Budapest, hetedik kerületi, Klauzál utcai lakásában holtan találták a harminckilenc éves Szrenkó Ferencnét és tízéves, Margit nevű gyermekét. A kettős, brutális gyilkosságot feltehetően a negyvennégy éves, iszákos családfő, Szrenkó Ferenc követte el.
Az utolsó előfordulásánál szintén a halálról van szó, de már megjelenik a Rákoskeresztúri temető képe is, ill. a ‘sírod sose lelem‘ fordulat a fentiek ismeretében a 301-es parcellát idézi a számunkra, ahol névtelen sírokba földelték a kivégzetteket.
A fiú vállat von.
– Itthon tikkadsz ki. Eljön az ősz, bejön érted a konyhába. Azt súgja: szevasz, ürge, hozd a zászlókat, szép okleveleket – és elvisz a hátán. Ha lesz egy kis időm, meglátogatlak Rákoskeresztúron, letakarom a sírodat, ne fázzál.
A házmester hallgat egy pillanatig. A fiúra néz.
– Megvárom a születésnapomat. Decemberben leszek harminckilenc éves, még hozol egy üveg Cinzanót. Aztán Isten áldjon, vigyen.
– Hozok, ürge, megisszuk.
– Vigyázz a rendőrökkel!
A fiú arca megkeményedik.
– Milyen rendőrökkel?
A házmester lassan, paposan emeli ujját a rossz világításban.
– A vízi rendőrökkel – mondja kissé éneklő hangon. – Tilos helyen ne fürödj, vigyázz, ha elkap egy cápa, a víz alá visz, Cinzanót nem iszom, sírod sose lelem.
És nevetve bemegy a lakásba.
Tehát úgy véljük, hogy a 39-es szám – mivel mindegyik esetben a halál képzete mellett jelenik meg – ismét csak egy kódolt adat. A szám felbontása pedig a következő: 39 = 3 x 13. Értelmezni pedig a következőképpen tudjuk:
Nagy Imre a 23. sor 9. sírhelyén feküdt, Szöllősi György pedig ugyanabban a sorban a 22. sírhelyen. Azaz a két sír 13 sírhelynyi – 13 halálnyi – távolságban volt egymástól. A 3-as számot pedig talán úgy oldhatjuk fel, hogy a 8-9 sírhelyen három kivégzettet földeltek el – Nagy Imrét, Gimes Miklóst és Maléter Pált. S így mindhárom mártírtól 13-13 sírnyi távolságra volt Szöllősi György eltemetve.
— az anomáliák
Úgy véljük tehát, hogy Fejes Endrének lehetősége volt bepillantani a temető főkönyvébe, s a Szöllősi Györgyre (természetesen álnéven) vonatkozó bejegyzés mellett 13 bejegyzésnyire felfedezte fel azt a két álnevet, amely a mártír miniszterelnököt, s két társát takarta. S észrevehetett valamilyen anomáliát, amitől gyanút fogott. Hogy mi lehetett ez az anomália, azt nem tudhatjuk, de ha megnézzük, hogy milyen álnéven és konspirált adatokkal temették el Nagy Imrét és társait, akkor láthatjuk, hogy a regényben több utalás is van ezekre az adatokra. A konspirált adatok a következőek voltak (vastaggal szedjük a regényben is megjelenő adatokat):
| név | születés | anyja neve | sírhely | |
| Maléter Pál, Gimes Miklós (2 fő!) | Naszladi Péter | Arad, 1901 ápr. 12 | Móricz Zsuzsanna | 23/8 |
| Nagy Imre | Borbíró Piroska | Párkánynánás, 1908 december 25 | Nagy Eszter | 23/9 |
Nagy Imrét ‘Borbíró Piroska‘ néven jegyezték be, s ebben a konspirációt végző BM dolgozó sajátos humorát fedezhetjük fel, ugyanis a vörös szín volt a kommunizmus és a munkásmozgalom jelképe, ahogyan maga Nagy Imre is kommunistának vallotta magát – így valószínűleg erre utal a személyét erősen degradáló ‘Piroska‘ fedőnév. A Borbíró név pedig a borbíró tisztségéből ered, ui. az egyes településeken a borbíró volt az, aki az italméréseket, a szőlőhegyet és a szüretet ellenőrizte, hogy így ügyeljen a termelt és árusított bor minőségére. S nyilvánvaló, hogy a ‘Borbíró‘ – mint fiktív családnév – hasonló módon Nagy Imre miniszterelnöki státuszát volt hivatott halálában is lealacsonyítani. (Talán ez a név lett volna az, amit Fejes Endre kiszúrt?)
S láttuk fentebb, amikor az áldiplomata fiú bőrkötésű noteszába pillantottunk bele, hogy ott két helyen is szerepel a piros színre való utalás: Asakusa vörös bandája c. regény, ill. a Rotter tabletta. A fenti regény angol címe az, hogy The Scarlet Gang of Asakusa, azonban a ‘scarlet’ szónak megfelelő japán szó azt is jelenti, hogy vörös. De sokkal érdekesebb ennek a vörös bandának a vezére. A regény japán nyelvű ismertetője szerint a csoportot vezető lány jelzője az, hogy 中性, ami azt jelenti, hogy androgün, ill. semleges (androgyne; neuter). Azaz a (vörös) banda vezére egy ‘androgün lány’, azaz egy kétnemű lány. Ez pedig utalhat arra, hogy Nagy Imrét női név (Piroska) alatt földelték el. S ezt a párhuzamot erősíti, hogy a regényben közvetlen mellette a Rotter tablets szerepel, aminek – láttuk – a magyar megfelelője a Pulvis neutracidus. Ami azt jelenti, hogy savsemlegesítő por – azaz ugyanúgy benne van a semleges (neuter, neutra) szó! Sőt! Később egy utalás történik Sartre egy regényére egy francia lakcímmel. S a regényben az a cím egy meleg férfi címe, aki elcsábítja a főszereplő fiatal férfit, Lucient! Azaz ott is a korabeli normáktól eltérő szexualitás jelenik meg, ahogyan az androgün bandavezér személyében is! S még megjegyezzük, hogy erre utalhat az is, hogy a szövegben a ”Duchess of York‘ (hercegnő) kifejezés, nem pedig a ‘Duke of York‘ (herceg) kifejezés szerepel, ami szintén egy ‘nemváltásra’ utal – amennyiben a Duchess of York a mártír miniszterelnökre utal.
Ugyanakkor Nagy Imre konspirált születési ideje december 25-re, azaz karácsonyra esik, míg az anyja konspirált családneve Nagy, ill. a másik két halott anyjának konspirált keresztneve pedig Zsuzsanna. A regényben viszont az áldozatot, akit a fiú végül megöl, Karácsony Nagy Zsuzsannának hívják!
Végül még egy utolsó párhuzam. A regényben a sötétkék ruhás fiú anyját Borba Katalinnak hívják, s annyit tudunk róla, hogy Dunapatajon lakik a temető mellett. Az anya neve pedig ugyanúgy a ‘borb‘ hangsorral kezdődik, mint Nagy Imre konspirált adatai között az anyja fedőneve, aki pedig Borbíró Piroska. Azt pedig, hogy ez tudatos utalás, az támasztja alá, hogy a lakhelye – s a fiú szülőhelye – Dunapataj (a ‘temető mögött‘). Ennek pedig annyiban van jelentősége, hogy Dunapatajon történt 1919-ben a Tanácsköztársaság uralma alatt a legjelentősebb felkelés a kommunista rendszer ellen, s azt követte a Tanácsköztársaság legsúlyosabb vérengzése, amikor is a terrorcsapatok a felkelés leverése után összesen negyvennyolc embert lőttek agyon és tizenöt főt akasztottak fel. (Így ‘a Tanácsköztársaság minden tizedik halálos áldozata egyetlen településen, egy nap alatt halt meg’. – clioinstitute) S ennek a kivégzéssorozatnak az említése a legsúlyosabb tabutémák közé tartozott a szocializmus évei alatt, ahogyan Nagy Imre sírjának a holléte is.
S még valamit: Fejes Endre regénye 1969-ben jelent meg könyvalakban – a dunapataji vérengzés 50 évfordulóján …