A bárban, ahova az áldiplomata fiú Varga Veronikával megy be, egy „kartonpapírból kivágott, megbillentett, ízléstelen, négyágú, fekete csillag” díszítette a termet. S mivel a négyágú csillag voltaképpen egy keresztet formáz, úgy éreztem, hogy ezzel a szimbólummal a szerző ismét valamilyen kódolt tartalomra akarja felhívni a figyelmet. S amikor később egy Budapest térképen bejelöltem a regényben szereplő helyszíneket, akkor fedeztem fel ennek a négyágú csillagnak a kinagyított változatát a térképen.
A bárból kilépve ugyanis megtudjuk, hogy Varga Veronika a sarokról nyíló Káldy Gyula utcában lakik. A regény egy másik része viszont a Gozsdu udvart említi meg, s a Gozsdu udvar voltaképpen a Káldy Gyula utca folytatása, miután a Majakovszkij (előtte, ill. ma: Király) utca keresztezi azt. S ezek az utcák így egy keresztet rajzolnak ki, s mivel a ‘király‘ szóról a kivégzett miniszterelnökre is asszociálhatunk, gyanússá vált, hogy itt ismét valamilyen adat van elrejtve. (S egy korábbi posztban Csengőd – Dunapataj példáján már láttuk, hogy Fejes a térképrészleteket is felhasználja, hogy azokban grafikusan kódolva rejtsen el szimbólumot – ott. pl a Cinzano vermut logóját.)
A gyanúm erősebbé vált, amikor észre vettem, hogy a két jelenetben – amelyekben ezek a helyszínek szerepelnek – ‘többszörös kötés van’, azaz több ismétlődő motívum utal arra, hogy van bennük ‘valami közös’. Ezek az elemek a következőek:
- rendőrség, hatóság megjelenése, ill. említése
- a fiú lebukástól való félelme
- A ‘fél’ ige többszöri használata („Te félsz? – kérdi csöndesen a lány. (…) – Fél! Most begyulladt! Látom! – Fél – mondja csöndesen a fiú. – Én nem akarta rossz, csak csinálta butát. – Hohó, uram! Féljen is!„)
Az egyik szöveghelyen a fiú és Varga Veronika abban az olcsó bárban vannak, amit a Keringő Eszpresszóként azonosítottunk, amikor rendőrök érkeznek, s igazoltatni kezdik a vendégeket – s ekkor a fiú láthatóan menekülésbe fog, hiszen a lebukástól tart:
A sötétkék ruhás fiú elteszi az aranydobozos külföldi cigarettát, gázöngyújtót. Belső zsebéből köteg százforintost húz elő, kettőt Varga Veronika elé tesz.
– Fizetni – mondja halkan. – Viktor megy, te hozod majd enyém táska.
Föláll, igazít nyakkendőjén, begombolja zakóját. Kerülgeti a táncolókat, egyenes tartással, nyugodt léptekkel halad végig a homályos termen.
Varga Veronika mozdulatlanul ül az asztalnál, bámulja, amint a kijáratnál megállítják őt. Valami igazolványt mutat. A rendőrtiszt megnézi, udvariasan tiszteleg, int, tessék, távozhat.
(…)
A Lidó kávéház utolsó kirakatánál, utcasarkon tanácstalanul áll Varga Veronika a fekete aktatáskával.
Fa mögül előlép a fiú.
– Te félsz? – kérdi csöndesen a lány.
A fiú bólint.
– Ja! – mondja őszintén. – Viktor van rá ok. Van gazember.
A másik szöveghelyen pedig a regény vége felé Karácsony Nagy Zsuzsanna már gyanút fogott, hogy a fiú egy szélhámos, s ekkor hangzik el:
– Nem így, kérem! Válaszoljon! Maga szélhámos!
A fiú ámul.– Nem így, kérem! Válaszoljon! Maga szélhámos!– Nem így, kérem! Válaszoljon! Maga szélhámos!
A fiú ámul.
– Én? Dolgoz becsület, utaz gyár, lakom szalmazsák.
A lány döbbenten nézi őt. A fiú hunyorít, majdnem vidáman, csúfondárosan nevet.
– Ha nincs pénz, fiú eltűn. Ha van pénz, jön. Szervusz, szerelem, mondja. És boldog, mert lány szép.
– Hihetetlen. Egyszerűen hihetetlen.
– Gyönyörű! – nevet a fiú. – Én röpül, mint Gózsdi udvarban szél. És ez van szebb, mint álom. Ha fúj a szél, jövök, kezemben virág. Gyönyörű, kiabálok, és nevet hangosan, nagyon.
A lány, mint aki először látja, nem tudja levenni szemét az arcáról.
– Uram, Istenem, mibe keveredtem? Mi történik velem? Kinek az asztalánál ülök? Micsoda téboly?
(…)
– Azt gondolja, ilyen egyszerűen elintézzük? Téved. Én följelentem magát a rendőrségen, a munkahelyén, mindenütt.
Előrehajol. Két öklére teszi állát. Nevet.
– Fél! Most begyulladt! Látom!
– Fél – mondja csöndesen a fiú. – Én nem akarta rossz, csak csinálta butát.
– Hohó, uram! Féljen is! Van oka rá! Engem büntetlenül nem gyalázhat meg! A kezemből ki nem csúszik! Legkésőbb holnap délben mindent tudok magáról! A többi a hatóságok dolga!
— Gozsdu vagy Gózsdi?
Ismét egy ‘elírást’ láthatunk, hiszen a fiú a Gozsdu udvart Gózsdi udvarnak mondja: ‘Én röpül, mint Gózsdi udvarban szél‘. Valójában persze ez nem elírás, hiszen az ott lakók visszaemlékezései szerint a helyiek csak Gozsdi udvarnak nevezték:
„A nagypapa meg volt győződve, hogy ha a Király utca 26.-ból a „Gozsdi” udvaron – Gozsdu van kiírva, de mi Gozsdinak neveztük – ha a „Gozsdi” udvaron keresztül átvágunk, akkor gyorsabban érünk oda a zsinagógába. Úgyhogy mindig a „Gozsdi” udvaron keresztül rohantunk a nagyünnepekkor a zsinagógába. ” (Heisler András: Király utca 26. és környéke – lathatatlan.ovas.hu)
S emögött a sajátos szóhasználat mögött ismét egy kódolást kezdtem sejteni, s ugyan kicsit abszurd, de az tűnt fel hogy mind a Gózsdi, mind pedig a Káldy nevek ugyanúgy ‘DI’ hangsorra végződnek. S ha itt nem csupán egy véletlen és jelentéktelen egybeesés van, akkor kell hogy legyen valami közös ebben a két ‘dologban’ – s ez lesz talán a kódolt adat.
S hamar rá is akadtam, hogy mi a közös a két helyszínhez kapcsolódó dátumokban. Káldy Gyula, aki egy zeneszerző volt, 1901-ben halt meg. Ugyanakkor a Gozsdu udvar épületegyüttese – Gozsdu Manó végrendelete nyomán – szintén 1901-ben épült meg. Ugyanakkor Nagy Imre sírja mellett a 23. sor 8. sírhelyén két mártírtársa nyugszik – Maléter Pál és Gimes Miklós -, akiket egy név alatt vezettek be a temető főkönyvébe, s a konspirált adatuk a következő:
Naszladi Péter, született: Arad, 1901 ápr. 12, anyja neve: Móricz Zsuzsanna
Azaz megtaláltuk a fiktív születése évet (1901), amelyet a szerző a Gózsdi udvar említésével kódolt. S ha egy kicsit jobban beleolvasunk a regény szövegébe ott, ahol a Gozsdi udvart említi, akkor megtaláljuk a ‘Naszladi Péter‘ nevet is! Nézzük csak:
– Ha nincs pénz, fiú eltűn. Ha van pénz, jön. Szervusz, szerelem, mondja. És boldog, mert lány szép.
– Hihetetlen. Egyszerűen hihetetlen.
– Gyönyörű! – nevet a fiú. – Én röpül, mint Gózsdi udvarban szél. És ez van szebb, mint álom. Ha fúj a szél, jövök, kezemben virág. Gyönyörű, kiabálok, és nevet hangosan, nagyon.
S már csak egy orosz szótárra van szükségünk. A насладиться (ejtsd: naszladityszjá) azt jelenti oroszul, hogy ‘élvez vmit, gyönyörködik vmiben‘, a ветер (ejtsd: veter) pedig azt jelenti, hogy ‘szél‘.
Azaz a ‘gyönyörű szél a Gozsdi udvarban‘ nem más, mint насладиться ветер ( naszladityszjá veter) – magyarul: Naszladi Péter.
S még valamit: itt is feltűnik a ‘hihetetlen‘ szó, ami a korábbi posztban kifejtett – kissé abszurdnak tűnő – dekódolásunk szerint a ‘7 hiányát‘, a ‘hetetlenséget‘ jelzi. S mint abban a posztban láttuk, volt egy dokumentum, ami a három mártír hantja mellett lévő 7. sírhelyet üresnek tüntette fel…