‘Sebestyén úr nem tudja igazság. Árul Cinzano, szalámi, csirkének combja, és több nem tud.’
A regényben még több olyan szövegrész található, ahol hirtelen nagy tömegben bukkannak fel számok. Úgy vélem, hogy ezek a számok is a 301-es parcellában található további sírok helyeit és az ott nyugvó kivégzettekre vonatkozó információkat kódolják, azonban a dekódolásukhoz szükség lenne a temető főkönyvének 301-es parcellára vonatkozó részére (az ott található fiktív adatokra, hiszen a kivégzetteket konspirált adatokkal temették el).
Mivel ehhez a főkönyvhöz nem férek hozzá, ezért itt bemutatom, hogy a regény egyik részletében található számsorokat illetően milyen összefüggéseket vélek felfedezni, amelyekből esetleg következtetni lehet arra, hogy kiknek a nyughelyére utal velük a regény szerzője.
S megjegyzem, hogy a Nagy Imrével kapcsolatos adatok – Fejes Endre módszerének a szerencséjére – prímszámok voltak, így könnyű volt azokat a prímszámok összeszorzásával összetett számokban elrejteni. Ezzel szemben a következő részletben a (vélt) kódolás már nem prímszámok segítségével történik.
— a házmester és Varga Veronika
A regényben visszatérő elem, hogy a sötétkék ruhás fiú az éjjel-nappali csemege közértben Cinzanót vásárol, majd azt annak a Bezerédi utcai háznak a házmesterével együtt fogyasztja el, ahol a szobáját bérli. Ugyanakkor a fiú ennek a csemege üzletnek az üzletvezetője révén ismerkedik meg Varga Veronikával, akit szintén megtéveszt azzal, hogy diplomatának adja ki magát. Azaz a Cinzano köti össze a házmester és Varga Veronika személyét.
Egy helyen a házmester és Varga Veronika között elhangzó párbeszédet olvashatjuk, amikor is Varga Veronika gyanút fogott, titokban hazáig követte a fiút, majd később a házfelügyelőtől tudja meg, hogy a fiú valóban nem diplomata. S ennél a résznél az író egy igen bizarr képtársítással gilisztákhoz hasonlítja a tüdőbeteg házmester arcát behálózó, s komikusan mozgó ráncokat.
Varga Veronika fején selyemsál, karján doboz alakú retikül, kezén bőrkesztyű. Megnyomja a házmesterlakás csöngőjét. Ötven év körüli, tüdőbeteg külsejű, nagyon szőke, ingujjas férfi nyit ajtót.
– Megmondaná, kérem, Edman Viktor görög diplomata kihez jár a házban?
A házmester figyelmesen megnézi őt. Amikor megszólal, fehér arcán mozogni kezd a rengeteg ránc, szinte úgy tűnik, mintha szándékosan bolondozna, szórakoztatni akarná a tisztelt publikumot valami olcsó mutatványostéren. Szeme világoskék, komoly, átható.
– Ilyen házba nem járnak diplomaták.
Varga Veronika fényképet vesz elő a retikülből.
– Ezt a fiatalembert nem ismeri?
A házmester bólint. Akár a giliszták, élni kezdenek a ráncok.
– Nemegyszer kaptam tőle Cinzanót ajándékba. Egy férfi is kereste őt. Mondtam neki: uram, én nem vagyok belügyminiszter.
És okos, gúnyos szemét Varga Veronika mitesszeres arcára teszi.
A fiatalember tehát rendszeresen Cinzanót visz a házmesternek. A Cinzano pedig vermut, azaz magyarul ürmösbor, amit úgy készítenek, hogy az alapjául szolgáló bort ürömmel, fűszerekkel, gyógynövényekkel ízesítik, s ez az eljárás eredetileg arra szolgált, hogy az üröm karakteres íze elnyomja az alapul szolgáló olcsó bor nyers ízét. Az üröm egyébként angolul is vermouth, s ezt a szót a népi etimológia a ‘wormwood’ szóval köti össze, ami olyasmit jelent, hogy ‘féregfa’, azaz ‘féreghajtó’. Ugyanis a fehér ürömnek féreghajtó hatása van, s már az ókori görögök is borba áztatott ürmöt használtak a bélférgek és giliszták kihajtására.
Így máris találtunk egy újabb – szimbólum mögé rejtett – kapcsolatot a Cinzano és a gilisztára emlékeztető ráncokat viselő házmester között. Ugyanakkor figyeljünk fel a ‘mitesszer‘ szóra az idézett rész utolsó mondatában („És okos, gúnyos szemét Varga Veronika mitesszeres arcára teszi.„), ahol is kiderül, hogy Varga Veronika arca viszont mitesszeres (amire a regény négy helyen is felhívja a figyelmet). Az etimológiai szótár szerint pedig a ‘mitesszer‘ szó a „német Mitesser átvétele. Ez tkp. ‘együtt-evő’ a mit (‘együtt’) és eßen (‘eszik’) elemekből, és az orvosi latin comedo (tkp. ‘falánk’) tükörfordítása. A latin elnevezés onnan ered, hogy régebben a kinyomott kis faggyúdugaszokat apró kukacoknak vélték, amelyek a bőrben élősködnek.”
A bélféreg, azaz a giliszta, ill. a ‘bőrben élősködő apró kukacok’ kötik össze ezt a két személyt, s mindkét esetben ez az élősködő az archoz kapcsolódik. Ezt – az arccal való kapcsolatot – Varga Veronika esetében még a neve is hangsúlyozza, hiszen a keresztény legendárium szerint egy Veronika nevű asszony egy kendőt nyújtott át Jézusnak a keresztúton, akinek a legenda szerint megmaradt rajta az arcmása, s ez a kendő a legendáriumban ‘Veronika kendője’. S a kendőn a Jézus arcán látható sebek nyomai is megmaradtak, s így talán nem véletlen, hogy az éjjel-nappali csemegebolt üzletvezetőjének a neve – aki összeismertette a fiúval Varga Veronikát – ‘Sebestyén úr‘, hiszen a nevébe a ‘seb’ szót hallhatjuk bele, persze azon túl, hogy a vértanú szent Sebestyénhez hasonlóan a nyilakkal okozott sebek képzete tartozik (egy oszlophoz kötözték, majd nyilakkal nyilazták).
Mindebből arra következtethetünk, hogy a temetői főkönyvben, ahol fiktív adatokkal jegyezték be a kivégzetteket, talán egy olyan nevet, születési helyet kell keresni, amelynek a hangalakja pl. a kígyó, a seb, vagy az üröm fogalmakkal kapcsolatos jelentéseket is felidézhet.
— Piros László, az áruló?
Ugyanakkor van egy másik lehetőség is, ami szintén valószínűnek tűnhet. A bélférgek, a giliszták ugyanis belül, a belekben élősködnek, s egy bizarr párhuzamot fedezhetünk fel abban, hogy a házmester azt mondja Varga Veronikának, hogy ‘nem vagyok belügyminiszter‘.
Nagy Imre kormányában pedig Piros László volt a belügyminiszter, aki október 28-án a Szovjetunióba távozott, majd november 3-án részt vett abban az akcióban, amelynek során aznap este a tököli szovjet főhadiszálláson letartóztatták a csapatkivonási tárgyalásokra érkező magyar kormányküldöttséget. Azaz Piros László árulóvá vált, s talán Fejes Endre ezért is szerepelteti a Bezerédi utcát a regényében, mint azt az utcát, ahol a fiú albérlete volt, s ezért helyezi el oda házmesternek a fenti tüdőbeteg férfit. A magyar történelemben az egyik Bezerédi ui. Bezerédi Imre volt, kuruc brigadéros, aki 1707 végétől viszont titokban tárgyalásokat folytatott a császáriakkal, s ezért hadbíróság elé állították, s halálra ítélték.
S talán erre az árulásra utalna maga a Cinzano is? Hiszen a logó két színű részből áll, amit egy éles vonal választ ketté, s ez utalna a forradalom leverése mellé álló belügyminiszter kétszínűségére? Amibe még a belügyminiszter neve is bele játszhat, hiszen a családneve ‘Piros‘. S ez finom ellenpontozása lenne a belügyesek humorának, akik Borbíró Piroska néven vezették be Nagy Imre adatait a temető főkönyvébe? Ott egy borbíró – itt pedig egy kétszínű címkéjű ürmös bor.
S további adatok is vannak, amelyek alátámaszthatják, hogy itt a regény erre a belügyminiszterre utal. Fentebb említettük, hogy a gilisztaszerű ráncok utalhatnak egy névre is, Piros László pedig Újkígyóson született. S szakmája szerint hentes és mészáros volt. Ugyanakkor Varga Veronikának pedig igen nagy kezei vannak, amit így jelenít meg a regény:
Varga Veronika hóhérhoz méltó kezébe veszi a szál rózsát, forgatja.
– Hentesbárd való nekem – mosolyog. – Géppisztoly.
Ugyanakkor a hentesbárd mellett a géppisztoly szó is vonatkoztatható Piros Lászlóra, hiszen a kormányból azért kellett távoznia 1956 október 25-én, ‘mert Nagy Imre őt tette felelőssé, hogy a Kossuth téri vérfürdőért’ (kommunizmuskutato.hu), amikor is 1956. október 25-én a Parlament előtti sortűzben rengeteg tüntető vesztette életét a géppuskatűzben.
Továbbá Piros László – miután bűnbocsánatot nyert – az eredeti foglakozásában helyezkedett el: „1958. szeptembertől a Szegedi Szalámigyár főmérnökeként, 1969-től igazgatójaként dolgozott. 1977-ben az akkor már Szegedi Szalámigyár és Húskombinátnak nevezett élelmiszeripari vállalat vezérigazgatójaként vonult nyugdíjba.” (kommunizmuskutato.hu) S ennek fényében már egészen érdekesen hangzik a következő párbeszéd, hiszen vonatkozhat Piros Lászlónak a forradalom utáni pozíciójára:
A fiú keményen nézi őt. Hirtelen elneveti magát.
– Én vagyok csoda, majd meglátod! Álarc, haragos herceg!
– Herceg? Ezt Sebestyén úr nem is mondta.
A fiú elkomolyodik.
– Sebestyén úr nem tudja igazság. Árul Cinzano, szalámi, csirkének combja, és több nem tud.
S vegyük azt is észre, hogy itt közvetlenül is megjelenik az árulás fogalma, hiszen Sebestyén úr csupán ‘árul Cinzano, szalámi‘. Ugyanakkor mintha ismét egy finom ellenpontozást láthatnánk, amely ugyancsak Nagy Imrét állítja szembe Piros Lászlóval. Nagy Imrére – az első fejezetben láttuk – a Duchess (hercegnő) kifejezéssel utalt a regény. Itt viszont az álarcos, haragos hercegben (duke) ismerhetnénk fel Nagy Imrét, s Piros László lenne az antagonistája, aki ‘nem tudja igazság‘, csupán ‘árul Cinzano, szalámi, csirkének combja, és több nem tud‘?
S még megjegyezzük, hogy Fejes Endre – túl a bizarr hasonlatokon – egy nagyon sajátos módszert használ a kódolás elfedésére. Ugyanis a Piros Lászlóra utaló – igen lesújtó – véleményét kifejező vonatkozásokat három különböző személy alakja között osztja szét (házmester, Varga Veronika, Sebestyén úr), majd azokat a személyeket egy közös motívummal, a Cinzanóhoz való kapcsolódásukkal, ill. az arcon viselt bélyeg képzetével köti össze.
— számsorok
A továbbiakban idézzük azt a hosszabb részt, amelyben halmozottan fordulnak elő számnevek, majd megmutatjuk, hogy ezeknek a számoknak az előfordulásában mi az a rendszer, ami arra utal, hogy itt is valamilyen adatok kódolásáról van szó.
(1) Éjszaka van. A Bezerédi utcai ház kapuját nyitja a házmester. Beengedi a sötétkék ruhás fiút.
– Hoztál Cinzanót?
A fiú fáradt, vállat von.
– Minek? Most is piáltál.
A házmester vékony, mint a nád. Fehér, rövid ujjú inget, ujjatlan pulóvert visel. Világoskék szemét a fiúra teszi. Arcán mozognak a ráncok.
– Három deci csengődit. Bejössz dumálni?
– Fáradt vagyok.
– Csak egy félórát. Délutános vagy, alhatsz délig.
– Megyek Siófokra. Két hétre beutaltak.
(2) – Az jó. Én még nem láttam a Balatont. De a Parlamentben voltam.
A fiú bólint.
– Lejattolt veled a Rákosi – a könyökét mutatja. – Itt jön ki.
A házmester elhárító mozdulatot tesz.
– Azért az nem játék. Elvittek a borbélyhoz, fölvettük a sötétkék ruhánkat. Húszan sorba álltunk. Bejött a Rákosi, mindenkivel lejattolt.
A fiú röhög.
– Majd egyszer elviszlek a Royalba, kitesszük a sztahanovista zászlódat.
– Miért? Ha az ember egymás után háromszor elnyeri, az nem olyan viccelni való.
– A Fradi mit csinált Szombathelyen?
– Nem tudom. Elfelejtettem bekapcsolni a rádiót.
A fiú figyelmesen nézi őt a gyér világításban.
– Akkor kitikkadsz, ürge. Isten bizony, nem éred meg az őszt.
– Én is úgy gondolom. Pedig hogy leszázalékoltak, most kár. Itthon vagyok, pihenek, az asszony is hazahoz ezerkettőt. De hát fél tüdővel sok mese nincs
– És ha nem piálnál? Talán egy-két évet kihúznál.
– Ne gondold. A Bajcsy-Zsilinszkyben megmondta az orvos, teljesen mindegy.
– Hazudsz. Ilyent nem mondott az orvos. Én is titokban vittem neked a piát.
A házmester szórakozottan bólint.
(3)– De azért az üzemre pipa vagyok. Huszonnyolc hónap alatt egyszer küldtek látogatót. Kétszáz forintot hozott. Fölhúzta a kesztyűjét a marha, úgy adta át. Huszonnégyen feküdtünk a teremben, mindenki röhögött.
– Megfázol – mondja a fiú. – Barom huzat van.
– Azt mondják, van olyan kórház is, ahol hatágyas szobák vannak. Egészen modernek, kényelmesek.
A fiú vállat von.
– Itthon tikkadsz ki. Eljön az ősz, bejön érted a konyhába. Azt súgja: szevasz, ürge, hozd a zászlókat, szép okleveleket – és elvisz a hátán. Ha lesz egy kis időm, meglátogatlak Rákoskeresztúron, letakarom a sírodat, ne fázzál.
A házmester hallgat egy pillanatig. A fiúra néz.
(4) – Megvárom a születésnapomat. Decemberben leszek harminckilenc éves, még hozol egy üveg Cinzanót. Aztán Isten áldjon, vigyen.
– Hozok, ürge, megisszuk.
– Vigyázz a rendőrökkel!
A fiú arca megkeményedik.
– Milyen rendőrökkel?
A házmester lassan, paposan emeli ujját a rossz világításban.
– A vízi rendőrökkel – mondja kissé éneklő hangon. – Tilos helyen ne fürödj, vigyázz, ha elkap egy cápa, a víz alá visz, Cinzanót nem iszom, sírod sose lelem.
És nevetve bemegy a lakásba
- A számok négy bokorba tömörülnek, s redundanciát figyelhetünk meg az első és a második csoportot illetően, mintha mindkét csoport a 3 és az 1-2 különböző előfordulásait ismételné (1/2, 2, 1002, fél, 1-2): ‘három decit … egy félórát … két hétre’ , ill. ‘háromszor … ezerkettőt … fél tüdővel .. egy-két évet‘. Mintha ez a redundancia akarná felhívni a figyelmet arra, hogy itt egy kódolás következik, amiben fontos szerepet kap a 3 és az 1/2.
- Az első és a harmadik csoportban a ‘tíz’ jelentésű latin decem szóból alkotott szavak kerülnek a hármas szám mellé: ‘három deci csengődit … Decemberben leszek harminckilenc éves‘. A deci a tízet jelentő prefixum, a december pedig eredetileg a 10. hónap volt az ókori római naptár szerint, s onnan is kapta a nevét. A 39 pedig hangsúlyozhatja a 3-as számot, hiszem 39 = 3 x 13, s mindkét mondat közvetlenül a a ‘Cinzanót hozni’ képzetéhez kapcsolódik: ‘Hoztál Cinzanót?‘, ill. ‘még hozol egy üveg Cinzanót.’
- A második csoportban az ‘Azért az nem játék. Elvittek a borbélyhoz‘ mondat idézheti a kivégzéseket, hiszen akasztással kapcsolatos történetmesélésekben gyakran szerepel az a motívum, hogy az elítéltet kivégzése előtt borbélyhoz viszik és levágják a haját, ill. Rákosi említése pedig idézheti a Rákoskeresztúri temetőt.
- A harmadik csoportban a ‘Fölhúzta a kesztyűjét a marha, úgy adta át‘ mondat áttételesen ismét a kivégzésekre utal. A kesztyű ugyanis Varga Veronikát idézi, hiszen a regényben visszatérő elem – ötször jelenik meg -, hogy Varga Veronika kesztyűt visel (‘bőrkesztyűs kezében doboz alakú retikül‘), s a kezeihez egy – az olvasó emlékezetébe égő – bizarr kép társul, miszerint a keze egy hóhér kezére emlékeztet: „A kéz nagy, sima, olyan erős, amilyent ritkán látni. De nem kisportolt, nem is férfias. Ha női hóhért alkalmaznának a világban, a kéz alapján gyakorolni lehetne ezt a mesterséget.” Ugyanakkor az előzőleg említett résznél, ami szintén a kivégzést idézheti fel, hasonlóan hangsúlyos elem a kéz: „Bejött a Rákosi, mindenkivel lejattolt.” S mivel a ‘kezet fogni’ értelmű ‘lejattolni’ kifejezés a jiddis ‘jatt’ (kéz) szóból ered, s a jattolni szó nem csak kézfogást jelent, hanem a borravaló ‘kézbe adását’ is, ahogyan a másik helyen a látogató adja a pénzt a férfi kezébe a kórházban, így a kéz fogalma kapcsolatot teremt a két kivégzést idéző szövegrészlet között. Azaz egyik helyen Rákosi 20 sztahanovistával jattol le, míg a másik helyen 200 forintot ad át a látogató a kesztyűs kezével a másik kezébe.
- A második és harmadik csoportban egy számsort látunk, ahol a számok négyesével követik egymást: 20, 24, 28 („húszan sorba álltunk … huszonnégyen feküdtünk a teremben … huszonnyolc hónap alatt egyszer„). Megjegyezzük, hogy 20=5×4, 24=6×4, 28=7×4.
- De a 20, 24, 28 számsor mellett egy visszaszámlálás is megjelenik. Amikor ui. húszan állnak sorban, a házmester elmondja, hogy háromszor nyerte el a sztahanovista zászlót. Amikor a látogató átadja a kétszáz forintot, akkor huszonnégyen feküdtek a teremben, végül pedig huszonnyolc hónap alatt csak egyszer küldtek hozzá látogatót a gyárból. Azaz: 20, 24, 28, ill. 3, 2, 1.
- Továbbá a szövegrészlet végén a Balatonhoz a névtelen sírok, eltűnt halottak képzete kapcsolódik, hiszen: „ha elkap egy cápa, a víz alá visz, Cinzanót nem iszom, sírod sose lelem.” A Balatonhoz viszont a Parlament kapcsolódik, mivel: „Én még nem láttam a Balatont. De a Parlamentben voltam.” – s ez utalhat esetleg a Parlament előtti sortűz áldozataira.
- Végül van egy áthallás a Balaton és a Bajcsy-Zsilinszky Kórház között, hiszen: Balaton ~ Balcsi ~ Bajcsy. S amennyiben ez a Rákoskeresztúri temető, ill. a 301-es parcellára való utalás lenne, megjegyezzük, hogy a Bajcsy-Zsilinszky Kórház feltűnően közel van a Rákoskeresztúri temetőhöz (1,8km – Google Maps), s a temető főbejárata a kórház és a 301-es parcella között nagyjából félúton (!) van.
— egy értelmezés
A 301-es parcella 28 sorból áll soronként 40-40 sírral (301.nori.gov.hu), ugyanakkor 1952-ben kezdték használni, és az első 12 sor már a forradalom előtt betelt (Rubicon), azaz az 1956 utáni megtorlás áldozatait a 13. sorban kezdték el temetni.
Ugyanakkor a fenti párbeszéd a regény ideje szerint 1969 nyarán hangzik el, s az 1969 február 4-én kivégzett Várszegi Lajost – aki bankrablás során embert ölt – a 25. sor 1. sírhelyére temették. Ez tehát jelentheti azt is – amennyiben sorban haladtak a sorok feltöltésével -, hogy 1969-re a parcella első 24 sora már betelt. S ezek alapján már adhatunk egy lehetséges értelmezést a fenti számsorokra.
- A 3-as szám és a ’10’ jelentésű ‘decem’ (deci, december) szó kapcsolódása utalhat a 0, 1, 3 számok szerepeltetésével a 301-es parcellára. Továbbá a házmester decemberben lesz 39 éves, s mivel 39=3×13, itt a 13-as szám utalhat arra, hogy a 13. sorral kezdték el temetni a kivégzetteket.
- a 3-as szám és a 1-2, 1/2 számok szintén ugyanezt kódolhatják, miszerint a 12. sor már be volt telve, s innen kezdődtek a temetések.
- A 20-24-28 számsor utolsó két tagját értelmezhetjük úgy, hogy a parcella 28 sorból áll, s a 24-ik sorral bezárólag fekszenek az 1956 utáni megtorlás áldozatai. Ekkor viszont a 20-as számnak nem tudunk értelmet adni.
- Az ezt követő ‘van olyan kórház is, ahol hatágyas szobák vannak‘ mondatból a hatos szám utalhat arra, hogy a 301-es parcella a 28. sor után egyre rövidülő sorokkal folytatódhat, mivel a parcella lezárása azon a részen egy háromszög alakú terület, így lehet ott olyan sor, ahol csak hat sírhely van. (?)
— Csin-csin … meghalunk
Végül felhívjuk a figyelmet egy első pillantásra igen abszurd párhuzamra, amivel kapcsolatban azonban meg tudjuk mutatni, hogy ez egy tudatos – bár ismét igen bizarr – szimbólumépítés Fejes Endre részéről, s nem pedig egy véletlen egybeesés. Ehhez ismét idézzük a fenti szövegrészlet nyitó mondatait:
– Hoztál Cinzanót?
– Minek? Most is piáltál.
A házmester vékony, mint a nád. Fehér, rövid ujjú inget, ujjatlan pulóvert visel. Világoskék szemét a fiúra teszi. Arcán mozognak a ráncok.
– Három deci csengődit. Bejössz dumálni?
A Cinzano és a csengődi bor kerül egymás mellé a szövegben, s hogy itt is valamilyen szimbólumépítésről van szó, arra akkor kezdtem el gyanakodni, amikor észrevettem, hogy mindkét szó egy csengő, a koccintás hangját idéző hangsorral kezdődik. A Cinzano a ‘csin‘, a csengődi bor pedig a ‘cseng‘ hangsorral. S itt jön a képbe az a népszerű popszám , amellyel Rita Pavone reklámozta a Cinzanót, s 1967-ben adták ki kislemezen, így Fejes Endre is ismerhette.
A dal címe, s egyben fülbemászó refrénje az, hogy ‘Cin Cin…C’Innamoriamo‘, ami úgy hangzik magyarul, hogy ‘Csin-csin … szerelembe esünk‘. De ha csak pár betűt megváltoztatunk, akkor úgy is énekelhetjük, hogy ‘Cin, cin, cin … moriremo‘, ami viszont már azt jelenti, hogy ‘Csin-csin-csin … meghalunk‘.
Most pedig nézzük, hol van Csengőd! Légvonalban 22 km-re van Dunapatajtól. Dunapataj pedig egy fontos szimbólum a regényben – erre utaltunk a sorozat első posztjában -, ugyanis ott történt az 1919-es tanácsköztársaság alatt a legsúlyosabb tömeggyilkosság, amit a kommunista terrorbrigádok követtek el. S szintén szimbólumépítő szerepe van annak, hogy a térképen pont közöttük terül el Akasztó. S ezzel Fejes Endre is tisztában lehetett, hiszen az ‘akasztó’ szó – akasztófa, ill. halál értelemben – szerepel egy helyütt a regényben is:
– Levágod fejem? – kérdi a fiú.
– Igen – nevet a női hang. – Ha nem viselkedsz tisztességesen.
A fiú mosolyog.
– Akkor jön rendőr, átad halál.
– Halál? – kérdi a női hang.
– Aki akasztóra tesz – mondja a fiú.
S ha a térképen összekötjük egy egyenessel Dunapatajt és Csengődöt, szinte a Cinzano logo mintázatát kapjuk meg, ahol felül a kék, alul pedig a vörös szín van — csak itt felül betűkkel van odaírva, hogy Nagykékes, alul pedig a vörös terrorra utaló Akasztó.
S hogy honnan jöhetett ez a ‘csin-csin‘ szimbólumképző ötlet? Lehet, hogy onnan, hogy Maléter Pált és Gimes Miklóst közös sírban földelték el, s a temető főkönyvébe bevezetett konspirált adatok között születési helynek és dátumnak ez volt megadva: Arad, 1901 ápr. 12, amiben szintén a belügyesek sajátos humorát ismerhetjük fel, hiszen maga Maléter Pál katonatiszt volt, mint az Aradon kivégzett vértanúk mindegyike. S a legenda szerint az aradi vértanúk kivégzését követően Haynau és társai sörrel koccintottak az osztrák győzelemre …
— Arad, 1901 ápr. 12
S végül lehet, hogy ennek a – temető főkönyvében szereplő, fiktív – dátumnak az alapján (ápr. 12) dekódolni tudjuk a fenti számsorok két, legfeltűnőbben megjelenített elemét. Láttuk, hogy két bokorban is az 1-2 számjegyekkel kifejezhető számok bukkannak fel egy-egy sorozatban egymás után: 1/2, 2, 1002, fél, 1-2. Ez lenne talán a 12-es szám kódolása? Ezt követően pedig a 20, 24, 28 számsor jelenik meg, ami a 4-es számot hangsúlyozza, hiszen ezek a számok a 4 egymást követő többszörösei: 5×4, 6×4, 7×4. S a 4-es szám itt az év negyedik hónapját, az áprilist jelentené?