Ebben a posztban egy olyan részletet mutatunk be, ahol a kódolást csak úgy tudjuk felfejteni, ha már tudjuk, hogy mit keresünk, azaz tudjuk azt, hogy milyen adatok kódolt elrejtését kell megtalálnunk. Ebben az esetben nyilván nem beszélhetünk klasszikus kódolásról, csak egyfajta szövegen belüli szimbólumképzésről. Persze még az is lehet, hogy csupán egyes történetalkotó elemek véletlen egybeeséséről van szó, s valójában mi ezeket az elemeket kedvünkre gereblyéztük ki a szöveg által reprezentált adathalmazból, majd a véletlen összefüggéseikbe pedig belemagyarázzuk, hogy ez ‘kódolás’. Azonban van egy dolog, ami gyanúra ad okot, hogy itt mégse véletlenről van szó. Ugyanis azok a kulcselemek, amelyek mögött a kódolást sejtjük, jórészt – egymásra többszörösen is hivatkozó – párokban fordulnak elő, azaz ez az egymásra hivatkozó redundancia hívja fel a figyelmet arra, hogy itt ‘van valami‘.
A történetnek ebben a részében az áldiplomata fiú először randevúzik Varga Veronikával, akivel a Népköztársaság útja (ma Andrássy út) 8. szám alatti Semperit márkabolt előtt találkoznak, amire a szöveg is utal: „Világító neonbetűk: WIMPASSING SEMPERIT KAUCSUK KFT.„
— bekarikázott ‘s’ betű
A Wimpassing Semperit egy osztrák cég, ami vízhatlan gumiból készült termékeket gyárt (pl. esőkabát, gumimatrac, labda), s Magyarországon a Népköztársaság útja 8. szám alatt volt a mintaboltjuk. A cég nevében a ‘Semperit‘ szó a latin ‘mindig‘ jelentésű ‘semper‘ szóból származik, s arra utal, hogy ‘It always works‘, azaz a termékük ‘mindig működik‘, mintegy ‘örökké tart’ (semperit.com). A cég logója pedig a márkanév körbe rajzolt ‘S’ kezdőbetűje.
Ezt követően a pár a Lidó Kávéházba megy (Népköztársaság útja 11.), majd egy olcsó bárba, amelyet már nem nevez meg a regény. Ez a hely a szomszédos Keringő eszpresszó lehetett (Népköztársaság útja 5.). Ezt a helyszínt a leírás és korabeli újságok alapján azonosítottam be. Az eszpresszóban ugyanis a regény szerint élőzene és tánc van, továbbá található ott egy különterem is: a ‘zongoristával szemben kisebb terem nyílik‘. A korabeli hirdetés szerint pedig „Tánc délután 6-tól éjjel 12-ig.” (Pesti Műsor, 1961 ápr. 21), ill. az Ország Világ 1968 aug. 28-i számában megjelent képes riport – amely a pesti presszókban történő rendőrségi razziákat mutatja be az olvasóinak – meg is említi ezt a különtermet. Továbbá egy olvasói levélben a presszó vezetője ajánlja a különtermüket az alkotó íróknak és művészeknek a Tükör 1972 március 28-i számában.
S egy – egyelőre jelentéktelen véletlennek tűnő – egyezés van a két hely neve, ill. logója között. A Semperit logója ui. egy körbe rajzolt ‘S’ betű, míg a Keringő eszpresszó nevében szintén ott van a körre való utalás (‘keringő‘), s az ‘eszpresszó‘ szó első szótagjában pedig az ‘sz’ hangra való utalást véljük kihallani – s ezt a hangot idegen nyelveken gyakran az ‘s’ betű jelöli. Azaz mindkét helyen egy-egy kör és egy-egy ‘s’ betű – s ez mintha egy ‘bekarikázott s betűként‘ arra hívná fel a figyelmet, hogy a kódok által hivatkozott adatokban az ‘s’ betűvel ‘van valami‘, amire oda kell figyelni.
— fekete vonat
Ugyanebben a részben ismét találunk egy betűtévesztést – egy elírást – ami mintha szintén arra utalna, hogy az ‘s‘ betűvel tényleg van valami. A zenés bárban többször is felhangzik az 1967-es év nagy slágere, amit annó Poór Péter adott elő, a Fekete vonat (1967):
Jóformán mindenki részeg, egyik-másik asztalnál fölkapják a dallamot, ordítják a zongoristával: „Ajjaj, fekete vonat, elviszed a páromat…”
A dal viszont egy múltbeli eseményről szól (m.zeneszoveg.hu), s az eredeti dalszövegben az áll, hogy „elvitted a páromat„, míg Fejes Endrénél ez már jelenidőben áll, hiszen „elviszed a páromat„, azaz ott a ‘t’ hang helyett az ‘sz’ hang szerepel.
Ugyanakkor mint a Wimpassing Semperit üzlet nevében, mind a Fekete vonat sláger szövegében több temetőre, ill. valaminek az elveszett, eltűnt voltára való utalás tűnik fel. A ‘semperit‘ márkanév ui. a ‘mindig’ jelentésű semper szóból van, s hasonló szó a latinban a sempiternus (örökké tartó), ami már az örökkévalóságra utal, ugyanakkor a ‘wimpassing‘ szóba belehallhatjuk az angol ‘pass‘ (múlik) igét, aminek egy alakja a ‘passing away‘, ami azt jelenti, hogy elmúlás. Azaz a kaucsukárut forgalmazó cég neve egyszerre idézheti az elmúlás és az örökkévalóság képzetét. A Fekete vonat számban pedig valami eltűnt: „eltűnt a szemem elől … Üres az állomás„. S feltűnik a veszteség és a fájdalom képe is („Amikor elhagyott, azt hittem meghalok, jaj, úgy fájt„), továbbá megjelenik a valami nem találásának a gyötrő képzete („Kerestem szüntelen, vajon hol lelhetem őt?„).
— arteria carotis és vena iugularis
Továbbá a szövegben nagyon finoman feltűnik egy szimbólum, amely az akasztás okozta halálra utal – azonban ezt harsányan nyomja el egy – hasonlóan a gyilkolás egy formáját bemutató – morbid kép. Egy kellően illuminált ‘gátlástalan értelmiségi‘ férfi ugyanis a bárban arról beszél, hogy a nyak borotvával történő átvágása egy igen humánus és fájdalommentes eljárás gyilkosság elkövetésére:
„borotva nem kegyetlen szerszám, humanisták kezébe való … Értelmes ember egyetlen metszéssel átvágja a közös fej- és verőereket: arteria carotis, a nyaki nagy visszeret: vena iugularis … Kedves asszonyom, ön a belehelt vértől megfullad, illetve légembólia lép föl. Ez a körülmény tíz másodperc alatt megmenti az ölési cselekménnyel együttjáró testi és lelki szenvedés gyötrelmeitől az arra érdemest.”
Az arteria caortis kifejezésben a ‘caortis’ szó a görög κᾰρόω (kăróō) szóból származik, ami azt jelenti, hogy ‘mély álomba merülni’, ill. ‘elkábítani’, mivel „a régiek azt hitték, hogy a verőér összenyomása kábulást vagy mély álmot okoz” (Pallas), ami nyilván azzal függ össze, hogy a nyaki főverőér elszorítása eszméletvesztést eredményez, s ugyanez történik az akasztás első pillanataiban, amikor a kötél – az oda elhelyezett csomóval – elszorítja a nyaki főverőeret, s az elítélt – jobb esetben – azonnal elájul.
Ugyanakkor ez a motívum – a mély alvás, majd az abból fakadó halál – képe ugyancsak megjelenik a szövegben pár sorral fentebb és lentebb is, amikor Varga Veronika arról beszél, hogy „Az a rögeszmém, hogy elalszom és meghalok. Hiába pofoznak, rémüldöznek, többé nem nyitom ki a szemem.”
Azaz egy nagyon elrejtett párhuzam búvik meg az arteria caortis és az elalvás követő haláltól való félelem képzetei között.
— hatos forint nyolcvanas és kilenc ezüstkanál
Ebben a részletben találunk még egy hasonlóan rejtett párhuzamot, ahol viszont egy számsor jelenik meg, ha a két relációban álló szimbólumot egymás mellé helyezzük. A Lidó kávéházban ugyanis kéretlenül odajön hozzájuk a pincér:
Fehér kabátos, fekete nadrágos, idős pincér áll meg az asztaluknál. Ceruzával firkant, letépi a blokkpapírt.
– Hatos forint nyolcvanas.
A fiú mereven nézi őt. Hangjában primitív indulat.
– Honnan tud pincér, Viktor Edman akar fizet? Miért nem mondani, please, what do you want, sir? Mi az, hatos forint nyolcvanas?
Itt feltűnik a ‘hatos forint nyolcvanas‘ kifejezés furcsa nyelvhasználata. S azon kezdtem tűnődni, hogy mit jelenthet még a ‘hatos‘ szó a nyelvünkben, s eszembe jutott, hogy volt régen egy fizetőeszköz érme, amit szintén hatosnak hívtak. Ez a hat krajcáros volt, amit eredetileg ezüstből vertek. A váltópénz továbbá a nevét a latin ‘cruciferus’ (keresztet viselő) szóból kapta, ui. először 1271-ben Meranóban bocsátottak ki krajcárt (ez volt a tiroli garas), ami egy keresztet (!) ábrázolt (wikipedia).
A krajcárt tehát eredetileg ezüstből verték, de az ezüst szó még egyszer felbukkan ebben a szövegrészletben, amikor a jelenet végén az áldiplomata fel akar menni Varga Veronika lakására, de a lány húzódozik. Ekkor mondja a fiú: „Félsz tied apuka? Viktor csábít ágyba lány? Elviszi kilenc ezüstkanál?„
Azaz itt egy számsort látunk a ‘hat forint nyolcvanas‘ és a ‘kilenc ezüstkanál‘ kifejezésekkel kódolva: 6, -, 8, 9. S ebből a felsorolásból hiányzik a 7-es szám. De nézzük tovább! Ugyanis ennél a résznél van egy információ, amely alapján be tudjuk azonosítani, hogy hol lakott Varga Veronika:
Varga Veronika a rosszul világított mellékutcára mutat.
– Itt lakom. A harmadik házban.
S szövegből tudjuk, hogy ekkor „A Lidó kávéház utolsó kirakatánál, utcasarkon” állnak, s onnan a Káldy Gyula utca nyílik, s a saroktól számított harmadik ház pedig vagy a 7-es vagy pedig – az azzal szemközti – 8-as az utca másik oldalán.
Azonban ‘valami van’ ezzel a 7-es számmal. Hiszen fentebb hiányzott a 6, -, 8, 9 számsorból, ugyanakkor onnan, ahol mindketten állnak, s a lány mutatja, hogy hol lakik, onnan -. a Népköztársaság útja (Andrássy út) a sarkáról – csak a 8-as számú ház látszik, a 7-es számú viszont nem, mivel egy keresztutcánál megtörik a Káldy Gyula utca, s kissé oldalirányba eltolva fut tovább.
A lenti képen Káldy Gyula utca látható, szemben a Gozsdu udvar Király (Majakovszkij) utcai homlokzata, s onnan van fényképezve, ahol a Paulay Ede utca keresztezi a Káldy Gyula utcát, s az utca alsó része el van tolva a felső részéhez képest. S a képen a balra lévő ház a 7-es számú, ami nem látszik az eltolás miatt a Népköztársaság útja sarkáról.
Az, hogy itt egy rejtett párhuzamról van szó, az is alátámasztja, hogy a kanál szó, csupán kétszer szerepel a regényben. Az egyik a fenti ‘kilenc ezüstkanál‘, a másik pedig ennek a jelenetnek az eleje, amikor a Lidó kávéházban ülnek, s „Két pohárban gőzölgő feketekávé. Női kéz nyúl a kanálhoz, kavargatni kezdi a kávét.” S ez a két kávé az, amit a pincér úgy számol fel, hogy ‘hatos forint nyolcvanas‘.
S még egy megjegyzés. A ‘hatos‘ hangsor csupán egy helyen szerepel még a regényben, mégpedig a ‘hatóságok‘ szóban. Utána pedig azonnal megjelenik a ‘sixty-nine‘ szám, azaz a 69, s ennek a számjegyei ugyancsak illeszkednek a fenti számsorba:
– Hohó, uram! Féljen is! Van oka rá! Engem büntetlenül nem gyalázhat meg! A kezemből ki nem csúszik! Legkésőbb holnap délben mindent tudok magáról! A többi a hatóságok dolga!
A fiú arcán megjelenik az a kegyetlen, ellenszenves vonás. Int a pincérnek.
– Please, give me two drinks. Scotch whisky, Vat Sixty-nine.
S itt a 6-os szám a 9-es számmal kerül relációba. S a 9-es számról tudjuk, hogy a 9. sírhelyre vonatkozik, ahol Nagy Imre volt elhantolva. De vajon ki nyugszik a 6. sírhelyen? S miféle ‘s’ betűvel kapcsolatos dolog teszi a sírját kitüntetetté? S miért van ‘eldugva’ a 7-es szám? Nézzük!
— és egy sírhely
Ugyanis találtam egy dokumentummásolatot, amely azt mutatja, hogy kik voltak eltemetve a temetői főkönyv szerint a 6-7-8-9. sírhelyeken. A cikk címe ‘Törvényszéki-igazságügyi fotózás’, s van benne egy rövid utalás Nagy Imre sírjának a feltárására, de nem derül ki a szövegből, hogy honnan származik ez a cikkhez mellékelt fotó (site.fotoklikk.eu/urbantamas).
Ebből az látható, hogy a dokumentum a 7. sírhelyet üresnek mutatja! Talán ezért nem szerepel a 7-es szám a számsorban, s talán ezért nem látszik arról a bizonyos sarokról a 7-es számú ház? S ott egy Forró Szele László nevű gyilkost hantoltak el. Csakhogy hibásan vezették be a nevét ebbe a dokumentumba! A családneve ugyanis nem Forró Szele, hanem Forrós Szele László! Azaz egy ‘s’ betűt lehagytak a nevéből. Erre utalna talán a bekarikázott ‘s’ betű a Semperit cég logójával álcázva a regényben?
— szél és huligán
A 25 éves Forrós Szele László két nyugdíjast gyilkolt meg 1960-ban a Hűvösvölgyi lakásuk pincéjében, hogy társaival kifoszthassák a házukat. A bíróság Forrós Szelét végül halálra ítélte (kép: adt.arcanum.com)
Számunkra viszont érdekesebb, hogy 9 újságcikket találtam az arcanum adatbázisában erről a bűnügyről, s azok közül 3 a huligán szót használja Forrós Szelére („Folyik a rablógyilkos huligánok tárgyalása„; Ma a tanúkat hallgatta ki a bírósága rablógyilkos huligánok bűnügyében„; „A bravúrosan gyors nyomozás során rövid idő alatt elfogták a bűnügy tetteseit, egy huligán bandát.„
A regényben viszont 14 alkalommal fordul elő a huligán szó, s maga az áldiplomata fiú az, aki saját magát nevezi így viccesen:
„A fiú magára mutat. – Huligán – mondja komolyan … Nagy huligán – mondja őszintén. A lányra néz. – Te is. (…) – Én holnap Ferihegy – halkan füttyent. – És huligán nincs. (…) – Én lenni rossz, nagy huligán – mosolyog. – Te kicsi jó magyar rendes lány. (…) – Mondjál nagy csúnyát – szól a fiú. – Amit rossz huligán érdemel. (…) A huligán elutaz – mosolyog. – Elkölt minden forint. (…) – A huligán jön-megy, eltűn világ – mondja csöndesen. – Nem akar Katalin becsapni. (…) – Én szeret Katalin – mondja a sötétkék ruhás fiú csöndesen. – Huligán szeret Katalin. (…) – Én vagyok szélhámos huligán. Becsapta nő, van baj.”
Ugyanakkor a szélhez is hasonlítja magát, hiszen csak a fizetésnapok környékén tudja fizetni a luxuséttermek számláit, s a hónap további részében – a legendája szerint – mint diplomata utazik – elrepül messzi tájakra:
„Én vagyok más, mint Katalin gondol – mondja idegesen. – Katalin ember, én levegő, szél, elrepül a felhő, és görög nincs többé már, én halott. (…) Mert én vagyok buborék, felhő, nagy semmi, aki röpül a szél. (…) Én röpül, mint Gózsdi udvarban szél. És ez van szebb, mint álom. Ha fúj a szél, jövök, kezemben virág.”
S vajon ez a szél-hasonlat ismét egy Forrós Szele Lászlóra vonatkozó rejtett utalás lenne? Mert amennyiben igen, akkor az is kiderül a regényből, hogy Fejes Endrének nem állt szándékában egy népmesei hőst faragni az eredeti bűnügy gyilkosából, hanem annak tartotta az áldiplomata fiút, amivé végül is vált: gyilkosnak.
— egy kerek ‘sz’
Végül megjegyezzük, hogy a Semperit cég logójában a körbe rajzolt ‘s’ betűhöz hasonlóan a kör és az ‘s’ kapcsolatát rejtő szimbólumot véltünk felfedezni a Keringő eszpresszó nevében is (‘keringő esz’), ugyanakkor ezt a szimbólumot megtalálhatjuk még egyszer a szövegben:
„Jézusom, Máriám, nyolcvanhárom éves az anyósom, rakom alá az ágytálat. Egy kerek esztendeje haldoklik. Egyszerűen hihetetlen.”
Itt az ‘egy kerek esztendeje‘ kifejezésből véljük kihallani a ‘kerek esz‘ hangsort, ahol ismét a kör és az ‘s’ betű kapcsolatát – azaz egy bekarikázott ‘s’ betűt – vélünk felfedezni. Láttuk, hogy a bekarikázott ‘s’ betű szerintünk Forrós Szele Lászlóra vonatkozik, akit 1961 január 27-én végeztek ki. Ugyanakkor itt arról van szó, hogy ‘kerek egy esztendeje’, s pontosan egy évvel előtte – 1960 január 27-én végeztek ki hat háborús bűnöst, akik a hideg napok néven is ismertté vált vajdasági tömeggyilkosságokban vettek részt 1942-ben. Őket ugyancsak a 23. sorban temették el – azonban a újvidéki vérengzés és a szöveg szimbólumai között túl sok kapcsolatot nem találunk (Bori János 301/23/36, Farkas Gáspár 301/23/35, Joó Lajos 301/23/33, Kalapos József 301/23/37, Rasztik Péter 301/23/39, Talló Mihály 301/22?/34 – 301.nori.gov.hu). Esetleg erre a ‘hatosra’ is utalna a ‘hatos forint nyolcvanas‘ kifejezés, azon túl, hogy Forrós Szele László meg a ‘hatos’ sírban volt elhantolva?
(S vegyünk észre még valamit! – persze ez most kissé meredek lesz. A ‘bekarikázott s betű’ mellett megtaláljuk a 7-es szám hiányát is ugyanott, ahol a nő azt mondja a bárban, hogy ‘Egy kerek esztendeje haldoklik. Egyszerűen hihetetlen.’ Hiszen a ‘hihetetlen‘ szó mintegy intarziaként tartalmazza a ‘hetetlen‘ kifejezést, ami utalhat valamiféle 7-telenségre, a 7 hiányára.)
— nyolcvanhárom éves
Végül felhívjuk a figyelmet, hogy fentebb a „Jézusom, Máriám, nyolcvanhárom éves az anyósom, rakom alá az ágytálat. Egy kerek esztendeje haldoklik. Egyszerűen hihetetlen” mondatban felbukkanó 83-as szám vélhetően Nagy Imre sírhelyével teremt kapcsolatot. Az első posztban láttuk, hogy a ‘Duchess of York: 35-8-35‘ kódolta a három mártír – köztük Nagy Imre – sírját, hiszen a 35835 szám prímtényezős felbontása 3x5x2389, a sírhelyek pedig a 23. sor 8-9. számú sírja. Ugyanakkor itt arról van szó, hogy az anyós 83 éves, s a regénynek az a részlete 1968 kora őszén játszódik, így az anyós 83 évvel korábban született 1885-ben. A 83 és 1885 számok pedig a 3, 5, 8 számjegyeket hangsúlyozzák, így utalhatnak a 35-8-35 kódra, ami Nagy Imre sírhelyét kódolja.
Ugyanakkor találhatunk még egy utalást a szövegnek ezen a részén Nagy Imre sírhelyére. Nagy Imre fölé ugyanis ugyanabban a sírban egy Nagy Mária Angelikát temettek:
Nagy Mária Angelika (Gyöngyös, 1899. április 12.) Tanítónő volt Heves községben. Fogva tartása során 1961. július 19-én hunyt el. Élt 62 évet. A 301-23-9-es sírba temették. (301.nori.gov.hu)
Az Angelika név az görög ‘angelosz‘ (angyal, hírvivő) szóból származik, így a névnek vallási vonatkozása van, míg a szövegben ezen a helyen két vallási vonatkozású utalás is van: „Jézusom, Máriám„, illetve: „Mennyei Atyám, fogadj magadhoz!„. Valamint elhangzik a Mária név – ugyanakkor az oda temetett nő neve pedig szintén Mária volt.
Végül egy – blaszfémiával felérő – igen bizarr utalás is van a szövegben arra, hogy a kivégzett miniszterelnök maradványai Nagy Mária Angelika alatt fekszenek, hiszen a szövegben ez hangzik el: „rakom alá az ágytálat„.