Miután Varga Veronika feljelentette az áldiplomata fiút a munkahelyén, a fiút behívatják az irodába, hogy szembesítsék a tettével. Ekkor ismertetik röviden a családi hátterét:
„maga szegényparaszt családból származik, apja a felszabadulás előtt gazdasági cseléd volt, felszabadulás után hat hold juttatott földön gazdálkodott, mellyel 1953-ban a Dunapataj községben megalakult Új Élet Termelőszövetkezet tagja lett, 1957-ben meghalt. Édesanyja, Borba Katalin ma is termelőszövetkezeti tag. Emberül dolgozik, hat gyereket nevelt tisztességben, társadalmunk hasznára.”
Itt ugyan csak az 1953 és 1957 számok szerepelnek, de figyelembe véve azt, hogy a felszabadulás szó 1945-re utal, egy számsort kapunk: 1945, 1953, 1957. S voltaképpen ez egy olyan számtani sorozat része, ahol az elemek 4-esével növekednek – csak éppen hiányzik az egyik elem: 1945, [1949], 1953, 1957. Azonban gyorsan megtalálhatjuk ezt az elemet egy maharadzsa halálának az éve mögé rejtve. Ugyanis pár sorral lentebb a fiú munkavezetője viszont úgy vélekedik a fiú által elkövetett csalásról – miszerint az diplomatának adja ki magát -, hogy:
„A saját, megdolgozott bérén éntőlem csináljon, amit akar. Felőlem ő lehet a kapurtalai maharadzsa.”
Az indiai Kapurthala utolsó maharadzsája ugyanis Jagatjit Singh volt, az utóda a monarchia eltörlése után már csak névleges uralkodó lett. S ez a bizonyos utolsó maharadzsa pedig 1949-ben halt meg. Ezzel pedig megkaptuk a teljes sorozatot: 1945, 1949, 1953, 1957, ahol az elemek négyesével növekednek.
| 1945 | juttatott föld | felszabadulás, II. VH vége |
| 1949 | – | kapurthalai maharadzsa halála |
| 1953 | Új Élet Termelőszövetkezet | Sztálin halála |
| 1957 | apa meghal |
Annyit láthatunk, hogy a dátumok közül három a halálhoz kapcsolódik. Ezek közül a kapurthalai maharadzsa, ill. az apa halála egyértelmű, ugyanakkor az 1953-as év mellett szereplő ‘új élet‘ kifejezéssel kapcsolatban nem tudunk nem Sztálin halálára gondolni, ami 1953-ban következett be, hiszen azzal a terror időszaka ért véget, s utána valóban egy ‘új élet‘ kezdődött a keleti blokk országaiban.
— balkáni gerle
Az itt kimutatott 1945, 1949, 1953, 1957 számsor minket a regény elején olvasható ‘0038, 0039, 0040, 0041‘ számsorra emlékeztet, amelyről úgy véljük, hogy a négy kivégzett ‘műegyetemista’ (lásd. első rész) sírhelyeit kódolja. Ezek a kivégzettek a következő személyek voltak: Gerlei József, Balogh László, Békési Béla, Péch (Eckhardt) Ferenc.
| név | született | foglalkozás | kivégzés | sírhely |
| Balogh László | 1925.06.09, Arad | csatornatisztító | 1958 ápr. 22. | 301/17/37 |
| Békési Béla | 1926.11.03, Makó | orvostanhallgató | 1958 ápr. 22. | 301/17/38 |
| Gerlei József | 1930.08.23, Budapest | villanyszerelő | 1958 ápr. 22. | 301/17/39 |
| Péch (Eckhardt) Géza | 1930.05.07, Budapest | mérnök | 1958 ápr. 22. | 301/17/40 |
Ugyanakkor ebben a jelenetben kétszer is szerepel a ‘gerle‘ szó, amely máshol nem fordul elő a regény szövegében:
„Az ablak párkányán balkáni gerle élezi csőrét.
(…)
ez nem galambdúc. Ahol háromezer ember dolgozik, ott ritkán hallani a gerlék búgását.”
S úgy véljük, hogy ebben a pár szavas részletben Fejes Endre a négy kivégzett ‘műegyetemista’ családneveit rejtette el. Nézzük!
- ‘gerle‘ – Gerlei Józsefre utal szerintünk – s megjegyezzük, hogy az eddig felfejtett kódolásokhoz képest itt nyíltan jelenik meg ez a szó a szövegben.
- ‘balkáni gerle‘ – a ‘balkáni‘ szó intarziaként tartalmazza a ‘bal‘ hangsort, s ez rejtheti Balogh László nevét, a ‘balog‘ szó eredeti jelentése ui. ‘balkezes, suta‘, s értelemszerűen a ‘bal‘ szó származéka.
- ‘párkányán … élezi‘ – Ez a két – ‘Az ablak párkányán balkáni gerle élezi csőrét‘ mondatban szereplő – szó olyan tartalmat hordoz, amelyek megfelelnek Péch (Eckhardt) Géza nevéből az Eckhardt tagnak. Az Eckhardt név ui. az ógermán >>ekka „edge, blade” and hart „hard, firm, brave, hardy”<< szavakból származik (behindthename.com), ahol az ‘ekka’ azt jelenti, hogy ‘él, penge‘ – míg a gerle a csőrét ‘élezi‘ mégpedig az ‘ablak párkányán‘, s a párkány szó egyik szinonimája nyelvünkben a ‘perem, szél‘ (topszotar.hu). S a ‘hart’ azt jelenti, hogy ‘kemény‘ – s bár ez a szó itt nem szerepel a szövegben, de elképzelhetjük, hogy a ‘kemény párkányon’ élezi a gerle a csőrét, továbbá pedig a ‘kemény‘ szó ellenpontozása jelenik meg a fiú reakciójában, amikor cigarettát vesz elő és puhítani kezdi: „balkáni gerle élezi csőrét. A fiú nézi, felső zsebéből szórakozott mozdulattal cigarettát halász ki, olajos ujjával puhítja.” S észrevehetjük, hogy a cigaretta a csőrnek felel meg a képben – amely egyébként a ‘cső‘ és ‘orr‘ szavak összevonásából származik (cigaretta ~ cső).
- ‘galambdúc‘ – Pablo Picasso pont a békegalambja miatt lett a kommunista blokk kedvenc művésze, amelyet az 1949-es Párizsi békekongresszus logójának rajzolt meg. S a galamb – mint a béke szimbóluma – párhuzam alapján véljük azt, hogy a ‘galambdúc‘ Békési Béla családnevét kódolja.
— lőtt seb és csipkeszerelés
S ugyan a ‘gerle‘ szó a regényben máshol nem fordul elő, azonban megtaláljuk egy helyen a ‘gerle‘ hangsort az ‘ingerlékeny‘ szóban. S ugyan kissé abszurdnak tűnhet ez a párhuzam, de egy fontos adatot kódol – mégpedig Péch Géza bal karcsontján volt egy lövésből eredő sérülés, s majd a maradványok azonosításában is fontos szerepet játszott ez a sérülés az exhumálásnál: „egyértelmű bizonyíték volt egy orvlövész ávós mesterkedése, az 1956. november 6-án Péch Géza bal felkarcsontját ért lőtt sebe” (Magyar Nemzet, 1990-06-16).
A regényben pedig ott tűnik fel a ‘gerle‘ hangsor az ‘ingerlékeny‘ szóban, ahol Karácsony Nagy Zsuzsanna felírja a telefonszámát a fiú noteszébe, majd kiszáll a kocsiból az – egyik kivégzett aradi vértanú nevét viselő – Damjanich utcában:
„A lány nézi a tintával írt, nyomtatott betűs bejegyzést. A Roter tablets Pharmaceutische Fabrick Roter Hilversum/Holland-nál ráteszi az ujját. Kérdőn a fiúra néz, de nem vár választ, beírja a telefonszámát, behajtja a füzetet. Mosolyog.
– Vigyázzon, a gyomorbeteg nők ingerlékenyek, mister Edman.
A kocsi megáll a Damjanich utcában. A sofőr kinyitja nekik az ajtót. Kilépnek a járdára.”
Mindez azért érdekes, mert láttuk (első rész), hogy a Roter tablets többszörösen is a kivégzett Nagy Imre személyét kódolja, itt pedig arról van szó, hogy a „gyomorbeteg nők ingerlékenyek„. Ugyanakkor a fent elemzett részben pedig azt mondja a fiú művezetője, hogy:
„Milyen következményei? Kilyukad a gyomra! Három napig urat játszik, és egész hónapban koplal. Ő az egyetlen károsult. Ne kívánja, hogy elbőgjem magam a kurvákon, akik kizabálják őt luxuséttermekben.”
Azaz lehetséges, hogy itt a ‘kilyukad a gyomra‘ kifejezés Péch Géza lövésből eredő sérülését kódolja. Ugyanakkor, ha megnézzük, hogy a regény szövegében még hol található meg a rövidebb ‘gerl‘ hangsor, akkor azt láthatjuk, hogy lehet, hogy már nem is tudatos kódolásról, hanem egyfajta tudattalan szimbólumképződésről van szó, amely során a ‘gerl‘ hangsor – a gerle madár csőre révén – a lőtt seb képzetéhez tapad. Ugyanis még két helyen fordul elő a ‘gerl‘ hangsor – mégpedig az ‘ingerlő‘ szóban, s mindkét esetben a ‘csipkeruha‘, ill. a ‘csipkeszerelés‘ szó követi:
„Katalin arca komoly, cigarettázik, keze finoman, alig észrevehetően remeg, keresztbe vetett lába ingerlő, fekete csipkeruhájában feszül a keble.
(…)
ez a kacér kis pongyola sem volt filléres mulatság, sőt megvallom, a pongyolám alatt is drága, férfiakat ingerlő csipkeszerelés van.”
S a ‘csipke‘ szó azért érdekes, mert eredetét tekintve „Szláv vendégszó: bolgár sipka, szlovák šipka; ezek a šip (‘tövis’) kicsinyített formái” (arcanum.com/). A tövisről pedig könnyen asszociálhatunk a szúrt, ill. lőtt sebre. Ugyanakkor nem Gerlei József, hanem Péch Géza volt az, akinek golyó ütötte sérülés volt az alkarcsontján, azonban a kép valószínűleg a ‘gerle‘ szóhoz tapad, hiszen a gerlének van csőre, amivel csípni tud, de a regény idézett részében is a gerle élezi a csőrét. S ha elolvassuk egészében ezt a rövid részt, érdekes lélektani következtetést vonhatunk le:
„– És itt ez az autó. Hogyan, melyik követségről szerezte?
Az ablak párkányán balkáni gerle élezi csőrét. A fiú nézi, felső zsebéből szórakozott mozdulattal cigarettát halász ki, olajos ujjával puhítja. Elmosolyodik.
– Az volt a rögeszméje, hogy nem ébred föl többé az altatás után. Én megígértem neki, hogy fölébred. Amikor kinyitotta a szemét, annyi virágot látott, hogy elbőgte magát.Apja meg a nővére egyetlenegyszer szaladtak be hozzá. Hoztak húsz deka pralinét.
Gyufát gyújt, tenyeréből fészket csinál, cigarettájával odahajol.”
Mintha egy szabad asszociációs sort látnánk. A kérdés a követségi autóval kapcsolatos, azonban a követ szóhoz a tudattalan egy ősi rétegéből a sérülés képzete tapadhat, amire a szó etimológiája is utal, hiszen ez a szó a ‘követ‘ igére megy vissza, ami eredetileg azt jelenti, hogy ‘követni a vadat’: „A követ köv- töve ősi örökség a finnugor korból: vogul küi (‘vadat nyomoz, üldöz’), osztják köjte (‘fut, szaglász’), zürjén kiedni (‘les, vadat nyomoz’).” (arcanum.com). A vadat pedig azért követi a vadász, hogy leterítse, azaz halálos sérülés okozzon neki. Az asszociációs sorban ezt követi az, hogy a ‘gerle élezi a csőrét‘ – azaz mintegy már élezik a gyilkos szerszámot. A csőr után a szintén ‘csőszerű’ cigaretta jelenik meg, amit a fiú ‘olajos ujjával puhít‘, s ezzel a szöveg mintegy a keménységet a puhaság, az élességet pedig az olajos csúszósság irányába tolja el. Majd ezt egy műtét képe követi – ahol nyilván egy éles szikével ‘sebzik’ meg az embert -, s ott a fiú szintén a feszültség, a félelmek oldójaként lép fel. Majd ezt követően „Gyufát gyújt, tenyeréből fészket csinál, cigarettájával odahajol.” S a ‘fészek‘ szó ismét a biztonságot – az otthon biztonságát fejezi ki.
S ha tovább vizsgáljuk a ‘gerle’, ill. ‘galambdúc’ szimbólumot, akkor láthatjuk, hogy a regény asszociációs terében a biztonságot nyújtó puha fészek, a turbékoló galambok otthona hogyan vált át egy pillanat alatt a kötél általi halál képzetébe.
— békekonferencia és kivégzés
Picasso a békegalambot tehát az 1949-ben megrendezett Párizsi békekongresszus logójának rajzolta meg – s itt ismét feltűnik az 1949 szám! S láttuk, hogy ez a szám a halál képzetéhez tapad a másik felbukkanásánál, hiszen a kapurthalai maharadzsa halálának az éve ez. Ugyanakkor a ‘maharadzsa‘ szó szimbolikusan utalhat Nagy Imrére, hiszen a szó a hindi ‘maha‘ (nagy) és a ‘rajah‘ (király) szavakból, ami azt jelenti, hogy ‘nagy király‘, s mintegy a szóban a méltóság mellett a miniszterelnök családneve is felbukkan. Ugyanakkor ebben a szimbólumban a ‘nagy király’ képéhez a halál képzete társul.
Ugyanakkor békekongresszust pedig egészen pontosan 1949 április 20-án nyitották meg, s ez pedig azért érdekes, mert – hónapra és napra – csupán két nappal tér el a négy ‘műegyetemista’ kivégzésének a dátumától, amely 1958 április 22-én történt. S kérdés, hogy ez véletlen egybeesés vagy pedig egy kódolt utalás – vagy pedig az, amire egyre inkább gyanakszunk: tudattalan szimbólumképződés.
S még megjegyezzük, hogy némi kultúrtörténeti vonatkozása is van a békegalamb – agresszió kettősség által keltett feszültségnek, amit maga Picasso is megemlített egy anekdota szerint:
„Ilja Ehrenburg visszaemlékezésében arról számolt be, hogy amikor a 49-es kongresszus napján együtt ebédelt a festővel és a költő Paul Éluard-ral, a galambokra terelődött a szó. Picasso megjegyezte, hogy szereti őket, és mindig tart a házában néhányat. Majd nevetve hozzátette, hogy a galambok falánk, vagdalkozó madarak, érthetetlen, miért belőlük csinálták a béke szimbólumát.” (divany.hu)
— 301-es parcella és térkép
Ugyanakkor ebben a jelenetben még további utalásokat vélünk felfedezni, amelyek szerintünk a 301-es parcellával teremtenek szimbolikus kapcsolatot. Nézzük ezeket a sorokat!
– Most már elmehet.
A fiú az ajtókilincsre teszi kezét. Visszafordul.
– Szeretném, ha a gyárban nem tudná meg senki – mondja halkan.
– Ez természetes.
A fiú százszor mosott, foltozott munkaruhájában megáll az irodafolyosó könyökén, széles ablaknál, mely gyárkéményt, sűrű, arany szegélyű felhőt mutat. Odatámasztja sápadt, borostás arcát, szétlapítja orrát az üvegen. Amikor lépéseket hall, megrezzen, mint valami csínytevő kamasz. Riadtan siet lefelé a lépcsőn, átmegy a gyárudvaron. Gépekkel megrakott, magányos vagon árnyékában, dudvával kivert sínek között lehajol, beköti cipőfűzőjét. Nézi a félig nyitott vasajtót. Olajos keze fejével, meghatóan gyermekes mozdulattal töröl az orrán, és komoly ábrázattal bemegy a zúgó műhelybe.
Egyrészt érdemes felfigyelni a „megáll az irodafolyosó könyökén” sorra, ahol a ‘könyök‘ szó szerintünk a Rákoskeresztúri köztemető könyökszerű sarkára utal, pont arra a helyre, ahol egy behajtott könyökre emlékeztető kiszögellésben fekszik a 301-es parcella.
S ha ránézünk a térképvázlatra , akkor láthatjuk, hogy a temető apró négyszögekre van osztva, amelyek úgy sorakoznak egymás mellett, mint egy agyonfoltozott ruhán a foltok, s talán ezt a hasonlóságot sejteti a szöveg is, hiszen a fiú a „százszor mosott, foltozott munkaruhájában” áll meg „az irodafolyosó könyökén„. S ez a kép összesen háromszor tűnik fel meg a jelenetben:
„Százszor mosott munkaruhát visel, haját keskeny acélpánt szorítja le (…) Van valami vonzó ebben az agyonmosott, foltozott munkaruhájú, fáradt, borostás, olajtól maszatos arcú fiúban (…) A fiú százszor mosott, foltozott munkaruhájában megáll az irodafolyosó könyökén (…)
Ugyanakkor, hogy ‘a térképpel van valami‘ üzenetet olvashatjuk ki abból a sorból, ahol ugyancsak ebben a jelenetben a főnöke azt mondja a fiúnak a tetteivel való szembesítése során: „Itt járt nálam Hűvös Márton, a Térképészeti Intézet munkatársa„. Ugyanakkor a 301-es parcellával kapcsolatos titok és hallgatás jelenhet meg abban is, amit a fiú mond, mielőtt kilépne a folyosóra: „Szeretném, ha a gyárban nem tudná meg senki – mondja halkan.„
Majd a folyosón a fiú kinéz az ablakon, „mely gyárkéményt, sűrű, arany szegélyű felhőt mutat„. S emlékezhetünk arra (első rész), hogy a kivégzett ‘műegyetemisták’ négyes sírjának a helyét a gyászoló anyák úgy tudták beazonosítani, hogy a sír mellett a temető falán kívül egy nagyfeszültségű villanyoszlop állt. S a később elbontott villanyoszlop betonalapzatának a maradványai továbbra is ott voltak a kerítésen kívül, s ez szolgált segítségül, amikor a rendszerváltás idején be kellett azonosítani, hogy hol található a kivégzett miniszterelnök sírja. A villanyoszlopot szimbolizáló gyárkémény pedig ‘arany szegélyű felhőt mutat‘. Ugyanakkor viszont a regényben hat alkalommal fordul elő az a kép, hogy az adott szereplő a ‘hosszú, külföldi cigarettát‘ egy ‘aranyszínű dobozból‘ veszi elő. Azaz, ahogyan a gyárkéményhez az ‘arany szegélyű felhő‘ kapcsolódik, úgy a cigarettához – amely formájában hasonlít egy gyárkéményhez – pedig az ‘aranyszínű doboz‘ társul.
Fentebb viszont láttuk, hogy a csőr (cső + orr) képzete kapcsolódik a cigaretta képéhez, amikor a csőrét élező gerle képének a felbukkanását követően a fiú a cigarettáját puhítja az olajos ujjai között. De ugyanez a kép ismétlődik itt is, hiszen a fiú „odatámasztja sápadt, borostás arcát, szétlapítja orrát az üvegen” majd pár pillanat múlva „olajos keze fejével, meghatóan gyermekes mozdulattal töröl az orrán„. Azaz itt is a sebzettséget-sebzést szimbolizáló csőr-cigaretta-gyárkémény szó mellett a puhaság, az éllel szemben pedig az olajos csúszósság képzete jelenik meg.
Ráadásul ez a ‘meghatóan gyermekes mozdulat’ akkor játszódik le, amikor a fiú a „gépekkel megrakott, magányos vagon árnyékában, dudvával kivert sínek között lehajol, beköti cipőfűzőjét. Nézi a félig nyitott vasajtót.” Ez pedig Fejes Endre egy másik regényének a Rozsdatemetőnek a címadó helyszínét idézheti fel, a gyár roncsudvarát, ahol ifjabb Hábetler János megölte Zentay Györgyöt:
„A rozsdatemető kőfallal zárt udvar a raktárépület mögött. Iparvágány felezi, két oldalán rendetlen összevisszaságban, egymás hegyén-hátán kiselejtezett gépek, behemót kazánok, felismerhetetlen szörnyszülöttek nyomódnak mélyen a fekete salakba, mázsás, penészgombás karokkal mutatnak az égre, várják a tűzhalált. Az udvar végén rácsos, magasra épített vaskapu engedi a sínpárt a macskaköves utcára.”
— százszor mosott, foltozott
Látjuk tehát, hogy a helyszín leírása – amikor a fiú megáll a folyosó fordulójában – több ponton is felidézheti a 301-es parcellát. S most nézzük újra azt a ‘százszor mosott, foltozott‘ munkaruhát! Ugyanis a jelenetben kétszer fordul elő a ‘százszor mosott‘ kifejezés, majd azt követően, amikor a fiú másnap megjelenik a műhelyben, ismét felbukkan ez a kép – egy kivégzésszerű gyilkosság és a holttest elrejtésének a képe mellett – ami ismét a 301-es parcella titokkal terhes tabuját idézheti a számunkra:
Műhelyrész. A dróthálóval védett, sokkockás ablakokon besüt a nap. A fiú százszor mosott, foltozott munkaruhában, háromlábú széken, satupadnál ül. – Diplomata – kiált egy hang valahol. Esztergályos emeli fejét, minden fogával nevet. A fiú arca mozdulatlan. Tejesüvegéhez nyúl, húz belőle.
– Otthon voltam anyámnál – mondja. – Az egyik asszonyt elszerette a másik férj, a megcsalt férj rájött. Agyonverte a vetélytársát, és a kútba dobta. Egy hét múlva fedezték föl a gyilkosságot, amikor kiszivattyúzták a kútból a vizet.
S ha megvizsgáljuk, hogy hol fordul elő a regényben a ‘száz‘ szó, akkor egy további egyezést fedezhetünk fel.
– Ez egy király – mondja halkan, komolyan. Úgy tűnik, el is hiszi. – Álcázott, haragos herceg. Hintóját hat paripa húzza, ablakán függöny, és amikor eljön értem, esküszöm, kondulnak a harangok. Én meg hozzásimulok, csókra nyújtom a számat. Vigyél, megyek utadon, tiéd vagyok halálomig, mondom neki.
Elhallgat. Arca megilletődött.
– És bejárok hozzá majd a börtönbe is – mondja csöndesen, fáradtan –, viszek neki kaját. Nem baj, fenséges úr, így szólítom meg, akasztottak már hercegeket. Ha szemedre borul az örök éjszaka, megnyílik márványos kriptád, én majd elmondok szánandó lelkedért száz Miatyánkot.
S itt is a ‘király‘, a ‘fenséges úr‘, a ‘herceg‘ szavak bukkannak fel, mint fentebb a ‘maharadzsa‘ (nagy király), ill. a halál, harangszó, börtön, akasztás, kripta, halotti ima képei.
— pitagoraszi prímek
A fenti jelenetben tehát az 1945, 1949, 1953, 1957 számsort mutattuk ki, ahol a számsor tagjai négyesével növekednek. Egészen pontosan ezek a számok négy egymást követő 4n+1 alakú szám. S mikor ezt észrevettem, eszembe jutott, hogy a prímek egy csoportja az ún. pitagoraszi prímek, amelyeknek az a tulajdonságuk, hogy egyrészt 4n+1 alakúak, másrészt pedig felírhatóak két négyzetszám összegeként. S a fenti számsor egyik ilyen eleme pedig – a 1949 – egy prímszám, s így pitagoraszi prím: egyrészt 1949 = 4×487+1, másrészt pedig 1949 = 100+1849 = 102+432.
Ugyanakkor a 1945, 1949, 1953, 1957 számsor a regény elején szereplő ‘0038, 0039, 0040, 0041‘ számsorra emlékeztet, ahol viszont – az ott nem szereplő 37-es szám – kódolta szerintünk Nagy Imre vélt sírhelyét, ami a négy ‘műegyetemista’ sírjánál véltek megtalálni a 17. sor 37. sírhelyénél. A 37 pedig szintén pitagoraszi prím! Hiszen 37 = 4×9+1, ill. 37 = 36+1 = 62+12. S a két számban még közös, hogy mindkettő el van rejtve a szövegben, azaz nem szerepel a számsorban. Az 1949-es számra a ‘kapurtalai maharadzsa‘ szó utal, hiszen a maharadzsa 1949-ben halt meg, a ‘0038, 0039, 0040, 0041‘ számsorban pedig pont hogy nem szerepel a 37, azt csupán akkor fedezhetjük fel, ha észrevesszük, hogy a szövegben prímszámok szorzatával kódolt adatok szerepelnek (első rész). S nézzük újra, mi hívta fel a figyelmet a 37-es számra?
Ugyanakkor a 37 mellett a 73 és a 373 is pitagoraszi prím, de a miniszterelnök sírhelyét kódoló 2389 szám is pitagoraszi prím. S most már nézzük ezeket egy táblázatban!
| 1949 | 4×487+1 | 100+1849 = 102+432 | 10, 43 |
| 37 | 4×9+1 | 36+1 = 62+12 | 1, 6 |
| 73 | 4×18+1 | 64+9=82+32 | 3, 8 |
| 373 | 4×93+1 | 324+49=182+72 | 7, 18 |
| 2389 | 4×597+1 | 1764+625=422+252 | 25, 45 |
Ugyanakkor nem tudjuk eldönteni, hogy a pitagoraszi prímek használata egy tudatos fogás Fejes Endre részéről vagy csupán egy véletlen egybeesés, hiszen – kicsit pongyolán fogalmazva – a prímszámok fele pitagoraszi, fele pedig nem pitagoraszi prím. Az tehát, hogy ezek a prímek mind pitagorasziak, akár még egy véletlen egybeesés is lehet.