„egy gyilkosságért vagy a tettesnek kell megfizetnie, vagy pedig annak, aki nem tudja elgyászolni a halottat…” (Alan Paton: Life for life)

ABSZTRAKT: Fejes Endre: Jó estét nyár, jó estét szerelem c. regényében (1968) egy áldiplomata feljegyzései között olyan számsorokat találunk, amelyekben – a napjainkban is használatos titkosítás módszerével – prímszámok segítségével az író elrejti a szövegben a mártír miniszterelnök, Nagy Imre vélt és valós sírhelyének a pontos adatait, s a számok és Nagy Imre személye között úgy teremt kapcsolatot, hogy azon a helyen a szövegrészletben hemzsegnek a ‘koporsó, hamvak, temető, vörös, vezér‘ kifejezésekkel kapcsolatos irodalmi szöveghelyekre való utalások. Továbbá ugyanígy kódolja azt is, hogy hány sír távolságra van Nagy Imre sírja annak a kivégzett gyilkosnak a sírjától, akinek a történetét a regény feldolgozta. Végül Fejes Endre pontosan tudhatta, hogy milyen konspirált (ál) személyes adatokkal jegyezték be Nagy Imre, s a vele együtt kivégzett két mártírtársa adatait a temető nyilvántartásába, mivel ezek az adatok többszörösen is felbukkannak egymás közelében a regényben. Mindez azt jelenti, hogy Fejes Endre pontosan ismerte Nagy Imre sírhelyére vonatkozó információkat – ami pedig a korszak leginkább konspirált, legsötétebb tabuja volt. – Azaz Fejes Endre olyan információk birtokában volt, amelyeknek egész egyszerűen nem lehetett a birtokában.