2018. június hónap bejegyzései

Felnőttet okád, gyereket eszik … – avagy hogyan trollkodik egy vérbeli latinos?

Közzétéve Szerző:

Bis dat, qui cito dat.

Kétszer ad, ki gyorsan ad.

– tartja a latin közmondás, s világos is: ne késlekedj, ne tétovázz, mert megkétszerezi a segítséget, ha gyorsan nyújtod azt. A szólást Publilius Syrusnak tulajdonítják (Inopi beneficium bis dat, qui dat celeriter – A rászorulónak kétszer ad segítséget, aki gyorsan ad – Publil.Syr.I6), s bölcsessége ma is él. Újságcikkek használják fordulatnak – akár még a napraforgók gyökértrágyázása kapcsán is -, s parodistáknak ad alkalmat az élcelődésre, mint például: „Kétszer ad, aki elfelejtette, hogy egyszer már adott„.

  • a félrefordítás

S ennek a közmondásnak egy teljesen abszurd, elképesztő félrefordítását találta meg a latindiscussion egy szemfüles hozzászólója a Wikipédia latin nyelvű közmondásgyűjteményében, amit persze már javítottak azóta.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Tetovált Arisztotelész – Kínából

Közzétéve Szerző:

Ha jól emlékszem, Nieng Chen számol be arról a történetről – Élet és halál Sanghajban c. könyvében -, hogy a helyi olajtársaság angol vezetője egyszer csak egy cirkalmas levelet kap, amely tudatja vele, hogy feladójának ‘a legnagyobb sajnálatára, de nem áll módjában, hogy egyetlen és szeretett lányát a vezérigazgató úrhoz adja hitvestársul annak élemedett kora miatt‘. A címzett angol úr viszont fiatal volt és házas, így elképzelhetjük a megrökönyödését. De csupán pár sor a regényben, és fény derül az igazságra. Egy törekvő kínai fiatalember írta a levelet, s mivel nem tudott angolul, egy – jócskán lejárt szavatosságú – angol levelezési mintagyűjtemény egy darabját másolta ki találomra. Szándéka szerint ugyanis állásért folyamodott az olajtársaságnál.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Abigél ihlette idézet Wallenberg szobrán?

Közzétéve Szerző:
  • két gránittömb

Raoul Wallenberg szobrát, amely a Szilágyi Erzsébet fasorban található, s Varga Imre alkotása (1987), két gránittömb fogja közre, s rajta egy Ovidius idézet olvasható:

Donec eris felix, multos numerabis amicos,
Tempora si fuerint nubila, solus eris.

Sorsod amíg kedvez, szám nélküli lesz a barátod,
ámde magadra maradsz, hogyha eged beborul.

A sorok Publius Ovidius Naso Tristia (Keservek) című művéből származnak (I.IX.5-6), s Muraközy Gyula fordításában idézzük. A költőt Augustus császár száműzte Tomiba, s ezek már a megtört, idősödő művész szavai, melyek a számkivetettség szenvedéseit írják le. Nem szorulnak értelmezésre: a világváros Róma lüktető életétől távol – a barbár szarmaták és géták közt – élő, száműzött ember magányának a keserve ez.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A szerhasználat és a megvonás periódusai a drogfüggő Kosztolányinál

Közzétéve Szerző:

ÖSSZEGZÉS:
Kosztolányi Dezső prózájában és leveleiben található utalások alapján az író kábítószer-használatában egy tizenöt éves periodikus ismétlődés mutatható ki. Tizenöt évente következik be egy ’cry for helping’ jellegű önleleplezés, majd az elvonókúra. Az első elvonókúra időpontja 1903, amikor a 18 éves diák – életrajza szerint – egy rövid időre elhagyja Szabadkát és egy szegedi gimnáziumba iratkozik át – végül mégis Szabadkán érettségizik. Valójában Bécsben járhatott elvonó kezelésen Wagner-Jauregg intézetében, s egy novella utalása alapján a kezelőorvosa is beazonosítható. A következő elvonó kezelés időpontja 1918, majd a drogfogyasztó újabb önleleplezése 1933-ban következik be. Az író egy rejtett utalása szerint a tizenöt éves periódusok a hat év ’száraz függés’ és a kilenc év visszaesés szakaszaira bonthatóak fel. Ezek a visszaesések 1909-ben és 1924-ben történnek, s ezek az évek azok, melyek környékén az író legjelentősebb művei keletkeztek. A fenti periódusokba beleilleszthető az unokatestvér, Csáth Géza drogkarrierje is. Így a traumaismétlés egy generációkon átívelő családi mintázat lehet. A dolgozat végül megkísérli kimutatni ennek az ismétlődő mintázatnak a nyomát a két író életét megelőző nemzedékek sorában is.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Fricska Kosztolányinak – Panna néni és a circumdederunt

Közzétéve Szerző:
  • Panna néni! Gyertyákat!

Kosztolányi Dezső Pacsirta című regénye filmváltozatának egy jelenetében az öreg Vajkay Ákos úgy berúg, hogy az alkoholmérgezéstől ájultan esik össze. A jelenet egy nyilvánosházban játszódik, ahol a társai az ájult öreget egy asztalra fektetik, majd gyertyával a kezükben körüljárják, s eléneklik neki a korabeli temetési szertartások latin nyelvű énekét, a circumdederunt-ot. Miközben a filmet néztem, ennél a részletnél egy nagyon groteszk párhuzam ötlött a fejembe. S csak nem tudtam elhessegetni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Amikor a szép Dobánénak latinul udvaroltak – lejáratás és suttogó propaganda a Kádár-rendszerben

Közzétéve Szerző:

„Az ország kedvence, akiért egykor a magyar férfiszívek dobogtak, a hatvanas évek közepén szinte egy pillanat alatt hullócsillag lett. Akik megrágalmazták, jól tudták: ha valakiről sokan és sokszor mondják el ugyanazt a hazugságot, az a többség szemében igazsággá válik.” (Hanthy Kinga, Magyar Nemzet)

  •  Fél térdre ereszkedve

Bara Margit, a kolozsvári születésű színésznő pályáját a Kolozsvári Magyar Színházban kezdte, s 1955-ben – 27 éves korában – települt át Budapestre, ahol azonnal főszerepet kínáltak neki a Szakadék c. filmben, amire a rendező, Ranódy László választotta ki, miután látta a róla készült fotókat.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →