A kegyetlen varázsló – avagy Horatius Sárszegen

Ranódy olykor csúnyán elbánt színészeivel
(Magyar Róza, Filmkultúra)

  • sokkterápia a filmgyárban

Ranódy László filmjeiben gyakran találkozunk olyan erősen megformált képsorokkal, hogy azok szinte beleégnek a néző emlékezetébe, de hogy miért, azt maga a néző sem tudja megfogalmazni, csak érzi a kép erejét. A filmesztéta szavaival Ranódy “finom, tapinthatatlan szálakkal kötözte a nézőt a filmhez“, emögött azonban egy nagyon is tudatos – s talán kegyetlen – rendezői fogás húzódott.

Ranódy ugyanis néha olyan színészt választott egy-egy szerep eljátszására, aki a magánéletében éppenséggel egy olyan – friss és feldolgozatlan – traumával küszködött, aminek az élménye pontosan ellentétes volt azzal a szereppel, amit fel kellett építenie. Így a filmben elvárt karakter megformálása szinte úgy nyúlt bele a színész életébe, mint egy ujj a nyílt sebbe, amitől aztán egyes jelenetek olyan feszültséggel telítődtek, hogy az még a filmvásznon is át tudott ütni, s mély nyomot hagy a nézőben – még ma is.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Nyomj egy puszit a popómra! — avagy egy ál-latin közmondás diadala

‘Nem szabad kimondani a nevüket, se görögül, se latinul. Még itt sem. Ha egyáltalán beszélnünk kell róluk, úgy hívjuk őket, hogy Nyájasok.’

fury

Villámtolvaj – Percy Jackson és az Olimposziak

A film – a Villámtolvaj – mesterien építi fel a feszültséget. A 12 éves Percy nem érti, hogy mi történik körülötte. Talán csak hallucinálta, hogy az angoltanárnője egy ronda madárrá változott? – Azok lesznek majd a filmben azok a bizonyos Nyájasok. A görög mitológia fúriái.

A barátai pedig nem merik elmondani neki az igazat, mert egyszerűen nem hinné el. De gyorsan pörögnek az események. Aztán egyszer csak elkerekedik a szeme. – Most meg miért húzod le a gatyádat, Grover? Mit csinálsz? – értetlenkedik. Aztán elnémul. Ázott háziállatszag tölti a levegőt. És nem hisz a szemének. A barátja deréktól lefelé kecske.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Latin szópárbaj a vadnyugaton – és egy félrefordítás (Tombstone – A halott város)

‘- Na, jól van, fiúk! Nem akarunk semmiféle zűrt semmilyen nyelven.
– Ez latinul volt, szívem.’

  • jelentéssel tölti meg

A Tombstone (A halott város, 1993) című amerikai westernfilm egy jelenetében egy latin nyelvű szópárbaj hangzik el, amikor is  a két szereplő – Doc Holliday és Johnny Ringo – latin közmondásokat idézve vág oda egymásnak. Doc előtte keresetlen szavakkal mondja el, mit gondol Ringóról. Wyatt Earp ekkor ‘ – Részeg.‘ megjegyzéssel próbálja csillapítani az indulatokat. Erre reagál Doc egy közmondással, s alakul ki a szópárbaj a vadnyugat egy kocsmájában – latinul. (Először a magyar szinkront idézzük – az angol eredeti kicsit eltér.)

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kozincev Lear királya – emberevés a vasfüggönyön innen és túl

a néző aligha veszi észre
Grigorij Kozincev

Lear 20_52

  • földbe taposott

Az első kockákon félig földbe taposott, faragott kőtömb fekszik az út mellett: egy ikon vonásait véljük rajta fölfedezni” – írja az egykori kritika a szovjet filmrendező, Grigorij Kozincev Shakespeare filmadaptációjáról, a Lear királyról (1970). S ugyanígy olvadnak bele Krisztus kezei és arca a kereszt száraiba – a testének a vonalait már csak sejteni véljük – abban a jelenetben, amikor a francia király feleségül veszi Cordéliát. S “már tudjuk, hogy Kozincev ugyanolyan szabadon kezeli majd az időszámításunk kezdete előtti hetedik század Britanniájában játszódó kelta mondát, mint Shakespeare” (Koltai Tamás)

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Felnőttet okád, gyereket eszik … – avagy hogyan trollkodik egy vérbeli latinos?

Bis dat, qui cito dat.

Kétszer ad, ki gyorsan ad.

– tartja a latin közmondás, s világos is: ne késlekedj, ne tétovázz, mert megkétszerezi a segítséget, ha gyorsan nyújtod azt. A szólást Publilius Syrusnak tulajdonítják (Inopi beneficium bis dat, qui dat celeriter – A rászorulónak kétszer ad segítséget, aki gyorsan adPublil.Syr.I6), s bölcsessége ma is él. Újságcikkek használják fordulatnak – akár még a napraforgók gyökértrágyázása kapcsán is -, s parodistáknak ad alkalmat az élcelődésre, mint például: “Kétszer ad, aki elfelejtette, hogy egyszer már adott“.

  • a félrefordítás

S ennek a közmondásnak egy teljesen abszurd, elképesztő félrefordítását találta meg a latindiscussion egy szemfüles hozzászólója a Wikipédia latin nyelvű közmondásgyűjteményében, amit persze már javítottak azóta.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Tetovált Arisztotelész – Kínából

Ha jól emlékszem, Nieng Chen számol be arról a történetről – Élet és halál Sanghajban c. könyvében -, hogy a helyi olajtársaság angol vezetője egyszer csak egy cirkalmas levelet kap, amely tudatja vele, hogy feladójának ‘a legnagyobb sajnálatára, de nem áll módjában, hogy egyetlen és szeretett lányát a vezérigazgató úrhoz adja hitvestársul annak élemedett kora miatt‘. A címzett angol úr viszont fiatal volt és házas, így elképzelhetjük a megrökönyödését. De csupán pár sor a regényben, és fény derül az igazságra. Egy törekvő kínai fiatalember írta a levelet, s mivel nem tudott angolul, egy – jócskán lejárt szavatosságú – angol levelezési mintagyűjtemény egy darabját másolta ki találomra. Szándéka szerint ugyanis állásért folyamodott az olajtársaságnál.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Abigél ihlette idézet Wallenberg szobrán?

  • két gránittömb

Raoul Wallenberg szobrát, amely a Szilágyi Erzsébet fasorban található, s Varga Imre alkotása (1987), két gránittömb fogja közre, s rajta egy Ovidius idézet olvasható:

Donec eris felix, multos numerabis amicos,
Tempora si fuerint nubila, solus eris.

Sorsod amíg kedvez, szám nélküli lesz a barátod,
ámde magadra maradsz, hogyha eged beborul.

A sorok Publius Ovidius Naso Tristia (Keservek) című művéből származnak (I.IX.5-6), s Muraközy Gyula fordításában idézzük. A költőt Augustus császár száműzte Tomiba, s ezek már a megtört, idősödő művész szavai, melyek a számkivetettség szenvedéseit írják le. Nem szorulnak értelmezésre: a világváros Róma lüktető életétől távol – a barbár szarmaták és géták közt – élő, száműzött ember magányának a keserve ez.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A szerhasználat és a megvonás periódusai a drogfüggő Kosztolányinál

ÖSSZEGZÉS:
Kosztolányi Dezső prózájában és leveleiben található utalások alapján az író kábítószer-használatában egy tizenöt éves periodikus ismétlődés mutatható ki. Tizenöt évente következik be egy ’cry for helping’ jellegű önleleplezés, majd az elvonókúra. Az első elvonókúra időpontja 1903, amikor a 18 éves diák – életrajza szerint – egy rövid időre elhagyja Szabadkát és egy szegedi gimnáziumba iratkozik át – végül mégis Szabadkán érettségizik. Valójában Bécsben járhatott elvonó kezelésen Wagner-Jauregg intézetében, s egy novella utalása alapján a kezelőorvosa is beazonosítható. A következő elvonó kezelés időpontja 1918, majd a drogfogyasztó újabb önleleplezése 1933-ban következik be. Az író egy rejtett utalása szerint a tizenöt éves periódusok a hat év ’száraz függés’ és a kilenc év visszaesés szakaszaira bonthatóak fel. Ezek a visszaesések 1909-ben és 1924-ben történnek, s ezek az évek azok, melyek környékén az író legjelentősebb művei keletkeztek. A fenti periódusokba beleilleszthető az unokatestvér, Csáth Géza drogkarrierje is. Így a traumaismétlés egy generációkon átívelő családi mintázat lehet. A dolgozat végül megkísérli kimutatni ennek az ismétlődő mintázatnak a nyomát a két író életét megelőző nemzedékek sorában is.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Fricska Kosztolányinak – Panna néni és a circumdederunt

  • Panna néni! Gyertyákat!

Kosztolányi Dezső Pacsirta című regénye filmváltozatának egy jelenetében az öreg Vajkay Ákos úgy berúg, hogy az alkoholmérgezéstől ájultan esik össze. A jelenet egy nyilvánosházban játszódik, ahol a társai az ájult öreget egy asztalra fektetik, majd gyertyával a kezükben körüljárják, s eléneklik neki a korabeli temetési szertartások latin nyelvű énekét, a circumdederunt-ot. Miközben a filmet néztem, ennél a részletnél egy nagyon groteszk párhuzam ötlött a fejembe. S csak nem tudtam elhessegetni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Amikor a szép Dobánénak latinul udvaroltak – lejáratás és suttogó propaganda a Kádár-rendszerben

“Az ország kedvence, akiért egykor a magyar férfiszívek dobogtak, a hatvanas évek közepén szinte egy pillanat alatt hullócsillag lett. Akik megrágalmazták, jól tudták: ha valakiről sokan és sokszor mondják el ugyanazt a hazugságot, az a többség szemében igazsággá válik.” (Hanthy Kinga, Magyar Nemzet)

  •  Fél térdre ereszkedve

Bara Margit, a kolozsvári születésű színésznő pályáját a Kolozsvári Magyar Színházban kezdte, s 1955-ben – 27 éves korában – települt át Budapestre, ahol azonnal főszerepet kínáltak neki a Szakadék c. filmben, amire a rendező, Ranódy László választotta ki, miután látta a róla készült fotókat.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….