Latin szópárbaj a vadnyugaton – és egy félrefordítás (Tombstone – A halott város)

Közzétéve Szerző:

‘- Na, jól van, fiúk! Nem akarunk semmiféle zűrt semmilyen nyelven.
– Ez latinul volt, szívem.’

  • jelentéssel tölti meg

A Tombstone (A halott város, 1993) című amerikai westernfilm egy jelenetében egy latin nyelvű szópárbaj hangzik el, amikor is  a két szereplő – Doc Holliday és Johnny Ringo – latin közmondásokat idézve vág oda egymásnak. Doc előtte keresetlen szavakkal mondja el, mit gondol Ringóról. Wyatt Earp ekkor ‘ – Részeg.‘ megjegyzéssel próbálja csillapítani az indulatokat. Erre reagál Doc egy közmondással, s alakul ki a szópárbaj a vadnyugat egy kocsmájában – latinul. (Először a magyar szinkront idézzük – az angol eredeti kicsit eltér.)

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Kozincev Lear királya – emberevés a vasfüggönyön innen és túl

Közzétéve Szerző:

‘a néző aligha veszi észre‘
Grigorij Kozincev

Lear 20_52

  • földbe taposott

„Az első kockákon félig földbe taposott, faragott kőtömb fekszik az út mellett: egy ikon vonásait véljük rajta fölfedezni” – írja az egykori kritika a szovjet filmrendező, Grigorij Kozincev Shakespeare filmadaptációjáról, a Lear királyról (1970). S ugyanígy olvadnak bele Krisztus kezei és arca a kereszt száraiba – a testének a vonalait már csak sejteni véljük – abban a jelenetben, amikor a francia király feleségül veszi Cordéliát. S „már tudjuk, hogy Kozincev ugyanolyan szabadon kezeli majd az időszámításunk kezdete előtti hetedik század Britanniájában játszódó kelta mondát, mint Shakespeare” (Koltai Tamás)

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Felnőttet okád, gyereket eszik … – avagy hogyan trollkodik egy vérbeli latinos?

Közzétéve Szerző:

Bis dat, qui cito dat.

Kétszer ad, ki gyorsan ad.

– tartja a latin közmondás, s világos is: ne késlekedj, ne tétovázz, mert megkétszerezi a segítséget, ha gyorsan nyújtod azt. A szólást Publilius Syrusnak tulajdonítják (Inopi beneficium bis dat, qui dat celeriter – A rászorulónak kétszer ad segítséget, aki gyorsan ad – Publil.Syr.I6), s bölcsessége ma is él. Újságcikkek használják fordulatnak – akár még a napraforgók gyökértrágyázása kapcsán is -, s parodistáknak ad alkalmat az élcelődésre, mint például: „Kétszer ad, aki elfelejtette, hogy egyszer már adott„.

  • a félrefordítás

S ennek a közmondásnak egy teljesen abszurd, elképesztő félrefordítását találta meg a latindiscussion egy szemfüles hozzászólója a Wikipédia latin nyelvű közmondásgyűjteményében, amit persze már javítottak azóta.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Tetovált Arisztotelész – Kínából

Közzétéve Szerző:

Ha jól emlékszem, Nieng Chen számol be arról a történetről – Élet és halál Sanghajban c. könyvében -, hogy a helyi olajtársaság angol vezetője egyszer csak egy cirkalmas levelet kap, amely tudatja vele, hogy feladójának ‘a legnagyobb sajnálatára, de nem áll módjában, hogy egyetlen és szeretett lányát a vezérigazgató úrhoz adja hitvestársul annak élemedett kora miatt‘. A címzett angol úr viszont fiatal volt és házas, így elképzelhetjük a megrökönyödését. De csupán pár sor a regényben, és fény derül az igazságra. Egy törekvő kínai fiatalember írta a levelet, s mivel nem tudott angolul, egy – jócskán lejárt szavatosságú – angol levelezési mintagyűjtemény egy darabját másolta ki találomra. Szándéka szerint ugyanis állásért folyamodott az olajtársaságnál.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Abigél ihlette idézet Wallenberg szobrán?

Közzétéve Szerző:
  • két gránittömb

Raoul Wallenberg szobrát, amely a Szilágyi Erzsébet fasorban található, s Varga Imre alkotása (1987), két gránittömb fogja közre, s rajta egy Ovidius idézet olvasható:

Donec eris felix, multos numerabis amicos,
Tempora si fuerint nubila, solus eris.

Sorsod amíg kedvez, szám nélküli lesz a barátod,
ámde magadra maradsz, hogyha eged beborul.

A sorok Publius Ovidius Naso Tristia (Keservek) című művéből származnak (I.IX.5-6), s Muraközy Gyula fordításában idézzük. A költőt Augustus császár száműzte Tomiba, s ezek már a megtört, idősödő művész szavai, melyek a számkivetettség szenvedéseit írják le. Nem szorulnak értelmezésre: a világváros Róma lüktető életétől távol – a barbár szarmaták és géták közt – élő, száműzött ember magányának a keserve ez.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A szerhasználat és a megvonás periódusai a drogfüggő Kosztolányinál

Közzétéve Szerző:

ÖSSZEGZÉS:
Kosztolányi Dezső prózájában és leveleiben található utalások alapján az író kábítószer-használatában egy tizenöt éves periodikus ismétlődés mutatható ki. Tizenöt évente következik be egy ’cry for helping’ jellegű önleleplezés, majd az elvonókúra. Az első elvonókúra időpontja 1903, amikor a 18 éves diák – életrajza szerint – egy rövid időre elhagyja Szabadkát és egy szegedi gimnáziumba iratkozik át – végül mégis Szabadkán érettségizik. Valójában Bécsben járhatott elvonó kezelésen Wagner-Jauregg intézetében, s egy novella utalása alapján a kezelőorvosa is beazonosítható. A következő elvonó kezelés időpontja 1918, majd a drogfogyasztó újabb önleleplezése 1933-ban következik be. Az író egy rejtett utalása szerint a tizenöt éves periódusok a hat év ’száraz függés’ és a kilenc év visszaesés szakaszaira bonthatóak fel. Ezek a visszaesések 1909-ben és 1924-ben történnek, s ezek az évek azok, melyek környékén az író legjelentősebb művei keletkeztek. A fenti periódusokba beleilleszthető az unokatestvér, Csáth Géza drogkarrierje is. Így a traumaismétlés egy generációkon átívelő családi mintázat lehet. A dolgozat végül megkísérli kimutatni ennek az ismétlődő mintázatnak a nyomát a két író életét megelőző nemzedékek sorában is.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Fricska Kosztolányinak – Panna néni és a circumdederunt

Közzétéve Szerző:
  • Panna néni! Gyertyákat!

Kosztolányi Dezső Pacsirta című regénye filmváltozatának egy jelenetében az öreg Vajkay Ákos úgy berúg, hogy az alkoholmérgezéstől ájultan esik össze. A jelenet egy nyilvánosházban játszódik, ahol a társai az ájult öreget egy asztalra fektetik, majd gyertyával a kezükben körüljárják, s eléneklik neki a korabeli temetési szertartások latin nyelvű énekét, a circumdederunt-ot. Miközben a filmet néztem, ennél a részletnél egy nagyon groteszk párhuzam ötlött a fejembe. S csak nem tudtam elhessegetni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Amikor a szép Dobánénak latinul udvaroltak – lejáratás és suttogó propaganda a Kádár-rendszerben

Közzétéve Szerző:

„Az ország kedvence, akiért egykor a magyar férfiszívek dobogtak, a hatvanas évek közepén szinte egy pillanat alatt hullócsillag lett. Akik megrágalmazták, jól tudták: ha valakiről sokan és sokszor mondják el ugyanazt a hazugságot, az a többség szemében igazsággá válik.” (Hanthy Kinga, Magyar Nemzet)

  •  Fél térdre ereszkedve

Bara Margit, a kolozsvári születésű színésznő pályáját a Kolozsvári Magyar Színházban kezdte, s 1955-ben – 27 éves korában – települt át Budapestre, ahol azonnal főszerepet kínáltak neki a Szakadék c. filmben, amire a rendező, Ranódy László választotta ki, miután látta a róla készült fotókat.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

(folytatás – 3.) A születés és az anya elvesztésének képe Dobai Péter Büntetőexpedíció c. filmjében

Közzétéve Szerző:

első rész itt
második rész itt

III.
Bűntudat és megtisztulás

  • A bűntudat

A gyerek, akit elhagytak a szülei (vagy csak elváltak), gyakran bűntudatot érez. Azt gondolja, hogy ő volt rossz, s az ő rossz voltából fakad, az ő bűne, hogy a szülei magára hagyták. Valójában viszont a gyereknek nincs szerepe abban, hogy őt elhagyták, mégis őt éri ez a ‘büntetés’. S ez a kettősség figyelhető meg a filmben is. A filmben ábrázolt büntetőexpedíció azért indul, mert egy anarchista megölt egy osztrák dragonyos hadnagyot, s ennek megtorlásául a különítmény felégeti a szerb falut, ahol a merénylet történt. A könyörgő menetben a falusiakat látjuk – az ő házaikat pusztítják el -, akiknek viszont ténylegesen nincs közük a gyilkossághoz, ahogyan a gyermek sem tehet arról, hogy a szülei elhagyták, mégis ő az, akiben bűntudat ébred.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

(folytatás – 2.) A születés és az anya elvesztésének képe Dobai Péter Büntetőexpedíció c. filmjében

Közzétéve Szerző:

A dolgozat első fejezete itt.

II.

  • Az eső

eső2A kivégzési jelenet a falusiak könyörgő menetének a képsorai fogják keretbe. A kivégzés előtt azt látjuk, hogy a falusiak templomi zászlókkal a nyílt mezőn a fák alatt keresnek menedéket az eső elől – vélhetően egy hirtelen zápor tört ki. A jelenetet követően pedig a film már a könyörgő menet vonulását mutatja, majd a lovas különítménnyel való találkozást.

A záporral kapcsolatban úgy éreztem, hogy valahogy kurta-furcsa módon kerülhetett a filmbe, valamiféle dramaturgiai esetlegességet láttam bele ebbe az esőbe, hiszen a film további részeiben nyoma sincsen esőnek, s a forgatókönyv is csak egy párbeszéd erejéig említi az esőt a falu felgyújtásának a szándékával kapcsolatban.

– Mit csinálunk, ha eső lesz? – kérdi a hadnagy.
– Akkor robbantunk – feleli az ezredes.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →