„egy gyilkosságért vagy a tettesnek kell megfizetnie, vagy pedig annak, aki nem tudja elgyászolni a halottat…” (Alan Paton: Life for life)

ABSZTRAKT: Fejes Endre: Jó estét nyár, jó estét szerelem c. regényében (1968) egy áldiplomata feljegyzései között olyan számsorokat találunk, amelyekben – a napjainkban is használatos titkosítás módszerével – prímszámok segítségével az író elrejti a szövegben a mártír miniszterelnök, Nagy Imre vélt és valós sírhelyének a pontos adatait, s a számok és Nagy Imre személye között úgy teremt kapcsolatot, hogy azon a helyen a szövegrészletben hemzsegnek a ‘koporsó, hamvak, temető, vörös, vezér‘ kifejezésekkel kapcsolatos irodalmi szöveghelyekre való utalások. (Példák a kódolásra – Nagy Imre a temető főkönyvében: Borbíró Piroska, sz.: Párkánynánás, 1908 december 25 (karácsony!), a.n.: Nagy Eszter, míg Gimes Miklós és Maléter Pál: Naszladi Péter, sz.: Arad, 1901 ápr. 12, a.n.: Móricz Zsuzsanna – míg a regényben a meggyilkolt lány neve: Karácsony Nagy Zsuzsanna. A „Gyönyörű! – nevet a fiú. – Én röpül, mint Gózsdi udvarban szél” mondatban pedig a Naszladi Péter név van kódolva, hiszen oroszul a ‘gyönyörködik’: насладиться (ejtsd: naszladityszjá); a ‘szél’ ветер (ejtsd: veter), ez együtt: naszladityszjá veter, azaz Naszladi Péter. A szél pedig ‘röpül‘ – ami oroszul летать (ejtsd: létáty), s ez kísértetiesen emlékeztet a ‘letális’ idegen szóra, ami azt jelenti, hogy ‘halálos, halált okozó’. Az áldiplomata noteszében pedig a ‘Duchess of York: 35-8-35‘ bejegyzés jelzi a három mártír sírhelyét, mivel a 35835 prímfelbontása 3 × 5 × 2389, a sírhely pedig a 23. sor 8-9. sírok – sőt, a ‘duchess‘ szó még azt is jelzi, hogy a kivégzett miniszterelnököt női név alatt hantolták el.

Mindez azt jelenti, hogy Fejes Endre pontosan ismerte Nagy Imre sírhelyére vonatkozó információkat – ami pedig a korszak leginkább konspirált, legsötétebb tabuja volt. – Azaz Fejes Endre olyan információk birtokában volt, amelyeknek egész egyszerűen nem lehetett a birtokában. Végül megjegyezzük, hogy szerintünk ennek a kódolásnak nem az volt a célja, hogy a nagy példányszámban megjelenő regényében információkat osszon meg, hanem Fejes Endre így végezte el a személyes gyászmunkáját és dolgozta fel 1956 fájdalmát – s tartotta meg a titkát a halálig.